dr.ahalan

dr.ahalan

Az EL-tüntetések idején

2025. április 01. - dr.ahalan

 

Mi történik már megint itt Budapesten! Micsoda pillanatok ezek!

Egész délután hatalmas dugó volt a téren, a Gábor két órán át jött Budáról. Aztán megkezdődött a tüntetés, az Erzsébet hídon, aztán nyolc órakor megjelent egy kisebb tömeg itt, a Petőfi hídnál is. Azonnal megdermedt a forgalom, hatalmas zászlók, szivárványos, magyar nemzetiszínű. Füstgyertyák, skandálás.

Először csak a mentőket engedték át, aztán egy-egy autót is.

20:20-kor elindult egy csoport át a hídon, és skandálni kezdték. Aki dudál, velünk van! Őrületes dudálás kezdődött.

20:30-kor lassan elkezdték elengedni egyenként az autókat.

20:40-kor elengedtek a hídon rekedt autókat, de a villamost nem. Kiürült a híd. Lezárták mindkét végén.

21.00: A tömeg áll, a híd üres. Rengeteg rendőrautó a híd mindkét oldalán.

21:10: Megindult a hídon a forgalom, rengeteg rendőrautó, szirénák mindenütt. A békés tömeg oszlik.

Azt hiszem valóban izgalmas évnek nézünk elébe… :)

Mint említettem, elbúcsúztam az 1987-es naplómtól. Érdekes volt újra olvasni az akkori mindennapokat. Az embereknek csak egy részére emlékeztem, sok név mára már semmit sem jelent.

Most lehoztam a 2003-as naplómat. Belekukkantottam, minden nap sűrűn tele van írva gyöngy betűkkel, és még rajzoltam is bele. Nyugodt, jó év volt, a Gáborral akkor már stabil volt a kapcsolatunk, üzlettársak is voltunk, jól kerestünk. Boldog év volt, azt hiszem…. Jövő héten kezdem majd el olvasni érdemben. :)

Ma végre igazán tavaszi idő volt, nyitott ablaknál csacsogtam Horrorkával telefonon. Szóba került, hogy el kellene húzni ebből az országból, el is játszottam a gondolattal… Valami csendes helyen élni, egy csepp olasz tengerparti városkában… De nem hiszem, hogy meg tudnék válni a lakásomtól, szeretem ezt a házat, még a rút teret is szeretem. A várost… Az országot is szeretem.

Mondjuk az embereket nem szeretem annyira. :)

Egyiptomba szerettem volna költözni valamikor nagyon régen. A Vörös-tenger partjára… A lakásom árából vehettem volna egy kis garzont, és akár húsz évig is megélhettem volna.

Egyiptomban nagyon olcsó az élet, rezsi sincs. Persze csak játszottam a gondolattal akkor is, Horrorka miatt akkor úgyse mehettem.

Enrico is sokszor próbált kitelepíteni Bolognába, pont a minap akadt a kezembe a kulcskarika a rengeteg kulccsal… Először nem is ismertem fel, csak a fura indítókulcsból jöttem rá, a hajót indította. A vado-i ház kulcsai… Ma a nagy ház hotel, az én kis házam, a volt legénylak pedig azt hiszem személyzeti szállás. :)

Emlékek… Jó emlékek. :)

Mai morgásaim tüntetéssel az ablak alatt

 

Miközben ezeket a sorokat írom, már fél órája vonul át a dühös tömeg előttem a hídon, zúg a „Mocskos Fidesz”, rengeteg rendőrautó villog, két drón is repül az égen. Jó látvány! :)

Oktalan lenne vajon a mai tüntetés? Az elmúlt napok híreit olvasva én azt hiszem nem…

Egy kormánytisztviselő nőnek a kezeit levitte egy kézigránát. Kéthetes kiképzésen vett részt, hogy ha kell, védhesse kormányát. Egy nő… Gratulálok! És miért nem vak gránáttal gyakorlatoztatták vajon egy kéthetes tanfolyamocska után? Ugye? Lesz felelős? Nem lesz…

Itt a Matolcsy-botrány, eltűntek az alapítványaiból százmilliárdok. Csak úgy… Mint tavasszal a hó. Érdekes lenne, ha 2014-ben, (11 éve) egy tüntetésen ne skandálta volna a tömeg: „Elvesztette közpénz jellegét!”

Matolcsy akkor kezdte lapátolni a magyarok pénzét alapítványokba, majd kijelentette, hogy az már nem közpénz. Hanem magánvagyon.

Tíz éve több feljelentés született az ügyben, de érdemi nyomozásról nem olvastam.

Azóta is rengeteg cikk jelent meg, a fia, és annak haverjai luxusautókkal bömbölnek fel-alá Budapesten, luxushajók, repülők, luxusingatlanok tucatjai a világban, hatalmas party-k…

Kilóg a lóláb.

Aztán az is ígérve volt, Trump egy nap alatt megállítja a háborút. Azóta három hónap telt el.

Az infláció vágtat, van ellene parasztvakítás. Árrés-sapka… Persze csak a multiknál. Mellesleg ma törtem a fejemet egy kicsit, hogyan lehet jogszerűen kijátszani. Mert kijátsszák, lefogadom. :)

Tíz módot tudok legalább. Fejből… Saját ötletek. :)

Szomorú hír még, nemigen figyeltem az elmúlt években a gyermekéhezési statisztikákat, de emlékszem, több tízezer gyermek élt a létminimum alatt… Borzasztó volt! Mára ez a szám szembefutott velem, és százezres nagyságrendűre hízott. Döbbenetes szám egy ilyen apró országban!

A Pride betiltás alatt. Gyerekvédelemre hivatkozva. Valóban?

Hát nekem pedig szent meggyőződésem, hogy nem az az évenkénti négy órás buli veszélyezteti a szabolcsi, vagy mondjuk baranyai gyerekek egészséges fejlődését. Sokkal inkább az éhezés. És inkább lenne javukra a megfelelő, nem tanárhiányos oktatás, a teljes egészségügyi ellátás a lakhelyükön, semmint a Pride sunyi, aljas betiltása fenyegetésekkel.

A tüntetők közben valahol középen elfoglalták a hidat, áll a forgalom. 21:05.

És a jó hír? Varjú László… :)

Szivárványtiltakozás, avagy a gyász napja

 

Gyásznap a mai, viharos gyorsasággal, hangos tiltakozás mellett ma a kormány véglegesen betiltotta a magyarországi Pride-ot. Bezárták a grundot.

Végtelenül fel vagyok háborodva én is, és azt szeretném gondolni, hogy közülünk mindenki. :(

A Pride nem csak a homoszexualitásról szól, hanem sokkal többről. A másság természetességéről, a vidámságról, a szeretetről, a színekről, és még ezer dologról.

Gondolom lesz helyette egy hatalmas tüntetés, és akkor ott lesz a helyünk.

Aztán itt van még ez a poloska-ügy, és a fenyegetés a tavaszi nagytakarítással. Már magyaráznák, de ezt nem lehet magyarázni. Ez pontosan az volt, aminek szánták. Döbbenetes! :O

Poloskáknak azokat a zsidó honfitársainkat nevezték Szálasi pribékjei, akiket aztán Hitler kegyetlen halálra ítélt a koncentrációs táborokban.

A tudatlanság ezután nem lehet mentség… Innen bűn nem érteni azt, ami történik.

Közben kissé lazábbak a napjaim, végre ennyi sok év után elővettem az érméket. Az értékesebbek egy bonbonos dobozban laknak, még édesapu adta nekem gyűjteményét. Aztán vettem valamikor a vaterán hagyatékból kétszer három kiló régi, külföldi érmét. És örököltem is a szomszéd nénitől is egy szép mennyiséget.

Nem, egy kicsit se értek az érmékhez, engem mindig is a bélyegek érdekeltek, de tényleg fel kell számolni ezt a hihetetlen káoszt.

Egyenként rájuk keresni a neten évtizedekig tartana… Persze nagyjából tudom, hogy az ókori,  római érmék többet érnek, mint mondjuk a modern kor európai pénzei, de nem sikerült egyet se azonosítani… Hadrianus? Antonius Pius? Ezek az ókori császárok teljesen egyformák voltak… :O

Kitaláltam egy jópofa értékesítési rendszert. :)))

Ma sokat beszélgettünk Horrorkával. Sajnos igen, tömegesen vannak ebben a savanyú  országban olyanok, akik attól boldogok, hogy szabadságukban, örömeikben korlátozhatnak másokat.

Szégyen. A házban, ahol ők laknak, alattuk él egy igazi tősgyökeres, gonosz petyerka. Amolyan magányos aszottvarnyú, az a bepenészedett, sikertelen, örömtelen fajta.

Az ma a közgyűlés elé vitte a javaslatot, hogy Horrorkáék lakásának az erkélyén ne lehessen dohányozni… Hát én aztán sok társasházi baromsággal találkoztam már, de ilyen egyértelműen jogtalan, és igazából gonosz javaslattal még nem.

A fiatalok egyébként a legfelső emeleten laknak, ergo nem érezhet a füstből senki semmit.

A társasházi törvény egyébként alaposan szabályozza a társasházi viselkedést, de hogy valakinek megtiltsák, hogy a lakásában azt tegyen, amit akar… Hát mi a gyász ez, emberek?

A dohányzás nem zajos, nem fertőzésveszélyes, nem veszélyezteti az állagmegóvást, igazán… Vajon mire hivatkozva akart volna ez a gyászlidérc valamit elérni?

Legközelebb mi lesz betiltva? A könyvolvasás? A nevetés? Korlátozni fogják a szex időtartamát 11 percre? Tilos lesz talán szappanbuborékot fújni? Vattacukrot enni? Fél lábon ugrálni? Zöld ruhát viselni? Hüppögni?

MEGÁLL

AZ

EMBER

ESZE! :O

Mexikó, avagy csípjen, ha akarom!

 Rengeteg felvett filmet tároltam el az elmúlt években, ideje volt a hétvégén selejtezni őket, így találtam rá egy 2021-ben, a járvány ideje alatti csodára. Rick Stein hétrészes gasztroutazása Mexikóban.

Akkor is nagyon élveztük, imádtuk, hogy látjuk a tengert, és próbáltunk hinni abban, hogy sikerül majd még eljutnunk valamerre.

Most újra nézzük a részeket, és élvezettel kutatunk mexikói receptek, alapanyagok után. Csípős kaják várhatóak, vad burrito-k. :)

Ma nem volt jó kedvem, a hétvégi napsütés után bosszantott az időjárás, az egész világ a felfordulásaival, szóval minden… de tényleg minden idegesített.

Horrorka hívott, csacsogni se volt kedvem. Nyűgös anyuka…

Aztán jobban lettem, még az összetöttyedt sütin is tudtam nevetni. Krisztinkénk találta a receptet, mascarpone, yoghurt, alig valami még, semmi liszt. Olyan lett, mint egy sült pudinglepény…. Pfujj. :)

Aztán este megint érdeklődött a gyerekem, jókat vihogtunk. Neki boldogságos napja volt, Dávid otthon, lehet egzecíroztatni ápolás ürügyén. :)

Horrorka ilyen. Mindent IS ő akar megoldani, akár akarod, akár nem… Vita nincs! Nem is tudom kire ütött ez a gyerek… :))))

Ilyenkor mindig arra gondolok… Jó lenne visszavinni, és beszuszakolni a baba-inkubátorba a kapuban. Meggondoltam, nem  kérem én ezt a baba-projektet. :)

Érdekes, Horrorka a Bakáts-téren született. A kormány hatalomra kerülése után szinte azonnal bezárta ezt a nagyhírű női kórházat, de az épülettel azóta se kezdtek semmit. Aztán egymás után zárták be a kórházakat kíméletlenül. :(

Szóval Mexikó… Imádnám azt a rengeteg féle paprikát. Nálunk valahogy nincs kultúrája, még a piacon is csak alig 4-5 fajtát lehet venni. És milyen ára van! Mitől ilyen kiemelkedő az idén a paprika ára? Amikor legutóbb wok-kaját sütöttem, a 3 paprika többe került, mint a csirkemellfilé. Fura jelenség…

Mindegy… Hétvégére felírtam a listára a mentát, a lime-ot, és kivételesen bor helyett fogok kérni egy Mojito-t. És ez biztos! :)

 

Matematikából egyes!

 

Szerintem az elmúlt napok legmeghatóbb képe. Az intelligencia diadala a világot fojtogató durva és visszataszító, becstelen agresszió felett. Bámulatos, ahogy Európa összezárt, és megtámogatta az ukrán elnököt. :)

Közben élvezem az ébredő tavaszt, az idén először egész délután nyitva volt az ablak, tűzött be a napfény, vidám voltam tőle. :)

És ha már fény, akkor ma nem írni, hanem számolni támadt kedvem. Országunk első embere nem tudja, hogyan lesz a kétszáz forintos termelői almából a polcon 500.- forintos alma… Nézzük! :O

A termelő leszedi, a felvásárló ad érte kilónként 200.- forintot. Ebből a termelő befizet adóra, járulékra az államnak kb. 50.- forintot.

A felvásárló 20% haszonnal eladja a nagykereskedőnek, kap érte 240.- forintot. Ebből ő befizet az államnak adóra és járulékra kb. 20.- forintot.

A nagyker eladja 20% haszonnal az üzletnek, kap érte 288.- forintot. Ebből ő is befizeti az államnak a járandóságokat, durván 25.- forintot.

Az üzlet is ráteszi a maga hasznát, 20%-ot. Már 346.- forint az alma. Az üzlet a hasznából megint befizeti a maga járulékait és adót, durván 30.- forintot.

Az üzlet erre az árra ráteszi az Áfát, 94.- forintot. Már 439.- forint az alma ára.

Erre jön még a kereskedelmi adó, 4%, azaz 18.- forint. Ekkorra az alma ára már 457.- forint.

A kereskedő beépít még az árba veszteséget, hiszen nem minden almát veszünk meg, egy része elrothad, elgurul. Így lesz 500.- forint egy kiló alma.

Ebből pontosan 237.- forintot forintot (piros számok összege) az állam habzsol be.

Így működnek a dolgok mifelénk.

Eszem is egy kis almát. Mirákulum… Igazi télálló csoda, ez nem Gábormama fája, egy barátjuk termeli a völgyben.

Csereberélni szoktak, Gábormamának a birsalmája csodálatos, olyan birsalmasajtot készít belőle, mint az álom. Még most is van a hűtőben egy szép darab a karácsonyi ajándékból, pedig szinte naponta eszem belőle egy kockácskát. :)

Adómentesen. :)

Aha és a csirkenapok

 

Csirkenapok vannak, kicsit elszámoltam magam, ma tejszínes-gombás csirkét főztem nokedlivel két napra, és csak este jutott az eszembe, szombatra sült csirkét ígértem egy kedves vendégnek. :)

Múlt szombaton más ízekért mentünk az Üllői út végéig, Krisztiékkel találkoztunk a megszokott ebédre. Az éttermet már ismertük, tavaly is jártunk itt. Csupa érdekes, szokatlan étel, leginkább tenger gyümölcsei.

Nagy divat mostanában a zöldkagyló, úgyhogy a Kriszti előre megrendelt előételnek egy speciális kagylótálat. Zöldkagyló valami szósszal, ráolvasztott sajttal. Feketekagyló az egyik tálban paradicsomos, a másikban zöldfűszeres mártásban. Isteni volt, de rengeteg. :O

Aztán én fish and chips-et ettem, kukoricabundában, édes csiliszósszal. :)

Jó kis hét ez, megjöttek a festők a lépcsőházba, javítják a beázást, aztán kezdődik a függőfolyósók és a kapualj festése. :)

Horrorka is érkezik valamikor, sokat beszélünk telefonon, de látnám már. :)

A reggelem viszont szürreális volt… A Gábor a megszokott időben ébresztett telefonon. Ránéztem a faliórára… 7:37 helyett háromnegyed ötöt mutatott.. Iszonyúan megrémültem, és nehezen esett le a tantusz, kifogyott az elem.

Kicsit visszabóbiskoltam, aztán kikászálódtam az ágyból mégis. Még kávé sehol, csak a jeges italt hoztam be, bekapcsoltam a gépet… Kopogtak! :O

Itt megint elkapott a frász… Ki lehet ez? :O

Gábor nyomult a lakásba, itt a reggelid Takács!

Hát mondom… Mi van? MI VAN? :O

Nézett rám döbbenten, mit kell rémüldözni egy tányér kocsonyától? Tegnap megbeszéltük, anyám főzte, te is kértél…

Ja! Tényleg! Elfelejtettem. A hatvan év, az hatvan év. :)

Egyébként a kocsonya remekmű volt, Gábormama nagy mester benne, ahogy a töltött káposztában is megugorja a zseni szintet.

Régen, amikor még megvolt a szőlő a Mirákulumban, és nagy, vidám szüretek voltak 30-40 rokonnal, akkora üstben főzte a káposztát, hogy egyedül megemelni se tudtam.

Ja! És van még egy nagy doboz drága praliném is, aranyos a sztori.

Egy fiatal pár érkezett a cégcsoport eladott ingatlanjaihoz, a bútorraktárból vittek ezt-azt. Vékony, madárcsontú lány, persze a Gábor nem hagyta cipekedni, ő úgyis ott volt, segített. :)

És a fiatalok visszajöttek egy ajándéktasakkal, benne egy üveg jó bor, és a pralinék… Ez utóbbit elkoboztam.

Szóval vannak még rendes emberek a világban, csak kevesen… Egyre kevesebben. :(

The little pink dream

 

Mindenféle érdekes dolgok történek manapság, de a legfontosabb hírt ma kaptam Horrorkától. Megnyerte első fokon az örökösödési pert, igazán büszke vagyok rá. Végigcsinálta az én gyerekem, pedig nem volt egyszerű. :)

Büszke vagyok rá. Kitartó. Mindent IS megold. Az én nevelésem… Ennyi mocsokkal kevés ember tud megküzdeni, azt hiszem.

A féltestvéreim nem csak ostobák, de végtelenül aljasok és becstelenek is, ami elég szánalmas kombó. Annyit hazudtak a per alatt, hogy még Horrorka igen rutinos, nagytudású ügyvédje is kijött néha a sodrából.

Nem is értem mit gondoltak… Eleve vesztes per volt, ezt tudniuk kellett az ügyvédjüktől.  Igazából eszük ágában sem volt kiegyezni, az ajánlatuk nevetségesnél is kevesebb volt. Most nem csak az örökséget kell kiköhögniük, de fizethetnek egy halom szakértőt is.

Erre szoktam én azt mondani, hogy lehet aljasnak és ostobának lenni egyszere, de a számla egyszer csak benyújtásra kerül, és meg kell fizetni valamilyen módon. :)

Horrorka autót szeretne elsőnek, természetesen kis rózsaszín kocsit, kire is üthetett ez a gyerek? Detélleg! :)

Az van még, hogy új tűzhelyet kaptam a konyhába, a régi többször is megrázott. Nem nagyon, de határozottan megrázott. :O

Ma az új tűzhelyen főztem a thai wok-kaját, egy kis friss ízzel. Maradt egy kis nyers lila káposzta, belemetéltem… Hát! Lila lett az egész hóbelevanc. :) G

Gábor nevetve ette, ez sokkal jobb, mint a leves volt… A húsleves egyszer a lila répától lett borzalmas színű, még a csirkemell is belilult. Nemigen fogyasztottunk belőle. :)

A tavasz még mindig várat magára, rettenetesen hideg van. Komolyan azon gondolkodtam ma, hogy előkeresek valami sapkát. Nem volt olyasmi a fejemen vagy húsz éve. :O

Gábormamáék is türelmetlenek, mennének már a Mirákulumba, várja őket a hegy, a kert. Hiába a hatalmas lakás itt Pesten, nekik az az igazi otthonuk évtizedek óta. A cseppnyi présház.

Reggelente kint kávéznak a ház előtt, és lesik a rengeteg különleges madarakat, a felbukkanó őzeket, a surranó rókákat, a vadon élő macskákat… Szépen szaporodnak, aki tudja eteti őket a völgyben. :)

Nagyon kellene már az a tavasz. Komolyan! :)

 

Bolhapiaci romantika inflációkövetéssel

Ezt a képet a Pinteresten találtam, muránói üveg cukorkák. Ma már természetesen Kínából. Kedves emlék. :)

Minden velencei sétánkon vettem egyetlen darabot. Sose többet… Egy üveg kehelyben laktak a fürdőszobapolcon, már majdnem harmincan. Tavaly aztán levertem a kelyhet, és ripityára tört majdnem mind. :(

Szombaton bolhapiacon jártunk a Gáborral, de összesen egy retró tűzzománc nyakéket, és pár egyiptomi medált vettem. És rettenetesen hideg volt! :O

Utána a megszokott cukrászdánkban reggeliztünk, én sós karamellszeletet. Beszélgettünk a bolhapiaci emlékeinkről.

Kezdetben kijártam a kislakásból a Pecsa-ba, és rengeteg minden marhaságot összevásároltam, de aztán moderálnom kellett magamat, a tárgyak helyet követeltek, és a hely egyre fogyott a lakásomban. :)

Nagyon szeretem a régi tárgyakat, és az évek alatt igazán voltak nagy fogásaim. Egyszer Veresegyházán a földön vettem észre a piszkos, szakadt láncot, 300.- forintot kértek érte. Antik, valóban velencei lámpagyöngyök, kézzel készített 3D-s, parányi üveg rózsácskákkal.

Hosszú lánc volt, megtisztítottam, két nyakék lett belőle, az egyiket eladtam sok-sok pénzért, a másik még megvan, megtartottam magamnak. :)

Aztán hasonló tétel volt egy szintén velencei, antik Millefiori lánc, mindkét ékszert viseltem Velencében… A Millefiorira azt mondta egy üvegműves, múzeumban lenne a helye. :)

Egyszer vettem egy hatalmas halom, kb. 25 kiló régi, összegabalyodott ékszert, az nagy élmény volt! Volt abban még gyerekágyas sündisznó is… A legérdekesebb egy hamis pecsétgyűrű volt, hamis Napóleon arannyal. :)

Tavaly valamiért nemigen mentünk bolhapiacra, azt hiszem leginkább a nagy meleg miatt, de az idén összeszedjük magunkat. :)

Érdekes dolog történt, egy házaspár nézegetett egy kis bélyegberakót, persze ösztönösen belekukucskáltam. Semmi értékes nem volt benne… Nulla forintot ért.

A nő felismerte az egyik bélyegen Ságvári Endrét, a férjből meg kibukott a náci gyűlölet. Nem írom le azt a mocskot, amit kiöklendezett magából, léptem el tőle undorodva… Kezdő bélyeggyűjtő lehet, érdeklődött az árról. A roma srác vidáman az arcába vágta, huszonötezer… :)

Rákacsintottam, visszakacsintott. :)

Náciknak még értéktelen bélyegeket se szabad olcsón adni. :)

Közben van dolog elég, Gáboréknál a cégcsoport tulajdonosai eladtak egy óriási ingatlant. Az is egy bolhapiac, detélleg! Ott halmozták fel évekig a használt bútorokat, meg mindenféle céges kacatot, a Gábor cége próbálja szétszálazni… Találtak több mázsa hófehér dekorkavicsot is, ingyen elvitte egy fiatal pár, de én is kaptam egy zsákocskával festegetni… Majd ha egyszer lesz időm rá. :)

Futni mentem

Na persze nem én mentem futni. Sose szerettem. :)

Vasárnap nekilódultunk, és elrobogtunk a Lurdy házba, mozizni. Legalább tíz éve nem jártunk moziban, és most se vágytunk rá. Gondolom nem kell magyarázni, hogy ezt a filmet miért illendő megtámogatni… Ha magyarázat kell, akkor hagyjuk egymást. :)

A filmben persze nincs egy grammnyi politika se.

A rendszerváltás óta a legnagyobb nézőszámot A miniszter félrelép című magyar film tudhatta magáénak, ez már most vastagon megdőlt, és még hol a vége… :)

Csak halkan jegyzem meg, az államilag milliárdokkal támogatott filmek sorra kudarcot vallanak, pedig még az iskolásokat is beterelik kötelező jelleggel a nézőtérre. :)

Szomorúság is adódott, tegnap kikerült a KIADÓ tábla alattam a kis non-stop üzletre. Rettenetesen sajnálom, évtizedekig éltünk egymástól néhány méterre, és soha semmiféle bajunk nem volt egymással… És persze kényelmes is volt, csak leszaladtam tejfölért, jégkrémért, kóláért.

Egy magyar bácsi, és az ő örmény családja üzemeltették, kedves népek voltak. Amikor megindultak az ukrán menekültek, már a háború második napján kifeszítettek egy ukrán zászlót a boltban, a két szállodából hozzájuk mentek a menekülők, és ők segítettek fordítani, olcsó lakhatást szerezni, vonatjegyet venni, ügyeket intézni. :)

Most nagy változások vannak a házban ezen kívül is, végre kinyithat a Bao Bar, egy kis kínai kifőzde. A másik kis üzletben a lakónéni fia nyit kávézót, és persze kicsit megújul a thai étterem is.

1987. A májusi naplómat olvasom.

Rengeteget veszekedtünk a bolond Jávorral, nyughatatlan ember volt, hirtelen szakadt rá sok pénz, megzavarodott tőle. Ráment az életemből 3 év, és tényleg még mindig fel tudom magam bosszantani a naplón, pedig szegény ember már régen halott… A nagy tervekből, Németországi étteremből nem lett semmi, ugyanabban a faluban, ugyanabban a házban élte le az utolsó éveit, ahová megszületett.

Mondjuk unatkozni nem lehetett mellette egy percig sem… 1987 májusában felmondtam a cégnél, egyösszegben visszafizettem azt a hatalmas összeget, amit vállalati ösztöndíjasként kaptam, és azt is, amit a majdnem korlátlan keretből elherdáltam elit tanszerekre, meg könyvekre. :)

Attól kezdve együtt dolgoztunk. Így lettem végül vendéglátós, és ismétlem… Egyetlen nap alatt kerestem annyit, mint osztályvezető mérnökként havonta az állami vállalatnál.

Mondjuk az osztály két emberből állt, voltam benne én, meg a Győző, aki nyugdíjasként előttem az öt gyár vízügyi dolgait intézte… Jött a környezetvédelmi törvény, kellett végzett szakember, ez lettem én. :)

Már akkor is fura világ volt, az állam számon kérte, ha az állami gyárak szennyezték a talajt.

Márpedig a Kismotor- és Gépgyár nagyon szennyezte… Baján a szovjet vonatszerelvényekre gyártottak mindenféle szerelékeket. Kapaszkodót, csomagtartót, asztalkát, a csapkodós hamutartót… Nincs Baján olyan kerti budi a telkeken,  ahol ne lenne ilyen felszerelve. :)

A galván éjjel-nappal csúcsra járt, és ment a földbe a szennyvízzel az arzén, a nikkel, a króm, és még rengeteg szörnyűség.

Persze készült terv, kell szennyvíztisztító… És mire nem adott a számonkérő állam az állami cégeknek pénzt? Na mire? Ugye!

Mondom! Fura világ volt az is. :)

Horrorka, és a Wasabi-hadművelet

 

Már pénteken belecsaptunk a lecsóba, vagyis inkább a nyers halba. A két Wasabi vouchert Horrorkától kaptuk karácsonyra, és mivel nekik is volt kettő, hát négyesben vacsoráztunk.

A Wasabi running sushi nekem igazán nagy szerelmem, úgyhogy iszonyú jót kajáltam, lecsúszott jó néhány lazac nigiri, a makikkal se volt baj, finom volt a tintahal, a rákocskák, a kókuszlevesről költeményt lehetne írni… Szóval minden jó volt, csak hát egy sor dolog egyszerűen nem jött a szalagon. Rendelni se lehetett a táblagépeken, kagyló alig volt, és hiányoztak a kedvenc fa hajócskáim is.

A pincérről Horrorka már az első percben megállapította, hogy valami nem stimmel vele… És igaza lett.

Nem is értem, hogy egy ilyen drága étterem hogyan engedhet meg magának ilyesmit. :O

Mindegy, végül is nagyon-nagyon klassz este sikeredett! :)

Aztán kicsit besűrűsödtek a programok, szombaton a Krisztiékkel ebédeltünk egy LAkomatív nevű helyen a Keletinél. Külsőre semmi, de valójában egy hangulatos pince, ahol valóban villanyvonatok hozzák az italokat, nagyon komoly terepasztal az egész, váltókkal, alagutakkal. Nagyon jópofa. :)

Ezután még bevásároltunk a kínai negyedben pár érdekességet, szóval kényeztetés volt ezerrel. :)

Jó hír még, hogy nyílik a hóvirág a Gáborék kertjében, és a Mirákulumból is érkezett Gábormamának fotó, fehér tőlük a hegyoldal. És nemsokára nyílik majd a kankalin is, akkor sárga lesz a táj… Tavasz közeleg.

1987 április. Olvasom a naplómat, zűrös időszak volt.

A történelembe több totókirály vonult be, de az első, a Tibi bajai srác volt, apunak haverja, nekem is. Akkor adták ki róla a Bocsák könyvét. Pszt! Jön a totókirály! :)

Mi bajaiak összetartottunk itt Pesten, és a Jávor kérte, hozzam össze őket.

Nem tartottam jó ötletnek, de ráhagytam. Hetekig jártunk a törzshelyére, az Astoriába, meg mögé, a Csendes étterembe. A Jávor iszonyú sok pénzt eljátszott, és nem nyert szinte semmit… Hát! Mondjuk a Tibi nagy svindler volt, sok-sok embernek adott el tippeket. Cserébe részt kért a nyereményből… Sok embernek adott MÁS-MÁS tippet. Rengeteget keresett vele, egy időben szmokingban járt, limuzinja volt, meg egyenruhás sofőrje. :)

A végén hozzám járt be a presszóba, kölcsön százasokért… Ha jól emlékszem, akkor néhány év múlva öngyilkos lett.

Jövő hétre eltettem a májust. Apránként selejtezem, mert még így is, ennyi sok év után is végtelenül felbosszantanak egyes dolgok. :)

süti beállítások módosítása