Nagyon utálatos már az idő, reggel majd lefagyott a fülem, pedig menni kellett intézni az ügyeket. Várnom is kellett, úgyhogy nemigen voltam tréfás kedvemben. :(

Mindegy, végül sikerült elintézni a dolgomat, és délután nekiláttam új és új angyalkáknak. Felvidított! :)

Egy régi kedves vevőm is felbukkant több mint egy év távollét után, persze csacsogtunk egy keveset, őket is megtépázta a vírus kétszer, és akadnak gondjaik szép számmal. :(

Szomorú lett a világ, nem csak az ősz miatt, az izraeli mészárlás megdöbbentett, mindig gyűlöltem a fanatikusokat, akik képesek saját népüket is feláldozni a beteges téveszméik miatt. Istent hisznek a vallásuk mögött, pedig ha létezik sátán, akkor az uralkodik az elméjükön. :(

Gábor persze jobban érti a nagypolitikát, elmagyarázta mi és miért történik valójában, hát… Így még gyomorforgatóbb az egész! :((

Ráadásul szombaton ebéd után hazavittük a barátnőnket, és ha már Kőbányán voltunk, hát bementünk a kínai szupermarket-be, de a kókuszkaramella egyszerűen eltűnt, pedig másoknak is ígértem. Mondjuk aki megkóstolta, az mind oda is volt érte, isteni finom volt! :)

Majd próbálkozunk… Viszont a zselékészletemet feltöltöttem, ma mangósat ettem, igazából nem szeretem ezt a gyümölcsöt, de a zselé most valami hihetetlen élmény volt! Tudnak ezek a kínaiak valamit! :O

Ráadásul ezek a parányi csészécskék remekül használhatóak gyöngyfűzésénél, szortírozásnál… Vastag, stabil kis bigyók, gondolom alaposan környezetszennyezőek is.

Ma nincs is kedvem többet írni, bebújok az ágyba a gyöngyös tálcával, és pederek még pár vidám angyalt, közben pedig nézek valami régi, vidám filmet. Vagy talán Harry Pottert. :)

Szóval végül kijutottunk a plakátkiállításra, sokkal visszafogottabb volt a tavalyinál, de azért akadt fotózni való szép számmal. :))

Ma Horrorka-nap volt, rengeteg csacsogással, ebéddel, sütikavarással, Gáborvárással. Átmentünk a könyvtárba, visszavittem az elfelejtett könyvet, és persze közben élveztük a kései nyarat. :)

Komoly megbeszélendőink is akadtak, megjött az első szakértői vélemény lánykám  örökösödési ügyében. Még engem is meglepett, hogy milyen szintre képesek lezülleni egyes emberek, hogy ne kelljen kifizetniük rokonoknak a jusst… Aztán persze végtelenül jót derültem a primitív próbálkozáson. :)))

Persze a számok azért szépen kerekednek felfelé, és még most jön a tánc. :))

Tehát volt témánk elég. :))

Aztán az van még, hogy három dolog kezd engem egyre jobban érdekelni a face-en. :O

Régóta szimpatizálok Perintfalvi Ritával, olvasom az írásait, megéri. A hozzászólásokkal együtt… Például ő se szívesen vallja magát magyarnak külföldön, utálja a meghökkenést, vagy néha az undorodó értetlenkedést az ott élők szemében.

A másik jó cikke az álellenzéki politikusokról szól, én is átlátok a rendszeren régóta, tudni lehet, hogy kit mivel fizetnek meg a hallgatásukért, a közönyükért, vagy a belső bomlasztásért.

Érdekelnek még a jogi csoportok, nagyon-nagyon érdekes és tanulságos történetek vannak fent, bitang egy nép ez, és rengeteg a jellemtelen, mocskos, kapzsi, aljas ember. Ergo ugyanennyi a becsapott, átvert, megkárosított ember is. Miféle társadalom ez, könyörgöm… :O

A harmadik a bélyeges téma! Szórakoztató…

Van egy bélyeg, a „Nagymánya”. 1938-ban egy már futó magyar bélyeg hetvenfilléres tételét újra nyomtatták, de nem az eredeti zöld színnel, hanem barnával, és a barna bélyegekre rányomtatták pirossal: HAZATÉRÉS 1938. Értelemszerűen a visszacsatolás emlékére.

Se a zöld, se a barna felülnyomott bélyeg nem ér valami sokat, nekem is van belőlük sok.

Igen ám, de volt egyetlen ív, amiről lemaradt a HAZATÉRÉS 1938 felirat, ez az ív Nagymányára került, és néhányat már el is küldtek borítékokon, mire észrevette a postamester a tévedést. :O

A hibás bélyegek rengeteget érnek, főleg olvasható bélyegzővel…

Erről írt egy kedves történetet valaki, felrakta a két eredeti (értéktelen) bélyeg fotóját a csoportban.

Azonnal szétspriccelt a hír, tömegek kezdtek ujjongani nyilvánosan! Nekem van ilyen barna bélyegem! Úristen! Nekem is! Nekem is! Gazdag lettem! A nagypapa gyűjteményében is volt! Én eladom… Egymillió! Kétmillió! :)))

Néhány értő próbálta magyarázni, hogy semmi esélye az ilyesminek. A használatlan darabok nagyrészt a bélyegmúzeumban vannak, vagy hatalmas összegekért kerültek kiemelt gyűjteményekbe.

A néhány feladott, és később előkerült bélyeg pedig szintén neves gyűjteményekbe vándorolt, és felfoghatatlan vagyonokért cserél néha gazdát.

Ami náluk van, az a megszokott, felülnyomott barna bélyeg. Nem ér semmit.

Rá se hederítettek. Nem hitték el, nem értették meg. Csak a feltett fotókat látták, az írást el se olvasták, nem is értelmezték, napokig ment az ajvékolás. Rém szórakoztató volt, én mondom! :)))

Az idén még nem jutottunk ki az ARC-ra, de itt egy tavalyi fotó! Igazán eredeti. :)

A hétvége legnagyobb eseménye az esküvő volt, Gáborpapa húgának a lánya ment férjhez, és mivel tőlük pár percnyire tartották, hát tőlük indultunk, Gábor előtte átöltözött otthon. Elegáns volt, mint egy vámpír! :)

Nagyon trendi buli volt, kitelepült anyakönyvvezetővel, nagyon rövid esketéssel, utána büfévacsorával.

Az ifjú pár évek óta Spanyolországban él, már van egy tündéri kislányuk, úgyhogy érdekes volt a főasztal etetőszékkel. Imádtam!

A menyasszony húga viszont Máltán él, természetesen hazarepült a török-kurd férjével, és nekik is van egy kislányuk. Négy éves…

A két gyerek közt a közös nyelv az angol. A máltai hercegnő beszélni fog még gondolom törökül, kurdul, máltai nyelven, és talán kicsit magyarul, bár a család kint csak angolul szól.

A spanyolhoni tündér beszél angolul, fog spanyolul, és mivel a közös nyelv a családban a magyar, hát magyarul is. :)

Gáborpapa családja sokkal kisebb, mint Gábormamáé, így a vendégek nagy részét a fiatalok barátai tették ki, értelemszerűen rengeteg gyerekkel, tehát volt izgalmas játéksarok, bűvész, kint ugrálóvár, gyerekanimátor is.

A vacsora osztályon felüli volt! Csak a levest szolgálták fel, egyébként svédasztal volt rengeteg hideg előétellel, desszertekkel, büféasztal a főételekkel, mindenen feltüntetve az allergének! :O

Nem lehetett ellenállni! Tejszínes-fokhagymás lazac! Mustáros sertésszeletek! Párolt zöldségek! Tabulé! Steak-burgonya… Ezeket kóstoltam, de még rengeteg más finomság is melegedett…

A desszertek mind gluténesek voltak, nem is gondoltam rájuk, aztán amikor pont jóllaktam, akkor megjelent egy pincér, azt jelzi a rendszer, hogy az asztalnál van gluténérzékeny…

Hát mondom! Én! :O

Akkor az Ön desszertje tejszínes tápiókapuding áfonyával… És letett egy akkora csészét, mint egy müzlis tányér… Isteni volt, szép lassan legyűrtem. :)))

Aha dugig… Kajakóma. Kávét! :O

Aztán jött a torta. Három emelet, és minden gyereknek megformálva rajta cukorból egy-egy állat egy-egy meséből! Rengeteg állat… Először a gyerekek kapták meg a kedvenceiket, aztán jött a szeletelés… Hatalmas öröm volt nekik! Én értelemszerűen nem kértem. :)

És akkor egyszer csak láttam közeledni az ifjú asszonyt mosolyogva! Hozott egy hatalmas szelet tortát, tessék! Süttettünk glutén- és laktózmenteset is, sokan érintettek, ha kérsz még, akkor ott van a büféasztal mellett… :O

Könnyű piskótarétegek közt E80 krém, a tetején hatalmas növényi tejszínhab-torony… Meg kellett azt enni! :O

Életemben egyszer… Egyetlen egyszer ettem túl magam. Egyiptomban.

Most másodszor… Vasárnap délig nem is voltam éhes. Az éjszaka iszonyú volt! :)

Aztán nagy fanyalogva megettem mégis a húslevest, a sültet, még sültet… desszertnek fagyit. A héten fogyókúra! :))

Szóval rém elegáns, tökéletes rendezvény volt, Zs., a menyasszony intézett mindent on-line. Majd elmeséli a buktatókat, megígérte. Azt mondja, hogy kész horror volt! :O

Érdekességként említem, volt egy lakodalom máshol is, egy távoli galaxisban.

Ott elvárták a pénzt, volt menyasszonytánc, ráírták a meghívóra, pénzről szól…

Ahol mi voltunk, ott a jegyespár nem kért, és nem fogadott el nemhogy pénzt… Nászajándékot se! Előre jelezték, kéretik az összeget jótékony célra fordítani!

Úgyhogy persze köszöntöttük őket azért… Apró ajándékkal.

Nagy a különbség ember és ember közt, én mondom! A különbséget sok néven sok jelzővel nevezik.

Jó ez így.

Elég régen dolgoztam már lámpagyöngyökkel, most előszedtem a ládát egy kis ötletbörzére. Élveztem! Olyan velencei hangulatuk van! Ott minden gyöngyboltban ezek a kézzel, tűz fölött izzított csodaságok láthatóak, természetesen már ezek az üzletek is kínai kézben vannak évek óta. :(((

Így is 2-3 Euró egy szem ilyen millefiori lencsegyöngy. :)))

Ha velencei üvegművesek munkái lennének, akkor ez a nyakék kb. 160.000.- forintot kóstálna.

Ma izgalmas nap volt, elmentem egy állásbörzére… Hát! Nem volt jó ötlet, nagyrészt a kormány standjai voltak kint, toborzott a rendőrség, a büntetésvégrehajtás, a katasztrófavédelem, meg persze a NAV. Meg az összes többi. És csak mutatóba volt két multi.

Elég hamar végeztem, utána csatangoltam, vásároltam, és mivel a Gáboréknak ott vannak az irodái, hát ez az arany pofa meghívott a Paulaner-be ebédelni. :)))

BBQ borda, édesburgonya hasáb, és coleslaw saláta. Isteni volt! :)))

Cukker történet is van, bementem egy csokiboltba, a világ csokijai, hát hogyne mentem volna be! :)))

És mit találtam? Sok olasz édesség mellett ott sorakoztak a Pastiglie Leone pasztellszín dobozkái! Nem hittem a szememnek, detélleg! Magyarországon! Velencéből mindig hoztam 2-3 ízt! Ki nem hagytam soha! :))

Pont fizettem, és beszélgettem az eladóval, ő csomagolta celofánba az édességeimet, csodálkozott azon, hogy mennyire ismerem ezt a cukorkát, és annak történetét, amikor berobogott egy hatvan körüli, őrülten elegáns férfi, majdnem felborított…

-       De megijedtem! – harsogta…

Néztem rá döbbenten…  Tőlem? Nevetett… Dehogy magától, hova gondol! Magácska egy örömforrás! A szomszédban megszólalt a riasztó…. Azzal lekapott valami giga doboz bonbont az egyik polcról, egy pillanat alatt kifizetett érte 27 darab ezrest, és már szaladt is elfelé… Hát mondom! Ez ki volt? :O

Az eladó felvilágosított. Törzsvevő. Minden héten vesz valamit itt is, a virágosnál is. Gondolom a feleségének…

Az ötletet azonnal lízingeltem, és kedvesen megmutattam ebéd után a Gábornak a boltocskát, no meg persze elmeséltem a sztorit a gáláns üzletemberrel. :)))

-       Értem mire akarsz célozni Takács Bálint, ne mutogasd ilyen elszántsággal azt a  polcot.  Gyere, hazaviszlek, mert esik az eső, és persze nem hoztál ernyőt. :)))

És vigyorgott. :)))

Végre tudok fotót betenni, ezt augusztusban lőttem a Balaton közepéről, gyönyörű, tiszta, átlátható volt a víz, egészségesen türkizzöld! :))

Ma wok-kaját kapott a Gábor, mondhatnám thai receptnek, de nem egészen. Mirákulum-zöldségek, kínai érdekességek, német csirkemell. Jól sikerült. :)))

Most nagy az izgalom nálam! Szombaton nem főztem, elmentünk inkább csatangolni a Gáborral, kimentünk a Nagycsarnokba, ahol bevásároltunk. Például fél kiló (nyolc darab) harsogó, isteni hegyes erős paprikát vettem kétszáz forintért. :)))

Onnan elgurultunk Kőbányára, a kínai negyedbe. A Gábor olvasott egy cikket az ottani gasztroudvarról, Horrorka már evett is ott, és imádta. Meg is találtuk, de még nem volt nyitva egyik bódé sem, úgyhogy bementünk a Duna Panda kínai szupermarketbe.

Már jártunk ott régebben is, de azóta hatalmas lett az eladótér, és amiket ott kapni lehet! Aztaaaa!

Csupa-csupa ázsiai tradicionális étel, alapanyagok, kozmetikai cikkek, tengeri herkentyűk élve és fagyasztva, szörnyeteg halak, különös húsok hentespultban, idegen zöldségek és gyümölcsök, fura italok, cukrászsütemények, édességek, minden ismeretlen.

Még 100 napos tojás is van! Rém ronda! :O

Kevés dolgot mertünk megvenni, mert bár minden feliratozva van magyarul is, szeretem tudni, hogy miben mi van… Mondjuk üveg- és rizstésztát, kukoricakekszet, kínai csészés zseléket és pudingokat vettünk, mert azokat imádom. :)))

Most az a terv, hogy kutatok egy kicsit a neten, aztán szépen, komótosan bejárjuk az egészet, és bevásárolunk…

Mondjuk amin meghökkentem, rengeteg vidéki magyar ember vásárolt, hatalmas mennyiségben. Tisztítószereket, piperecuccokat… És kérem! Szárított húst! Kosarakat láttam, púpozva! :O

Először azt hittem róluk, hogy kutyakaják… De nem! Szárított, fűszeres húsok, meg húsdarabok pácban, olajban, rengeteg féle! Kis színes tasakokban… Csirkeláb. Kacsanyelv… És még annál is különösebb dolgok! Először megbotránkoztam, aztán jobban belegondoltam… Én legközelebb megveszek, és megkóstolok néhányat! Egyszer az életben. Miért ne? :)

Ugyanez igaz a gyümölcsökre is. És az üdítőitalokra. A cukorkákra. Chips-eket akarok rágcsálni egzotikus növényekből. Egzotikus befőtteket és konzerveket akarok!

Gábor persze el van képedve, te tényleg kettyós vagy Takács Bálint! :)))

Szóval izgalmas ez a szeptember, ígérkezik még egy lakodalom, egy különleges rendezvény, megnyílt az ARC kiállítás is, azt sose hagyjuk ki, és a gasztroudvar is kötelező. :))

Megőrülök a telefonomtól, detélleg! Eddig csak az időjárást nyomatták naponta többször kéretlenül, de most beindult a kampány, ömlenek a kamu cikkek értesítői, olyan hülyeségek, hogy a hajam kihullik már tőle… Szerintük Zelenszkijnek vége, Németország csődben van, lesz Erasmus-program, magyar diák nem marad ki… Hát! Már kimaradtak, nem tűnt fel? :O Jön már „prüsszeltől” a pénz. Hát nem jön.

Majd ha a nép kap belőle, akkor jön. Addig nem.

Minél nagyobb a baj, annál vaskosabbak a kamuzások, milyen sokan elhiszik! :O

Igazából nemigen történik ezekben a napokban semmi érdekes, a Gábor reggeltől estig dolgozik, hatalmasodik a baj az építőiparban, rengetegen nem tudnak fizetni, körbeérnek a tartozások, és nem is kell meglepődni már azon, hogy hol szakad meg a lánc, és hol tűnnek el a mérhetetlen pénzek.

Végre felfedezték a vevőim a fülbevalóimat, potyognak a megrendelések, van mivel pepecselnem. :)))

Aztán azt hiszem ideje nekilátni a ruhásszekrények átvizsgálásának, selejtezni kell. Egyszerűen nem férnek el a felsőim, ideje kigórni a régi kedvenceket, a kinyúlt, csak itthon viselhető, de senki előtt nem vállalható pulcsikat. :)))

Nagyon tudom szeretni a tárgyaimat, rossz megválni tőlük, sajnos a Gábor is ilyen. Csak mondjuk ő tud vigyázni például a pólóira, nem csepeg rájuk se pörköltszaft, se vörösbor. Nem akadnak be szerelőpálcába, fogóba, és ő persze nem bambul el cigarettázás közben, és nem égeti ki se a pólót, se magát, ugye… :)))

Kb. Húsz évvel ezelőtt vettünk Velencében két egyforma pólót. Nagyon jópofa volt, elől-hátul Kuba. Che, szivarok, pálmafák, tenger, régi amerikai autók,… szóval A HANGULAT! Fekete-fehér-vörös színvilág!

Imádtam! Hordtam rongyosságig. Aztán befogtam alvópólónak… Végül szétfoszlott a sok mosástól…

Az övé még mindig vadiújnak látszik. Igaz… nemigen hordhatná manapság, elvinnék a zsaruk. :O

Az olasz pólókat nagyon szerettük mindig, nekem van nem egy velencei, meg olyan, amire a száraztészták képei és nevei  vannak nyomtatva.

Egyszer nagyon szomorúan hagytam ott egyet, olasz édességekkel. Nem volt a méretemben… :((

A pajzán pólókról nem mesélek. :P

Erről az jutott az eszembe, hogy sok-sok évig jártunk az olaszokhoz nyaralni, és Jesolo-ból bejártunk Velencébe csatangolni, vacsorázni. Kialakult egy kedves szokásunk…

Egy ezüstműves gyönyörű, egészen parányi miniatűröket készített, millió témában, és mi minden évben megajándékoztuk egymást… Előbb a Gábor ment be az üzletbe, aztán én. :)))

Utána leültünk valahol egy kávéra, koktélra, és találgattuk… Ki miért kapta azt, amit kapott. :)

Én egyszer egy pár élethű férficipőt vettem neki. Napokig nézett ugyanis egy kézzel varrott olasz cipőt, és alig tudtam kikönyörögni, vegyük már meg, nem számít mennyibe kerül, ne ácsorogjunk a kirakat előtt minden este… Amíg ő bámulta, meg gondolkodott, addig én legalább öt pár papucsot, szandált, cipellőt, mifenét vettem unalmamban… Így lett bőr cipő is, ezüst picike is. :)))

Persze a legtöbb „apropo” nem publikus, de a gyűjteményben, amit Gábormama kincses vitrinjében tartunk… Van antik telefon, kalózhajó, tündéri padocska lámpával, kártyapakli pohárral, számítógép, (utalás az akkori free-függőségemre), fintorgó utcagyerek, több maci, és még sok más. :)))

Bármerre fordulok a lakásban… Emlékek! Rengeteg emlék! :))

Alaposan kiélveztük a nyár utolsó hétvégéjét, szombaton reggel korán elrobogtunk a bolhapiacra, sikerült néhány klassz cuccot zsákmányolni, aztán a megszokott cukrászdánkban reggeliztünk, ahogy szoktunk. :)))

Utána elautóztunk a Gáborékhoz, Gábormama hazaküldött egy csomagtartónyi üveges savanyúságot, lekvárt, szószt, befőttet, azokat be kellett pakolni a kamrába.

Az ebéd alaposan megkésett így, de bánta a fene.

Este volt egy kis nyárbúcsúztató hámból való kirúgás, jó sok röhögéssel. :)

„Te! Hogy is hívták azt a rappert, aki meghalt?

Mittomén… Ságvári Endre? „ :)))

Vasárnap ebéd után átlavíroztunk az Etele plázába, igazából én még nem láttam egészen, úgyhogy bebarangoltuk. Nekem túl nagy, túl modern, mindenesetre sikerült szert tennem néhány extrém színű ruhadarabra akciósan… Nem mintha szükségem lett volna rájuk, de a magenta, az magenta! Azt nem lehet csak úgy otthagyni, ugye… :)))

Természetesen beszélgettem Pepperrel, és beleszerettem én is! Visszamentem még egyszer… Annyira cukker! :)))

Remélem nagyon hamar elfogadható áron lesznek a humanoid robotok, nekem biztosan kell egy… BIZTOSAN! :)))

Fagyiztunk egy nagyot a Bikás parkban .Extra nagy gombócot kértem. Puncsot. Nem bírtam megenni! :)))

A hétfő elment azzal, hogy elintéztem a környékbeli ügyeimet, és feldolgoztam a Mirákulum-zöldségeket. :)

Ma pedig elgurultunk a mentes-ABC-be, és a balkánra, a hülye italok diszkontjába, iskolakezdéskor rengeteg jópofa írószert veszek ott mindig, és a speckó jégkocka-zacskók is elfogytak, venni kellett. :)))

Gábor bepakolt a kocsiba nekem minden rózsaszín dobozos üdítőből egyet-egyet, a világ számos tájáról. Nagy részüknek rémes íze lesz… :)))

Coca Cola Rosalia… Hihetetlen! :)))

Schweppes Pink Tonic! :)))

Imádja, ahogy elmesélem… Jó évjárat, neonos szín, rózsás felmosóillat, édes… pink íz. Egy kevéske popsikenőcs, kesernyés hátsó illatos radírzamat, ezzel harmonizáló Barbie-bacás… Ezt én meg nem iszom B+! :)))

Tényleg egyre furcsábbak az emberek! És nem csak azért, mert mondjuk a tűzijáték után közelről néztem meg a tömegek fura viselkedését, de szembesülök vele naponta. :O

Mondjuk ezer éve írom a naplómat fotóblogként, és mit nem fogad el a rendszer? Na mit? Fotókat… Tőlem! A barátnőmnek elfogadja, de ő csak kajákat tölt fel, és nem politizál…

Tegnap bélyeges vevő jött, ahogy szoktam, elmagyaráztam neki, mint mindenki másnak. Felcsenget, és leviszem a csomagot… Egyszerű, nem?

Nem célszerű beengedni a vevőket a lakásba, mást is meg akarnak venni, meg akarják nézni a kínálatot, privát gyűjteményt, rém kellemetlen…

Szóval az ember jött pontosan, lezúdultam a lépcsőn. A kukáknál (bent a lépcsőházban) egy fura fazon nézelődött, valaki kitett egy doboz ruhát, azt vizslatta, nem köszönt! Kirohanok az utcára, vevő sehol… Vissza a lépcsőházba, fura fazonnak kérdés. Maga jött a bélyegekért? Ő… És hogy jött be a kapun? Aszongya valaki kijött, ő beosont. Hát mondom… ÉS MIÉRT NEM KÖSZÖNT? Miért nem szólt?  Ugye? :O

Ezek most bélyeges napok, Gábor még a Mirákulumban, de hozott nyolc albumot az egyik kollégájától felértékelni. Már régen nem vállalok ilyesmit… A jó ég tudja mennyi sok ember keresett meg a free-n, mit érhet a nagyitól örökölt bélyeggyűjtemény… Sokszor ráfutottam, persze a gyüjtik legtöbbje semmit, de semmit se ért, azt kellemetlen volt megmondani, és még szerencsés voltam, ha csak simán megsértődtek, és nem hitték azt, hogy be akarom csapni őket. :O

De ez egy barátnak kell. :)

Nekem az is fura, hétfőn lementem intézni az ezer apró-cseprő ügyet, iszonyú mennyiségű szemét volt az utcán. A tűzijátékosok szétdobáltak mindent, és esküszöm, a helyzet évről évre rosszabb! Csikkek, törött üvegek, véres női betétek, Récsöl-pelenkák, csokipapírok, chipses zacskók, papírpoharak halomban, fém dobozokat keresgélő hajléktalanok, undorító! :O

A körúton egy különös figura ácsorgott nagyon szennyes csíkos pizsamában, mezítláb… És mosolygott… Valami nem volt nála rendben, régen biztosan megálltam volna, hátha tudok segíteni, de már azt hiszem öreg vagyok ehhez. Mondjuk annyit megtettem, hogy betelefonáltam… :O

És fura vagyok én is… Szerdán fagyiztunk egyet a Balatonnál, én nem ehetek tölcsért, nem is szeretem. Kis tálkában kapom, műanyag kanállal… (Általában persze rózsaszínt kérek! )

És a Gábor feltette a nagy kérdést!

-       Most komolyan! 25 éve figyellek! Mindig gondosan lenyalod a kanalat, és elteszed. Nyaraláskor is. A tengernél is… Elmosod és egy pohárkában tartod a fürdőszobaszekrényben. Aztán néha eltűnnek… Nem használod őket semmire, nem fabrikálsz belőlük ékszert, nem eszel otthon velük. Most már megkérdezem… Mire kellett neked több száz fagyiskanál? Ez valami titkod? :)

Hát mondom! Lükepék, aki vagy! Miért nem kérdezted meg eddig? A hajfestéket keverem velük. Azt nem lehet fém kanállal, nem is lenne gusztusos. Ha vennék külön kanalakat, akkor duplán szennyezném a környezetet. Ezekkel keverem, nem kell őket elmosni utána, kidobom. Nem kerül hajfesték a csatornába. Ezért nyáron összegyűlnek, tavaszra elfogynak… Mit nem lehet ezen érteni? Sok hasonló kérdést rejtegetsz még? :O

Bizony elég sokat… Majd egyszer azokat is előveszem… :)))

Miket lehet találni! A Perger cukrászda fotója Baján! Sose értettem hogyan kaptak engedélyt az átkosban, a házuk csupasz kapualjában mérték 3-4 fém hengerből a fagyit, mást nem is árultak. Már nyitáskor hosszú sorban álltak az emberek, édesaputól naponta kisétáltam egy nyalásra, arra mindig kaptam pénzt. Elképesztően finom volt! :))

A ház tipikus vidéki sváb épület volt, zárt homlokzattal, rejtett, hatalmas, gyönyörű hátsó kerttel, látni lehetett, ahogy az öreg cukrász caplatott a rózsák közt kifelé, és vas vödörben cipelte ki a kész, akkor még ritkaságszámba menő főzött fagyit. :))

Ahogy elnézem, a fotót nem lehet betenni… Semmilyen fotót! :((

Szóval a hétvége!

Kicsit kiruccantunk, felvettük szombat reggel Horrorkát, és elrobogtunk hármasban Komáromba, aztán át az öreg hídon beleszagolni Szlovákiába.

Persze az árak érdekeltek leginkább, úgyhogy shoppingoltunk egy jót a Kauflandban, és a Billában. Náluk sincs olcsóság, de találtunk rengeteg jó dolgot. Sokkal kevesebb pénzt kell fizetni odaát a tisztítószerekért, az iskolacuccokért, a szeszes italokért, az energiaitalokért, a jó cseh sörökért, (az osztrák és német sör ott is drága), a chipsekért, az olasz száraztésztákért, olcsóbb a paradicsom, a paprika, a dinnye, nagyon jó áron vettünk igazán különleges sajtokat, hidegkonyhai finomságokat, és még sok mindent. Telepakoltuk a csomagtartót. :)))

Olcsóbb jóval a cigaretta is, én 100-as fehér Marlboro-t vettem, 4,50/doboz, de vannak ennél jóval olcsóbb cigaretták is.

Dohányárut az egyszerű üzletekben is lehet kapni a kasszánál, és hirdetik az Elf bart.

A tojás, az étolaj, a jó kávé, az üdítők jóval drágábbak, mint nálunk.

A Kaufland hatalmas parkolója dugig tele volt, nagyrészt magyar rendszámú autóval. Volt olyan család, aki három nagy bevásárlókocsit pakolt tele, vitték a húsokat, konzerveket, tésztákat, italokat.

Névnapomra kaptam Horrorkától ott egy üveg Borovickát, nagyon régen nem ittam, pedig fiatalon nagyon szerettem! :)))

Hazafelé az új hídon jöttünk, valami gyönyörűség! :O

Tatabányánál ettünk egy jót a Burger King-ben, az étterem tele volt külföldiekkel, a vendégmunkások jönnek-mennek, nem lehetett nem észrevenni, tömegesen vannak Európában pakisztániak, indiaiak. Jó autókkal járnak, holland, angol, német és osztrák rendszámtáblákkal.

Érdekes volt még végignézni azt a hosszú-hosszú vonatot, megszámlálhatatlan vadiúj tankot vitt Ukrajnába. :O

Szóval igazán kellemes szombatom volt, nagyon keveset vagyunk mi együtt így, hármasban. Többet kellene találkozni. Egész úton cukkoltak persze, a Gábor különösen találékony tud lenni, de az „éngyerekem” se igen marad le tőle. :)))

Ez a hét megint izgalmas lesz, de aztán lesz egy hét, remélem nyugiban. :)))

Kezdetnek a heti vidámság, ez lett a vizes vb. kabalafigurája, a Vizipók… Hát nem édes azzal a visszataszító tangával, meg a lufival a sejhajában? Ja! Nem! Rettenetes, ízléstelen, rút. Manapság mintha törvény tiltaná a jó ízlést, meg a valódi humort, detélleg! :O

Szóval a pénteki viharban a ház beszedett egy villámot, a lift még mindig ki van belezve, szárad az a rengeteg víz, ami beömlött, a pincébe le se mertem menni, a tetőről meg potyog valami. A közös képviselet nem bírja az iramot, rengeteg a kár a környéken lévő házaikban. :O

A haragosaim most örülhetnek, tényleg belénk vágott a ménkü… :)))

Azért kimaxoltuk a hétvégét, Gábortól már megkaptam a névnapi ajándékomat, egy új edzőcipőt. Reebok! Kamaszkorom óta nem volt Reebok-om, édesapunak volt a kedvenc márkája, akkor vett magának, és kaptam én is egy párat Szabadkán. :)

Aztán persze sok edzőcipőm volt az évtizedek alatt, Nike, Adidas leginkább, de Reebok soha. Örömködés van. :))

Édesapu mostanában sokszor eszembe jut, például ma átmentem a könyvtárba, és egy kissrác a mamájával indiános könyveket kért a pultnál, tíz éves a fiú, mit ajánlanak…

Édesapu igazából sose nőtt fel, két dolgot vett komolyan az életben, a munkáját, meg engem, de minden másban felelőtlen, és játékos maradt. Még az utolsó években is focizott, járta az erdőt, meg a Dunát, rengeteget csajozott, és tett olyan dolgokat, amiktől egyenesen kirázott a hideg. Hát… Néha törvénytelen, csibész dolgokat is. :)))

Egyszer például télen beesett egy hajóról a Sugóba, átesett a jégen… Felúszott, aztán visszaúszott, megkeresni a kedvenc sapkáját a víz alatt.

Máskor meg felmászott mindenféle biztosítás nélkül a hatalmas toronydaru rácsán, egészen a tetejéig, mert ott beakadt valami. :O

És az öccsével, a Lacival meglett férfiként is imádták az indiánokat. Minden hozzáférhető regényt elolvastak, és filmet a TV-ben soha nem hagytak ki, én akkor még kislány voltam, lelkesen ettem velük a pattogatott kukoricát, ők söröztek, én kóláztam, és drukkoltam az apacsoknak, irokézeknek, cserokiknak, meg a „csicsimekeknek”… Alig néhány éve vettem észre, a „csicsimek” szó fordítási hiba volt, valójában azok sisime indiánok voltak. :)

Aztán felnőttem, és soha többet nem néztem indiános filmet. :(

Ami meglepett még a héten… Hát mik vannak, Horrorka mesélte, új nikotindivat! A füstmentes párnácska, a snüssz! Őrület! :O

Már fogalmam sincs, hogy mi micsoda a trafikban, az elektromos cigiket se igen értettem, egyszer vettem valami folyadékos készüléket méregdrágán, de nem tetszett… Elfbar-t is csak azért vettem tavaly Horvátországban, mert nálunk betiltották, hát persze hogy ki kellett azt nekem próbálni. :)))

Igazából nagyon megérte az árát…

Ennyi mára, még festeni akarok. Kezdenek száradni az akril festékeim, kár lenne értük. Megfestek egy halom tengeri kavicsot, kagylót, aztán majd ráérek kitalálni, hogy mit kezdek velük. :)