Elgondolkodtam azon, hogy valóban a gyerekek fejlődését veszélyeztette volna a Pride? Ahogy azt aljas törvényekbe betonozták?

Ez a fotó pár éve készült, egy balul sikerült augusztus huszadikán. Állami ünnepség volt.  Szerintem ezek a félmeztelen bikák sokkal félelmetesebbek voltak, mint a pride-os, vidám, tarka, táncoló emberek. :)

Egyébként nem lesz csekk, a rendőrség nem büntet. Jogilag is elég káoszos a helyzet, és micsoda népharag lenne belőle, ugye… :)

Szerintem nem is lenne megoldható. A kamerák az eredeti útvonalon voltak felszerelve, láttuk őket a Kálvin téren, de a menet ugye elkanyarodott.

Aztán nem volt valami erős a rendőri jelenlét. Már rengeteg tüntetésen jártam, tudom hogyan szoktak elhelyezkedni, milyen mennyiségben, milyen ruházatban, ha oszlatásra van esély.

Ezek barátságos rendőrök voltak, senkit nem igazoltattak, és nem oszlattak hangosbemondóval sem. Talán egyszer megtudjuk, hogy mi is történt valójában.

Most meg van ez a megveszekedett idő, micsoda viharok estek meg! A Gábor ma vidéken járt, azt meséli, hogy rettenetesek a károk. Mondjuk látom a videókon is…

A hét híre még, hogy igazi hős vagyok!

Majdnem húsz éve abszolút megcsináltattam a fogaimat, emlékszem. Már volt free, és büszkélkedtem a rizskása mosolyommal. :)

Csinos tömések, kis koronácskák, hidak… Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és egy ideje már jelezték az elöregedést ezek az apró műremekek. :(

Aztán betöltöttem a hatvanat, és gondoltam nekilátok. Amíg még fel tudok mászni a fogorvosi székbe… :)))

Már három ülésen túl vagyok, és pénteken alig kevesebb, mint két órát ültem a székben. Utólag visszagondolva, elég horror volt… De igazából nem annyira. :)))

Mindenesetre most mindenféle kényeztetésekre tartok igényt a hősiességemért. Ez így helyes. :)))

2003. október. A régi naplóm egyre fogy… Hatalmas hóesés volt, gyönyörű volt a táj, a Gábor egy vasárnapon felvitt minket Horrorkával a Tannéba ebédelni.

Totál beindult a bélyegőrületem, vásároltam, és vásároltam… Azóta se gyógyultam ki ebből a csodavilágból, még mindig imádom. :)

Októberben elkezdtem megírni a Gábornak az első személyre szóló könyvet. Medvékről és macikról. Kinyomtattam, beköttettem, az volt az egyik karácsonyi ajándéka.

Mivel sikere volt a családban, hát évekig írtam újat és újat. A tengeralattjárókról, a szivarokról, a hajózásról. Meg még sok mindenről.

Horrorka erősen kamaszodni kezdett, divatos ruhákért kezdett abajgatni. És simán rám csapta az ajtót, ha nem óhajtottam neki kabátot venni egy fél havi átlagfizetésért.

Édesapu kaján vigyorral hallgatta a panaszaimat, és ingatta a fejét… Kire ütött ez a gyerek? Ugye? :)))

Hát igen… Én 14 voltam, amikor megvette a két eredeti Levi’s farmert. Pont egy havi fizetését hagyta ott.

Az övé még halálakor is megvolt, rengeteg farmert vett aztán az évek alatt, de EZT megőrizte.

Én az enyémet téglával koptattam, telehímeztem, mert pont Hair-őrületem volt… Aztán fél év múlva alaposan ki is nőttem.

Hogy kire ütnek a gyerekek… Hát igen!

És ez egy alig burkolt fenyegetés volt át Budára! Hehehehe… :)))

Szóval fantasztikus szombatunk volt! :)

A Kálvin téren volt találkozónk Horrorkáékkal, a legegyszerűbb módon mentünk, egy megálló metróval.

Ritkán szoktam tömegközlekedni, de a romlást 2010 óta nem lehetett nem észrevenni. Komor, mosolytalan, néma emberek, beletemetkezve a telefonjaikba. Hajléktalanok, drogosok, húgyszag, szürke ruhák.

Most szombaton egészen más történt… A kocsi sokáig állt, tömve volt, moccanni se lehetett… De illatos volt a levegő, az emberek mosolyogtak, hangosan beszélgettek, csoportok csoportokkal. Politikáról.

Mint kiderült a késés oka a Deák tér volt, egyszerűen beszorult a hatalmas tömeg a metróba, a térre se lehetett szinte befurakodni, megteltek a környező utcák. :O

A Matcha bár teraszán találtunk asztalt, ücsörögtünk, iszogattuk a jeges italt… Akkor már ott is emberek ezrei ácsorogtak, várták a menetet.

Aztán három óra után érkezett egy futri fiatal lány, bekiabált mindenhova, szólt a csoportoknak, elterelik az egészet, a Szabadság hídon a maroknyi neonácit körbefogta, hermetikusan elzárta a rendőrség, irány az Erzsébet híd!

Megindultunk mind az öten, végig a Múzeum körúton, az Astoriánál el is csíptük az első ötven métert, jól hallottuk a második kamionról a zenét, pont Boney’M ment, mi más? Daddy Cool… :)

Hihetetlen volt! Rengetegen jöttek, és jöttek… Nem csak fiatalok! Öregek is! Mint én. Családok. Sok-sok család! Babakocsikkal, óvodásokkal, kamaszokkal.

A legfiatalabb talán két hetes lehetett, olyan aprócska, hogy biztonságban feküdt az apuka hatalmas tenyerében. :)

Tündéri, hat év körüli vörös kölyök odaszaladt hozzánk, a szeplőit szivárványszínű arcfesték takarta, ránk vigyorgott a foghíjas szájával, aztán visszarohant a szüleihez. :)

Jöttek az LMBTQ mozgalom tagjai is, kézen fogva, néhányan jelmezben, lányok párban, fiúk is persze, rózsaszínben, nyakörvvel… Ki mit szeret.

Öreg melegek. Még emlékszem rájuk, milyenek voltak fiatalon, amikor még volt Cafe Capella, Angyal bár, és az Action a Magyar utcában.

Se péniszt, se más nemi szervet nem láttam. Semmit, amit ne lehetne megmutatni egy gyereknek.

Rengeteg kamera, rengeteg külföldi TV-stáb, rengeteg újságíró…

Később olvastam, légifelvételeken láttam, a menet eleje már odaért a Műegyetemhez, amikor a vége elindult a Deák térről.

Nem volt gubanc egy szál se. Még hangos szó se. Egy pillanatnyi harag se. A rendőrség visszahúzódott, nem igazoltattak. Nem szóltak…

Mindenütt szivárvány! Zászlók, pólók, jelmezek, transzparensek, kitűzők. Horrorka minket is ellátott, én hatszínű, rózsás fejdíszt kaptam, olyan voltam benne, mint egy elképzelt, öregedő Frida Kahlo karikatúra. :)))

Lánykám málnavörös hajzuhatagján szivárványos „egyszarv” díszelgett… :)

Emberek százezrei táncoltak, énekeltek, nevettek együtt néhány órán át. Történelem íródott, csodaszép történelem.

Nagyon szégyelleném magam, ha kimaradtam volna belőle. :)

Imádom ezt a nyarat is, a nyár ízeit pláne! A hűtőm teljesen tele van finomságokkal, eper, fagyi, görögdinnye, gyönyörű kukoricacsövek. Alig tudtam beszuszakolni az ebédről maradt mézes-csípős csirkét. :)

Azt azért megnézném, hogyan lehetséges, hogy a Lehel téren egy cső hibátlan kukoricáért elkérnek 800.- forintot. Mi ez? :O

Azelőtt a Lehel piac a csóró emberek piaca volt, az utóbbi években szálltak el ennyire az árak. Nyilván van oka, a Gábor beszélgetett pénteken a kedvenc hentesével, akitől a marhahúst szokta hozni. Tizensok éve vásárol ott, régen sorok álltak a hétvége előtt, most nem kellett várni sem. Szomorú. :(

Az infláció robog, most még lefedi az árrés-stop, de ha megszűnik, az nagyon fog fájni az átlag embereknek. Mondjuk nekünk is persze. :(

A hétvége egy része a politikáról szólt persze, itt van ez a Voks 2025. Badarság… Én bontatlanul tettem el a levelet megint, de persze olvastam a neten… És visszaküldték emberek nagy fontoskodva! :O

Ukrajna csatlakozása nem most esedékes, ez csak egy nagyon drága gumicsont volt. Propaganda. Mert ugye ki hiszi el, hogy ebben a hatalmas Európában, azon belül ebben a pirinyó országban az a pár százezer szavazat fogja eldönteni az ukránok sorsát? Ugyan már!

Baján volt Lázárinfó… Olvastam a cikket, kérdeztem ismerőst, a szokott menetrend szerint csak a gyülekezők közé beállított propagandisták kaptak mikrofont, csak ők kérdezhettek, szépen felböfögték a megszokott, unalomig ismert kormányzati hazugságcunamit, oszt kész, mindenki hazament… Hát remek, detélleg! :O

Szóval nagyon érdekes világ ez megint. Háborúk, válságok, hazugságok mindenfelé… És Harcosok klubja! :)

Nagyon meg tudom becsülni manapság az én lakáskámat. A béke szigete… Horrorkát is láttam ma, Gábor jött enni, hozta a csodabogyóimat az angyaldokitól.

Ma rendbe tettem az ír bélyegeimet, egy zacskóban vártak vagy tíz éve, és csak szaporodtak, szaporodtak. Én nem gyűjtöm, elég unalmasak is, de most legalább apró tasakokban vannak katonás rendben. :)

Nyár! Az ablakban világít egy napelemes szitakötő, mindig más színben… És van egy apró házikóm is, barátságos, világító ablakokkal, a sógornőmtől kaptam.

Később, ha lecseng a forgalom, akkor érezni lehet majd a Duna illatát is, és lehet lesni a surrogó denevéreket. Gyanítom elég sokan lakhatnak a padláson. :)

Nyár! :)

Tombol a nyár, és sűrűn történnek a dolgok, nincs idő heverészni. :)

A politika nagyon izgalmas lett, és nem csak a harcosok szórakoztatnak, de a MÉM-ek is. Hihetetlenül jó humora van a magyarok egy részének. :)

Hatalmas nagy botrány kavarog a MÁV körül, egész Európa nézi borzadva a lepusztult szerelvényeket, a balatoni járatok több órás késését, a lezárt illemhelyeket a vasútállomásokon, a kihelyezett, mocskos Toi-toi wc-ket, döbbenetes az egész. :O

Viszont lesz Pride, Karigeri bevállalta, a főváros által lesz megszervezve. Okos! :)))

A hatalom szerint a Pride ijesztő, és veszélyezteti a gyerekek fejlődését. Érdekes! És a Busójárással mi van? Ugye? :)

Mai hír, 2027-ig nem lesz egy fitying béremelés sem a magyar egészségügyben, ami ilyen infláció mellett egészen felháborító! :O

Az árrés-sapka miatt megkezdődött az üzletek lezüllése, néhol a termékválaszték csökken drasztikusan, máshol a béreket csökkentik, és megindultak a durva leépítések.

Aztán visszaugrottam a héten is a múltba, haladtam a 2003-as naplóm felszámolásával.

Szeptemberben az unokatesóm tartotta az ezüstlakodalmát, hatvan fős buli volt a kertészképző szakközépiskolában vacsorával, zenekarral.

Én fotóztam, az album egészen egyedi lett. :)

Kezdődik azzal, hogy vittem egy halom színes, kimosható hajspray-t, és mindenki egyedi frizurát, szakállat, bajszot kapott. :)

Édesapu almazöld séróban igen jól nézett ki, de sajnos elfelejtette lemosni, és másnap reggel így kerekezett ki az egyik faluba a barátjához. :)

A Gábor sose tanulta meg igazán a bajai körtáncot, de lelkesen járta némi alkoholos befolyásoltság okán, amikor mindenki balra lendítette a lábát, akkor ő jobbra… :)))

Még mindig szeptemberben találkoztunk Péter barátunkkal a Tanne étteremben.

Sok közös üzletünk volt, havonta egyszer egy hosszú, kényelmes ebéd mellett szerettük megbeszélni az ügyeket. A Tanne volt akkor az egyetlen korlátlan fogyasztású, svédasztalos étterem, vagy talán volt már egy Trófea, de drága volt, és zsúfolt.

Most megtaláltam leírva, hogy miket ettem.

Friss tepertő lilahagymával. Szeletke libamáj zsírjában. Tárkonyos csibeleves. Egy szelet steak salátával, vason sült burgonyával. Aztán még egy kis grillezett, fűszeres csirkemell, végül egy óriás palacsinta citromos túrótöltelékkel. Előtte koccintottunk egy kupica diópálinkával, és én sört is ittam. :)

2003 igazán sikeres év volt, azt hiszem. :)

Most, 2025-ben fura visszagondolni rá, hogy milyen jó volt akkor vállalkozónak lenni. :)

Azóta nagyot fordult a magyar világ kereke…

Meghitt, hosszú nyári hétvége volt, kis szombati bulizással. A szokásos… Szeretek ilyenkor éjjel kihajolni az ablakon, élvezni a Duna illatát, nézni a fiatalokat. 3 és fél évtizede élek itt, sokat láttam már.

Télen kevesebben mennek haza éjfél után, de nyáron mindig sok fiatal igyekezett a buszokhoz, indultak haza csapatban, párban, rengeteg vicces helyzetnek voltam tanúja.

A járvány alatt lehangoló volt a tér, és most szombaton ugyanazt láttam… A fiatalok száma a téren nulla volt. Nulla!

Senki nem várt a Soroksárra, Pesterzsébetre, Csepelre, vagy akár Budára induló buszokra. Döbbenet… Persze a belváros tele van külföldi fiatalokkal, de a magyar srácok már nem tűnnek fel jellemzően. Szomorú. :(

A hétvége szomorú sztorija volt még a MÁV… Úgy összeomlott a balatoni menetrend, és leállt minden járat, mint a pinty! Az utasok se tájékoztatást, se segítséget nem kaptak a kánikulában.

De aztán Mávos János megoldotta, és szervezett 300 pótlóbuszt… Másnapra! MÁSNAPRA! Amikor már jártak a vonatok… Vicc ami ebben az országban történik már. :)

2003, naplóm. Visszaemlékezés, Rovinj. Isteni érzés volt újra élni minden napot, az egyik halétteremben vacsoráztunk, haltálat. Egy érett gyümölcsökkel teli kiwilugasban.

A tálon volt két vajon sütött fűszeres makréla, apró polipok, scampi, tintahalkarikák, kagylók, krumpli, spenót. És ajvár, saláták… Jeges fehérbort ittunk hozzá, ahogy arrafelé szokás. :)

Rovinj még háborús sérült volt, a kikötőkben apró, kopott halászbárkák, sitt, építkezések.

Az Enrico is fektetett be pénzt panziókba, a sérült házakra ráépítettek 3-4 pici apartmant, és azokat a mai napig kiadják a nyaralóknak. :)

Néhány év múlva visszalátogattunk Rovinj-ba. Érdekes volt! A romok eltűntek, az óvárosban a nagy házaktól lépcsők vezettek a tengerig a sziklákba vájva, a társasházak udvarán apró üzletek, kávézók nyíltak, lehetett üdítőt inni, úszni, zuhanyozni séta közben.

A halászbárkák reggel halásztak, este áruda lett belőlük, kész úszó bazár volt a tenger.

Árultak a lakosok mindenhol. Ablakokból, padokról. Gyümölcsöt, levendulát, hűtőmágnest, a lépcsőházakban illegális galériák nyíltak, aki vásárolni akart egy festményt, az becsengetett a házmesterhez.

Az udvarokban bort mértek, mézet, lekvárt, házi szeszes italokat, olajbogyót, étolajat, házi süteményeket.

Az óvárosban üvegezett tábla egy falon. A város háborúban elesett fiataljainak fotói, rengeteg gyertya és virág.

Jópofa volt a város, és nagyon emberi. Imádtam!

Három éve jártunk Rovinj-ban utoljára.

Mindent felzabált a nagytőke, zárt, csupa króm és üveg üdülők, trendi éttermek a lugasok helyett, a tengert látni se lehet a hatalmas yacht-októl, százmilliós autócsodák, hihetetlen árak.

Már nem a mi városunk többé.

Ezért volt különösen jó most visszamenni 2003-ba… :)

Most viszont megyek, és röhögök egy kicsit a klubharcos vén csoroszlyákon. Nagyon be vannak vadulva, és olyan hülyeségeket írnak, hogy néha a könnyem folyik a nevetéstől. Banyatank kommandó! :)

Végre igazán berobbant a nyár, imádom!

Ez a hét már kényelmesebbnek ígérkezik, a jóval későbbre várt levelemet is meghozta ma a posta, úgyhogy ma megengedtem magamnak egy nagygenerált. Illatos fürdő, testápolás minden szinten… Gábormama valami méregdrága hidratáló kenceficéhez jutott, nekem adta. Isteni! :)

Ma időm volt a 2003-as naplómra is. Nyaraltunk Jesoloban még előtte, aztán augusztusban felújítottuk Horrorka szobáját. Jöttek a rokonok segíteni, kapott új bútorokat is, nagyon pöpec kis kamasz-burok lett. :)

Rengeteg sok munka volt, közben a Gábor átesett valami rettenetes vírusos betegségen, úgyhogy megszavaztuk magunknak, hogy elmenjünk szeptember elején kettesben egy hétre.

Horrorka később kezdte az iskolát, lent maradt Baján, mi pedig megcéloztuk Rovinj-t.

A kép is ott készült, a sirály a barátunk lett. Zlatkonak, azaz Aranynak neveztük el, igazi egyéniség volt.

Abban az évben még nagyon látszottak Horvátországon a háború sebei, bombatölcsérekkel, lebombázott házakkal, repedezett utakkal találkoztunk, és a hotel se volt tökéletes. :)

De a tenger ott egy csoda, imádtuk a strandot, rengeteget snorkelleztünk, béreltünk csónakot, bebarangoltuk a szigeteket, isteni volt!

A strandon járt a fánkos ember, nagy rekeszben cipelte az árut, és kísérte őt Zlatko… A madár kifigyelte, hogy ki vásárol, odatelepedett mellé, és először halkan kért. Aztán egyre hevesebben rikácsolt, végül fejbe is kólintotta azt, aki nem adott neki egy aprócska falatot. :)

Mondjuk ez elég veszélyes volt, mert Zlatko azért elég méretes madárka volt…

Ha fánkot vettünk, akkor kapott ő is egyet. Egy egészet.

Nem ette meg, elrepült vele minden alkalommal, 2-3 perc múlva fánk nélkül jött vissza.

Az utolsó napokban már akkor is odajött hozzánk, ha nem ettünk fánkot. Csak úgy… Köszönni. Vijjogott, kerregett egy sort, és elrepült.

Nagyon sok szép emlék fért bele abba az egy hétbe.

Nemrég jártunk Rovinjban, azóta nagyon megváltozott. Régen jobban szerettük. :)

De a kedvenc kubai bárunkat még megtaláltuk, és beültünk egy alkoholmentes koktélra. :)

Parajdról akartam még írni, a tragédiáról. Én is azt gondolom, amit a vízügyesek mondanak. Valaki hatalmas bűncselekményt követett el, gondolom tarvágtak nagy területű erdőket, kipusztítottak rengeteg növényt, növelték drasztikusan a vízgyűjtő területet, ez lett belőle.

Rettenetesen sajnálom…

Ez megint zavaros nap volt, reggel elcsattogtam a hivatalba, most már abszolút náluk pattog a labda, azt hiszem mindenre gondoltam.

Munka után Gábor értem jött, itthon vannak a szülei 2-3 napig, meghívtak vacsorára. Régen láttuk egymást… Nagyon klassz este volt, rengeteget nevettünk. :)

Az van még, hogy nálam is aktuális a fogorvos, Gábornál is. Jó lenne legalább ezt rendbe tenni, mielőtt megöregszünk… :O

Én múlt pénteken ültem be először, és most pénteken lesz az első kezelésem. Várom a teljes árajánlatot, már előre recegek tőle.

Mindegy… Szóval múlt pénteken a fogdokitól átmentünk a Fény utca piacra, és ettünk a tengeri herkentyűsnél egy tál feketekagylót, grillezett tintahalat, édesburgonyával, salátával. És beszélgettünk. A nyaralásról…

Mindketten azt gondoljuk, hogy bár ki tudnánk szorítani az árát a fogászati költségek mellett is, de inkább kihagyjuk az idén a tengert. Kiszámíthatatlan a jövő, nem jól haladnak ebben az országban a dolgok. Hát! Ez van! :(

Ma este szóba került a vacsoraasztalnál, miért vonzott engem régen annyira az arab világ. Még Gábormamával is voltam egyszer egy hétig Tunéziában. :)

Pontosan emlékszem… Az Ezeregyéjszaka legszebb meséiben voltak színes képek, pont ezt a kötetet sikerült a múlt héten megszereznem. A gyerekkori mesevilágot.

Aztán 14 évesen kaptam egy lemezjátszót, és innen-onnan lett hozzá rengeteg lemez.

Az egyik kis korongon pedig ott volt  Bob Azzam. A szám címe Ya Mustapha volt, és rongyosra hallgattam. És hastáncoltam, amikor nem volt otthon senki.

Később a főiskolán sok arab évfolyamtársam volt, ők rengeteget meséltek a hazájukról, és én azt gondoltam, hogy sose jutok el, és sose hallom majd a müezzint.

A nyolcvanas években az Ayesha fogott meg, a mai napig benne van a Gáborral közös chill-mappáinkban.

Aztán eltelt az élet. Négyszer nyaraltam Tunéziában, és hatszor két hetet töltöttem Egyiptomban. Szép volt, jó volt, elég volt… Hát így! :)

Tényleg! Kedvet is kaptam egy arabos nyakékhez… Hétvégére betervezem, és megfűzöm! :)

Egyébként Gábormamáéktól egy csodaszeletelő masinát kaptam, ezután meseszép ételeket fogok készíteni. Drágáim! Nem is tudták pedig hogy szeretnék ilyet, de kitalálták, hogy mondjuk a csillag alakú répakorongok, az egyforma vékony burgonyaszeletek, meg a könnyen, gyorsan, balesetmentesen reszelhető kősajt pont az én világom. :)

Szóval így telnek a napok. :)

Igazán élveztem a szülinapomat is, és utána a négy nap magányt is. Volt mit végig gondolnom. :)

A mai napom a hivatalban kezdődött, elsétáltam, bementem, elintéztem. Mondjuk a helyet a neten megtalálni nem volt könnyű, állandóan költöznek, láthatóan meg vannak kavarodva a kormányhivatalok azt hiszem. :O

Csattogtam haza a Soroksári úton, pont négy lépésre voltam az antikvárium.hu átadóirodájától, amikor megjött az e-mail, átvehetem a megrendelt könyveimet.

Persze beléptem értük…

Így még embert meglepődni nem láttam. Csak most küldtem az e-mailt… :)))

Kicsit most túltengenek nálam a kötetek, pedig hogy megfogadom mindig… Nekilátok selejtezni, a kevésbé szeretetteket még egyszer átolvasom, aztán leteszem a lift elé a párkányra. Vigye aki akarja.

Most egy új, hatalmas torony düledezik az új polcon, sokat vettem a könyvtárban is, most ezek… Ráadásul itt van az Elfújta a szél – projekt!

A világhírű történet indexen volt Magyarországon ha jól emlékszem, 1986-ig.

Anyámnak volt kalózkötete, külföldön nyomtatták, rettenetesen sok hibával, de kamaszként persze faltam.

Aztán 1986-ban megjelent a két kötet, rohantam értük én is… Nagy divat lett, egymás után jelentek meg a folytatások különböző írók tollából. Hármat én is vettem, aztán rájuk untam. Nem is volt a kezemben az Elfújta a szél legalább húsz éve. :O

Most a könyvtárban két darab százasért vettem még két kötetet. Még nem olvastam őket soha… Gondoltam… Akkor újra olvasom a tengernyi sok oldalt, hogy képben legyek… És mi hiányzott a polcról? Na mi? A legelső kötet. :O

Hiába kutattam, nem leltem. Horrorka világosított fel, nekem adtad oda banya, de szétfoszlott, ne haragudj… Hát mondjuk jó öreg volt. Lesz másik!

Mit fog gondolni rólam a pasas az átadóirodában… Na az érdekes lesz! A pici, bolond néni, aki állandóan itt terem. :)

Közben már kedd van. Már két nap lement a hétből. Az is valami. :)

Aztán ugye a harcosok klubja. Kiadták a kódszavakat, kiket mivel kell gyalázni. Pontgyűjtés… Milyen szánalmas, de télleg. Jön, beszól, törlés, letiltás, kész. Harcos kiiktatva. Olvasgassál máshol. :)

Ez a kedves május fut, szalad, egy perc unalom sincs. :)

A face-en úgy izzik már a politikai kampány, szinte süt a monitor. Iszonyatosan sok a fizetett troll, akiknek a hivatásuk, hogy minél ocsmányabb módon alázzák az ellenzéket, most értelemszerűen Magyar Pétert, és az őt követő becsületes embereket.  Undorító egy módszer, sose szerettem az arctalan kamukat.

Emlékszem a free-re, elképesztő volt… Az egyik csaj férfibőrben nőket hülyített, és azzal szédítette a vezetőséget, hogy ő pszichológus, és a könyvéhez gyűjt anyagot. Komoly lelki sérüléseket okozott rengeteg elhagyott, magányos, elkeseredett asszonynak.  A legféltettebb titkaikat szedte ki belőlük, aztán kigúnyolta, megalázta őket nyilvánosan.

Ma egy vaterás vevőmmel beszélgettem, régóta ismerjük egymást… Nagyon kormánypárti volt, kerültem is a témát vele kapcsolatban, de ma ő fakadt ki, rokonai élnek az egyik dögtemetős faluban, a gyerekének nincs munkája, a nyugdíja értéktelenedik el, az egészségügyi panaszaira nem talál segítséget, az egyik gyógyszere egy év alatt kétszer olyan drága lett… :O

Na jó reggelt! :)

Olvasom a kommenteket, mennyi sokat segített a kormány a magyar családoknak. :O

Hitelcsapdák a fiataloknak, a gazdag, dolgozó, támogatottan vállalkozó anyák adókedvezményei, alapítványokon keresztül lenyúlt sápok. MNB? 500 milliárd… Nincs, eltűnt.

Remek! Undor a köbön, detélleg…

Szóval május. Kedvet kaptam kristály ékszereket készíteni, rengeteg színes kristály gyöngyöm van, évek óta nem nyúltam hozzájuk, most megint divat lesz a ragyogás.

Van egy régestelen régi kristály csillárom is szétszedve, a bolhapiacon vettem egy orosz nőtől. Nagy, gyönyörű kristály medálok, legalább öt kiló. Azt hiszem kerti díszeket készítek belőlük, izgalmas projektnek tűnik. :)

Horrorka jön elvileg holnap, rengeteg mindent kell megbeszélnünk. Nekilátott a jogosítvány megszerzésének, Gábor persze majd segít neki a vezetésben.

Még nemigen haladtam a héten a 2003-as naplómmal, mindenesetre jó kis szülinapi bulim volt, és Horrorka fogszabályzóját levették végre. :)

A történet pedig tündéri! Összerakta a zsebpénzét hónapokig, lemondott sok-sok csokiról, kóláról, rágóról, matricáról.  Aztán elment, és nagy bátran benyitott a körúti ékszerboltba, vitte a halom aprópénzt, ebből szeretnék anyukámnak arany ékszert venni… :)))

Kevéske pénz volt, alkudozással is csak egy parányi szív medálra futotta, a tulajdonos végül engedett is valamicskét az árból… A medál azóta is a legdrágább kincsem. :)

Gábor elképedt… Hát miért nem kértél tőlem pénzt? Szoktam adni… :O

Mert ezt egyedül akartam anyunak venni. Ebben nem akartam közösködni!

Aztán úgy bevágta maga után a gyerekszoba ajtaját, hogy kirepült a zárból a kulcs. :)

Mert neki már akkor önérzete volt…:)

-       Meg kell zabálni! – mondta a Gábor, és indult a csavarhúzóért, hogy a meglazult kilincset megszerelje. :)

Gyönyörű emlék ez is. :)

Végre május van, imádom. Ilyenkor csupa szivárványos ékszer készül nálam, ezt ma fotóztam. :)

Hétvégén nagyokat csavarogtunk, jártunk a Nagycsarnokban, és egy csomó érdekes helyen. Corvin Pláza, Lurdy, Savoya-park. Érdekes megfigyelni, melyik multi hogyan próbálja túlélni ezt a szerencsétlen árrés-őrületet. Van ahol a minőség romlott, máshol úgy csomagolják a húst, hogy alátekerik a tálcán az értéktelen plusz cafatokat. Kamu akciók, és az élvezeti termékek árának hatalmas robbanása. Mi lesz még itt? :O

Ma aztán öröm volt, Horrorka jött csacsogni, és egy kis anyanapozásra.

A verset már pénteken elmondta, ahogy gyerekkora óta minden évben. Fecske Csaba: Jó leszek! :)

Kaptam sok kedves ajándékot, rózsaszín konyhai készségeket, gluténmentes palacsintaport, és egy doboz kókuszos Merci-t. :)

A legkedvesebb ajándék? 20 buszjegy… Menjek a jó időben gyöngyshoppingra, cipőcskét venni, mindig arra hivatkozom, hogy a téren mindig rosszak a jegyautomaták. :)

Ne legyél lusta banya! :)

Napló, 2003! Április.

Cifra hónap volt… Először is rettenetesen idegesítettek már az emberek, akik kényükre-kedvükre betolakodtak a privát szférámba. Jöttek hívatlanul és váratlanul, és nemigen lehetett őket elzavarni. Pont véletlenül mindig erre jártak…

Nálam mindig tele volt pakolva a bárpult klassz italok, a hűtő sörökkel meg üdítőkkel.

Hallod! Főzzé má egy jó kávét, tejszínnel… ! :(

Nebazzz! Nincs jégkocka? Akkor nem whisky-t kérek, hanem tőccsé egy vodkát, és egy sört hozhatsz, ha hideg… Gösser van?

Az emberi pofátlanság határtalan.

Aztán 14.-én elautóztunk Gábormamáékkal egy minszabira Velencébe. Nagy kaland volt!

A Gábor a papájával, én a mamájával jártam a várost. Vettünk 3 napos vaporetto-bérletet, és körbehajókáztunk. Jártunk az Akadémiai Képtárban, Murano szigetén, csatangoltunk, templomokat, freskókat néztünk. Kávéztunk, sütiztünk, és élveztük a napsütést. Jó volt! :)

A „fiúk” persze a tengerészeti múzeumban tették tiszteletüket, meg a temetőszigeten nézték meg a világháborús magyar katonasírokat.

Esténként kis, csatornaparti éttermekben ettünk együtt…

Csodás emlék! :)

Aztán bejutottam a Vitray TV-s vetélkedőjébe, de az adás aztán nem ment le, valahol lefújták, ezért a nyereményt se kaptuk meg. Mindenesetre jó buli volt.

Hazafelé bevásároltunk, tele lett a csomagtartó olasz kekszekkel, kalácsokkal, sajtokkal, felvágottakkal, kávéval, italokkal. :)

Aztán a hónap végén megtudtam, hogy meghalt Horrorka édesapja. Az akkor letaglózott.