Amikor először olvastam fiatalon az 1984-et elborzadva, akkor azt hittem mese. Ez nem fordulhat elő, ez nem történhet meg! És most ebben élünk… Érdekes dolgokat produkál az élet. :O

Nem szép az idő, randa egy tavasz ez. Napok óta fűtök megint, a Gábor ma vastag dzsekit húzott, az emberek kabátban, sálban, csizmában szaladgálnak. Ilyenkor már majdnem nyári időjárás szokott lenni.

Az unokámért is aggódtam, ma vitték a szülei, megkapta a kombinált oltásokat. Persze sírt, tiltakozott, nagy szerencséje a dokinak, hogy nem harapta le a fejét a Hannababa. :)

Az van még, hogy meghalt a zenei pendrive-om, rajta a szombat esti, évtizedek alatt megszokott lejátszási listával. Nagy veszteség, a régi számítógépen még megvolt, de a mostanira elfelejtettük lementeni… :(

Sajnos nem minden előadóra emlékszem, és volt rajta olyan névtelen stúdiófelvétel is, amit már rengeteg barátom próbált lenyomozni, de nyoma sincs a neten.  :(

Mindegy… A napokban próbáltam a zenék egy részét felkutatni, és saját lejátszási listába rendezni a youtube-on…

Így futottam bele Jane Birkin-be… A Je t’aime moi non plus! Azta! Micsoda emlék!

14 éves voltam, már túl az első tini-diszkón. Délután négytől hétig! :)

De nagyon-nagyon vágytam végre Baján egy kis szombat esti bulizásra! Az unokanővérem és a barátnője bejártak a belvárosba, aztán egész héten sutymorogtak a fiúkról, táncokról…

Addig nyafogtam, amíg édesapu elengedett velük… Együtt mentek, együtt jöttök, és el nem mozdultok a kisKlári mellől. Érthető?

Nagyon készültem!

Új ruha is kellett, és magassarkú cipő. Cipőt adott az unokatesóm, de ruhát venni volt muszáj… :)

A szomszéd utcában egy kikent-kifent öregasszony amerikai csomagokból illegális butikot tartott fenn a nagyszobájában, ott láttam meg a ruhát…. Fehér volt, elegáns madeira hímzéssel.

A vénség rafinált volt, ismerte édesaput, tudta hogy nagyon jól keresett, alaposan megkérte a cucc árát. Édesapu egy ideig ellenállt, de mint mindig mindent, ezt is kisírtam. :)

Illatos nyári szombat este volt, az unokanővérem szobájában készülődtünk, abban az évben szerezte meg valaki a családból a Birkin kislemezt. Biztosan Jugoszláviából… Újra és újra meghallgattuk. Elvarázsolt!

Aztán elindultunk, besétáltunk a főtérre. Beültünk a Belvárosi cukrászdába. Ott gyülekezett akkoriban a fiatalság… Később is!

A zenekar zenélt, a lányok kávét, és színes, izgalmas likőrt ittak, én is kaptam üdítőt. Rá is gyújtottam. Rém izgalmas volt! :)

Egyetlen osztálytársnőm se volt még bulizni este… Odajöttek fiúk beszélgetni. Az asztalunkhoz! Ez nemigen izgatott. Öregek voltak, legalább húsz évesek… :)))

Aztán hazasétáltunk. Mi hárman, nők!

Édesapu másnap megkérdezte, milyen volt a buli?

Elmeséltem izgatottan. Nézett rám nevetve…És ezért kellett megvenni azt a k… drága ruhát? Hiszen ahányszor elrángatsz vásárolni valami abszolút felesleges rongyot, festékkészletet, hóbortos könyvet, akkor mindig beülünk vagy a Belvárosiba, vagy a Kakasba kávézni, sütizni. Pici korod óta! Mi volt ebben olyan izgalmas? A pincérnők név szerint ismernek téged…

Drága édesapu, élete végéig nevetett ezen. Sose értette meg… Akkor este életemben először nőként voltam ott, és nem az ő elkényeztetett lányaként.

Ha felemlegette az estét, én mindig emlékeztettem, évekkel később tudtam meg. Nem egy pincérnővel bizony intim barátságban volt akkoriban. Hahhh! Te meg a csajaid! És ezen még jobban nevetett… Csodás emlék volt ez megint! :)

Már rengeteg fotó és videó van az unokámról a telefonomon, reggelente az első dolgom ránézni egyre-egyre, és elalvás előtt szintén nem bírom ki. :)

A kedvenc videóm címe: Nagy franc vagy! Horrorka fel akarta venni, ahogy idegzsábásan kiabál, de hirtelen elhallgat a baba, cumizik ártatlanul, néz az anyjára… Miről beszélsz jóasszony? :)))

Már alig várom, hogy taníthassam. Rengeteg gondolatom van ezzel kapcsolatban! Szeretném megmutatni, hogy milyen volt a szalagos magnó, a kazettás magnó, és a VHS.

Zeneileg Horrorka ízlése fedi az enyémet, már most szokja és fogadja be a jó muzsikákat Pittypat, de filmlistát mindenképpen írok neki, mert szeretném, ha meglenne neki is az az élményanyag, ami nekem.

Én szívem szerint már most odaültetném a Hair elé, de Horrorka csak Teletabikat engedélyez neki, meg néha Agymenőket. Merthogy még csak két hónapos… Hahh! Ő két hónaposan már a Casablancán is túl volt… Mondjuk azt nem szerette annyira, mert nem volt színes, de a Kabarét határozottan élvezte!

Mindenképpen szeretném az unokámnak elmesélni, leírni, hogy milyen volt a nyolcvanas évek… :)

Közben tavasz van, várjuk a fecskéket, minden virágzik, zöldülni kezdett velem szemben a Gellérthegy. Csodás érzés!

Kedvem kerekedett az ékszerekhez, elővettem egy halom olyan darabot, amiket nem tartottam elég jónak, elég elegánsnak, és most újra tervezem őket. Élvezem a pepecselést, szétbontom őket, megtisztítom a gyöngyöket, ötletbörzézek, előveszek egy-egy dobozt, ládát, keresgélek… Közben nyitva van az ablak. Imádom! :)

A 2004-es naplómmal még mindig nem végeztem, grafomán voltam már akkor is, és rengeteg sok minden történt.

Egyiptomban kétszer jártam akkor, augusztusban két unokaöcsémmel, és a Gáborral. Hatalmas poénok estek meg! :O

All inclusive hotel volt, az unokatestvéreim gyakorlatilag alig voltak józanok. :)

Több étterem, bár, és két strand volt a területen, plusz persze medencék, diszkó, a szokásos.

Egyszer még a tengerbe is állítottak fel vacsoraasztalokat. Gyertyákkal, pezsgővel. Barracudát szolgáltak fel, meg mindenféle tengeri herkentyűt. Imádtam!

Érett a datolya a kertben, és én nagyon szerettem a frissen szedett datolyát. Reggelente a Gábor leszaladt, és hozott nekem egy maroknyit az ébredéshez. :)

A hotelben volt hárem is, valami nagyon gazdag arab lakott ott négy feleséggel, és rengeteg gyerekkel. Az első feleség ötven év körüli lehetett, a legfiatalabb talán húsz.

Az asszonyok teljesen egyforma csadorokat hordtak, más-más színekben. És rengeteg arany ékszert! Nagyon vidám társaság voltak, a férj mindig másik feleséggel vacsorázott, a többiek egy nagyobb asztalnál együtt a gyerekekkel. Csicseregtek, nevetgéltek. Érdekes volt megfigyelni őket…

Azt hiszem 2004 életem legsűrűbb éve volt, tele emlékekkel. A határidőnapló minden oldala tele van írva egészen apró betűkkel, és még pótlapok is felbukkannak benne. Nagyon-nagyon örülök annak, hogy megírtam, és hogy újra élhetek gondolatban mindent. :)

Horrorka igazán bolondja az én unokámnak, olyan ruhatára van már kicsinek, hogy a legnagyobb fotómodellek is megirigyelhetnék. :)))

A kedvencem a pirinyó rózsaszín bőrdzseki, amiben majd ősszel fog parádézni a kisasszony. A Pride-ra is megvan már a toalettje, szivárványos ruhácska, tüll szoknyával, fejpánttal. :)

Egyébként szinte naponta beszélek már Pittypat-tal. Ma azt mondta felháborodva, hogy:

-       Krááááh! Höbübül! Váaaaó! Gráráháhá! Khááá!

Teljesen érthető… :)

Szép tavaszi hétvégénk volt, szombaton a Gábor leszaladt a körútra, és hozott egy gyros-tálat. A neten olvastam az étteremről, és itt van tőlünk három percre. A kaja nagyon finom volt, és az egyetlen adag elég volt kettőnknek ebédre és vacsorára is. Döbbenetes mennyiség volt a dobozban! :O

Vasárnap a Gábor sütött disznóhúst, jó fűszeresen. Két napig olyan illata volt a konyhámnak, mint valami jóféle horvátországi konobának, ahol a kertben hatalmas nyárson sülnek a malacok.

Szombaton délután különös programunk volt, elmentünk a Godot-ba, megnézni a kiállítást. DrMáriás. Persze karácsonyra megkaptam az albumot, de élőben más…

A megnyitóra nem mentünk, mert nem szeretem a tömeget, de Karigeri, és rengeteg híres művészember, politikus is ott volt.

Szoboszlai Dominik is hazarepült, hogy megnézze a gyűjteményt.

Szombaton a Juhász Peti járta az emeleteket… :)

Óriási élmény volt, de nekem túl sok. Mire felmásztunk a negyedik emeletre, már nemigen tudta feldolgozni az elmém a látottakat.

Új dolog volt a kiállítóterekben kialakított mini (2-3 foteles), lesötétített vetítöszobák, ahol folyamatosan mennek a videók. Orbán balettozik, a nézőtéren könnyezik meghatódva Lavrov, Putyin, és néhány kormánytag.

Magyar Péter lóháton legyőz, és felgyújt egy falut, ahol a legyőzött politikusok rettegnek, majd elvágtat a naplementébe, egészen le a tengerig, ahol megmosdik, úszik, közben egzotikus állatok lesik.

Azok a festmények, amiket szívesen látnék itthon a falon, már magántulajdonban vannak, és úgy lettek visszakérve a kiállításra, a korai dadaista alkotások pedig nekünk már  megfizethetetlenek.

A kedvenceim a két Utolsó vacsora, valamint:

-       Marx és Engels a munkásosztály után egymást is felszabadítja Gabrielle d’Estrées műtermében.

-       Frank Zappa szerelmet vall Méhes Mariettának a Tilos az Á környékén Edward Hopper műtermében.

-       Szerb Antal megálmodja az Utas és holdvilágot Csontváry Taorminájában.

Ha valaki esetleg ezeket a képeket nekem ajándékozná… az ne fogja vissza magát! :)

Orbános, Ráheles, és más egyéb fideszes kép nem köll! Azokon az albumban is tudok nevetni…

Odakint tombol a tavasz, de nemigen van időm nézegetni, mert olyan gyorsasággal telnek el a napok, hogy csak loholok magam után.

Pénteken behúzták az optikai kábelt a lakásomba.

Eleve utálom a változást, a fúrást, szerelést, de még a rendszerrel is meg kellett küzdenem. A szerelők nagyon kedvesek voltak, minden eszközt összehangoltak, mobilt, lapitopit, TV-t, kaptam új távirányítót, új wifitornyot, szóval tényleg maximálisan meg voltam elégedve!

Baj azzal volt, hogy én csak az internet előfizetésemet óhajtottam megújítani, a vezetékes telefont, és a televízió előfizetést nem… A mobilt se. Nem, nem kértem se új TV-t részletre, se nagyon okos telefont ingyen… Amíg ez a szolgáltatás el, addig én ehhez ragaszkodom.

A telefonos ügyintézőt szerintem kétszer megütötte a guta. :)

Végül engedtek. És miért voltam makacs? Mert az új előfizetéseknél lehet ugyan rögzíteni a műsorokat, de nem lehet tekerni… Na baccus! El kell szenvedni az összes reklámot. :O

Lópikula… Ha ez a cucc megszűnik, akkor lemondjuk az egészet, és ahogy a fiatalok, csak netről fogunk filmeket nézni, meg híreket nézni, olvasni. Oszt jónapot… :)

Alaposan elfáradtam a harcban… Aztán jó kis hétvégénk volt, de hétfőn már jött millió intéznivaló.

Ma hajnalban keltem, és kávé nélkül kóvályogtam a rendelőbe… Pfff!

A házidoki nénink rém szigorú, üzent, tessék magam megmutatni. Bementem két hete, kaptam beutalókat, két éve voltam vizsgálatokon. Nahhh! Jajjj!

Ma is nála voltam vérvételen, kényelmi szolgáltatás, nem kell bemenni a szakrendelőbe, leveszi ő a vért, a futár jön érte… 3.000.- forint. :)))

A hülyének is megéri. :)

Éppen csak hazaszaladtam, bekaptam a kávémat, egy kis reggelit, aztán szaladtam valutát venni, most ez fontos… Fura dolgok történnek a világban, vészjósló dolgok.

Házat is tartanom kellett, kicsit elmaradtam… Aztán egyszer csak jött Horrorka, szülés óta az első szabad mozgása volt, a Dávid bevállalta az unokámat! Imádtam érte!

Aztán olyan sok mindenben tudott segíteni ez az én gyerekem, hogy elmondani nem tudom…

Csacsogtunk is rengeteget, aztán Gábor is jött, evett, ment.

Óriási hír még, hogy Horrorka lenyomozta azt a netes áruházat, ahonnan évekkel ezelőtt nagyon jó áron rendeltem simítózáras tasakokat, és buborékos borítékokat…

A kézművesek állandó problémája, ezek a dolgok drágák, és rengeteg kell belőlük. Most nemrég fogytam ki én is, eddig eldöcögtem az Office Depot cuccaival, de megszűnik az áruházlánc.

Most az én cseppem megrendelt egy ládányi zacskót és borítékot, tessék banya, viszi a futár!

Az élet nagy, boldog pillanatai, ugye! :)

Ezt a képet Horrorka készíttette magukról a mesterséges intelligenciával. Disney stílus… Megáll az ember esze! Minden részlet a helyén van. :)

Az unokám már elmúlt egy hónapos, mosolyog, gagyog, elolvadok a videóktól és fotóktól! Szerencsére Horrorka küldi őket napi szinten. :)

Azt gondoltam hogy nyugodt hetem lesz. Erősen tévedtem!

Tegnap a könyvtárból alig tudtam hazavánszorogni! Nem mintha valami bajom lett volna, de kicsit többet kellett cipelnem a kelleténél.

Általában csak 5 kötetet szoktam kivenni, most például két vaskos skandináv krimit is… Aztán a könyvtáros fiúcska szólt, hogy a családregény két kötetes, és már hozta is a hatodik könyvet.

A régen nem kölcsönzött könyveket kiárusítják, 100.- forintba fájt egy könyv Hatsepszutról, és még vettem két finomságot.

Aztán az előtérben ott halmozódnak az ingyen elvihető könyvek, hát persze hogy lapult a kupacban néhány olyan, amit nekem muszáj elolvasnom. Maugham! Szilvási! Egy kötet, ami nekem nincs meg… :O

Mindig megfogadom, hogy selejtezek a könyveimből, egyszerűen nem férnek el… De ezek csak szaporodnak! :)

Aztán az van még, hogy alattam felújítják megint a parányi üzlethelységet. Két hete! Leverték a néhány hónapos csempét, felszedték a milliós járólapot, törik a betont, fúrnak, kalapálnak, meg lehet tőlük őrülni. Ma meg se szó, se beszéd… Elzárták a vizet majdnem két órára. Nem először találkozunk ilyen bunkókkal, de ez most egy kicsit sok volt.

Azelőtt ilyen nem fordulhatott elő, mindenhova bekopogtak, tessék vizet venni, és leállítani a mosógépeket. Manapság egyre kevesebben maradnak meg embernek.

A politika is erősen fűszeres.

Ugye itt van a Trump, meg az ő Béketanácsa. Nemrég még azért ajbékolt, hogy neki bizony járt volna a Nobel-békedíj, aztán szombatra olyan konfliktust robbantott ki, és akkora háború kerekedett, hogy ezrével repkednek a drónok, rakéták, omlanak össze a házak, halnak meg békés civil emberek. Irán, Dubai, Izrael… És ez még csak a kezdet. Nesze nektek! Béketanács, mi?

Erre mit kap a jó magyar? Propagandát, hazugságokat. Mert állítólag nagy a baj, az ukránok megtámadhatnak minket. Vagy a kipcsakok. Vagy a mogyoládok… Ki tudja?

Katonák vonulnak megint hatalmas gépkarabélyokkal szanaszét. Gidránok robognak az autópályákon, tankok döcögnek nagy zajjal kis utcákban a falvakban céltalanul és értelmetlenül.

Szerintem ez már unalmas. És szánalmas is. Megfélemlítés. Vajon mennyire hiszi még el a jó magyar? Ez a választás nem lesz más, mint egy apró kis ország nagy-nagy intelligenciatesztje.

Ma volt az első olyan tavaszi nap, amikor letekertem a fűtést, és órákra kinyitottam az ablakot. Sütött be a nap, nagyon élveztem!  :)

Kedvem volt egy kicsit játszani a konyhában, levadásztam egy titkos receptet a netről.

Nagyon szerettem régen a KFC csirkét, de amíg minden más gyorsétterem bővítette a választékát gluténmentes ételekkel, a KFC ezt eddig nem tette meg.

Szóval elkészítettem a meglehetősen bonyolult pácot, pácoltam a csirkemellcsíkokat, paníroztam négy összetevős bundába, elég időigényes munka volt, rengeteg mosogatnivalóval.

Aztán sütöttem olajban. Hát… Úgy ledobta a panír egy részét a hús, hogy csak néztem! És minden csík feleakkorára zsugorodott. Szentséges serpenyőnyél! 80 deka csirkemellből, meg húsz deka pácból, panírból alig lett fél kiló étel! :O

Ízre finom volt… De soha többet nem fogok kommentek és értékelések nélküli receptet használni.

Az is megér egy misét, hogy pont nemrég futottam bele többször is egy videóba, ami azt taglalja, hogyan injekciózzák tele a csirkemellet egyes gyártók vízzel, hogy nagyobb legyen a súlya. Érdemes az ilyesmire odafigyelni a jövőben. :(

Azért a kedvemet nem vette el, rittyentettem még ipari mennyiségű madártejet is. Horrorka is nagyon szereti, a Gábormama is, és én se vetem meg.

Aztán házat is tartottam, edzettem is egy kicsit, szóval elégedett vagyok, és igen fáradt. :)

Pihenésként? Politika!

Igazán sűrű ez a kampány, a fideszes propagandisták nagyon bevadultak. Már olyan böszmeségeket hazudoznak, hogy muszáj nevetni rajtuk!

Tegnap azt olvastam, hogy Magyar Pétert ötven napja nem látta senki. Eltűnt! Elmenekült… Ugyanez a propagandista 2-3 napja azt tette közzé, hogy az egyébként hatalmas tömeget vonzó rendezvényen Magyar Péterre mindössze hatan voltak kíváncsiak.

Ezt drónfelvétellel is bizonyította, azt állítva, hogy Magyar (aki eltűnt, ugye…), a színpadon áll… Az árnyékokból látszik, hogy a fotó reggel készült, a rendezvény délután volt.

Ezek persze nagyon primitív dolgok, ahogy terjesztik azt is, hogy az ukránok meg akarják támadni Magyarországot, ami ugye egy nagy marhaság. :)

Aztán láttam számos városból fotót, sorok kígyóztak a tiszás aláíró pultoknál, a többinél alig lézengett néhány ember. A propagandisták persze azt állítják, hogy náluk kígyóztak a sorok, és a többieknél lézengtek. Megáll az ember esze! :)

Az orosz trollfarmok is dolgoznak gőzerővel, alig várom, hogy ezekről bővebben olvassak… Rá is keresek mindjárt a neten. Azt értem, hogy kamu profilokat hoznak létre, és mesterséges intelligenciával szórják a hazugságot és a mocskot. Pénzért…

Azt nem értem, hogy az emberek miért hiszik őket valós embereknek. :)

Nagy hír még, hogy ma Baján hatalmas tömeg gyűlt össze Magyar Péter országjárásán, tele volt a Szentháromság-tér.

Mindegy! A legfontosabb az, hogy az unokám ma már négy hetes. Úgy rohan az idő! :O

Kettőt pislogok, és már jön is a ballagási meghívó. :)

Meg kell hagyni, a régi spanyol bélyegek gyönyörűek! Ezeket most fotóztam az elfeledett albumomban, minden darab egy aprócska műkincs! Sok száz! Revidiáltam az álláspontomat, egy ideig még nem adom el. :)

Közben Pittypat ma három hetes. Határozottan nő, növekszik, és igen nagy csibész! Apjánál bűbáj, nálam is, de amint egyedül marad Horrorkával kitör belőle a kisördög. Egy zsarnok! :)

A spagettivékony kisujja is gyarapodott valamit, már majdnem olyan vastag, mint egy spárga.

Gábormama ma megkérdezte, milyen az új apuka… Elmeséltem, a múlt héten eljött a pöttömke TAJ-kártyájáért, de nem csak beszaladt… Nem! Leült, és beszélgetett. Velem. Sokat. Egy anyóssal!

Mondjuk Gábormama is anyós, de ő angyal. :)

Szóval most el vagyok telve a spanyol bélyegekkel, rá is néztem az auciós házak kínálatára… Sehol nincs ilyen. :)

Egyébként is követem ezeket az oldalakat, szeretem az antik dolgokat, jól szoktam szórakozni.

A kincsvadászoknál az emberek néha egészen elképesztő dolgokat szoktak feltölteni. Giccses festményeket, cica gombolyaggal, virágváza kaláccsal, nő orgonalilában. Gazsi bátyó pipával.

Agyagbögrét, csorba csuprot, rusnya vázát. Rettenetes!

Sokszor nem tudják mit találtak a padláson, és tanácsot kérnek. Tömegek állítják nagy meggyőződéssel, hogy a lószerszám fém készsége nem más, mint billog, gyertyatartó, orvosi eszköz, magzatvédő hasi szerkezet, vagy ekevas. Imádom! :)

Amin ma jót nevettem, az egy aukciós ház posztja volt. Bélyeggyűjteményeket keresnek. RÉGI bélyeggyűjteményeket. Készpénzért, vagy nagy aukcióra.

Magyarország átka a hetvenes évek bélyegei. A szocialista erkölcs szerint szinte kötelező volt megvenni, gyűjteni. A gyárakban, irodaházakban jártak körbe a postai értékesítők, nemigen volt vita.

Szinte mindenki örökölte aztán ezeket a színes, csillogó vackokat, az én életemet is pokollá tették!

Amint egy új ismerősöm lett az elmúlt évtizedekben, és megtudta hogy bélyegekkel foglalkozom, már hozta is a vastag albumban ezeket a szörnyűségeket, mennyit érhetnek… Hiába mondtam hogy semmit, eladhatatlanok, nem hitték el, sokan meg is sértődtek, biztosan be akarom csapni őket, vagy irigykedem… Mert milyen szépek! Arany keretük van, meg micsoda híres képek vannak rajtuk! Az ordító inas, vagy mi… Na! Mit adok értük? Uhhh…

Még az emlék is fáj!

Most elkacarásztam a poszt alatt a hozzászólásokon. Rengeteg fotó, rengeteg komment, hetvenes évek, szegény aukciós ház nem győzött mentegetőzni, a klasszikus bélyeg az, ami az 1800-as évekből származik… És a kommentelők nem adják fel, megy a marakodás, egymás hergelése, a gyanakvás, a vita…

A legcukkerebb néni az volt, aki háborgott! A poszt megjelenése után hajnalban vonatra ült, hogy megelőzze a többieket, hozta az albumot Budapestre, nagy pénzről álmodott, de elküldték szegényt… Tessék odaadni valami gyereknek, vagy kézműveskedő, művészkedő felnőttnek, az nagyon fog örülni neki. :)

Szóval szegény néni nagyon háborog. Hogy őt mennyire becsapták… :)

Jó volt egy kicsit nem a politikáról olvasgatni a face-en… Mert ez a kampány már olyan durva, olyan mocskos, hogy nem bírja a gyomrom.

Bekuckóztunk hétvégére, és élveztük. Nem történt semmi érdekes, és mi már szeretjük, ha nem történik semmi érdekes.

Aztán a hétfő annál izgalmasabban alakult, a Gábor elgurult dolgozni, én pedig átvillamosoztam Budára meglátogatni az unokámat. Arra gondoltam segítek egy kicsit Horrorkának, az első napokban a Dávid otthon volt, megoldották, de hétfőn már harmadik napja volt az én gyerekem otthon egyedül a babával.

Nemigen tudtam segíteni. Olyan patyolat tisztaság volt, hogy csak pillogtam! Ki ez a nő, és mit csinált a gyerekemmel? Detélleg… A konyhában egy pohár se volt mosatlan, a cicák békésen elbújva, a kisded pedig angyalian szuszogott. :O

Beszélgettünk, aztán fogtam ezt az apró szerzetet, és kényeztettem. Beszéltem hozzá. Figyelt, néha elaludt az ölemben, aztán hadonászott, csücsörített, nyervogott, és mosolygott! MOSOLYGOTT!

Többféle módon tudja. Gúnyosan, tündérszerűen, fintorogva, álmodozóan.

Aztán éhes lett… Sírt! Olyan erővel, hogy majdnem beleremegtek a falak!

Tisztába kellett tenni, belevörösödött a méregbe, megfeszítette magát, és nagyokat rúgott! Egy hörcsög! :)

Nem tudtam megunni, tényleg nem… :)

Büszke voltam a lányomra… Még csak két hete szült császárral, és mit bír! Őrület! :O

Pont róla olvastam a 2004-es naplómban. Tehetségkutatón beválasztották a gyerekszínész-csapatba, aztán vitték is Svédországba. Az egyik hercegnő szervezett nemzetközi gyerekszínész-találkozót. Nagy volt az öröm!

Horrorka megbízható gyerek volt, sok mindenben segített… A csekkeket is rá mertem bízni, simán feladta őket a postán, mindig minden fillér stimmelt.

Persze a kamaszkort mi is megszenvedtük, de azt borítsa a feledés homálya… :)

2004 tényleg nagyon zűrös év volt, felújították a lakásomat, akkor építették a galériát a szobámba. A Gáboréknál laktam, de a ház ügyei miatt naponta haza kellett jönnöm. Akkor lettem számvizsgáló, és volt mit rendbe tenni a házban! :O

Jól mentek az üzleti ügyeink is, persze akkor még lehetett szabadon vállalkozónak lenni, nem fojtogatott minket millió sáp, költség, adó, extra magas járulék, meg mondva csinált büntetés…

Aki becsülettel befizette amit kellett, azt nem csesztették, hagyták élni. Nem úgy, mint manapság.

Utaztunk is mindenfelé abban az évben, Gáborral, és két unokaöcsémmel Egyiptomban nyaraltunk, és őrületes dolgok történtek ott velünk. Majd elmesélek néhány izgalmas részletet…

2004-ben kezdtem el az első blogomat írni, már nem is emlékszem, hogy hol. Talán pont itt… Aztán az egyik társkereső portálon találtam egy felületet, tökéletes blogmotorral, rengeteg vidám cuccal, ott jó sokáig leragadtam. De ez már egy másik történet… :)

Micsoda bolond tél ez! A szinte láthatatlan apró hópihék olyan gyorsan borították el reggel a teret, mintha trükkfelvételt láttam volna. Dolgom volt, mennem kellett, csúszott minden, rettenetesen óvatoskodott mindenki.

Most, hogy kissé leülepedett a Pittypat születése okán érzett hatalmas öröm, és kapcsolódó rettegés, realizáltam a gyászt is, elment Fenyő Miklós.

Decemberben még koncertre készült, aztán elvitte a kór mégis.

Emlékek! 1980-ban robbantak be a jampec-romantikával, aztán jött 1981. A Hotel Menthol! Elképesztő nyár volt!

Baja gyönyörű háttér az őrült hangulathoz, a szigeten a cégeknek voltak üdülői, ott mindig voltak bulik, egész nap szólt a zene, és táncoltunk két úszás között a stégen.

Divat volt tánciskolába járni, tudtunk rokizni, és mivel édesapu nagy jampi volt a hatvanas években, hát megtanított igazán vad tánclépésekre. :)

Twistben is jó voltam, de a kedvencem a cha-cha-cha volt. :)

Voltak libbenő körszoknyáim alsószoknyával, tűsarkú cipőim, imádtam azt a divatot!

Mr. 40 évet is egy Hungária koncerten ismertem meg.

Már előtte kinéztük egymást, alig pár méterre egymástól szálltunk le a buszról reggelente, először csak véletlenül bámultuk egymást egy percig, aztán már vártunk egymásra… És szemeztünk. :)

Hónapokig. Nagyon romantikus volt! :)

A koncertet a moziban tartották, és sokan kiszaladtak a sorok közé táncolni. Én se maradtam a helyemen, és egyszer csak azt vettem észre, hogy vele rázom vadul. Eldőlt akkor ott három év, szerelem lett belőle a javából! :)

A táncdalfesztivál után építőtáborban voltam Nagykőrösön a konzervgyárban, akkor robbant be a Limbó Hintó. Mindenhol azt harsogta a rádió, és valakinek volt magnója is, talán az ifi-vezetőnek… Rémlik hogy jó fej srác volt, nem dobott fel senkit, ha kilógtunk esténként kocsmázni, diszkóba, vagy Limbó hintót óbégatni a parkba.

Mondjuk azt sose értettem, hogyan borultak narancsba a pálmafák… A narancsfa kicsi, göcsörtös izé, de semmiképp sem pálma… Mindegy! Narancsba borultak, és kész! :)

A Csókkirályra lehetett igazán jól táncolni, édesapuval mindig arra gyakoroltunk, néha a „barátnőim” is eljöttek, némelyik egészen biztosan szerelmes volt az én gyönyörűséges apukámba. Különben miért akartak volna velem, 16 éves csitrivel barátkozni? Mind huszonévesek voltak.  :)

1982-ben még volt némi jampi-mámor, még megvettük a lemezeket, de már visszakacsintottunk a disco-létbe, újra a Kalap-ba jártunk szombaton este, harsogtak az egynyári slágerek, 1983-ban aztán főiskolás lettem, más banda, más közeg, más zenék…

De a négy nagy album ma is itt van CD-n, és néha előveszem őket, vagy csak rákeresek a neten egy-egy dallamra. Szép emlékek.

Január 27.-én, azaz ma hivatalosan is nagymama lettem. Izgalmas, reszketős nap volt, aztán robogtunk a kórházba. :)

Horrorka nem siette el a gyerekvállalást, és most valódi kis csoda lett! Hanna!

Szegény férjem milyen boldog lenne, ha élne! A lányát is imádta, de az unokája még jobban hasonlít rá. Döbbenetes érzés nézni újra és újra az első fotókat!

Nagyot fordult a világ kereke 35 év alatt. Más a terhesség, mások a vizsgálatok, hosszabb a terhességi idő… Minden más! Furcsa!

Este a Gábor hazament, és nekem persze jöttek az emlékek arról az 1991-es májusi éjszakáról.

Mivel tőlünk öt perc sétára volt, én természetesen az ország egyetlen nőklinikáján szültem, a Bakáts téren.

Az Orbán-kormány azóta bezáratta, ott rohad el az a gyönyörű épület, gazosodik a hatalmas kert.

Igazából nem volt igazságos szülészet, a földszinten nagy, közös kórtermek voltak, az első emeleten pedig kis, kétágyas szobák azoknak, akik fizettek orvost.

Nekem nagyon jó fej szobatársam volt, végigviháncoltuk az egy hetet.

Olyan tisztaság volt, hogy ha nekifutottam, akkor végig csúsztam a ménkű hosszú folyósón a habselyem hálóingemben, egyszer a dokimat is sikerült majdnem felborítanom. :)

Nagyon jó volt 25 éves anyukának lenni, már azon a nyáron mentünk strandolni, hajókázni, volt ugyan akkor divatos Pierre Cardin babakocsink is, de én nagyrészt kenguruban hordtam Horrorkát.

Picike, szűk farmersortban, és vidám, cicikint” pólókban.

A férjem onnantól kezdve egyedül vitte a kocsmánkat, rengeteget dolgozott… :)

35 év! Hova a fenébe tűnt el majdnem 35 év? :O

Gábor persze egész délután poénkodott, majd elmegyünk, és veszünk neked cuki otthonkákat! És pasztellszínű, divatos banyatankokat, jó? Meg mamuszokat! Biztosan van nyugdíjas klub a kerületben, mehetnél táncdélutánokra. Ilyen egy dög… :)))

Szóval kezdődik a nagymama-élet! Mennyire hálás vagyok a sorsnak, hogy a gyerekek itthon is találtak jó állást, és most nem egy kamerán keresztül kell lesnem a Máltán, vagy Londonban  gügyörésző Hannát, ugye?

Holnap még sok dolgom lesz, mire elindulhatok látogatni. Gábornak bácskai rizseshúst ígértem, Horrorkának pedig madártejet. Mert a madártej, az nem változik… :)

Vajon édesapu mit szólna a dédunokájához?

Biztosan ugyanazt, mint 35 éve.

Megnézte a kis kopasz izét a bölcsőben, és megállapította:

-       Szép tiszta kisbaba. Nem kell piszkálni! :))))

Micsoda nap ez a mai! Nahát! :)