Micsoda kedves képet találtam a neten, így télvíz idején! Baja. Ebbe a kis templomba jártam dédikével, és amikor aprócska voltam, akkor édesapu erre a dombara vitt szánkózni. De jó volt! :)))

Közben már hosszabbodnak egy parányit a nappalok, a legsötétebb napokon négykor már sötét van, de ma fél ötkor még fent járt a Nap. Lehet lassan-lassan várni a tavaszt, Gábormamáék házánál már kibújt a hóvirág. :)

Mr. Negyven Év elutazott Németországba dolgozni, nyilván kevesebbet beszélünk majd telefonon, de persze kapcsolatban maradunk. :)

Küldött fotót a bajai árvízről, volt már ennél magasabb is a Duna, de nagyon lassú az apadás, és külön böszmeség, hogy a megáradt Dunára rányitották a Sió-zsilipet, így a város a Balaton vízét is a nyakába kapta. :(

Nem is értem… Már a hetvenes években arról tanultam, hogy Magyarországon két dolgot kell a vízügynek megvalósítania, és akkor kánaán lesz itt… Az egyik, hogy meg kell szervezni a földek öntözését, a másik, hogy sok-sok víztározót kell építeni. Mondjuk azóta se történt az ügyekben előrelépés. :(

Aztán haladok az 1998-as naplómmal. El is felejtettem, hogy akkor alig több mint egy hónap alatt elvesztettem három nagyszülőmet, először az apai nagymamámat, akit nagyon-nagyon szerettem.

Egyébként nyüzsgős év volt, jól pörögtek az audiotex vonalaink, imádták az emberek a nyereményjátékokat, mert mindenki kapott meglepit, sokszor hajnalig borítékoltunk az üzlettársammal. :)

Enrico naponta hívott, már egészen jól beszéltem olaszul.

Horrorka jól tanult, a McDonald’s-ban tartottuk a szülinapját sok-sok gyerekkel, volt bohóc, meg torta, tombola. :)

Felújíttattam a fürdőszobát, elbontattam a cserépkályhákat, gázzal kezdtem fűteni. :)

És életemben először nyaraltam az olasz tengerparton, először láttam Velencét is. Nagy szerelem lett belőle, örök szerelem! :)