Tényleg egyre furcsábbak az emberek! És nem csak azért, mert mondjuk a tűzijáték után közelről néztem meg a tömegek fura viselkedését, de szembesülök vele naponta. :O
Mondjuk ezer éve írom a naplómat fotóblogként, és mit nem fogad el a rendszer? Na mit? Fotókat… Tőlem! A barátnőmnek elfogadja, de ő csak kajákat tölt fel, és nem politizál…
Tegnap bélyeges vevő jött, ahogy szoktam, elmagyaráztam neki, mint mindenki másnak. Felcsenget, és leviszem a csomagot… Egyszerű, nem?
Nem célszerű beengedni a vevőket a lakásba, mást is meg akarnak venni, meg akarják nézni a kínálatot, privát gyűjteményt, rém kellemetlen…
Szóval az ember jött pontosan, lezúdultam a lépcsőn. A kukáknál (bent a lépcsőházban) egy fura fazon nézelődött, valaki kitett egy doboz ruhát, azt vizslatta, nem köszönt! Kirohanok az utcára, vevő sehol… Vissza a lépcsőházba, fura fazonnak kérdés. Maga jött a bélyegekért? Ő… És hogy jött be a kapun? Aszongya valaki kijött, ő beosont. Hát mondom… ÉS MIÉRT NEM KÖSZÖNT? Miért nem szólt? Ugye? :O
Ezek most bélyeges napok, Gábor még a Mirákulumban, de hozott nyolc albumot az egyik kollégájától felértékelni. Már régen nem vállalok ilyesmit… A jó ég tudja mennyi sok ember keresett meg a free-n, mit érhet a nagyitól örökölt bélyeggyűjtemény… Sokszor ráfutottam, persze a gyüjtik legtöbbje semmit, de semmit se ért, azt kellemetlen volt megmondani, és még szerencsés voltam, ha csak simán megsértődtek, és nem hitték azt, hogy be akarom csapni őket. :O
De ez egy barátnak kell. :)
Nekem az is fura, hétfőn lementem intézni az ezer apró-cseprő ügyet, iszonyú mennyiségű szemét volt az utcán. A tűzijátékosok szétdobáltak mindent, és esküszöm, a helyzet évről évre rosszabb! Csikkek, törött üvegek, véres női betétek, Récsöl-pelenkák, csokipapírok, chipses zacskók, papírpoharak halomban, fém dobozokat keresgélő hajléktalanok, undorító! :O
A körúton egy különös figura ácsorgott nagyon szennyes csíkos pizsamában, mezítláb… És mosolygott… Valami nem volt nála rendben, régen biztosan megálltam volna, hátha tudok segíteni, de már azt hiszem öreg vagyok ehhez. Mondjuk annyit megtettem, hogy betelefonáltam… :O
És fura vagyok én is… Szerdán fagyiztunk egyet a Balatonnál, én nem ehetek tölcsért, nem is szeretem. Kis tálkában kapom, műanyag kanállal… (Általában persze rózsaszínt kérek! )
És a Gábor feltette a nagy kérdést!
- Most komolyan! 25 éve figyellek! Mindig gondosan lenyalod a kanalat, és elteszed. Nyaraláskor is. A tengernél is… Elmosod és egy pohárkában tartod a fürdőszobaszekrényben. Aztán néha eltűnnek… Nem használod őket semmire, nem fabrikálsz belőlük ékszert, nem eszel otthon velük. Most már megkérdezem… Mire kellett neked több száz fagyiskanál? Ez valami titkod? :)
Hát mondom! Lükepék, aki vagy! Miért nem kérdezted meg eddig? A hajfestéket keverem velük. Azt nem lehet fém kanállal, nem is lenne gusztusos. Ha vennék külön kanalakat, akkor duplán szennyezném a környezetet. Ezekkel keverem, nem kell őket elmosni utána, kidobom. Nem kerül hajfesték a csatornába. Ezért nyáron összegyűlnek, tavaszra elfogynak… Mit nem lehet ezen érteni? Sok hasonló kérdést rejtegetsz még? :O
Bizony elég sokat… Majd egyszer azokat is előveszem… :)))
