Egyre gyorsabban süvítünk az ünnep felé, innentől már minden napnak megtervezett forgatókönyve van, holnap leülök, és megírom. :))

A galériát ma fullra befejeztem, minden bélyegalbum, minden plüssmackó tiszta, mondjuk a gardróbban még iszonyú a káosz, de az ráér majd jövőre. Rácsuktam az ajtót, és kész. :)

Ma elültettem a Lucabúzát, és egyszerre három fényvillamost is láttam a téren. :)

A kettes vonalon kettő jár, és egyszerre futottak be két irányból a megállóba, és fölöttük akkor robogott át a hídon a hatos. Vagy négyes. Mindegy. :)

Még mindig az 1997-es naplómat olvasom… Érdekes!

Például már az év elején eljöttem a cégtől, de valami okból kifolyólag az alezredes még nyáron  is hívogatott, de hogy mit üzleteltünk, arra már nem emlékszem. Valami irodaház berendezése rémlik. :O

Rengetegen járkáltak hozzám, egyszer volt egy házibuli, 22 ember tombolt nálam, és iszonyú volt másnapra a rendetlenség. Erre mondjuk emlékszem, beállított hívatlanul egy lány, akit nemigen szerettünk, a barátnőm kicsit ideges lett tőle, megütötte a fürdőszobában, az beleesett a kádba, és berepedt a hatalmas, gyönyörű, régi öntöttvas kádam, lehetett cseréltetni. :)

Aki látta az esetet, az azt mondta, klasszikus, hatalmas saller volt, a lányról nem is hallottunk többet. :)

Aztán megtaláltam a naplómban a Koktélvonalról megjelent cikket… A vonalat egy fiatal, magányos meleg fiúcska üzemeltette, Axelnek hívták… Egyébként csalás volt az egész, számítógépes zseni volt a kölyök, kamu cégnévvel bérelt vonalakat, szervert, adott fel hirdetéseket, soha nem fizetett egyikért sem.

Még emlékszem… Találkozás a Koktélvonalon esténként tíz, és tizenegy óra között. A koktélvonal most ingyenes. :)

Persze akkor még nem volt a lakásokban net, így nagyon élveztük. Hang alapon, de kb. úgy működött, mint egy chat mondjuk tíz-tizenöt éve. :)

Lehetett közösben is beszélgetni, és mindenkinek volt privát szobája, és üzeneteket is lehetett hagyni egymásnak. :)) Hajnalig…

A barátnőm fekete hajú volt, én vörös, és így jelentkeztünk be:

-       Itt a vörös és a fekete! Dobj üzenetet a boxba, gyere be hozzánk, vagy üzenj nyilvánosan!

Hatalmas tombolás volt, rengeteg ember, rengeteg vidámság.… :)))

Persze már akkor is voltak szemétkedő emberek, azokat Axel nemes egyszerűséggel letiltotta, ha szóltunk.

Aztán az Axel lebukott, elcsípték, ennyi volt! :)

Rengeteg szép emlék… :)))

Ma aztán intenzíven faggattam a Gábort, hogy mit kapok karácsonyra. Aszongya lisztvágó kést, meg kétszemélyes porszívót! :)

Hát ennyi mára… Rettenetesen hiányoznak a gyöngyeim, de egyszerűen nincs idő rájuk. :(

Igazi adventi nap volt, délelőtt elbaktattam a Corvin Plázába, hogy bejárjam a kedvenc üzleteimet… Müller, Flying Tiger, BUTLERS, Sinsay. Mondjuk a Müllerben annyira felmentek az árak, hogy felcsuklottam… :)))

Szomorú, de igaz… A plázában szinte semmi adventi hangulatot nem tapasztaltam, pedig igazán nem szoktak spórolni se a dekorációval, se a zenével. Némi kis karácsony itt-ott, de semmi vidámság, semmi játékosság… Régen ötödikén és hatodikán Mikulások mászkáltak, szaloncukrot, édességeket osztogattak, hát ez teljesen eltűnt. :(

A népek is kopottak, szomorúak.

Mindenesetre az ajándékok jó része itthon van, ez a lényeg. :)

Aztán az van még, hogy két régi (papíralapú) naplómat is olvasom egyszerre, mielőtt alaposan eltüntetném őket.

1997. Szomorú, fekete könyvecske, elsárgult lapokkal. A Gábor még nem volt sehol, egy bútorboltot vezettem, édesapu rengeteg időt töltött nálunk, vigyázott Horrorkára, így mehettem bátran szórakozni.

A barátnőimmel a Piaf-ba jártunk, és rengeteg pasi habzott körülöttünk. :)))

Akkor még nem volt elterjedt a lakossági internet, viszont volt Koktélvonal, egy telefonos közösségi tér, ami este tíz után működött. Izgalmas volt! :)

2001. Gábor már stabilizálta magát, már csak keveset jártam bulizni, viszont nekiláttam a lakás felújításának, állandóan festettem, csiszoltam, faragtam valamit, Gáborpapa jött, segített, és persze édesapu is. Jó volt! :)

Furcsa dolog visszaolvasni ezeket a dolgokat még akkor is, ha a nevek néha már nem mondanak semmit, nem kötődik hozzájuk se arc, se történet… Valamikor valamiért jelen voltunk egymás életében, gondolatokat váltottunk, buliztunk. :)

Még az történt, hogy este megérkezett a Mikulás, hozott sok csokit, mogyorót, narancsot, és Gábormamától érkezett kilenc méretes datolyaszilva, a barátnőjénél terem a Mirákulumban, és bőven volt termés. :)

December mindig az édességcunami hónapja, hiába raktam rendet az édességes szekrénykében, év végére megint telis-tele lesz, és csak félve szabad majd kinyitni az ajtaját! :)

Ezt a nyilvánvalóan hamis fotót az egyik szürreál csoportban találtam, ezzel a felirattal: Fotó: Firenze, 1504. Michelangelo és modellje… :)))

Viccnek gondoltam, amíg el nem olvastam a rengeteg hozzászólót, éljenezték, csodálkoztak, ritkán akadt olyan, aki megjegyezte, hogy akkor még nem volt fotózás, a másik főokos hozzáfűzte, hogy talán daggerotípia… (Hülye!) Röppent a rengeteg ostobaság, észre se vették, hogy néhányan azért halkan hozzátették, hogy a Mona Lisa nem Michelangelo, hanem Leonardo da Vinci műve, és az álfotón is ő látható… Ugye… :)))

Régóta borzadok a manipulált képeken, amilyen gyorsasággal szétspriccelnek a neten, főleg politikai kampányok idején. Legutóbb a migránspara kapcsán találkoztam velük hatalmas számban, verekedések, gyilkosságok, kosz, piszok Németországban, Franciaországban…  Persze aki egy kicsit is konyít hozzá, az tudja,  hogy a kép nem ott, és nem akkor készült, de az emberek nagyobb tömegei elhiszik, és terjesztik a silány dőreséget..

Vicces volt, a videókat úgy hamisították, hogy ne lehessen beazonosítani, hogy mondjuk bekeverték egy rajzfilmrészlettel. :)

Most, a mesterséges intelligenciával már sokkal profibb az ügy, pont ma olvastam egy cikket. A Hamasz-terror kapcsán mindkét oldal él ezzel a módszerrel, elrettentő képek járják be a világot, romok alá szorult csecsemőről, rettenetes sebesülésekről.

Elképzelni is rémisztő, hogy ezek a hazugságok milyen embertömegeket befolyásolnak, akik szimpátiájuk révén adják oda a szavazatukat, vagy a pénzüket… Nem jó ez így! :O

Más… Elolvastam az egyik régi-régi naplómat. 2000-ben írtam, jó kis időutazás volt! :)

Anyagilag nagyon sikeres év volt, talán soha máskor nem kerestünk annyi pénzt. A Gábor már stabilan a párom volt… Négyszer is utaztunk, Gáborral tavasszal Gran Canaria-n jártunk, nyáron vittük magunkkal Horrorkát az olasz tengerhez, néhány hét múlva pedig visszamentünk a félhúgommal, annak a lányával, meg az én lányommal ugyanoda.

Ősszel pedig anyámmal mentem arra a rettenetes útra, Ciprus-Izrael-Egyiptom… Persze az út gyönyörű volt, anyám volt elviselhetetlen. :)))

Az év érdekessége még, hogy Enrico azt kérte, szerezzek neki egy URAL 2000 motorkerékpárt. Ezt már teljesen elfelejtettem… És szereztem is! Teljesen le volt nyűgözve, amikor megkapta. :)

Még nem tudtam főzni! Étterembe jártunk, vagy rendeltünk. Főzni csak negyven évesen kezdtem el. :)))

Horrorkát viszont már tanítgattam a számítógép kezelésére, és netem is volt régen. Sokat chat-eltem, és játszottam. :)

Volt egy virtuális chat-lakás, rajzfilmfigurák jöttek-mentek benne, azok voltak a felhasználók. Minden figura fekete-fehér volt, csak én kaptam színeket. Azt nagyon élveztem! :)

2000 nagyon jó év volt! :)

Jelen helyzetben azt állítom, hogy ezt a napot csak végtelen mennyiségű csokival tudom elfelejteni. :(

Nem elég, hogy november van, és gyűlölöm, nem, ennyi kín nem elég! :O

Légkalapács ébresztett, újra fúrni kezdték a teret, és fúrták, túrták keresztbe-kasul, egész áldott nap! Van olyan terület is, amit csak ebben az évben negyedszer törtek fel. Iszonyúan néz ki, mindenhol lekordonozták, az utasok billegnek pallókon, kerülgetik a halmokat, döcögtetik a banyatankokat, a fiatalok félrelökdösik a kordonokat futás közben, hogy elérjék a buszt. :O

És akkor ehhez még mi jön? Lomtalanítás! Mindenütt szeméthalmok, a lomis maffia itt kering az ócska tragacsokkal, meg-megállnak az úttest közepén pofátlanul, feltartják a közlekedést, mindenki dudál, kiabál, rémes! :((

Gábor se volt túl jókedvű ma, nem könnyű ma az építőiparban megmaradni, és sok hülyével kell megvívnia naponta…

Hogy valami vidámat is írjak… Hát a kés-ügy! :)

Nagyon megkopott a nagykésem, ezért szombaton elgurultunk az Auchan-ba shoppingolni, és vettünk két méretes, elegáns  konyhai kést is… Igen ám, de nem fértek be a konyhai fiókba,tehát az adventi nagytakarítás jegyében úgy döntöttem, rendet teszek benne. :)

Rengeteg érdekességet találtam, szomszéd nénitől örökölt antik konyhai készségeket, kanalakat, villákat kilószám… És még mit? Na mit?

A rekeszes tartó mögött becsúsztatva két sose használt, igen márkás (Zwilling)   szakácskést… Ez már az öregség, teljesen elfelejtettem őket! :)

Valami pontgyűjtésnél vettem a szettet sok-sok éve, a legnagyobb méretű szörnyűséget Gáborpapa kapta, a másik kettőt eltettem, hogy majd előveszem őket, ha kellenek…  Aztán kész. Snitt…

Gábor hitetlenkedve nézte, mondjuk igazából ő is elfelejtette hogy vannak, de mindegy… :)

-       Te Takács! Ha volt két ilyen pompás késed, akkor miért használtad évtizedekig azt a vacak kerámiakést? De tényleg…

-       Azért, mert amikor ezeket vettem, akkor a kerámia még gyönyörű volt. És nem unalmas ezüst-fekete, hanem RÓZSASZÍN! …. :)))

Pont mint a képen! :)

MIT NEM LEHET EZEN ÉRTENI? :O

Édesapu jut erről eszembe… Ha jött hozzánk Budapestre, akkor mindig hozott egy hajnalban vágott kakaskát, és hozta a kését. Nincs neked lányom egy normális késed… :)

Az ő kése tényleg veszélyes volt, kevés használható holmija maradt, amit nem cincáltak el maguknak a rokonok, de a kése ott volt a helyén. Gáborpapa kapta azt is, jó helyre került.  Én nem mertem használni soha… :)))

Királyi dolog történt szombaton, Krisztikével és a párjával Márton-napoztunk, ők imádják a libát. Kapcsolata van az étteremben, szerzett asztalt, és hatalmas lakomát csaptunk ebédidőben. :)

Kriszti libalakodalmas tálat evett (ludaskása, libacomb, libamáj, libahúskenyér), a párja libasóletet, a Gábor libavadast, én pedig sült malaccsülköt, steak-burgonyával, párolt káposztával, és hajszálra reszelt, frissen savanyított tormával. :)

Mondjuk egy csülköt tudtam megenni, a másikat hazahoztam. Ettem belőle uzsonnát, vacsorát, és a végén még a Gábor is tudott magának pederni egy extra csülkös szendvicset. :)

Király100 étterem. A Király utca 100 szám alatt. Ajánlom! :)

Mászik előre az undok november, az ízek sokat tudnak segíteni az ember kedvén, úgyhogy múlt pénteken megint ellátogattunk a Dunapanda kínai szupermarketbe, élvezettel vadásztam finomságokra. Túlzás nélkül állíthatom, még több ezer dolgot szeretnék onnan kipróbálni. :)

Csak a zselékből és zselépudingokból több száz féle van, és mindig érkeznek új, és új ízek.

Aztán eltűnnek… Ananászos zselékelyhet már nem is találtam. :O

Kókuszkaramella sem volt, hoztam helyette kókuszcukorkákat, gumicukrokat, kókuszkrékert (képen). A kréker több ízben létezik, az enyém most mogyorós. Nutellával, vagy baracklekvárral valami csoda! :)

Vietnámi édesség, a gluténérzékenyeknek mennyei manna! :))

Aztán a legellenállhatatlanabb a fűszeres mandula volt. Nemigen vettem volna észre, de akciózták, és mindenki vitte… Az ázsiai mandula héjában, kissé megtörve van a zacskóban, sokkal vékonyabb a héja, könnyen leroppantható, egyszerre édes, sós, meg „mindenízű”. Finom! :)

Ha már ízek… Ma alaposan meglepődtem! :O

A receptet a neten találtam, paradicsomos csirke. Megkívántam, megfőztem, igazából nagyon menzás íze lett, kissé félve tálaltam a Gábor elé… Nagyon utálta a menzás ételeket, nem is evett szinte soha az iskolában. Mondjuk én imádtam…

Mindegy.

Most döbbenten néztem… Ette jóízűen, és aztán vett még egy tányérral! Ilyet máskor is kérek Takács! :)

Más érdekesség nincs, a teret még mindig túrják, most pont azt a járdaszigetet bontották, amit nyár elején hetekig építgettek… Valakinek igen nagy esze van…. Detélleg! :O

Nahát, mit találtam! Ezt is elvették a magyar gyerekektől már sok-sok éve. Ígértek újat, szebbet, nagyobbat, modernebbet. Eszük ágában se volt betartani az ígéretet…

Észre se vettem, már hét napot legyűrtem az utált novemberből. :)

Rengeteg minden történt, nagyon jól sikerült a szombati, megszokott „politikai vitaest”, ami persze nem más, mint baráti társaságban jó vacsora, sok ital, rengeteg beszélgetés, röhögésekkel. :)

A hétfő durván indult, megint megjelentek az építőmunkások a téren a légkalapáccsal, és felbontottak a megállóban vagy negyven métert… Utána jó mélyre leástak, ma aztán visszagórták a földet, tömörítettek, betonoztak, gondolom holnap majd aszfaltoznak. :O

Harminc éve nem értem, hogy mi történik ilyenkor. :O

Továbbra is állást keresek, és kapok is állásajánlatokat. Szórakoztatóak! :)

Például a kormányhivatal rendszeresen megtalál, tegnap például két ajánlatnál is követelményként jelezték, hogy részt kell vennem Kifogástalan életvitel ellenőrzésben. Néztem döbbenten kifelé a fejemből, aztán még inkább elborzadtam! :O

Utánanéztem. Ellenőrzik a családi és lakókörnyezeti kapcsolatokat, nincs-e bűnöző, vagy bűncselekménnyel GYANÚSÍTHATÓ egyén köztük! És ellenőriznek még sok-sok mást is… Nem kértem az állást! :)

Titkolni valóm igazából nincs, de elveim vannak. :((

A politika elviselhetetlen már az én olvasatomban, végigfutok reggelente néhány cikken, megmosolygom azt, amin lehet mosolyogni… Vagyis inkább vigyorogni. :)))

Például itt van ez a World Press kiállítás, megy a cirkusz, ne lehessen bemenni 18 év alatt. Hatalmas reklám a kiállításnak, és persze elérték, hogy az összes kamasz minimum rákeresett a fotókra. :)

Ezt a DD-t nem az eszéért viselik el… :)

Aztán az van még, hogy szivárog a bojlerem a hidegvíz-bemenetnél. Sírdogál… Elég öreg családtag, aktuális a szerelő… Lehet hogy cserélni kell. Nem öröm. :(

A fotót nem én lőttem, a neten botlottam bele… :))

Nagyon hangulatos városka Baja, de rettenetesen megváltozott az elmúlt negyven évben. Mivel találkozóra mentünk a temetőlátogatás után, hát belekeveredtünk. Ahol régen egy mocsári ösvényen mentünk át az iskolába baktatva a lakótelepről, ott most kétszintes, csinos házak állnak, vidám, mediterrán hangulatú utcákkal, a kertekben fügefák és hatalmas banáncserjék. :O

Sose hittem volna, de igen… Eltévedtem Baján! Én! :)))

Szóval az első komoly fiúm várt minket a saját új lakásában egy kávéra. Nyáron megözvegyült, gyászol, és nem tudott volna a régi otthonában élni.

Szinte napra pontosan negyven év telt el azóta, hogy utoljára együtt voltunk. Szakításra sose került sor, ő Szegedre költözött dolgozni, engem felvettek főiskolásnak, és valahogy elritkult, ellaposodott. :)

Igazából nem volt romantikus találkozás, mindketten tudtuk…  negyven év után nincs helye a buta illúzióknak, de kedves ügynek sikeredett.

Gáborral azonnal megkedvelték egymást, aztán kint beszélgettünk az erkélyen hosszan-hosszan…:)))

Érdekes, én úgy emlékszem, hogy a buszmegállóban láttuk meg egymást először, az ő járata öt méterrel az enyémtől állt meg, és nem tudtuk nem észrevenni egymást reggelenként. Meg-megálltunk egy pillanatra a rohanó tömegben, és néztük egymást. Ha valamelyikünk busza késett, akkor a másik megvárta…  :)

Most kiderült, hogy ő engem akkor látott meg, amikor:

„Az a hatalmas csávolyi srác dobált téged a …. utcában. Mint egy pihét. Szűk farmer volt rajtad. Mindig ilyen dolgok történtek veled… „

Gábor persze azonnal rávágta, hogy ez azóta is így van. :)

A dobálásra nem emlékszem. Csávolyi fiúra sem… De kísérgetett egy időben egy baromi magas bokszoló srác, talán ő lehetett az. Akkora tenyere volt, hogy az enyém háromszor belefért. :)))

Mindegy.

De miért dobált? Talán rokiztunk? Az utcán? Nem értem… :O

Mondjuk akkor jártam tánciskolába, bárhol képes voltam rokizni, meg cha-cha-cha lépéseket gyakorolni. :)))

Nem emlékezett az akkori kedvenc parfümöm nevére sem. A szürke Charlie volt…

Az almazöld muszlin táncruhámra, és a keményített selyem alsószoknyára viszont emlékezett. Arra is, hogy hol, és mit műveltünk amikor azt viseltem. Valami bál után lehetett.:)))

Arra is mindketten emlékszünk, a Hungária koncerten beszéltünk először, én még 16 éves  se voltam, ő 17. Három évig tartott. :)

Mármint a szerelem. Nem a koncert. :)))

Nagyon örülök, hogy ez az élmény, negyven év elteltével megadatott nekünk. :)

Abban maradtunk, hogy találkozunk még. És beszélgetünk. Sokat. :)))

Egy kis Banksy, vadul aktuális. Imádom a művészt én is, ahogy olyan sokan a világban.

Csendes, bekuckózós hétvégénk volt, egy plusz nappal. Örültünk neki… :)))

A hét legviccesebb történése a RÉMTÚRÓ volt. Horroka hívta fel rá a figyelmemet, a Gábor talált is a Spar-ban, élménynek sikeredett! Igazából nagyon finom volt, de a Gábor arca, amikor odadugtam az orra alá… Az igazán megnevettetett. :)))

Elképedés, iszonyat, döbbenet!

A túródesszert fekete. Mint a Halloween. :)))

Szeretem meghökkenteni, Pulán minden évben elmentünk az egyik kalózhajós édességboltba, ahol ládákból, hordókból lehet facsipesszel szedegetni mindenféle különleges édességet.

Horror áron mérik, dekára! :) Hagyományosan ezt mindig a Gábor fizeti, remek szórakozás! :)

Aztán mindig előkapok váratlanul a zacsiból egy különleges finomságot, és megeszegetem előtte. A gumicukrok a legjobbak! Csontváz, véres szemgolyó, pók, zöld giliszta, gyík, hernyócska, és más egyéb csemegék. :)

Mondjuk kávézás közben ki nem hagynám… A Gábor pedig véleményt nyilvánít. :)))

Beszélgettem ma a „múlttal”, elképesztő dolgokra emlékszik, nem is értem! Negyven év után! :O

Ruhákra, hangulatokra, utcanevekre, édesapura, nahát! :)

Egyszer egy osztálytalálkozón valaki azt mondta nekem, hogy az ő szemében akkor, 1982-ben mi voltunk a város álompárja… :)))

Sok-sok évig vittem mindenhová az összegyűjtött leveleit, amíg az a hülye J. sok évvel később valami féltékenységi rohamában el nem égette a romantika-dossziémat, vaskos cucc volt rengeteg szép emlékkel… És elégette! :(

J. után többet nem gyűjtöttem szerelmes leveleket… A fotóját viszont kiszögeltem az albérletem ajtajára, és élvezettel dobáltam darts nyilakkal. :)))

Szegényt nemrég temették…

Egy majdnem pontosan ilyen nyakékre van megrendelésem, van is hozzá mindenem, még középen fúrt szerencsepénzem is, a kő lápisz lazuli, a harmadik kedvenc kövem. Karácsonyig talán meg is találom valamelyik köves dobozban. :)

Ma rászántam az időt, és bepaníroztam egy csomó húst, igazából szeretjük a rántott csirkemellet, de ritkán szánom rá magam a sütögetésre, utálom az sercegő olajat, az olajszagot meg pláne. :)

Ilyenkor mindig eszembe jut a nagymamám, nagy házat vitt, sok szájat etetett, zsírban sütötte 2-3 hetente a csirkealkatrészeket, nekem külön a szárnyat egybe panírozta a májjal. :))

Hatalmas zománcozott tál kerekedett tele, bőven maradt ebéd utánra is, jöttünkben-mentünkben ki-ki elrágcsált egy combot, édesapu kenyérrel ette, méregerős, harsogó paprikával, én csak úgy magában. :)

Megint tele vannak a napok emlékekkel, egy negyven éve elhalt beszélgetés folytatódik, nem tudom megunni! Nem is tudom, mikor tűnt el belőlem a harag, a gyűlölet. Nagyon-nagyon régen. :)))

Azok a bajai nyarak, a nyolcvanas évek elején! :)

Nappal a strand, lusta heverések, úszás, bandázás, lángos és jaffa,  este diszkó a Kalapban, szerelmes illúziók, Hold, csillagok, vallomások, zenék, levelek, titkok… Még az anyámmal is könnyebb volt élni nyáron, el is felejtettem… Ő is bolondja volt a víznek, volt gyönyörű mahagóni csónakunk, és vizisíeltünk a Dunán. :)))

Boldog voltam… Most is boldog vagyok, de máshogyan. Az ezer izzó színben pompázó boldogság volt, rengeteg vörössel, lángoló vad naranccsal, tengerészkékkel, izzó sárgával, és méregzölddel.

A mostani boldogság tiszta pasztell. Türkizkék, lazacrózsaszín, almazöld, aggódó szürke több árnyalatban, és nyugodt bézs… És persze erotikusan középlila. :)))

Szinesztézia, az isteni csoda, amitől gyerekkoromban bolondnak hittek… :)))

Csak édesapu értette. Mindig megkérdezte, ma milyen színű napod volt? :)))

Leestem a hintáról, barna. A Tibi elvette a labdámat, és fociztak vele. Barna. Ettem fagyit, eperrózsaszín. A fagyi is az volt. Az ebéd zöld volt, bicikliztél velem, az piros. Olvastam. Világoskék volt… Az Erika anyukája nem engedte, hogy náluk játsszunk. Kiabáltak az apukájával, csúnyákat mondtak, kihallatszott! Nyitva volt az ablak… Az sötétlila volt, és nem értettem. Mi az a ribancod? Az mit jelent? :O

Érdekes… Csak a gyász színe egyezik… Az mindig fekete.

A feketének nincsenek árnyalatai. Csak a megbocsájtás szürkítheti ki. Nem csak neki kell megbocsájtanunk, az könnyű.

Meg kell bocsájtani magunknak is. Ugye?

Nagyon utálatos már az idő, reggel majd lefagyott a fülem, pedig menni kellett intézni az ügyeket. Várnom is kellett, úgyhogy nemigen voltam tréfás kedvemben. :(

Mindegy, végül sikerült elintézni a dolgomat, és délután nekiláttam új és új angyalkáknak. Felvidított! :)

Egy régi kedves vevőm is felbukkant több mint egy év távollét után, persze csacsogtunk egy keveset, őket is megtépázta a vírus kétszer, és akadnak gondjaik szép számmal. :(

Szomorú lett a világ, nem csak az ősz miatt, az izraeli mészárlás megdöbbentett, mindig gyűlöltem a fanatikusokat, akik képesek saját népüket is feláldozni a beteges téveszméik miatt. Istent hisznek a vallásuk mögött, pedig ha létezik sátán, akkor az uralkodik az elméjükön. :(

Gábor persze jobban érti a nagypolitikát, elmagyarázta mi és miért történik valójában, hát… Így még gyomorforgatóbb az egész! :((

Ráadásul szombaton ebéd után hazavittük a barátnőnket, és ha már Kőbányán voltunk, hát bementünk a kínai szupermarket-be, de a kókuszkaramella egyszerűen eltűnt, pedig másoknak is ígértem. Mondjuk aki megkóstolta, az mind oda is volt érte, isteni finom volt! :)

Majd próbálkozunk… Viszont a zselékészletemet feltöltöttem, ma mangósat ettem, igazából nem szeretem ezt a gyümölcsöt, de a zselé most valami hihetetlen élmény volt! Tudnak ezek a kínaiak valamit! :O

Ráadásul ezek a parányi csészécskék remekül használhatóak gyöngyfűzésénél, szortírozásnál… Vastag, stabil kis bigyók, gondolom alaposan környezetszennyezőek is.

Ma nincs is kedvem többet írni, bebújok az ágyba a gyöngyös tálcával, és pederek még pár vidám angyalt, közben pedig nézek valami régi, vidám filmet. Vagy talán Harry Pottert. :)