dr.ahalan

dr.ahalan

Csokoládétörténelmi visszatekintés

2024. január 16. - dr.ahalan

 

Imádom a januárt, ilyenkor mindig rengeteg az édesség a szekrénykémben, a karácsonynak, a télapónak, és persze a csokivámpír énemnek köszönhetően! :)

 

A sógornőm mindig házilag készíti, gluténmentes sütik, kekszek, lekvárok mindig jönnek ipari mennyiségben. :)

 

Gábormama nagy titka, a rücskös Zizi forrása, abból is kapok mindig jó sokat. :)

 

Horrorka igencsak kifinomult ízlésű, ő csokoládéban utazik, táblás Raffaello, fehér csokis érdekességek, és most meglepett egy hatalmas csomag, (egy kilós) Roshen tejkaramellával is. :)

 

(A Roshen édességek vásárlásával Ukrajnát támogatod.)

 

Rengeteg Milka is van a szekrénykémben, a legnagyobb 270 grammos, egész mogyorós. Gábor egyik barátja küldte, mert felértékeltem, és megírtam az értékelést a nagy, megörökölt bélyeggyűjteményéről. :)

 

A legkedvesebb édességet Gábortól kaptam, egy ilyen doboz bonbont. Olaszországból érkezett, és valami véletlen folytán az irodája mellett, egy tündéri csokiboltban kapható…  Kész csoda! :)

 

A Tortufino egy olyan édesség, aminek a gyártásakor kiemelten vigyáznak a gluténmentességre, és életemben először Jesolo-ban találkoztam vele… Pont előtte tudtam meg, hogy változtatni kell az életemen, soha többé glutént!  Ez úgy derült ki, hogy egy Gábormamával megeszegélt piteszelet után egészen egyszerűen fulladni kezdtem, és elájultam. Mentő, rohanás, sziréna… :O

 

Szóval csatangoltunk a főutcán, vásárolgattunk, rá se néztem a kedvenc kekszeim polcára, akkor még nem volt kötelező feltüntetni az allergéneket a csokoládékon sem, tehát azt se kockáztathattam. :(

 

És akkor megláttam! Nagy kirakat, bent az üzletben csupa pasztell szín, kosarakban mindenféle bonbonok halmokban, a polcokon csokoládék,  a pultban cukrászsütik, Tartufini, kimérve, és dobozokban, zacskókban, minden gluténmentes! Mesevilág! :)

 

Hatalmas öröm volt, attól kezdve minden nap vásároltam. :)

 

Ma már persze jobb a helyzet, minden terméken egész Európában kötelező feltüntetni az allergéneket. :)

 

De a Tartufino maradt a nagy kedvenc. :)

 

Egyébként jellemző a Gáborra. Szinte naponta elmegy a csokibolt előtt ebédszünetben, és észre se vette évekig. Én mutattam meg neki, amikor az állásbörze után meghívott ebédelni ősszel. :)

 

Rendes ember, néha hoz egy kis finomságot onnan hétköznapokon is. Csak úgy… :)))

 

Szóval sok-sok csokim van. De nem adok! :)))

 

A bejegyzés trackback címe:

https://dr-ahalan.blog.hu/api/trackback/id/tr5818304635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr.ahalan 2024.01.18. 22:19:14

Dolgos napok voltak, nagyon elhanyagoltam az advent alatt a boltocskáimat, van mit bepótolni. Tegnap délelőtt fotóztam ezerrel, ma délután feltöltöttem a cuccokat, átnéztem pár százezer bélyeget, Gábornak is főztem, ledaráltam és lefagyasztottam két és fél kiló hagymát, szóval nem unatkoztam. :)
Mr. Negyven év hívott Németországból, örültem neki! :)
Krisztikénk a múltkor megkérdezte, a Gábor mit szól hozzá… Nem érti, nálunk nincs féltékenység, nem is volt soha. Nincs is miért. :)
Máshogyan látjuk mi a világot, mint a többség. Gábor a free miatt se szólt soha, még bulikra is eljött velem néha. Most ő aktív az egyik oldalon, én már régestelen régen meguntam a virtuális közösségi életet. :)
Mr. Negyven évről tényleg semmit, de semmit nem tudtam negyven évig. Most öröm vele beszélgetni, neki pedig gyógyír… Elözvegyült szegény, 27 évi házasság után tavaly nyáron. A felesége valami fantasztikus nő volt, már amit én láttam, olvastam róla. Kreatív csajszi volt, festett, utazott, a fiatalkori képét, és az én akkori fotómat összehasonlítva… Megdöbbentő a hasonlóság. :)
Mr. Negyven évvel beszélgetünk… Emlékek. Még udvarol is, mindig nagy szívtipró volt, és ma is nagyon élvezi, hogy kinevetem a romantikus hablatyait. :)))
Tudta már régen is, utálom a vágott virágot, hozott helyette egy csokor retket, vagy más meghökkentő ajándékot.
Ősszel, amikor meglátogattuk, az asztalon várt a kisarcolt csokim… Ők ketten kezet fogtak, én levettem a cipőmet törökülésben a patyolat tiszta lakásban, kértem kávét, körberohangásztam, mindent megbámultam, ezmiez? Válaszolt döbbenten, én meg néztem nagyot… Ugyanolyan csészék, dísztárgyak, Harry Potter, és még sok más… Mint nálam! :O
Aztán rácsodálkozott a zoknimra… Te! Azok brokkolik citromsárga alapon?
Hát mondom… Azok! Szeretem a brokkolit! És akkor mi van? Brokkoli-kirekesztő vagy? Megfigyeltem, a picike mellbimbójú pasik fantáziátlanok. Neked pont olyan satnya mellbimbóid vannak, mint a Gábornak.
Egy pillanatig bámultak rám rémülten, aztán persze nevettek… A Gábor nekidőlt az erkély korlátjának, és alig bírta kinyögni az Ottó felé:
- Én kérek elnézést!
És így lettünk mi hárman barátok. Ennyire egyszerű.

dr.ahalan 2024.01.21. 23:42:18

Vasárnap este. Az ember lányában még ott bujkál a hétvége minden íze, nevetése, ölelése, a zenék, a filmek. Hangulatok, illatok, felidézett emlékek.
De holnap hétfő… :(
Mindegy. Lesz péntek megint! :)
Egyébként pénteken leraboltuk a Lidl-t, a Hvg-n olvastuk a fizetett cikket, vidám vásárlás volt… Évek óta nem vettünk ilyen olcsón húsokat, kristálycukrot, étolajat, XXL-es gombacsomagot, Gouda sajtot 200.- Ft alatt. Tejes finomságokat retró áron. Okos ötlet volt, néha az értelmiségi ellenzék is járhat jól. :)
Fantasztikus politikai húzás volt, nem tudom ki találta ki, de jól tette! :)))
Rengetegen voltunk az üzletben. Jó zene szólt. És mindenki viselkedett. Mosolyogtunk egymásra. Jó volt a hangulat, az árukészlet, iszonyú pénzt ott is hagytunk, sokat-sokat spóroltunk, és igazat szóltunk… Ki így, ki úgy, ki amúgy. Az okos értette. :)
A buta meg nem olvas Hvg-t. :)

dr.ahalan 2024.01.22. 23:19:39

Nem indult jól a hét, hajnalban a Gábor elment a balatoni építkezéshez, kibotorkáltam vele, aztán persze visszaaludtam, és rettenetes dolgokat álmodtam. Valahol Budán kóboroltam, ellopták a hátizsákomat, iratokat, pénzt, kulcsokat. Mindent… És nem tudtam fejből senkinek a telefonszámát, nem segített senki… Lógtam buszokon, de azok csak keveregtek az ismeretlen utcákon. Rémes volt! :O
Gábor ébresztett telefonon, tiszta könny volt az arcom… Percekbe telt, míg megnyugodtam. Itt a lakáskám, az ágyacskám, itt vannak a macik, a bélyegeim, a gyöngyeim! Micsoda boldogság! :)))
Nagyrészt házat tartottam, főztem egy isteni, sűrű, fűszeres gombalevest, molyoltam bélyegekkel. Ahogy szoktam…
Érdekeset kérdezett ma a barátnőm. Már nem politizálsz?
Hát dehogynem. Olvasunk, nézünk híreket, sokat beszélgetünk buborékon belül, de már nem érdemes háborogni… Minek? Kinek? A mérhetetlen tudatlanság ellen, az agymosottság ellen nemigen lehet harcolni, a gyávaság ellen se… A gyalázatos, önérdekű embereken meg egyszerűbb átnézni. Nem vagy, nem létezel… Megöregedtem, azt hiszem. :)
Fura dolog történt pénteken… A nagy akciós bevásárlás után átautóztunk a megszokott üzletünkbe. Szerettük… Amikor megnyitották, akkor alig volt ember, nagy, kulturált parkolója van, pár perc alatt ott vagyunk, és az első üzlet volt, ahol színes árcédulák jelezték a glutén- és laktózmentes termékeket. Nagy szó volt az…
Azóta munkásszállók épültek mellette, ronda, egyszobás, sűrű emeletes kockák, és megjöttek a lakók is.
Legális, a kormány által támogatott vendégmunkások. Sokszor viselkednek furán, az ember elfogadó… A járvány alatt háborogtam eleget a viselkedésükön, mindegy.
De ami pénteken történt, az minden határon túlment… Öten jöttek be, munkából érkezett bajszos, szőrös fiatalok. Piszkosan… És igen! Szaglóan! Jó… Dolgoztak! Nincs ezzel baj…
A hangerősséggel, és a hozzáállással már volt gondom. Trappoltak, üvöltöztek, ha jól értettem, akkor románul. Nem jókedvűen, nem barátságosan, hanem agresszív módon.
A trágár ajánlatot a két fiatal lánynak viszont magyarul szúrták oda… Vitatkoztak még a sörök árán.
Az egyik fiú láthatóan fertőzött volt, köhögött, a tüdejéből feltüremkedett váladékot egyszerűen kiköpte a kőre.
Félrelökdösték a bevásárlókocsikat, rengeteg sört vettek, és mentek élni…
Hogy is volt? Ha Magyarországra jössz, akkor nem veheted el a magyarok munkáját… Meg a kultúráját! Micsoda óriásplakátok voltak! Úton, útfélen… Ugye?
Hát ezen lehet elgondolkodni kérem…
Én bizony jobban örültem volna, ha két szír orvossal, és a lefátyolozott, csendes feleségükkel, meg mondjuk három kedves mérnök egyiptomi sráccal vásárolhattam volna együtt, egy légtérben.
De hát mi keresztény ország vagyunk. Ezt kell szeretni.
És van ellenpéldám? Van! A. A csodagyerek. Ugyanabból a Romániából… Mondjuk tízszer annyi fizetésért sorra járja az iskolákat a Gábor cégénél. Egy szeméttelepről indult. Most angolul tanul, már vezeti a nehézgépeket, jogosítványt szerez, és először csak lehetősége volt.
Ma már nagy becsülete van.
Út és út között ez a különbség.
süti beállítások módosítása