Mi történik már megint itt Budapesten! Micsoda pillanatok ezek!
Egész délután hatalmas dugó volt a téren, a Gábor két órán át jött Budáról. Aztán megkezdődött a tüntetés, az Erzsébet hídon, aztán nyolc órakor megjelent egy kisebb tömeg itt, a Petőfi hídnál is. Azonnal megdermedt a forgalom, hatalmas zászlók, szivárványos, magyar nemzetiszínű. Füstgyertyák, skandálás.
Először csak a mentőket engedték át, aztán egy-egy autót is.
20:20-kor elindult egy csoport át a hídon, és skandálni kezdték. Aki dudál, velünk van! Őrületes dudálás kezdődött.
20:30-kor lassan elkezdték elengedni egyenként az autókat.
20:40-kor elengedtek a hídon rekedt autókat, de a villamost nem. Kiürült a híd. Lezárták mindkét végén.
21.00: A tömeg áll, a híd üres. Rengeteg rendőrautó a híd mindkét oldalán.
21:10: Megindult a hídon a forgalom, rengeteg rendőrautó, szirénák mindenütt. A békés tömeg oszlik.
Azt hiszem valóban izgalmas évnek nézünk elébe… :)
Mint említettem, elbúcsúztam az 1987-es naplómtól. Érdekes volt újra olvasni az akkori mindennapokat. Az embereknek csak egy részére emlékeztem, sok név mára már semmit sem jelent.
Most lehoztam a 2003-as naplómat. Belekukkantottam, minden nap sűrűn tele van írva gyöngy betűkkel, és még rajzoltam is bele. Nyugodt, jó év volt, a Gáborral akkor már stabil volt a kapcsolatunk, üzlettársak is voltunk, jól kerestünk. Boldog év volt, azt hiszem…. Jövő héten kezdem majd el olvasni érdemben. :)
Ma végre igazán tavaszi idő volt, nyitott ablaknál csacsogtam Horrorkával telefonon. Szóba került, hogy el kellene húzni ebből az országból, el is játszottam a gondolattal… Valami csendes helyen élni, egy csepp olasz tengerparti városkában… De nem hiszem, hogy meg tudnék válni a lakásomtól, szeretem ezt a házat, még a rút teret is szeretem. A várost… Az országot is szeretem.
Mondjuk az embereket nem szeretem annyira. :)
Egyiptomba szerettem volna költözni valamikor nagyon régen. A Vörös-tenger partjára… A lakásom árából vehettem volna egy kis garzont, és akár húsz évig is megélhettem volna.
Egyiptomban nagyon olcsó az élet, rezsi sincs. Persze csak játszottam a gondolattal akkor is, Horrorka miatt akkor úgyse mehettem.
Enrico is sokszor próbált kitelepíteni Bolognába, pont a minap akadt a kezembe a kulcskarika a rengeteg kulccsal… Először nem is ismertem fel, csak a fura indítókulcsból jöttem rá, a hajót indította. A vado-i ház kulcsai… Ma a nagy ház hotel, az én kis házam, a volt legénylak pedig azt hiszem személyzeti szállás. :)
Emlékek… Jó emlékek. :)