Elgondolkodtam azon, hogy valóban a gyerekek fejlődését veszélyeztette volna a Pride? Ahogy azt aljas törvényekbe betonozták?

Ez a fotó pár éve készült, egy balul sikerült augusztus huszadikán. Állami ünnepség volt.  Szerintem ezek a félmeztelen bikák sokkal félelmetesebbek voltak, mint a pride-os, vidám, tarka, táncoló emberek. :)

Egyébként nem lesz csekk, a rendőrség nem büntet. Jogilag is elég káoszos a helyzet, és micsoda népharag lenne belőle, ugye… :)

Szerintem nem is lenne megoldható. A kamerák az eredeti útvonalon voltak felszerelve, láttuk őket a Kálvin téren, de a menet ugye elkanyarodott.

Aztán nem volt valami erős a rendőri jelenlét. Már rengeteg tüntetésen jártam, tudom hogyan szoktak elhelyezkedni, milyen mennyiségben, milyen ruházatban, ha oszlatásra van esély.

Ezek barátságos rendőrök voltak, senkit nem igazoltattak, és nem oszlattak hangosbemondóval sem. Talán egyszer megtudjuk, hogy mi is történt valójában.

Most meg van ez a megveszekedett idő, micsoda viharok estek meg! A Gábor ma vidéken járt, azt meséli, hogy rettenetesek a károk. Mondjuk látom a videókon is…

A hét híre még, hogy igazi hős vagyok!

Majdnem húsz éve abszolút megcsináltattam a fogaimat, emlékszem. Már volt free, és büszkélkedtem a rizskása mosolyommal. :)

Csinos tömések, kis koronácskák, hidak… Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és egy ideje már jelezték az elöregedést ezek az apró műremekek. :(

Aztán betöltöttem a hatvanat, és gondoltam nekilátok. Amíg még fel tudok mászni a fogorvosi székbe… :)))

Már három ülésen túl vagyok, és pénteken alig kevesebb, mint két órát ültem a székben. Utólag visszagondolva, elég horror volt… De igazából nem annyira. :)))

Mindenesetre most mindenféle kényeztetésekre tartok igényt a hősiességemért. Ez így helyes. :)))

2003. október. A régi naplóm egyre fogy… Hatalmas hóesés volt, gyönyörű volt a táj, a Gábor egy vasárnapon felvitt minket Horrorkával a Tannéba ebédelni.

Totál beindult a bélyegőrületem, vásároltam, és vásároltam… Azóta se gyógyultam ki ebből a csodavilágból, még mindig imádom. :)

Októberben elkezdtem megírni a Gábornak az első személyre szóló könyvet. Medvékről és macikról. Kinyomtattam, beköttettem, az volt az egyik karácsonyi ajándéka.

Mivel sikere volt a családban, hát évekig írtam újat és újat. A tengeralattjárókról, a szivarokról, a hajózásról. Meg még sok mindenről.

Horrorka erősen kamaszodni kezdett, divatos ruhákért kezdett abajgatni. És simán rám csapta az ajtót, ha nem óhajtottam neki kabátot venni egy fél havi átlagfizetésért.

Édesapu kaján vigyorral hallgatta a panaszaimat, és ingatta a fejét… Kire ütött ez a gyerek? Ugye? :)))

Hát igen… Én 14 voltam, amikor megvette a két eredeti Levi’s farmert. Pont egy havi fizetését hagyta ott.

Az övé még halálakor is megvolt, rengeteg farmert vett aztán az évek alatt, de EZT megőrizte.

Én az enyémet téglával koptattam, telehímeztem, mert pont Hair-őrületem volt… Aztán fél év múlva alaposan ki is nőttem.

Hogy kire ütnek a gyerekek… Hát igen!

És ez egy alig burkolt fenyegetés volt át Budára! Hehehehe… :)))