Ez megint zavaros nap volt, reggel elcsattogtam a hivatalba, most már abszolút náluk pattog a labda, azt hiszem mindenre gondoltam.

Munka után Gábor értem jött, itthon vannak a szülei 2-3 napig, meghívtak vacsorára. Régen láttuk egymást… Nagyon klassz este volt, rengeteget nevettünk. :)

Az van még, hogy nálam is aktuális a fogorvos, Gábornál is. Jó lenne legalább ezt rendbe tenni, mielőtt megöregszünk… :O

Én múlt pénteken ültem be először, és most pénteken lesz az első kezelésem. Várom a teljes árajánlatot, már előre recegek tőle.

Mindegy… Szóval múlt pénteken a fogdokitól átmentünk a Fény utca piacra, és ettünk a tengeri herkentyűsnél egy tál feketekagylót, grillezett tintahalat, édesburgonyával, salátával. És beszélgettünk. A nyaralásról…

Mindketten azt gondoljuk, hogy bár ki tudnánk szorítani az árát a fogászati költségek mellett is, de inkább kihagyjuk az idén a tengert. Kiszámíthatatlan a jövő, nem jól haladnak ebben az országban a dolgok. Hát! Ez van! :(

Ma este szóba került a vacsoraasztalnál, miért vonzott engem régen annyira az arab világ. Még Gábormamával is voltam egyszer egy hétig Tunéziában. :)

Pontosan emlékszem… Az Ezeregyéjszaka legszebb meséiben voltak színes képek, pont ezt a kötetet sikerült a múlt héten megszereznem. A gyerekkori mesevilágot.

Aztán 14 évesen kaptam egy lemezjátszót, és innen-onnan lett hozzá rengeteg lemez.

Az egyik kis korongon pedig ott volt  Bob Azzam. A szám címe Ya Mustapha volt, és rongyosra hallgattam. És hastáncoltam, amikor nem volt otthon senki.

Később a főiskolán sok arab évfolyamtársam volt, ők rengeteget meséltek a hazájukról, és én azt gondoltam, hogy sose jutok el, és sose hallom majd a müezzint.

A nyolcvanas években az Ayesha fogott meg, a mai napig benne van a Gáborral közös chill-mappáinkban.

Aztán eltelt az élet. Négyszer nyaraltam Tunéziában, és hatszor két hetet töltöttem Egyiptomban. Szép volt, jó volt, elég volt… Hát így! :)

Tényleg! Kedvet is kaptam egy arabos nyakékhez… Hétvégére betervezem, és megfűzöm! :)

Egyébként Gábormamáéktól egy csodaszeletelő masinát kaptam, ezután meseszép ételeket fogok készíteni. Drágáim! Nem is tudták pedig hogy szeretnék ilyet, de kitalálták, hogy mondjuk a csillag alakú répakorongok, az egyforma vékony burgonyaszeletek, meg a könnyen, gyorsan, balesetmentesen reszelhető kősajt pont az én világom. :)

Szóval így telnek a napok. :)

Igazán élveztem a szülinapomat is, és utána a négy nap magányt is. Volt mit végig gondolnom. :)

A mai napom a hivatalban kezdődött, elsétáltam, bementem, elintéztem. Mondjuk a helyet a neten megtalálni nem volt könnyű, állandóan költöznek, láthatóan meg vannak kavarodva a kormányhivatalok azt hiszem. :O

Csattogtam haza a Soroksári úton, pont négy lépésre voltam az antikvárium.hu átadóirodájától, amikor megjött az e-mail, átvehetem a megrendelt könyveimet.

Persze beléptem értük…

Így még embert meglepődni nem láttam. Csak most küldtem az e-mailt… :)))

Kicsit most túltengenek nálam a kötetek, pedig hogy megfogadom mindig… Nekilátok selejtezni, a kevésbé szeretetteket még egyszer átolvasom, aztán leteszem a lift elé a párkányra. Vigye aki akarja.

Most egy új, hatalmas torony düledezik az új polcon, sokat vettem a könyvtárban is, most ezek… Ráadásul itt van az Elfújta a szél – projekt!

A világhírű történet indexen volt Magyarországon ha jól emlékszem, 1986-ig.

Anyámnak volt kalózkötete, külföldön nyomtatták, rettenetesen sok hibával, de kamaszként persze faltam.

Aztán 1986-ban megjelent a két kötet, rohantam értük én is… Nagy divat lett, egymás után jelentek meg a folytatások különböző írók tollából. Hármat én is vettem, aztán rájuk untam. Nem is volt a kezemben az Elfújta a szél legalább húsz éve. :O

Most a könyvtárban két darab százasért vettem még két kötetet. Még nem olvastam őket soha… Gondoltam… Akkor újra olvasom a tengernyi sok oldalt, hogy képben legyek… És mi hiányzott a polcról? Na mi? A legelső kötet. :O

Hiába kutattam, nem leltem. Horrorka világosított fel, nekem adtad oda banya, de szétfoszlott, ne haragudj… Hát mondjuk jó öreg volt. Lesz másik!

Mit fog gondolni rólam a pasas az átadóirodában… Na az érdekes lesz! A pici, bolond néni, aki állandóan itt terem. :)

Közben már kedd van. Már két nap lement a hétből. Az is valami. :)

Aztán ugye a harcosok klubja. Kiadták a kódszavakat, kiket mivel kell gyalázni. Pontgyűjtés… Milyen szánalmas, de télleg. Jön, beszól, törlés, letiltás, kész. Harcos kiiktatva. Olvasgassál máshol. :)

Ez a kedves május fut, szalad, egy perc unalom sincs. :)

A face-en úgy izzik már a politikai kampány, szinte süt a monitor. Iszonyatosan sok a fizetett troll, akiknek a hivatásuk, hogy minél ocsmányabb módon alázzák az ellenzéket, most értelemszerűen Magyar Pétert, és az őt követő becsületes embereket.  Undorító egy módszer, sose szerettem az arctalan kamukat.

Emlékszem a free-re, elképesztő volt… Az egyik csaj férfibőrben nőket hülyített, és azzal szédítette a vezetőséget, hogy ő pszichológus, és a könyvéhez gyűjt anyagot. Komoly lelki sérüléseket okozott rengeteg elhagyott, magányos, elkeseredett asszonynak.  A legféltettebb titkaikat szedte ki belőlük, aztán kigúnyolta, megalázta őket nyilvánosan.

Ma egy vaterás vevőmmel beszélgettem, régóta ismerjük egymást… Nagyon kormánypárti volt, kerültem is a témát vele kapcsolatban, de ma ő fakadt ki, rokonai élnek az egyik dögtemetős faluban, a gyerekének nincs munkája, a nyugdíja értéktelenedik el, az egészségügyi panaszaira nem talál segítséget, az egyik gyógyszere egy év alatt kétszer olyan drága lett… :O

Na jó reggelt! :)

Olvasom a kommenteket, mennyi sokat segített a kormány a magyar családoknak. :O

Hitelcsapdák a fiataloknak, a gazdag, dolgozó, támogatottan vállalkozó anyák adókedvezményei, alapítványokon keresztül lenyúlt sápok. MNB? 500 milliárd… Nincs, eltűnt.

Remek! Undor a köbön, detélleg…

Szóval május. Kedvet kaptam kristály ékszereket készíteni, rengeteg színes kristály gyöngyöm van, évek óta nem nyúltam hozzájuk, most megint divat lesz a ragyogás.

Van egy régestelen régi kristály csillárom is szétszedve, a bolhapiacon vettem egy orosz nőtől. Nagy, gyönyörű kristály medálok, legalább öt kiló. Azt hiszem kerti díszeket készítek belőlük, izgalmas projektnek tűnik. :)

Horrorka jön elvileg holnap, rengeteg mindent kell megbeszélnünk. Nekilátott a jogosítvány megszerzésének, Gábor persze majd segít neki a vezetésben.

Még nemigen haladtam a héten a 2003-as naplómmal, mindenesetre jó kis szülinapi bulim volt, és Horrorka fogszabályzóját levették végre. :)

A történet pedig tündéri! Összerakta a zsebpénzét hónapokig, lemondott sok-sok csokiról, kóláról, rágóról, matricáról.  Aztán elment, és nagy bátran benyitott a körúti ékszerboltba, vitte a halom aprópénzt, ebből szeretnék anyukámnak arany ékszert venni… :)))

Kevéske pénz volt, alkudozással is csak egy parányi szív medálra futotta, a tulajdonos végül engedett is valamicskét az árból… A medál azóta is a legdrágább kincsem. :)

Gábor elképedt… Hát miért nem kértél tőlem pénzt? Szoktam adni… :O

Mert ezt egyedül akartam anyunak venni. Ebben nem akartam közösködni!

Aztán úgy bevágta maga után a gyerekszoba ajtaját, hogy kirepült a zárból a kulcs. :)

Mert neki már akkor önérzete volt…:)

-       Meg kell zabálni! – mondta a Gábor, és indult a csavarhúzóért, hogy a meglazult kilincset megszerelje. :)

Gyönyörű emlék ez is. :)

Végre május van, imádom. Ilyenkor csupa szivárványos ékszer készül nálam, ezt ma fotóztam. :)

Hétvégén nagyokat csavarogtunk, jártunk a Nagycsarnokban, és egy csomó érdekes helyen. Corvin Pláza, Lurdy, Savoya-park. Érdekes megfigyelni, melyik multi hogyan próbálja túlélni ezt a szerencsétlen árrés-őrületet. Van ahol a minőség romlott, máshol úgy csomagolják a húst, hogy alátekerik a tálcán az értéktelen plusz cafatokat. Kamu akciók, és az élvezeti termékek árának hatalmas robbanása. Mi lesz még itt? :O

Ma aztán öröm volt, Horrorka jött csacsogni, és egy kis anyanapozásra.

A verset már pénteken elmondta, ahogy gyerekkora óta minden évben. Fecske Csaba: Jó leszek! :)

Kaptam sok kedves ajándékot, rózsaszín konyhai készségeket, gluténmentes palacsintaport, és egy doboz kókuszos Merci-t. :)

A legkedvesebb ajándék? 20 buszjegy… Menjek a jó időben gyöngyshoppingra, cipőcskét venni, mindig arra hivatkozom, hogy a téren mindig rosszak a jegyautomaták. :)

Ne legyél lusta banya! :)

Napló, 2003! Április.

Cifra hónap volt… Először is rettenetesen idegesítettek már az emberek, akik kényükre-kedvükre betolakodtak a privát szférámba. Jöttek hívatlanul és váratlanul, és nemigen lehetett őket elzavarni. Pont véletlenül mindig erre jártak…

Nálam mindig tele volt pakolva a bárpult klassz italok, a hűtő sörökkel meg üdítőkkel.

Hallod! Főzzé má egy jó kávét, tejszínnel… ! :(

Nebazzz! Nincs jégkocka? Akkor nem whisky-t kérek, hanem tőccsé egy vodkát, és egy sört hozhatsz, ha hideg… Gösser van?

Az emberi pofátlanság határtalan.

Aztán 14.-én elautóztunk Gábormamáékkal egy minszabira Velencébe. Nagy kaland volt!

A Gábor a papájával, én a mamájával jártam a várost. Vettünk 3 napos vaporetto-bérletet, és körbehajókáztunk. Jártunk az Akadémiai Képtárban, Murano szigetén, csatangoltunk, templomokat, freskókat néztünk. Kávéztunk, sütiztünk, és élveztük a napsütést. Jó volt! :)

A „fiúk” persze a tengerészeti múzeumban tették tiszteletüket, meg a temetőszigeten nézték meg a világháborús magyar katonasírokat.

Esténként kis, csatornaparti éttermekben ettünk együtt…

Csodás emlék! :)

Aztán bejutottam a Vitray TV-s vetélkedőjébe, de az adás aztán nem ment le, valahol lefújták, ezért a nyereményt se kaptuk meg. Mindenesetre jó buli volt.

Hazafelé bevásároltunk, tele lett a csomagtartó olasz kekszekkel, kalácsokkal, sajtokkal, felvágottakkal, kávéval, italokkal. :)

Aztán a hónap végén megtudtam, hogy meghalt Horrorka édesapja. Az akkor letaglózott.

Igazán jól élünk, ma díjnyertes rakott krumplit sikerítettem, a Gábor pedig hozott a Nándori cukrászdából egy doboz fagyit a kedvenc gombócaimmal… Sós karamella, puncs narancshéj darabkákkal, és eper… :)

A kép hatalmas, éljen a mesterséges intelligencia! :)

Persze azért mérgelődésre is volt lehetőségem-

A kezdeti idők óta vaterázom, a felület sikerét az alacsony, kezdetben 5.- forintos, később 9.- forintos termékfeltöltési díj garantálta. Ezzel a komolytalan embereket, a bóvli árukat távol tartotta, vagy kizárta.

Most eltörölték ezt a díjat, a termékfeltöltés ingyenes… Azonnal tízszer annyi limlom termék került fel, és természetesen megtizedelődött a valós termékek iránt érdeklődők száma. Most egy darabig biztosan nem lehet majd eladni semmit… :O

Ezeknek minden IS kell 2010 óta, és ha megszerzik, akkor működésképtelenné teszik. Szakemberek helyett hű káderek kapnak posztot, mint a kommunizmusban. Azok meg sült hülyék mindenhez.

Olvasom a naplómat. 2003. március…

Apu feljött három napra. Lejárt egy tíz éves befektetése, egy csaja dolgozott az Áb-Aegon-nál. Nála kötötte meg az üzletet, de sose foglalkozott vele. Vonták a jövedelméből.

Hozta az összes papírt, bizonylatot. Átnéztem, osztottam, szoroztam… 1.650.000.- Ft járt volna édesapunak.

Vittük az ügyfélszolgálatra. Ki is fizették. 307.000.- forintot kapott, szinte semmi kamatot nem adtak. Nagy átverés volt az egész. :(

Horrorka útlevele lejárt, az nagy szívás volt. Válófélben voltam, de a férjem valahol Bécsben kelebólált. Küldtek fel-alá, gyámügyből ki, okmányirodába be. Kérvények, igazolások, nyilatkozatok. Rettenetes körtánc volt! :(

Ettől eltekintve jó kis hónap volt, készültünk Gábor szüleivel a nagy velencei kalandra. :)

Találtam a naplóban egy poént, már akkor nagyon tetszett… Azt hiszem a kisbolt előtt kiabálta egy termetes asszonyság a kapatos férjének:

„ Kiverem a szemeidet, eltöröm kezed-lábad, oszt mehetsz, amerre látsz!” :))))

Még egy jó dolog történt 2003-ban. Megvettem az első digitális fényképezőgépemet, nagyon drága volt, majdnem hatvanezer forint. Az akkor jó kis pénznek számított.

Jó kis masina volt, azzal már lehetett jó képeket lőni, az első web-shopjaimat az szolgálta ki. Szerettem. :)

Jó év volt… :)

A politika meg manapság undorít… Olvasom a sok hazugságot. Kancsimarcsi szerint Bucsán az ukrán katonák gyilkoltak le ukrán tömegeket… Nooormális? Miféle visszataszító történelemhamisítás ez? Unatkozik a sok pénze mellett? Már mindent megvett magának, de igazából, érdemben… Nem kell senkinek. Így hát szerepel… A maga egyszerű módján. Szegény asszony! Detélleg! :O

És két perc múlva itt a május! A kedvenc hónapom! :)

Azok nem zebrák, hanem húsvéti nyulak… Na persze!

Annak ellenére, hogy tiltva volt a tüntetés, egész szép csetepaté volt a Szabadság-hídon. Is! Én ebből annyit észleltem, hogy őrületes szirénázással rengeteg rendőrautó robogott át a téren hat óra magasságában. Egyre durvább az erőszak a rendőrök részéről. Mi történik a világgal? :O

Mindegy, ma nincs kedvem politizálni. :)

Gábormama egy nagy rekeszt küldött a Mirákulumból, sajnos csak Horrorka szobájában tudtam eltárolni őket. A zalai kamra tényleg tele van még, enni kell! Lecsó, savanyúságok, zöldbab, szószok, lekvárok, befőttek… Naná, hogy Horrorka nem vitt magával semmit. Elfelejtettük. :O

Mondjuk igen jól esett kibontani a mai sült csirkéhez egy üveg svéd uborkasalátát, abban Gábormama mester… Nem is tudom, hogyan csinálja, uborka, meg hagyma, meg ecet, és tényleg olyan, mint egy friss nyár eleji finomság. :)

Szóval Gábor tegnap hazajött a Mirákulumból, olyan barna, mint egy kisisten. Ma már dolgozott, jött enni, meg beszélgettünk is egy jót. Volt miről, igazából ez Horrorka ünnepe, de mi is nagyon-nagyon örültünk. :)

Elérkeztem a naplómban 2003 februárjához. Rengeteget dolgoztam, sokat is kerestünk. Horrorka bálkirálynő lett a felsősök farsangi bálján, és egy haverom nagy bajba került.

Hamis, vagy ellopott iratokkal megvettek a nevére egy autót, elvileg 6,6 millióért. Banki hitellel. Akkor pont elég vad időszak volt, ilyesmi könnyen előfordult. Ő meg nem mert feljelentést tenni, mert félt. Évekig nyögte…

Akkor nagy divat volt, a bűnözők megvették valakinek a nevére az autót, papíron tízszeres áron. Az emberke nevében felvették a nagy hitelt, a pénz nagy részét lenyúlták.

Aztán biztosítást kötöttek a kocsira, gondosan összetörték, és felvették a biztosítási pénzt.

Persze kapott pénzt a biztosítós ember is, meg a bankos hitelügyintéző is.

Tényleg fura korszak volt, akkor már lepezsgett a rendszerváltás-cunami, de a törvényekben még voltak jól látható kiskapuk. Még viszonylag könnyen lehetett cégecskéket adni-venni, de már nem volt akkora üzlet, mint előtte 1-2 évvel.

2003 és 2010 közt jól éltünk. Nem csak mi. Az emberek. Nagyrészt… Aztán 2010-ben elkezdődött a népnyúzás, jól érezhetően. :(

És amíg ezt írtam… Jött egy sms. És elmúlt három év bizonytalansága. Ami nem volt igazából bizonytalanság…

Két emberben hittem eddig maradéktalanul. Akikről tudtam, hogy éghet a világ, rogyhat a Föld, ők ott lesznek nekem.

Az egyik édesapu volt. Sose csalódtam a hitemben.

Furcsa, de alig pár napja jöttem rá, harminc év alatt soha nem gondoltam rá, de igen… A második ember a Gábor.

Aztán ma a számuk háromra emelkedett. Csodás érzés. Köszönöm!

Bekopogott a Húsvét az ajtón, ami Icamama szerint ilyen tojásárak mellett nem egy nagy öröm… :)

Közben tényleg egymást érik az események, vicces volt egyidőben megfigyelni a Bayer-tüntetést, és a sokszorosan nagyobb ellenzékit a Hősök terén. Ilyet még nem látott a világ, egy kormány tüntetett az ellenzék ellen, siker nélkül. Végre valamiben világelsők vagyunk. :)

Aranyvasárnapon a békésen sétáló, ünneplő ukrán civileket rakétatámadás érte, gyerekek is haltak meg, rengeteg sebesült. Az oroszok egyre becstelenebbül viselkednek, szörnyű ez az egész. Már Putyin és Trump is egymásnak ugrottak, nem jó ez így… :(

Nálunk ugye a gyülekezési jog súlyos korlátozásával a demokrácia utolsó előtti lépcsője is megszűnt, még valamennyi szólásszabadság van, bár az igazságot vastagon elárasztják hamis hírekkel… Hazugságok dőlnek mindenhonnan, ez sokkal durvább kampány lesz, mint a négy évvel ezelőtti. :(

Jó volt szabadnak lenni, nekem megadatott a nyolcvanas évek, a rendszerváltás, a tombolás, de ma kimondták, hogy az unokámnak rabszolgaként kell majd élnie. Nem akarom!

Érdekes dolgokat olvasok a 2003-as naplómban is. Akkor már nyolcadik éve nem kaptam családi pótlékot. Egyáltalán… Akkoriban a válás miatt beszűntették, aztán 1998-tól, az Orbán kormány ideje alatt már mindent megtettek, hogy ne kelljen fizetniük.

2002-ben megbuktak, 2003-ban kérvényeztem, meg betelefonáltam a minisztériumba, és hipp-hopp kaptam visszamenőleg egy kisebb vagyont. :)

Horrorkát fogszabályzásra hordtuk Budára, már akkor se volt olcsó dolog, majdnem kétmilliót hagytunk ott a dokinál, de megérte… Kezelés után a Gábor mindig meghívott minket egy sütire, kávéra, és jókat dumáltunk. :)

Tényleg jó év volt… :)

Manapság is az van, mint régen. Horrorkával szinte naponta beszélünk, a mai egyik téma elég kellemetlen volt… Mondtam neki, hogy készüljön fel, a féltestvéreim a jogerős ítélet ellenére se fognak fizetni, majd segítek intézni a behajtást, az egy külön kellemetlen procedúra, és vannak trükkjei. Nem szép dolog, de a becstelenséggel szemben ez az egyetlen út. :(

De azt mondta ez az én okos lányom, hogy nem terheli anyukát, tanácsokat elfogad, de nagyjából már utánanézett, és az ügyvédje majd intézi… Lehidaltam! :)

Döbbenetes, hogy mennyire egy srófra jár sokszor az agyunk… Nem beszélünk róla, mégis sokszor ugyanazokat az ételeket főzzük ugyanazon a napon.

Egyszer egy hét eltéréssel ugyanazt a Gorjuss törölközőt néztük ki egy kirakatban az Ázsia Centerben, pedig az baromi nagy hely, és több száz kirakata van. :)

Furcsa dolgok ezek… De jó dolgok! :)

A múlt néha igazán mulatságos!

Olvasom a 2003-as naplómat, jó kis év volt. A január havazással indult, hatalmas gödröt ástak a Boráros téren. Éjszakánként fúrtak.

Új céget alapítottunk a Gáborral, aztán neki hatos találata lett a skandináv lottón. :)

Január 16.-án Horrorka azzal jött haza az iskolából, hogy a Dani megcsókolta… Gondolom ártatlan puszi volt a szájára, de nagy volt az izgalmaskodás…

Aztán mit olvasok? Másnap olyan pofont adott a fiúnak, hogy a fal adta a másikat. :)

Ha már múlt… Mint említettem, 2021-ben felvettem  Rick Stein mexikói gasztroutazásáról a sorozatot, most élvezettel nézzük hétvégenként, és kíváncsiságból belenéztem az akkori reklámokba… Hihetetlen! A nagy, 300 grammos Milka csokit 670.- forintért kínálták akcióban. Ma ugyanez 1.800.- - 2.200.- Ft. Igaz, az Aldiban nagy kiárusítás volt, és 1.300.- ért hoztuk el múlt csütörtökön. :)

Ugyanez az arány érvényes az öblítőkre, a mosószerekre, és még egy halom mindenre. Elképesztő! :O

Ma giga hosszú tüntetés kezdődött megint…

Még a 2010-es évek első felében, konkrétan 2014-ig mi is kimentünk minden tüntetésre, hatalmas, profi ordibátorm volt. :)

Kónya Péter egyszer a Clark Ádám térre szervezett összeröfit, az nagy szám volt. Az alagútból jobbra kanyarodókat egy lámpa nélküli zebra kötelezte megállásra, és a zebrán sokszor átsétáltunk. Szép lassan. Le a partig. Aztán vissza… Mások ugyanezt tették… A jobbra kanyarodni akarók felduzzadtak az alagútban, és megfogták a hídra igyekvőket is. Alig pár perc alatt hatalmas dugó keletkezett Budán, de valami kegyetlen ám, láttuk utána a felvételeket. :)

2014 után nem mentünk többet tüntetésre. Feleslegesnek tartottuk.

Most kíváncsian nézem, olvasom a történéseket.

Mi történik már megint itt Budapesten! Micsoda pillanatok ezek!

Egész délután hatalmas dugó volt a téren, a Gábor két órán át jött Budáról. Aztán megkezdődött a tüntetés, az Erzsébet hídon, aztán nyolc órakor megjelent egy kisebb tömeg itt, a Petőfi hídnál is. Azonnal megdermedt a forgalom, hatalmas zászlók, szivárványos, magyar nemzetiszínű. Füstgyertyák, skandálás.

Először csak a mentőket engedték át, aztán egy-egy autót is.

20:20-kor elindult egy csoport át a hídon, és skandálni kezdték. Aki dudál, velünk van! Őrületes dudálás kezdődött.

20:30-kor lassan elkezdték elengedni egyenként az autókat.

20:40-kor elengedtek a hídon rekedt autókat, de a villamost nem. Kiürült a híd. Lezárták mindkét végén.

21.00: A tömeg áll, a híd üres. Rengeteg rendőrautó a híd mindkét oldalán.

21:10: Megindult a hídon a forgalom, rengeteg rendőrautó, szirénák mindenütt. A békés tömeg oszlik.

Azt hiszem valóban izgalmas évnek nézünk elébe… :)

Mint említettem, elbúcsúztam az 1987-es naplómtól. Érdekes volt újra olvasni az akkori mindennapokat. Az embereknek csak egy részére emlékeztem, sok név mára már semmit sem jelent.

Most lehoztam a 2003-as naplómat. Belekukkantottam, minden nap sűrűn tele van írva gyöngy betűkkel, és még rajzoltam is bele. Nyugodt, jó év volt, a Gáborral akkor már stabil volt a kapcsolatunk, üzlettársak is voltunk, jól kerestünk. Boldog év volt, azt hiszem…. Jövő héten kezdem majd el olvasni érdemben. :)

Ma végre igazán tavaszi idő volt, nyitott ablaknál csacsogtam Horrorkával telefonon. Szóba került, hogy el kellene húzni ebből az országból, el is játszottam a gondolattal… Valami csendes helyen élni, egy csepp olasz tengerparti városkában… De nem hiszem, hogy meg tudnék válni a lakásomtól, szeretem ezt a házat, még a rút teret is szeretem. A várost… Az országot is szeretem.

Mondjuk az embereket nem szeretem annyira. :)

Egyiptomba szerettem volna költözni valamikor nagyon régen. A Vörös-tenger partjára… A lakásom árából vehettem volna egy kis garzont, és akár húsz évig is megélhettem volna.

Egyiptomban nagyon olcsó az élet, rezsi sincs. Persze csak játszottam a gondolattal akkor is, Horrorka miatt akkor úgyse mehettem.

Enrico is sokszor próbált kitelepíteni Bolognába, pont a minap akadt a kezembe a kulcskarika a rengeteg kulccsal… Először nem is ismertem fel, csak a fura indítókulcsból jöttem rá, a hajót indította. A vado-i ház kulcsai… Ma a nagy ház hotel, az én kis házam, a volt legénylak pedig azt hiszem személyzeti szállás. :)

Emlékek… Jó emlékek. :)

Miközben ezeket a sorokat írom, már fél órája vonul át a dühös tömeg előttem a hídon, zúg a „Mocskos Fidesz”, rengeteg rendőrautó villog, két drón is repül az égen. Jó látvány! :)

Oktalan lenne vajon a mai tüntetés? Az elmúlt napok híreit olvasva én azt hiszem nem…

Egy kormánytisztviselő nőnek a kezeit levitte egy kézigránát. Kéthetes kiképzésen vett részt, hogy ha kell, védhesse kormányát. Egy nő… Gratulálok! És miért nem vak gránáttal gyakorlatoztatták vajon egy kéthetes tanfolyamocska után? Ugye? Lesz felelős? Nem lesz…

Itt a Matolcsy-botrány, eltűntek az alapítványaiból százmilliárdok. Csak úgy… Mint tavasszal a hó. Érdekes lenne, ha 2014-ben, (11 éve) egy tüntetésen ne skandálta volna a tömeg: „Elvesztette közpénz jellegét!”

Matolcsy akkor kezdte lapátolni a magyarok pénzét alapítványokba, majd kijelentette, hogy az már nem közpénz. Hanem magánvagyon.

Tíz éve több feljelentés született az ügyben, de érdemi nyomozásról nem olvastam.

Azóta is rengeteg cikk jelent meg, a fia, és annak haverjai luxusautókkal bömbölnek fel-alá Budapesten, luxushajók, repülők, luxusingatlanok tucatjai a világban, hatalmas party-k…

Kilóg a lóláb.

Aztán az is ígérve volt, Trump egy nap alatt megállítja a háborút. Azóta három hónap telt el.

Az infláció vágtat, van ellene parasztvakítás. Árrés-sapka… Persze csak a multiknál. Mellesleg ma törtem a fejemet egy kicsit, hogyan lehet jogszerűen kijátszani. Mert kijátsszák, lefogadom. :)

Tíz módot tudok legalább. Fejből… Saját ötletek. :)

Szomorú hír még, nemigen figyeltem az elmúlt években a gyermekéhezési statisztikákat, de emlékszem, több tízezer gyermek élt a létminimum alatt… Borzasztó volt! Mára ez a szám szembefutott velem, és százezres nagyságrendűre hízott. Döbbenetes szám egy ilyen apró országban!

A Pride betiltás alatt. Gyerekvédelemre hivatkozva. Valóban?

Hát nekem pedig szent meggyőződésem, hogy nem az az évenkénti négy órás buli veszélyezteti a szabolcsi, vagy mondjuk baranyai gyerekek egészséges fejlődését. Sokkal inkább az éhezés. És inkább lenne javukra a megfelelő, nem tanárhiányos oktatás, a teljes egészségügyi ellátás a lakhelyükön, semmint a Pride sunyi, aljas betiltása fenyegetésekkel.

A tüntetők közben valahol középen elfoglalták a hidat, áll a forgalom. 21:05.

És a jó hír? Varjú László… :)