Azok nem zebrák, hanem húsvéti nyulak… Na persze!
Annak ellenére, hogy tiltva volt a tüntetés, egész szép csetepaté volt a Szabadság-hídon. Is! Én ebből annyit észleltem, hogy őrületes szirénázással rengeteg rendőrautó robogott át a téren hat óra magasságában. Egyre durvább az erőszak a rendőrök részéről. Mi történik a világgal? :O
Mindegy, ma nincs kedvem politizálni. :)
Gábormama egy nagy rekeszt küldött a Mirákulumból, sajnos csak Horrorka szobájában tudtam eltárolni őket. A zalai kamra tényleg tele van még, enni kell! Lecsó, savanyúságok, zöldbab, szószok, lekvárok, befőttek… Naná, hogy Horrorka nem vitt magával semmit. Elfelejtettük. :O
Mondjuk igen jól esett kibontani a mai sült csirkéhez egy üveg svéd uborkasalátát, abban Gábormama mester… Nem is tudom, hogyan csinálja, uborka, meg hagyma, meg ecet, és tényleg olyan, mint egy friss nyár eleji finomság. :)
Szóval Gábor tegnap hazajött a Mirákulumból, olyan barna, mint egy kisisten. Ma már dolgozott, jött enni, meg beszélgettünk is egy jót. Volt miről, igazából ez Horrorka ünnepe, de mi is nagyon-nagyon örültünk. :)
Elérkeztem a naplómban 2003 februárjához. Rengeteget dolgoztam, sokat is kerestünk. Horrorka bálkirálynő lett a felsősök farsangi bálján, és egy haverom nagy bajba került.
Hamis, vagy ellopott iratokkal megvettek a nevére egy autót, elvileg 6,6 millióért. Banki hitellel. Akkor pont elég vad időszak volt, ilyesmi könnyen előfordult. Ő meg nem mert feljelentést tenni, mert félt. Évekig nyögte…
Akkor nagy divat volt, a bűnözők megvették valakinek a nevére az autót, papíron tízszeres áron. Az emberke nevében felvették a nagy hitelt, a pénz nagy részét lenyúlták.
Aztán biztosítást kötöttek a kocsira, gondosan összetörték, és felvették a biztosítási pénzt.
Persze kapott pénzt a biztosítós ember is, meg a bankos hitelügyintéző is.
Tényleg fura korszak volt, akkor már lepezsgett a rendszerváltás-cunami, de a törvényekben még voltak jól látható kiskapuk. Még viszonylag könnyen lehetett cégecskéket adni-venni, de már nem volt akkora üzlet, mint előtte 1-2 évvel.
2003 és 2010 közt jól éltünk. Nem csak mi. Az emberek. Nagyrészt… Aztán 2010-ben elkezdődött a népnyúzás, jól érezhetően. :(
És amíg ezt írtam… Jött egy sms. És elmúlt három év bizonytalansága. Ami nem volt igazából bizonytalanság…
Két emberben hittem eddig maradéktalanul. Akikről tudtam, hogy éghet a világ, rogyhat a Föld, ők ott lesznek nekem.
Az egyik édesapu volt. Sose csalódtam a hitemben.
Furcsa, de alig pár napja jöttem rá, harminc év alatt soha nem gondoltam rá, de igen… A második ember a Gábor.
Aztán ma a számuk háromra emelkedett. Csodás érzés. Köszönöm!
