Na persze nem én mentem futni. Sose szerettem. :)
Vasárnap nekilódultunk, és elrobogtunk a Lurdy házba, mozizni. Legalább tíz éve nem jártunk moziban, és most se vágytunk rá. Gondolom nem kell magyarázni, hogy ezt a filmet miért illendő megtámogatni… Ha magyarázat kell, akkor hagyjuk egymást. :)
A filmben persze nincs egy grammnyi politika se.
A rendszerváltás óta a legnagyobb nézőszámot A miniszter félrelép című magyar film tudhatta magáénak, ez már most vastagon megdőlt, és még hol a vége… :)
Csak halkan jegyzem meg, az államilag milliárdokkal támogatott filmek sorra kudarcot vallanak, pedig még az iskolásokat is beterelik kötelező jelleggel a nézőtérre. :)
Szomorúság is adódott, tegnap kikerült a KIADÓ tábla alattam a kis non-stop üzletre. Rettenetesen sajnálom, évtizedekig éltünk egymástól néhány méterre, és soha semmiféle bajunk nem volt egymással… És persze kényelmes is volt, csak leszaladtam tejfölért, jégkrémért, kóláért.
Egy magyar bácsi, és az ő örmény családja üzemeltették, kedves népek voltak. Amikor megindultak az ukrán menekültek, már a háború második napján kifeszítettek egy ukrán zászlót a boltban, a két szállodából hozzájuk mentek a menekülők, és ők segítettek fordítani, olcsó lakhatást szerezni, vonatjegyet venni, ügyeket intézni. :)
Most nagy változások vannak a házban ezen kívül is, végre kinyithat a Bao Bar, egy kis kínai kifőzde. A másik kis üzletben a lakónéni fia nyit kávézót, és persze kicsit megújul a thai étterem is.
1987. A májusi naplómat olvasom.
Rengeteget veszekedtünk a bolond Jávorral, nyughatatlan ember volt, hirtelen szakadt rá sok pénz, megzavarodott tőle. Ráment az életemből 3 év, és tényleg még mindig fel tudom magam bosszantani a naplón, pedig szegény ember már régen halott… A nagy tervekből, Németországi étteremből nem lett semmi, ugyanabban a faluban, ugyanabban a házban élte le az utolsó éveit, ahová megszületett.
Mondjuk unatkozni nem lehetett mellette egy percig sem… 1987 májusában felmondtam a cégnél, egyösszegben visszafizettem azt a hatalmas összeget, amit vállalati ösztöndíjasként kaptam, és azt is, amit a majdnem korlátlan keretből elherdáltam elit tanszerekre, meg könyvekre. :)
Attól kezdve együtt dolgoztunk. Így lettem végül vendéglátós, és ismétlem… Egyetlen nap alatt kerestem annyit, mint osztályvezető mérnökként havonta az állami vállalatnál.
Mondjuk az osztály két emberből állt, voltam benne én, meg a Győző, aki nyugdíjasként előttem az öt gyár vízügyi dolgait intézte… Jött a környezetvédelmi törvény, kellett végzett szakember, ez lettem én. :)
Már akkor is fura világ volt, az állam számon kérte, ha az állami gyárak szennyezték a talajt.
Márpedig a Kismotor- és Gépgyár nagyon szennyezte… Baján a szovjet vonatszerelvényekre gyártottak mindenféle szerelékeket. Kapaszkodót, csomagtartót, asztalkát, a csapkodós hamutartót… Nincs Baján olyan kerti budi a telkeken, ahol ne lenne ilyen felszerelve. :)
A galván éjjel-nappal csúcsra járt, és ment a földbe a szennyvízzel az arzén, a nikkel, a króm, és még rengeteg szörnyűség.
Persze készült terv, kell szennyvíztisztító… És mire nem adott a számonkérő állam az állami cégeknek pénzt? Na mire? Ugye!
Mondom! Fura világ volt az is. :)
