És akkor kifújtak az ünnepek, új esztendő, lassítás. :)

Fárasztó, és megterhelő napok voltak, rengeteg nehéz étellel, most lazaság jön, zöldséges cuccok, tészták.

Szilveszterre a Gábor bőrös malaccombot sütött, elsején Gábormama várt minket a tradicionális korhelylevessel, lencsefőzelékkel, és sült császárhússal… Addigra már erősen tiltakozott a szervezetem, és még jött a sógornőm mentes csokis-meggyes piskótája, a gyümölcssaláta, és az őszibarack tejszínhabbal.   :)

Most pedig vissza a mindennapokba. Kezdtem felszámolni a karácsonyt, végre mostam egy adagot, újév napján ugye tilos. Babona. :)

Holnap előveszem újra a bélyeges ládákat, meg a gyöngyfűző japán kőtálcát. Már alig várom, tele vagyok tervekkel! :)

Újévi fogadalmakról nem beszéltünk az idén sem, mindenesetre az étkezéseinket megreformálom kissé. Első étel a tervezett mappában a Dávid hideg narancslevese. Valami isteni finomság volt, ropogós mandulaszeletekkel, tejszínhabbal. :)

Ági barátnőnkhöz nem jutottunk el ebben a téli szünetben, ezért tegnap sokat beszélgettünk telefonon. Szeret mesélni a hivatásáról, persze szigorúan tekintettel a betegek jogaira… Felismerte, és mérésekkel tudja igazolni a kollégáival együtt, hogy a budapesti lakosság mentálhigiéniás állapota mennyit romlott az elmúlt tíz évben… Elkeserítő. :(

Szomorúan indult az év az országnak is, az óév utolsó napján egy halom népnyúzó rendelet lépett érvénybe, az a hatalmas brüsszeli pénzösszeg teljesen, végleg elveszett, az államadósság valami hihetetlen értéket mutat, új áremelések, nekilóduló infláció.

Ehhez még többféle járvány is tombol, mindenki prüszköl, köhög. Tájékoztatás szinte nincs, csak a mentők sivítanak megint egyre nagyobb számban.

Bónuszként kapott az ország a nyakába mindenfelé ipari havat, meg ezt a szemerkélő, fura, fémillatú ködöt. Nem valami vidám évkezdet, az biztos! :(

Az viszont jó, hogy innentől már hosszabbodnak a nappalok lassacskán, lehet várni a tavaszt, vége lesz talán a sötétségnek… Érti, aki érti. :)