Kezdem megszokni a lapitopit, némi segítség még kell a komfortossá tételéhez, de majd Horrorka, és a barátok segítenek. :)

Az elmúlt napokban még három dolog történt, amit említeni érdemes... Rendeltek bélyeges láncot (mint a képen).

Fa korongok, decoupage. Bélyegem van elég, ezek a Szent István sor darabjai 1938-ból. A bélyegkereskedők megdöbbennek az ilyen szentségtörésen, de persze ezek már hibás, szakadt példányok voltak, tehát voltaképpen megmentettem őket.

Egyébként szerintem ezek a magyar postatörténelem legszebb bélyegei.

Aztán az volt még, hogy Krisztiékkel szombaton vietnámi étteremben jártunk, gyönyörű nyári időben, a teraszon. Először meghökkentem az árakon, mert nagyon olcsó! :)

A kaják meg... Először egy tál phö levest ettünk négyen marhahússal, rengeteg rizstésztával, aztán a Kriszti kacsát, a párja hatalmas, zöld kagylókat fűszeres-zöldséges szószban, a Gábor tésztát, én vegyes hústálat zöldségekkel. Vaslapon! Imádtam!

Ma reggel aztán jött a méreg... Csőtörés van a szomszédasszonyomnál, vasárnap kihívta a gyorsszolgálatot, kijött két fószer, ma megjelentek reggel. Persze engem nem kérdeztek, nyilván a megszokott embereket hívtam volna, de gondoltam üsse kő...

Ma reggel hallom, hogy őrületesen fúrnak, ránéztem, tényleg nyomócsövet kell cserélni, de ezek jobbra-balra fúrtak. :O

Aztán egyszer csak lezárták NÁLAM is a vizet! Se szó, se beszéd. Kimentem, rákérdeztem... Azt mondja a pimasz kis ember, azért kellett lezárni, mert lehet hogy nálam is bontani kell. Leágazásokat keresnek, azokat meg kell szüntetni. Megbeszélték a közös képviselővel. Nem is lehet külön lezárni. Tessék bemenni a lakásba, és csendben lenni... Mi vagyunk a szakemberek. :O

Na itt elszakadt valami, hát mondom... Ember! Diplomás vízügyi mérnök vagyok, és a strangom húsz méterre van a törött csőtől. Minden strangnak külön elzárója van, feliratozva, tudom, mert én csináltattam. Nincsenek leágazások, ne fúrjanak szét mindent feleslegesen, mert nem lesz kifizetve. És két percen belül adják vissza a lakóknak a vizet!

Kis mérges ember aztán a maga népcsoportjának megfelelően, ékesszólóan ecsetelte a gondolatait rólam, kopasz vénasszony IS voltam, aki biztosan részeg...  És hogy merem én őt embernek hívni?

Hát mondom, ezzel mi a baj? Nem ember? Én annak néztem...

Majdnem felrobbant... Aztán szóltam a közös képviselőnek, aki persze semmit se tudott, az felvilágosította őket a szomszédasszonyom telefonján, azonnal lett víz, meg abbamaradt a felesleges zajongás, laposkúszás-üzemmód keletkezett.

Miért nézik folyamatosan hülyének a lakókat a mesteremberek? Már persze tisztelet a kivételnek... Mert az is van, nem is kevés.