Imádom a januárt, ilyenkor mindig rengeteg az édesség a szekrénykémben, a karácsonynak, a télapónak, és persze a csokivámpír énemnek köszönhetően! :)

A sógornőm mindig házilag készíti, gluténmentes sütik, kekszek, lekvárok mindig jönnek ipari mennyiségben. :)

Gábormama nagy titka, a rücskös Zizi forrása, abból is kapok mindig jó sokat. :)

Horrorka igencsak kifinomult ízlésű, ő csokoládéban utazik, táblás Raffaello, fehér csokis érdekességek, és most meglepett egy hatalmas csomag, (egy kilós) Roshen tejkaramellával is. :)

(A Roshen édességek vásárlásával Ukrajnát támogatod.)

Rengeteg Milka is van a szekrénykémben, a legnagyobb 270 grammos, egész mogyorós. Gábor egyik barátja küldte, mert felértékeltem, és megírtam az értékelést a nagy, megörökölt bélyeggyűjteményéről. :)

A legkedvesebb édességet Gábortól kaptam, egy ilyen doboz bonbont. Olaszországból érkezett, és valami véletlen folytán az irodája mellett, egy tündéri csokiboltban kapható…  Kész csoda! :)

A Tortufino egy olyan édesség, aminek a gyártásakor kiemelten vigyáznak a gluténmentességre, és életemben először Jesolo-ban találkoztam vele… Pont előtte tudtam meg, hogy változtatni kell az életemen, soha többé glutént!  Ez úgy derült ki, hogy egy Gábormamával megeszegélt piteszelet után egészen egyszerűen fulladni kezdtem, és elájultam. Mentő, rohanás, sziréna… :O

Szóval csatangoltunk a főutcán, vásárolgattunk, rá se néztem a kedvenc kekszeim polcára, akkor még nem volt kötelező feltüntetni az allergéneket a csokoládékon sem, tehát azt se kockáztathattam. :(

És akkor megláttam! Nagy kirakat, bent az üzletben csupa pasztell szín, kosarakban mindenféle bonbonok halmokban, a polcokon csokoládék,  a pultban cukrászsütik, Tartufini, kimérve, és dobozokban, zacskókban, minden gluténmentes! Mesevilág! :)

Hatalmas öröm volt, attól kezdve minden nap vásároltam. :)

Ma már persze jobb a helyzet, minden terméken egész Európában kötelező feltüntetni az allergéneket. :)

De a Tartufino maradt a nagy kedvenc. :)

Egyébként jellemző a Gáborra. Szinte naponta elmegy a csokibolt előtt ebédszünetben, és észre se vette évekig. Én mutattam meg neki, amikor az állásbörze után meghívott ebédelni ősszel. :)

Rendes ember, néha hoz egy kis finomságot onnan hétköznapokon is. Csak úgy… :)))

Szóval sok-sok csokim van. De nem adok! :)))