Nem javul a helyzet, rettenetes a hideg, napsugarat hetek óta nem látni, kóvályognak az emberek a téren a szürke, meg fekete kabátjaikban.
Én se sokat értem ma, délelőttre beiktattam egy levendulahabos forró fürdőt, aztán bélyegekkel molyoltam. És tervezgettem a pénteki kockázatokat, érti, aki érti. :)
Azt viszont nem lehet állítani, hogy unalmas lenne ez a január, annyira pezseg a politika, hogy akár a nap 24 órájában is lehetne friss híreket olvasni. :)
Trump erősen elbeszélt a mi vezérünktől, határozottan oroszellenesen nyilatkozik, ez meglepő. Közben Majka zenéje már bejárta a világot, ausztrál ismerősök is jelezték, hallják. Hihetetlenül nagyot csapott, zavar érződik az erőben. :)
A Tisza már vastagon vezet a közvéleménykutatók szerint, de ezt a közmédia vastagon elhallgatja, zengik a hazugságokat sikerekről, harcokról, ami kezd határozottan viccesnek lenni, néha még én is belekukkolok, csak a röhögés kedvéért. :)
Folytatom az 1987-es naplóm felszámolását… Nem is tudom, hogyan maradtam életben ilyen kevés alvással. :)
Lett valahonnan például egy nagyon komoly varrógépem, de nem jövök rá, hogy honnan, és minek? Sose szerettem varrni, tűvel és cérnával ki lehet üldözni a világból… Ez természetesen a gyöngyökre és ékszerekre nem érvényes. :)
És hova lett? Néhány év múlva férjhez mentem, és biztosan nem hoztam magammal a házasságba, mert amikor Horrorka született, akkor a nevelőapám, aki akkor hajóstiszt volt… Hozott nekem egy másikat Németországból. :O
Azt mondjuk egyszer bekapcsoltam, a cérnák össze-vissza kavarodtak, ment a barátnőmnek a szerkezet, ő tudott varrni, és hálából megvarrt egy csomó babaruhát nekünk. :)
Szóval 1987. A cégnél nőnapi buli volt, sok virágot kaptam, meg persze csokit. Már akkor is nagy csokivámpír voltam, és az íróasztalom egyik fiókja majdnem megtelt. :)
Egyébként nem szeretem a vágott virágot, sose szerettem nézni az oktalan haldoklást, de a hóvirágot, az ibolyát, a gyöngyvirágot mindig megköveteltem magamnak. Abszolút nevetséges, hogy pont ezeket védjük foggal-körömmel, miközben a Gemenc nagy részét tarvágásra ítélték a hatalmasok, és már számát se tudom követni az épülő/felépült hatalmas akkumulátorgyáraknak.
1987 március. Albérletet kerestem megint. Ahol addig laktam, ott egy „rendszerváltó” bűnbanda bérelte a szomszéd lakrészt irodának. Nem tetszett nekik, hogy esetleg rájövök a mutyikra, később olvastam róluk, elég gennyes társaság volt. :)
Onnan a Ferenc körútra költöztem, egy apró földszinti lakásba. A tulajdonos egy boncmester volt, igazi éjszakai figura, akit később lecsuktak, ergo soha senki nem jött a bérleti díjért. Ez ellen nem tiltakoztam. :)
Fura kis lakás volt, közös udvarral az Üllői úti laktanyával, az ablak előtt felhúztak egy falat nemzetbiztonsági okokból, így lett egy jópofa privát udvarom. Imádtam… Volt kint növénykém, nyugágyam, lehetett napozni meztelenül, csak az ablakon kellett kimászni. :)
Mennyi hülyeséget megcsinál az ember, amíg fiatal, detélleg! :)
Itt meg cifra világ lesz hamarosan így… vagy úgy… Fogadunk jóízűen erre, meg arra. A buborékunkban.
Jó ez így.
