Egy majdnem pontosan ilyen nyakékre van megrendelésem, van is hozzá mindenem, még középen fúrt szerencsepénzem is, a kő lápisz lazuli, a harmadik kedvenc kövem. Karácsonyig talán meg is találom valamelyik köves dobozban. :)

Ma rászántam az időt, és bepaníroztam egy csomó húst, igazából szeretjük a rántott csirkemellet, de ritkán szánom rá magam a sütögetésre, utálom az sercegő olajat, az olajszagot meg pláne. :)

Ilyenkor mindig eszembe jut a nagymamám, nagy házat vitt, sok szájat etetett, zsírban sütötte 2-3 hetente a csirkealkatrészeket, nekem külön a szárnyat egybe panírozta a májjal. :))

Hatalmas zománcozott tál kerekedett tele, bőven maradt ebéd utánra is, jöttünkben-mentünkben ki-ki elrágcsált egy combot, édesapu kenyérrel ette, méregerős, harsogó paprikával, én csak úgy magában. :)

Megint tele vannak a napok emlékekkel, egy negyven éve elhalt beszélgetés folytatódik, nem tudom megunni! Nem is tudom, mikor tűnt el belőlem a harag, a gyűlölet. Nagyon-nagyon régen. :)))

Azok a bajai nyarak, a nyolcvanas évek elején! :)

Nappal a strand, lusta heverések, úszás, bandázás, lángos és jaffa,  este diszkó a Kalapban, szerelmes illúziók, Hold, csillagok, vallomások, zenék, levelek, titkok… Még az anyámmal is könnyebb volt élni nyáron, el is felejtettem… Ő is bolondja volt a víznek, volt gyönyörű mahagóni csónakunk, és vizisíeltünk a Dunán. :)))

Boldog voltam… Most is boldog vagyok, de máshogyan. Az ezer izzó színben pompázó boldogság volt, rengeteg vörössel, lángoló vad naranccsal, tengerészkékkel, izzó sárgával, és méregzölddel.

A mostani boldogság tiszta pasztell. Türkizkék, lazacrózsaszín, almazöld, aggódó szürke több árnyalatban, és nyugodt bézs… És persze erotikusan középlila. :)))

Szinesztézia, az isteni csoda, amitől gyerekkoromban bolondnak hittek… :)))

Csak édesapu értette. Mindig megkérdezte, ma milyen színű napod volt? :)))

Leestem a hintáról, barna. A Tibi elvette a labdámat, és fociztak vele. Barna. Ettem fagyit, eperrózsaszín. A fagyi is az volt. Az ebéd zöld volt, bicikliztél velem, az piros. Olvastam. Világoskék volt… Az Erika anyukája nem engedte, hogy náluk játsszunk. Kiabáltak az apukájával, csúnyákat mondtak, kihallatszott! Nyitva volt az ablak… Az sötétlila volt, és nem értettem. Mi az a ribancod? Az mit jelent? :O

Érdekes… Csak a gyász színe egyezik… Az mindig fekete.

A feketének nincsenek árnyalatai. Csak a megbocsájtás szürkítheti ki. Nem csak neki kell megbocsájtanunk, az könnyű.

Meg kell bocsájtani magunknak is. Ugye?