Már reggel megadatott egy kis öröm, felébredtem, kinyitottam az ablakot, és megláttam. Megjelentek az első virágok a téren, az aranyeső bokrokon! :)

Az előző hét legnagyobb élménye a szombati ebéd volt, Krisztike vadászta a helyet, rendkívüli türelemmel képes új és új éttermeket lecsekkolni, kuponokat harácsolni.

Tapassio, a belvárosban. :) „Bízom A Séfben!”

Egy érdekes válogatást kaptunk, négy körben. A tapasok kis adag ételek, amikből értelemszerűen többfélét lehet kiélvezni. :)

Első körben kaptunk házikenyeret, én külön gluténmentes cipócskákat, olasz sonkát, sült padrón paprikával.

A következő fogások: kagyló csípős-paradicsomos mártásban, bébipolip pikáns szószban, tintahal gluténmentes bundában, magyaros marhapofa-szeletek, sült burgonya, nekem polenta,  marha carpaccio, végül kókuszos pannacotta ribizlivel, mangó és pisztácia fagyi.

Mindezt akcióban. Kuponnal. Eredeti áron nemigen szerettük volna. :)

Iszonyú jó volt! :)

Aztán ugye izgalmasak a napok, potyognak kifelé a csontvázak a szekrényből, érdekes tavasznak nézünk elébe. Tüntetést szerveznek a podcast-készítők, zenészek, írók, rengeteg civil… :)

Hát igen. A megvalósított pedofília, annak támogatása, elhallgatása, bármiféle mentegetése nem lehet bocsánatos bűn.

Megszólaltak az áldozatok is, persze gondolom ez csak a jéghegy csúcsa, a legtöbb anyátlan-apátlan gyerek mélységesen hallgat róla. Szégyelli… Milyen rettegés lehetett így élni, tudva hogy nincs segítség sehol. Senkitől.

Szégyenteljes történet ez, eddig is furán néztek ránk külföldön, szerintem nem jó ez így…

Mindegy. Most nagyon élvezem a bélyegeimet, a délután órákig nyitva tartott ablakot, tavasz jön! :)

Határozottan tavaszt éreztem ma, ebben az évben először egész délután nyitva volt az ablak, és sütött be a nap! :)

Mondjuk a friss levegő is kellett, mert megint jól kitoltam magammal. :)

Hétfőn sikerült rengeteg mindent elintéznem, és azt gondoltam, jár nekem egy kis játék. És nekiláttam krumplis lángost sütni! :O

A recept egyszerűnek tűnt, annak is hirdette magát, a krumplit még megfőztem egyszerűen, de aztán elszabadult a pokol! :))

Az élesztő kifutott a pohárból, aztán a tészta nem akart összeállni, hiába gyúrtam… Ragadt! Már a fülem is ragacsos volt, mindkét telefon is, mert persze hívtak közben. A távirányítóról már nem is merek szólni…

Végre összeállt az átok, kelesztettem, gyúrtam megint, és sütöttem. Naná, hogy kisercegett az olaj, megégettem a kezemet, a csempére fröccsent olajra is rákentem valami izét, de az eredmény, a hat kis lángoska isteni finom volt. :)

Mire mindent elmosogattam, letakarítottam, elpakoltam, addigra olyan fáradt voltam, mintha egész nap kapáltam volna… Soha többet nem sütök lángost! :(

Egyszer régen már megjártam, szalagos fánkot sütöttem hagyományosan az akkor még gyerek Horrorkának, ráment sok-sok órám, és kb. öt perc alatt befalták a Gáborral. :)))

Meg eperlekvárral. :)

Gábor most is nagyon nevetett… Miért nem szóltál? Van egy csomó gluténmentes lángosozó, elmehettünk volna. :)

Aztán persze a szag! Még ma is éreztem, ezért volt jó a délutáni hatalmas szellőztetés, meg ugye némi Baba Sai füstölő. :)

Az eset kapcsán az is eszembe jutott, hogy már gyerekként megfogadtam, én soha, de soha nem fogok gyúrni! :)

Anyám kolléganője meghívott minket magához vasárnap ebédre. 14 éves voltam, a lánya pont velem egyidős. Egy kis faluban laktak, Bajától nem messze…

Az anya büszkélkedett, a tyúkot a lánya vágta, ő dagasztotta a kalácshoz a tésztát is… Mutatták a lány kelengyéjét, maga hímezte dúsan hímzett kalocsai menyecske ruha, kalocsai terítők, rengeteg ágynemű… Anyám borogass! Teljesen elborzadtam! :O

A lány nagyon helyeske volt egyébként, nem tanul tovább, megy be az anyjával a gyárba dolgozni. Nem, nem jár el bulizni, nem engedik. Óóóóó…:O

És vidéken még most is gyűjtenek kelengyét, én is azt kaptam minden ballagásra, szülinapra, karácsonyra, pohárkészleteket, törlőruhákat, törölközőket, ágyneműket… Aztán hátra is hagytam mindent, egy szál fémvázas hátizsákkal jöttem Budapestre. :)

Nem bántam meg! :)

Más. Horrorka hagyatéki perében megint kicsit feljebb csúszott az érték, de nagyban megy a sumákság. Ezek odaát nem túl becsületes emberek. Az én féltestvéreim… Szerencsére nem túl okosak. :)))

Telekáron jegyezték anyám házát a hagyatékba, aztán kis parasztvakítás…Kis felújítás itt, kis olcsó parketta amott, pár hét. És máris szuper palotaként próbálták eladni stikában a neten. :)

El is adták! :)

Most a céges könyvelés bűzlik, de nagyon. Már azt is tudom, hogy miért. :)

Aztán már csak keresni kellett. Kelet-Európa. :)

Valahogy kifelejtették a bevallásokból, éves mérlegből. Nagyjából mindenhonnan.  És ott a termék mindenütt a web-shop-okban, fotózva, mentve, na erre varrjon gombot az én idióta félöcsém…

Bűncselekmény? Bűncselekmény. Naná!

Mellesleg a keleti oldalon sokkal olcsóbban kínálják a szart, mint mondjuk nálunk, a Spar-ban. A jó keresztény magyarok! A becsület példaképei! Az egyik a saját kölykét akarta lehúzni a wc-n, a másik elütött egy nénit ezerrel a zebrán, tilosban, én mostam le az agyvelőt… És este azon röhögcsélt a kocsma előtt, hogy biztosan görkorizott a vén banya…

A társadalom legalja.

És nem szavazunk egy oldalon… Érti, aki érti. :))

Ma kellemes napom volt, csak azt csináltam, amihez kedvem volt. Tegnap mindet lefutottam, lerendeztem, szóval kiérdemeltem. :)

 Reggel mindjárt vettem egy jó forró fürdőt, Horrorka fürdőbombájával. :)

Kaptam tőle egy halommal karácsonyra, ő készítette a saját kis praclijával őket, mindegyikben van valami meglepi, valami érdekes. :)

Ma például felpezsgett a víz, és rózsaillatú lett, meg fáradteper színben pompázott. :)

Később bélyegekkel molyoltam, összevadásztam a különböző zacskókból azokat az egyébként igen érdekes és értékes német bélyegeket, amiket a 2. világháború után közvetlenül adtak ki.

Az már külön gyűjtői feladat, én bele se vágok, mindenféle megszállási zónák, amerikai, szovjet, és a  tartományok, Berlin… Felülnyomatok, alig kis eltérések, Gábor biztosan értené, meg segítene, de inkább eladom egy halomban az egészet. :)

Aztán megpedertem egy csupa kristály-arany nyakéket, nagyon élveztem… Szóval jó nap volt. :)

Vasárnap pedig kint voltunk a kínai negyedben a Sárkány Éve fesztiválon, nekik most kezdődik majd az újesztendő.

Igazából csak körülnéztünk, irtózatos volt a tömeg, a kézműves sátrakba be se lehetett jutni, a kajáldák előtt 30-40 méteres sorok kígyóztak. A kínai szupermarketbe be se léptünk, az üvegen keresztül is láttuk, tülekedtek bent az emberek.

A dologban az az érdekes, hogy vidéken el se hiszik, hogy van Kőbányán egy kimondott kínai negyed. Szerintük az Orczy-térnél laknak pár házban, milyen kínai negyed? Olyan Amerikában van csak… :)

Az viszont abszolút elkeserítő, hogy elfogytak a kínai zseléim. Horrorkának sincs már. Jövő héten nem megyünk, mert megint banzáj lesz, úgyhogy kénytelen leszek két hétig ananászzselé nélkül vegetálni. Borzasztó! :)))

Krisztike szereti lefotózni az ételeinket, ezt a Stex-ben tudtuk elfogyasztani. :)

Hülyén kezdődött a reggel, el kellett mennem hajnalok hajnalán, hogy megcsapolják a véremet a háziorvosi rendelőben. Nagy keservesen odacsúszkáltam, mert fel volt fagyva minden… És akkor ott megvizsgáltak, és kiderült, hogy egészen alacsony a véremnek a nyomása. :O

Most kaptam egy csinos naplócskát, és mérnem kell. Azt hiszem elkezdődött az öregkori hacacáré. Nem túl vidám dolog! :O

Vége lehetne már ennek a télnek is!

Gábormamával csacsogtam ma sokat, ő egy hős! Fogorvoshoz jár minden évben, rém büszke a fogsorára, alig néhány tömés, 1-2 korona. Ritka ez nyolcvan év felett, olyan ragyogó a mosolya, mintha húsz éves lenne. :)

Várják már a tavaszt, mennének már a Mirákulumba, ilyenkor már tele vannak izgalommal. Tervezik mit, mennyit, hogyan ültessenek, találgatják mi van a gyümölcsfákkal, melyik mikor virágzik, mennyit terem az idén. :)

Egyébként megtanultak netezni, Gáborpapának okos telefonja van pár napja, Gábormamának egy tabletet vettek a fiúk tavaly, hogy tudjon beszélni hetente az Angliában élő egy szem unokával. Nagyon élvezik. :)

Aztán az van még, hogy megjött az első áram-részszámla. Alaposan felment a pumpám, a végszámlánál visszaküldtek egy havi díjat, most mitől ennyi? A büdös mindenit! :(

Gábor úgy nevetett, hogy majdnem megfulladt… Takács! Minden évben ez van, háborogsz az első számlán, a füled is gőzölög a dühtől, aztán elmondom, megérted, másnapra el is felejted. Az első számlád mindig másfél havi, mert az utolsó leolvasás a tárgyhó közepére esik! :))))

Jatélleg! :)))

Lassan végére érek az 1998-as naplómnak. Vicces dolgok is történtek, például a cégek átadásánál új cégneveket kértek az új tulajdonosok, de rám bízták. Olasz mámorban éltem, a legtöbb cég jól hangzó olasz nevet kapott, és lefordítva… Hát jó poénok voltak! :)

Nem átallottam Enrico-ról is elnevezni céget.

Ez az őrület évekig tartott, 2002-ben kellett egy saját Bt… Az az Orsettino nevet kapta, ami magyarul annyit jelent, hogy mackócska. :)

Cégnevekben mindig nagy voltam! :)

Még annyi történt, hogy beszélgettem valakivel telefonon, és le voltam nyűgözve! Tudta mi a közös… Kapásból! Danakil, Piaf, Vári Éva, meg az idegenlégió! Asztapasztaaaa! Van még ilyen Magyarországon! :O

Bélyeges vevőm… Hallotta a telefonban Danakilt, és rögtön mondta… Francia gyarmati bélyegeket gyűjt. Azért. :)

Mindent, mindent ha kell… Elölről kezdek el!

Feldobta a napomat! :)

Imádom a januárt, ilyenkor mindig rengeteg az édesség a szekrénykémben, a karácsonynak, a télapónak, és persze a csokivámpír énemnek köszönhetően! :)

A sógornőm mindig házilag készíti, gluténmentes sütik, kekszek, lekvárok mindig jönnek ipari mennyiségben. :)

Gábormama nagy titka, a rücskös Zizi forrása, abból is kapok mindig jó sokat. :)

Horrorka igencsak kifinomult ízlésű, ő csokoládéban utazik, táblás Raffaello, fehér csokis érdekességek, és most meglepett egy hatalmas csomag, (egy kilós) Roshen tejkaramellával is. :)

(A Roshen édességek vásárlásával Ukrajnát támogatod.)

Rengeteg Milka is van a szekrénykémben, a legnagyobb 270 grammos, egész mogyorós. Gábor egyik barátja küldte, mert felértékeltem, és megírtam az értékelést a nagy, megörökölt bélyeggyűjteményéről. :)

A legkedvesebb édességet Gábortól kaptam, egy ilyen doboz bonbont. Olaszországból érkezett, és valami véletlen folytán az irodája mellett, egy tündéri csokiboltban kapható…  Kész csoda! :)

A Tortufino egy olyan édesség, aminek a gyártásakor kiemelten vigyáznak a gluténmentességre, és életemben először Jesolo-ban találkoztam vele… Pont előtte tudtam meg, hogy változtatni kell az életemen, soha többé glutént!  Ez úgy derült ki, hogy egy Gábormamával megeszegélt piteszelet után egészen egyszerűen fulladni kezdtem, és elájultam. Mentő, rohanás, sziréna… :O

Szóval csatangoltunk a főutcán, vásárolgattunk, rá se néztem a kedvenc kekszeim polcára, akkor még nem volt kötelező feltüntetni az allergéneket a csokoládékon sem, tehát azt se kockáztathattam. :(

És akkor megláttam! Nagy kirakat, bent az üzletben csupa pasztell szín, kosarakban mindenféle bonbonok halmokban, a polcokon csokoládék,  a pultban cukrászsütik, Tartufini, kimérve, és dobozokban, zacskókban, minden gluténmentes! Mesevilág! :)

Hatalmas öröm volt, attól kezdve minden nap vásároltam. :)

Ma már persze jobb a helyzet, minden terméken egész Európában kötelező feltüntetni az allergéneket. :)

De a Tartufino maradt a nagy kedvenc. :)

Egyébként jellemző a Gáborra. Szinte naponta elmegy a csokibolt előtt ebédszünetben, és észre se vette évekig. Én mutattam meg neki, amikor az állásbörze után meghívott ebédelni ősszel. :)

Rendes ember, néha hoz egy kis finomságot onnan hétköznapokon is. Csak úgy… :)))

Szóval sok-sok csokim van. De nem adok! :)))

Micsoda kedves képet találtam a neten, így télvíz idején! Baja. Ebbe a kis templomba jártam dédikével, és amikor aprócska voltam, akkor édesapu erre a dombara vitt szánkózni. De jó volt! :)))

Közben már hosszabbodnak egy parányit a nappalok, a legsötétebb napokon négykor már sötét van, de ma fél ötkor még fent járt a Nap. Lehet lassan-lassan várni a tavaszt, Gábormamáék házánál már kibújt a hóvirág. :)

Mr. Negyven Év elutazott Németországba dolgozni, nyilván kevesebbet beszélünk majd telefonon, de persze kapcsolatban maradunk. :)

Küldött fotót a bajai árvízről, volt már ennél magasabb is a Duna, de nagyon lassú az apadás, és külön böszmeség, hogy a megáradt Dunára rányitották a Sió-zsilipet, így a város a Balaton vízét is a nyakába kapta. :(

Nem is értem… Már a hetvenes években arról tanultam, hogy Magyarországon két dolgot kell a vízügynek megvalósítania, és akkor kánaán lesz itt… Az egyik, hogy meg kell szervezni a földek öntözését, a másik, hogy sok-sok víztározót kell építeni. Mondjuk azóta se történt az ügyekben előrelépés. :(

Aztán haladok az 1998-as naplómmal. El is felejtettem, hogy akkor alig több mint egy hónap alatt elvesztettem három nagyszülőmet, először az apai nagymamámat, akit nagyon-nagyon szerettem.

Egyébként nyüzsgős év volt, jól pörögtek az audiotex vonalaink, imádták az emberek a nyereményjátékokat, mert mindenki kapott meglepit, sokszor hajnalig borítékoltunk az üzlettársammal. :)

Enrico naponta hívott, már egészen jól beszéltem olaszul.

Horrorka jól tanult, a McDonald’s-ban tartottuk a szülinapját sok-sok gyerekkel, volt bohóc, meg torta, tombola. :)

Felújíttattam a fürdőszobát, elbontattam a cserépkályhákat, gázzal kezdtem fűteni. :)

És életemben először nyaraltam az olasz tengerparton, először láttam Velencét is. Nagy szerelem lett belőle, örök szerelem! :)

Megkésett naplóbejegyzés! :)))

Tényleg sűrű napok voltak, 23.-án hatalmas futással, be kellett szerezni Gábormama bulijára a friss termékeket, franciasalátát, kaszinótojást, friss halakat. Még aznap feldíszítettem a fát, összeraktam a bőségtálat, elkészült hatalmas mennyiségű kókuszgolyó, és piperére takarítottuk a lakást. :)

24.-én reggel rohantunk Gáborékhoz, délre feldíszítettem a hidegtálakat, (halak, sajtok, zölddségek) ,kettőkor elmentek a népek, háromig elmosogattam, Gábor hazahozott.

Szentestére Horrorka jött, addigra megfőztem a bajai halat, volt az asztalon még beigli, mentes diós kalács, és panettone, vacsora után megjött az angyalka. :)

25.-én bolondos délelőttöt tartottunk a lánykámmal, aztán ő elment, rendet raktam, a Gábor jött vacsorára. Rántott pulyka, kukoricás rizs. Megint jött a Jézuska. :)

26.-án hagyományosan a Gábormama várt minket és a sógornőméket nagy vacsorára, (káposzta, mentes piskóta gesztenyekrémmel, házi fűszeres őszibarackbefőtt), és természetesen volt ajándékozás megint. :)

27.-én eltakarítottam a karácsonyi nyomokat, és feldaraboltam a kartondobozokat, hogy beférjenek a szelektív kukába.

28.-án Kriszti barátnőnknél vacsoráztunk, csupa tenger gyümölcse volt, egyszerű, isteni ételek, és mentes sütik. Négyen voltunk, de legalább tíz főre főzött a drága. :)

29.-én bevásároltunk, és aludtunk… Akkor már nagyon fáradt voltam. :)

30.-án végre pihentünk. :)

31.-én a Gábor sütött bőrös malacot, isteni lett. Kicsit buliztunk, tényleg csak nagyon kicsit. :)

Elsején új évet köszöntöttünk Gábormamáéknál. Ez is hagyomány. :) Korhelyleves, lencsefőzelék, sült csülök, a sógornőm hozta a desszertet, csokis gesztenyebombát, mentes diós sütit, és volt még gyümölcssaláta…

Ma valahogy nem tudtam éhesnek lenni. Szerintem a héten már biztosan nem eszem semmit. Mármint sósat biztosan nem. :)

Édesség meg van itthon egy fél tonnával. Majd elmesélem őket. :)

Már nemigen van idő hosszú pihenésekre, tele vannak a napok munkával, ami nem baj, csak kezdek fáradni. :))

Hétfőn Gábormamának fiúmentes napja volt, hagyomány náluk, ilyenkor valamelyik fiú elviszi Gáborpapát a Mirákulumba borért. :)

Mentem segíteni, mert az a lakás hatalmas… Délelőtt végeztünk a nagyszoba összes ablakával, aztán ebéd után kitakarítottam piperére a Gábor szobáját. Örült neki este. :)

Ma aztán el kellett mennem beszerezni néhány dolgot, de délutántól nekifeszültem a lakásnak. Igazából nagyrészt készen vagyok, de ránézésre a helyzet tragikus. :)

A nagytakarítás legundokabb része a frissen mosott spagetti-függönyök kifésülése. Hiába mosom külön zsákban, valahogy egy hatalmas gubanc lesz belőlük… Ha felnövök, akkor fel fogom találni a speciális függönyfésűt, és jó gazdag leszek belőle. :)

Öt éve megfogadom mindig ilyenkor, hogy veszek új függönyöket, de aztán elfelejtem… Nemigen érdekelnek a függönyök, legszívesebben nem is vacakolnék velük. :)

Érdekes, a barátnőm minden évben új függönyöket vesz a lakásukba, neki ez a fontos. :)

Gábor jött délután gulyáslevest enni, rettenetesen fáradtnak láttam. :(

Aztán tegnap este iszonyú hangzavarra lettem figyelmes, döbbenetesen sok szirénával egy olyan hosszú konvoj jött, hogy az eleje már régen eltűnt a térről, mire befutott a vége… Azt hittem valami helyzet van, de aztán eszembe jutott, biztosan a török szultánt vitték ide a Nemzetibe. :(

És lassan vége is lesz az adventnek…

Egyre gyorsabban süvítünk az ünnep felé, innentől már minden napnak megtervezett forgatókönyve van, holnap leülök, és megírom. :))

A galériát ma fullra befejeztem, minden bélyegalbum, minden plüssmackó tiszta, mondjuk a gardróbban még iszonyú a káosz, de az ráér majd jövőre. Rácsuktam az ajtót, és kész. :)

Ma elültettem a Lucabúzát, és egyszerre három fényvillamost is láttam a téren. :)

A kettes vonalon kettő jár, és egyszerre futottak be két irányból a megállóba, és fölöttük akkor robogott át a hídon a hatos. Vagy négyes. Mindegy. :)

Még mindig az 1997-es naplómat olvasom… Érdekes!

Például már az év elején eljöttem a cégtől, de valami okból kifolyólag az alezredes még nyáron  is hívogatott, de hogy mit üzleteltünk, arra már nem emlékszem. Valami irodaház berendezése rémlik. :O

Rengetegen járkáltak hozzám, egyszer volt egy házibuli, 22 ember tombolt nálam, és iszonyú volt másnapra a rendetlenség. Erre mondjuk emlékszem, beállított hívatlanul egy lány, akit nemigen szerettünk, a barátnőm kicsit ideges lett tőle, megütötte a fürdőszobában, az beleesett a kádba, és berepedt a hatalmas, gyönyörű, régi öntöttvas kádam, lehetett cseréltetni. :)

Aki látta az esetet, az azt mondta, klasszikus, hatalmas saller volt, a lányról nem is hallottunk többet. :)

Aztán megtaláltam a naplómban a Koktélvonalról megjelent cikket… A vonalat egy fiatal, magányos meleg fiúcska üzemeltette, Axelnek hívták… Egyébként csalás volt az egész, számítógépes zseni volt a kölyök, kamu cégnévvel bérelt vonalakat, szervert, adott fel hirdetéseket, soha nem fizetett egyikért sem.

Még emlékszem… Találkozás a Koktélvonalon esténként tíz, és tizenegy óra között. A koktélvonal most ingyenes. :)

Persze akkor még nem volt a lakásokban net, így nagyon élveztük. Hang alapon, de kb. úgy működött, mint egy chat mondjuk tíz-tizenöt éve. :)

Lehetett közösben is beszélgetni, és mindenkinek volt privát szobája, és üzeneteket is lehetett hagyni egymásnak. :)) Hajnalig…

A barátnőm fekete hajú volt, én vörös, és így jelentkeztünk be:

-       Itt a vörös és a fekete! Dobj üzenetet a boxba, gyere be hozzánk, vagy üzenj nyilvánosan!

Hatalmas tombolás volt, rengeteg ember, rengeteg vidámság.… :)))

Persze már akkor is voltak szemétkedő emberek, azokat Axel nemes egyszerűséggel letiltotta, ha szóltunk.

Aztán az Axel lebukott, elcsípték, ennyi volt! :)

Rengeteg szép emlék… :)))

Ma aztán intenzíven faggattam a Gábort, hogy mit kapok karácsonyra. Aszongya lisztvágó kést, meg kétszemélyes porszívót! :)

Hát ennyi mára… Rettenetesen hiányoznak a gyöngyeim, de egyszerűen nincs idő rájuk. :(

Igazi adventi nap volt, délelőtt elbaktattam a Corvin Plázába, hogy bejárjam a kedvenc üzleteimet… Müller, Flying Tiger, BUTLERS, Sinsay. Mondjuk a Müllerben annyira felmentek az árak, hogy felcsuklottam… :)))

Szomorú, de igaz… A plázában szinte semmi adventi hangulatot nem tapasztaltam, pedig igazán nem szoktak spórolni se a dekorációval, se a zenével. Némi kis karácsony itt-ott, de semmi vidámság, semmi játékosság… Régen ötödikén és hatodikán Mikulások mászkáltak, szaloncukrot, édességeket osztogattak, hát ez teljesen eltűnt. :(

A népek is kopottak, szomorúak.

Mindenesetre az ajándékok jó része itthon van, ez a lényeg. :)

Aztán az van még, hogy két régi (papíralapú) naplómat is olvasom egyszerre, mielőtt alaposan eltüntetném őket.

1997. Szomorú, fekete könyvecske, elsárgult lapokkal. A Gábor még nem volt sehol, egy bútorboltot vezettem, édesapu rengeteg időt töltött nálunk, vigyázott Horrorkára, így mehettem bátran szórakozni.

A barátnőimmel a Piaf-ba jártunk, és rengeteg pasi habzott körülöttünk. :)))

Akkor még nem volt elterjedt a lakossági internet, viszont volt Koktélvonal, egy telefonos közösségi tér, ami este tíz után működött. Izgalmas volt! :)

2001. Gábor már stabilizálta magát, már csak keveset jártam bulizni, viszont nekiláttam a lakás felújításának, állandóan festettem, csiszoltam, faragtam valamit, Gáborpapa jött, segített, és persze édesapu is. Jó volt! :)

Furcsa dolog visszaolvasni ezeket a dolgokat még akkor is, ha a nevek néha már nem mondanak semmit, nem kötődik hozzájuk se arc, se történet… Valamikor valamiért jelen voltunk egymás életében, gondolatokat váltottunk, buliztunk. :)

Még az történt, hogy este megérkezett a Mikulás, hozott sok csokit, mogyorót, narancsot, és Gábormamától érkezett kilenc méretes datolyaszilva, a barátnőjénél terem a Mirákulumban, és bőven volt termés. :)

December mindig az édességcunami hónapja, hiába raktam rendet az édességes szekrénykében, év végére megint telis-tele lesz, és csak félve szabad majd kinyitni az ajtaját! :)