Csirkenapok vannak, kicsit elszámoltam magam, ma tejszínes-gombás csirkét főztem nokedlivel két napra, és csak este jutott az eszembe, szombatra sült csirkét ígértem egy kedves vendégnek. :)
Múlt szombaton más ízekért mentünk az Üllői út végéig, Krisztiékkel találkoztunk a megszokott ebédre. Az éttermet már ismertük, tavaly is jártunk itt. Csupa érdekes, szokatlan étel, leginkább tenger gyümölcsei.
Nagy divat mostanában a zöldkagyló, úgyhogy a Kriszti előre megrendelt előételnek egy speciális kagylótálat. Zöldkagyló valami szósszal, ráolvasztott sajttal. Feketekagyló az egyik tálban paradicsomos, a másikban zöldfűszeres mártásban. Isteni volt, de rengeteg. :O
Aztán én fish and chips-et ettem, kukoricabundában, édes csiliszósszal. :)
Jó kis hét ez, megjöttek a festők a lépcsőházba, javítják a beázást, aztán kezdődik a függőfolyósók és a kapualj festése. :)
Horrorka is érkezik valamikor, sokat beszélünk telefonon, de látnám már. :)
A reggelem viszont szürreális volt… A Gábor a megszokott időben ébresztett telefonon. Ránéztem a faliórára… 7:37 helyett háromnegyed ötöt mutatott.. Iszonyúan megrémültem, és nehezen esett le a tantusz, kifogyott az elem.
Kicsit visszabóbiskoltam, aztán kikászálódtam az ágyból mégis. Még kávé sehol, csak a jeges italt hoztam be, bekapcsoltam a gépet… Kopogtak! :O
Itt megint elkapott a frász… Ki lehet ez? :O
Gábor nyomult a lakásba, itt a reggelid Takács!
Hát mondom… Mi van? MI VAN? :O
Nézett rám döbbenten, mit kell rémüldözni egy tányér kocsonyától? Tegnap megbeszéltük, anyám főzte, te is kértél…
Ja! Tényleg! Elfelejtettem. A hatvan év, az hatvan év. :)
Egyébként a kocsonya remekmű volt, Gábormama nagy mester benne, ahogy a töltött káposztában is megugorja a zseni szintet.
Régen, amikor még megvolt a szőlő a Mirákulumban, és nagy, vidám szüretek voltak 30-40 rokonnal, akkora üstben főzte a káposztát, hogy egyedül megemelni se tudtam.
Ja! És van még egy nagy doboz drága praliném is, aranyos a sztori.
Egy fiatal pár érkezett a cégcsoport eladott ingatlanjaihoz, a bútorraktárból vittek ezt-azt. Vékony, madárcsontú lány, persze a Gábor nem hagyta cipekedni, ő úgyis ott volt, segített. :)
És a fiatalok visszajöttek egy ajándéktasakkal, benne egy üveg jó bor, és a pralinék… Ez utóbbit elkoboztam.
Szóval vannak még rendes emberek a világban, csak kevesen… Egyre kevesebben. :(
