Ez a kedves május fut, szalad, egy perc unalom sincs. :)

A face-en úgy izzik már a politikai kampány, szinte süt a monitor. Iszonyatosan sok a fizetett troll, akiknek a hivatásuk, hogy minél ocsmányabb módon alázzák az ellenzéket, most értelemszerűen Magyar Pétert, és az őt követő becsületes embereket.  Undorító egy módszer, sose szerettem az arctalan kamukat.

Emlékszem a free-re, elképesztő volt… Az egyik csaj férfibőrben nőket hülyített, és azzal szédítette a vezetőséget, hogy ő pszichológus, és a könyvéhez gyűjt anyagot. Komoly lelki sérüléseket okozott rengeteg elhagyott, magányos, elkeseredett asszonynak.  A legféltettebb titkaikat szedte ki belőlük, aztán kigúnyolta, megalázta őket nyilvánosan.

Ma egy vaterás vevőmmel beszélgettem, régóta ismerjük egymást… Nagyon kormánypárti volt, kerültem is a témát vele kapcsolatban, de ma ő fakadt ki, rokonai élnek az egyik dögtemetős faluban, a gyerekének nincs munkája, a nyugdíja értéktelenedik el, az egészségügyi panaszaira nem talál segítséget, az egyik gyógyszere egy év alatt kétszer olyan drága lett… :O

Na jó reggelt! :)

Olvasom a kommenteket, mennyi sokat segített a kormány a magyar családoknak. :O

Hitelcsapdák a fiataloknak, a gazdag, dolgozó, támogatottan vállalkozó anyák adókedvezményei, alapítványokon keresztül lenyúlt sápok. MNB? 500 milliárd… Nincs, eltűnt.

Remek! Undor a köbön, detélleg…

Szóval május. Kedvet kaptam kristály ékszereket készíteni, rengeteg színes kristály gyöngyöm van, évek óta nem nyúltam hozzájuk, most megint divat lesz a ragyogás.

Van egy régestelen régi kristály csillárom is szétszedve, a bolhapiacon vettem egy orosz nőtől. Nagy, gyönyörű kristály medálok, legalább öt kiló. Azt hiszem kerti díszeket készítek belőlük, izgalmas projektnek tűnik. :)

Horrorka jön elvileg holnap, rengeteg mindent kell megbeszélnünk. Nekilátott a jogosítvány megszerzésének, Gábor persze majd segít neki a vezetésben.

Még nemigen haladtam a héten a 2003-as naplómmal, mindenesetre jó kis szülinapi bulim volt, és Horrorka fogszabályzóját levették végre. :)

A történet pedig tündéri! Összerakta a zsebpénzét hónapokig, lemondott sok-sok csokiról, kóláról, rágóról, matricáról.  Aztán elment, és nagy bátran benyitott a körúti ékszerboltba, vitte a halom aprópénzt, ebből szeretnék anyukámnak arany ékszert venni… :)))

Kevéske pénz volt, alkudozással is csak egy parányi szív medálra futotta, a tulajdonos végül engedett is valamicskét az árból… A medál azóta is a legdrágább kincsem. :)

Gábor elképedt… Hát miért nem kértél tőlem pénzt? Szoktam adni… :O

Mert ezt egyedül akartam anyunak venni. Ebben nem akartam közösködni!

Aztán úgy bevágta maga után a gyerekszoba ajtaját, hogy kirepült a zárból a kulcs. :)

Mert neki már akkor önérzete volt…:)

-       Meg kell zabálni! – mondta a Gábor, és indult a csavarhúzóért, hogy a meglazult kilincset megszerelje. :)

Gyönyörű emlék ez is. :)