Egy igazán kedves emlék 2006-ból, hármasban ebédeltünk egy halétteremben, Enrico nagyon egy húron pendült a Gáborral, aki ugyan még csak akkor kezdett olaszul tanulni, mégis tökéletesen megértették egymást. :)

Az ebéd öt fogásból állt, majdnem elájultam a végére. És az a rengeteg pia! Ebéd előtt egy grappa, hogy meghozza az étvágyat, minden fogás mellé kis kancsó, hozzáillő bor, a desszerthez valami elképesztően finom mandulabort hoztak. Aztán a végén, a kávé mellé limoncello-t. :)

Gábor nem ivott, csak éppen koccintott, sose iszik ha vezet, de Enrico semmit nem hagyott a pohárban, és úgy vezetett haza. Ravennából Bolognába. :)

Közben itt szaporodnak a bosszúságok. A múltkori csőtörés után az a piszok csőmester levitte zsákokban a sittet a kapualjba, és ott is hagyta.

Közben a harmadikra megint új lakó költözött, persze új TV, új gépek, új bútorok… A gigantikus kartonok meg persze hatalmas táblákban a sitten landoltak, iszonyúan néz ki, alig lehet közlekedni tőlük… A takarító világosan megmondta, erre neki nincs szerződése, és igaza is van.

Iszonyú nehéz azokat a dög kartonokat felaprítani, hogy beférjenek a szelektív kukába.

Az új lakó csak bérlő, ajtót se nyit, neve, telefonja ismeretlen, a tulajdonos valahol külföldön, az e-mail-t meg se nyitja talán. A közös képviselő tépi a haját… És mindig ez történik, évente többször. :(

A héten még egy visszataszító dologba szaladtam bele.

Néhány éve „valaki” megkaparintotta a sarki irodaházat, és szemét módszerekkel, hatalmas károkkal egy böhöm nagy szállodát eszkábált belőle.

Mentem trafikba tegnap, álltak az autók az Angyal utcában, az ipari kukákat ürítették a hotelnél, mellettük felhalmozva hatalmas fekete zsákok, de valakik feltrancsírozták őket… Persze a szemetesek ott hagyták az egészet, iszonyú büdös volt, és nem lehetett nem észrevenni, az ételmaradékok, rongyok mellett egy halomban volt sörösdoboz, kartondoboz, műanyag mindenféle, és rengeteg üveg.

Elképesztő!

EZEK ilyenek. Undorító! :((