Határozottan tavaszt éreztem ma, ebben az évben először egész délután nyitva volt az ablak, és sütött be a nap! :)

Mondjuk a friss levegő is kellett, mert megint jól kitoltam magammal. :)

Hétfőn sikerült rengeteg mindent elintéznem, és azt gondoltam, jár nekem egy kis játék. És nekiláttam krumplis lángost sütni! :O

A recept egyszerűnek tűnt, annak is hirdette magát, a krumplit még megfőztem egyszerűen, de aztán elszabadult a pokol! :))

Az élesztő kifutott a pohárból, aztán a tészta nem akart összeállni, hiába gyúrtam… Ragadt! Már a fülem is ragacsos volt, mindkét telefon is, mert persze hívtak közben. A távirányítóról már nem is merek szólni…

Végre összeállt az átok, kelesztettem, gyúrtam megint, és sütöttem. Naná, hogy kisercegett az olaj, megégettem a kezemet, a csempére fröccsent olajra is rákentem valami izét, de az eredmény, a hat kis lángoska isteni finom volt. :)

Mire mindent elmosogattam, letakarítottam, elpakoltam, addigra olyan fáradt voltam, mintha egész nap kapáltam volna… Soha többet nem sütök lángost! :(

Egyszer régen már megjártam, szalagos fánkot sütöttem hagyományosan az akkor még gyerek Horrorkának, ráment sok-sok órám, és kb. öt perc alatt befalták a Gáborral. :)))

Meg eperlekvárral. :)

Gábor most is nagyon nevetett… Miért nem szóltál? Van egy csomó gluténmentes lángosozó, elmehettünk volna. :)

Aztán persze a szag! Még ma is éreztem, ezért volt jó a délutáni hatalmas szellőztetés, meg ugye némi Baba Sai füstölő. :)

Az eset kapcsán az is eszembe jutott, hogy már gyerekként megfogadtam, én soha, de soha nem fogok gyúrni! :)

Anyám kolléganője meghívott minket magához vasárnap ebédre. 14 éves voltam, a lánya pont velem egyidős. Egy kis faluban laktak, Bajától nem messze…

Az anya büszkélkedett, a tyúkot a lánya vágta, ő dagasztotta a kalácshoz a tésztát is… Mutatták a lány kelengyéjét, maga hímezte dúsan hímzett kalocsai menyecske ruha, kalocsai terítők, rengeteg ágynemű… Anyám borogass! Teljesen elborzadtam! :O

A lány nagyon helyeske volt egyébként, nem tanul tovább, megy be az anyjával a gyárba dolgozni. Nem, nem jár el bulizni, nem engedik. Óóóóó…:O

És vidéken még most is gyűjtenek kelengyét, én is azt kaptam minden ballagásra, szülinapra, karácsonyra, pohárkészleteket, törlőruhákat, törölközőket, ágyneműket… Aztán hátra is hagytam mindent, egy szál fémvázas hátizsákkal jöttem Budapestre. :)

Nem bántam meg! :)

Más. Horrorka hagyatéki perében megint kicsit feljebb csúszott az érték, de nagyban megy a sumákság. Ezek odaát nem túl becsületes emberek. Az én féltestvéreim… Szerencsére nem túl okosak. :)))

Telekáron jegyezték anyám házát a hagyatékba, aztán kis parasztvakítás…Kis felújítás itt, kis olcsó parketta amott, pár hét. És máris szuper palotaként próbálták eladni stikában a neten. :)

El is adták! :)

Most a céges könyvelés bűzlik, de nagyon. Már azt is tudom, hogy miért. :)

Aztán már csak keresni kellett. Kelet-Európa. :)

Valahogy kifelejtették a bevallásokból, éves mérlegből. Nagyjából mindenhonnan.  És ott a termék mindenütt a web-shop-okban, fotózva, mentve, na erre varrjon gombot az én idióta félöcsém…

Bűncselekmény? Bűncselekmény. Naná!

Mellesleg a keleti oldalon sokkal olcsóbban kínálják a szart, mint mondjuk nálunk, a Spar-ban. A jó keresztény magyarok! A becsület példaképei! Az egyik a saját kölykét akarta lehúzni a wc-n, a másik elütött egy nénit ezerrel a zebrán, tilosban, én mostam le az agyvelőt… És este azon röhögcsélt a kocsma előtt, hogy biztosan görkorizott a vén banya…

A társadalom legalja.

És nem szavazunk egy oldalon… Érti, aki érti. :))