Megkésett naplóbejegyzés! :)))

Tényleg sűrű napok voltak, 23.-án hatalmas futással, be kellett szerezni Gábormama bulijára a friss termékeket, franciasalátát, kaszinótojást, friss halakat. Még aznap feldíszítettem a fát, összeraktam a bőségtálat, elkészült hatalmas mennyiségű kókuszgolyó, és piperére takarítottuk a lakást. :)

24.-én reggel rohantunk Gáborékhoz, délre feldíszítettem a hidegtálakat, (halak, sajtok, zölddségek) ,kettőkor elmentek a népek, háromig elmosogattam, Gábor hazahozott.

Szentestére Horrorka jött, addigra megfőztem a bajai halat, volt az asztalon még beigli, mentes diós kalács, és panettone, vacsora után megjött az angyalka. :)

25.-én bolondos délelőttöt tartottunk a lánykámmal, aztán ő elment, rendet raktam, a Gábor jött vacsorára. Rántott pulyka, kukoricás rizs. Megint jött a Jézuska. :)

26.-án hagyományosan a Gábormama várt minket és a sógornőméket nagy vacsorára, (káposzta, mentes piskóta gesztenyekrémmel, házi fűszeres őszibarackbefőtt), és természetesen volt ajándékozás megint. :)

27.-én eltakarítottam a karácsonyi nyomokat, és feldaraboltam a kartondobozokat, hogy beférjenek a szelektív kukába.

28.-án Kriszti barátnőnknél vacsoráztunk, csupa tenger gyümölcse volt, egyszerű, isteni ételek, és mentes sütik. Négyen voltunk, de legalább tíz főre főzött a drága. :)

29.-én bevásároltunk, és aludtunk… Akkor már nagyon fáradt voltam. :)

30.-án végre pihentünk. :)

31.-én a Gábor sütött bőrös malacot, isteni lett. Kicsit buliztunk, tényleg csak nagyon kicsit. :)

Elsején új évet köszöntöttünk Gábormamáéknál. Ez is hagyomány. :) Korhelyleves, lencsefőzelék, sült csülök, a sógornőm hozta a desszertet, csokis gesztenyebombát, mentes diós sütit, és volt még gyümölcssaláta…

Ma valahogy nem tudtam éhesnek lenni. Szerintem a héten már biztosan nem eszem semmit. Mármint sósat biztosan nem. :)

Édesség meg van itthon egy fél tonnával. Majd elmesélem őket. :)

Már nemigen van idő hosszú pihenésekre, tele vannak a napok munkával, ami nem baj, csak kezdek fáradni. :))

Hétfőn Gábormamának fiúmentes napja volt, hagyomány náluk, ilyenkor valamelyik fiú elviszi Gáborpapát a Mirákulumba borért. :)

Mentem segíteni, mert az a lakás hatalmas… Délelőtt végeztünk a nagyszoba összes ablakával, aztán ebéd után kitakarítottam piperére a Gábor szobáját. Örült neki este. :)

Ma aztán el kellett mennem beszerezni néhány dolgot, de délutántól nekifeszültem a lakásnak. Igazából nagyrészt készen vagyok, de ránézésre a helyzet tragikus. :)

A nagytakarítás legundokabb része a frissen mosott spagetti-függönyök kifésülése. Hiába mosom külön zsákban, valahogy egy hatalmas gubanc lesz belőlük… Ha felnövök, akkor fel fogom találni a speciális függönyfésűt, és jó gazdag leszek belőle. :)

Öt éve megfogadom mindig ilyenkor, hogy veszek új függönyöket, de aztán elfelejtem… Nemigen érdekelnek a függönyök, legszívesebben nem is vacakolnék velük. :)

Érdekes, a barátnőm minden évben új függönyöket vesz a lakásukba, neki ez a fontos. :)

Gábor jött délután gulyáslevest enni, rettenetesen fáradtnak láttam. :(

Aztán tegnap este iszonyú hangzavarra lettem figyelmes, döbbenetesen sok szirénával egy olyan hosszú konvoj jött, hogy az eleje már régen eltűnt a térről, mire befutott a vége… Azt hittem valami helyzet van, de aztán eszembe jutott, biztosan a török szultánt vitték ide a Nemzetibe. :(

És lassan vége is lesz az adventnek…

Egyre gyorsabban süvítünk az ünnep felé, innentől már minden napnak megtervezett forgatókönyve van, holnap leülök, és megírom. :))

A galériát ma fullra befejeztem, minden bélyegalbum, minden plüssmackó tiszta, mondjuk a gardróbban még iszonyú a káosz, de az ráér majd jövőre. Rácsuktam az ajtót, és kész. :)

Ma elültettem a Lucabúzát, és egyszerre három fényvillamost is láttam a téren. :)

A kettes vonalon kettő jár, és egyszerre futottak be két irányból a megállóba, és fölöttük akkor robogott át a hídon a hatos. Vagy négyes. Mindegy. :)

Még mindig az 1997-es naplómat olvasom… Érdekes!

Például már az év elején eljöttem a cégtől, de valami okból kifolyólag az alezredes még nyáron  is hívogatott, de hogy mit üzleteltünk, arra már nem emlékszem. Valami irodaház berendezése rémlik. :O

Rengetegen járkáltak hozzám, egyszer volt egy házibuli, 22 ember tombolt nálam, és iszonyú volt másnapra a rendetlenség. Erre mondjuk emlékszem, beállított hívatlanul egy lány, akit nemigen szerettünk, a barátnőm kicsit ideges lett tőle, megütötte a fürdőszobában, az beleesett a kádba, és berepedt a hatalmas, gyönyörű, régi öntöttvas kádam, lehetett cseréltetni. :)

Aki látta az esetet, az azt mondta, klasszikus, hatalmas saller volt, a lányról nem is hallottunk többet. :)

Aztán megtaláltam a naplómban a Koktélvonalról megjelent cikket… A vonalat egy fiatal, magányos meleg fiúcska üzemeltette, Axelnek hívták… Egyébként csalás volt az egész, számítógépes zseni volt a kölyök, kamu cégnévvel bérelt vonalakat, szervert, adott fel hirdetéseket, soha nem fizetett egyikért sem.

Még emlékszem… Találkozás a Koktélvonalon esténként tíz, és tizenegy óra között. A koktélvonal most ingyenes. :)

Persze akkor még nem volt a lakásokban net, így nagyon élveztük. Hang alapon, de kb. úgy működött, mint egy chat mondjuk tíz-tizenöt éve. :)

Lehetett közösben is beszélgetni, és mindenkinek volt privát szobája, és üzeneteket is lehetett hagyni egymásnak. :)) Hajnalig…

A barátnőm fekete hajú volt, én vörös, és így jelentkeztünk be:

-       Itt a vörös és a fekete! Dobj üzenetet a boxba, gyere be hozzánk, vagy üzenj nyilvánosan!

Hatalmas tombolás volt, rengeteg ember, rengeteg vidámság.… :)))

Persze már akkor is voltak szemétkedő emberek, azokat Axel nemes egyszerűséggel letiltotta, ha szóltunk.

Aztán az Axel lebukott, elcsípték, ennyi volt! :)

Rengeteg szép emlék… :)))

Ma aztán intenzíven faggattam a Gábort, hogy mit kapok karácsonyra. Aszongya lisztvágó kést, meg kétszemélyes porszívót! :)

Hát ennyi mára… Rettenetesen hiányoznak a gyöngyeim, de egyszerűen nincs idő rájuk. :(

Igazi adventi nap volt, délelőtt elbaktattam a Corvin Plázába, hogy bejárjam a kedvenc üzleteimet… Müller, Flying Tiger, BUTLERS, Sinsay. Mondjuk a Müllerben annyira felmentek az árak, hogy felcsuklottam… :)))

Szomorú, de igaz… A plázában szinte semmi adventi hangulatot nem tapasztaltam, pedig igazán nem szoktak spórolni se a dekorációval, se a zenével. Némi kis karácsony itt-ott, de semmi vidámság, semmi játékosság… Régen ötödikén és hatodikán Mikulások mászkáltak, szaloncukrot, édességeket osztogattak, hát ez teljesen eltűnt. :(

A népek is kopottak, szomorúak.

Mindenesetre az ajándékok jó része itthon van, ez a lényeg. :)

Aztán az van még, hogy két régi (papíralapú) naplómat is olvasom egyszerre, mielőtt alaposan eltüntetném őket.

1997. Szomorú, fekete könyvecske, elsárgult lapokkal. A Gábor még nem volt sehol, egy bútorboltot vezettem, édesapu rengeteg időt töltött nálunk, vigyázott Horrorkára, így mehettem bátran szórakozni.

A barátnőimmel a Piaf-ba jártunk, és rengeteg pasi habzott körülöttünk. :)))

Akkor még nem volt elterjedt a lakossági internet, viszont volt Koktélvonal, egy telefonos közösségi tér, ami este tíz után működött. Izgalmas volt! :)

2001. Gábor már stabilizálta magát, már csak keveset jártam bulizni, viszont nekiláttam a lakás felújításának, állandóan festettem, csiszoltam, faragtam valamit, Gáborpapa jött, segített, és persze édesapu is. Jó volt! :)

Furcsa dolog visszaolvasni ezeket a dolgokat még akkor is, ha a nevek néha már nem mondanak semmit, nem kötődik hozzájuk se arc, se történet… Valamikor valamiért jelen voltunk egymás életében, gondolatokat váltottunk, buliztunk. :)

Még az történt, hogy este megérkezett a Mikulás, hozott sok csokit, mogyorót, narancsot, és Gábormamától érkezett kilenc méretes datolyaszilva, a barátnőjénél terem a Mirákulumban, és bőven volt termés. :)

December mindig az édességcunami hónapja, hiába raktam rendet az édességes szekrénykében, év végére megint telis-tele lesz, és csak félve szabad majd kinyitni az ajtaját! :)

Ezt a nyilvánvalóan hamis fotót az egyik szürreál csoportban találtam, ezzel a felirattal: Fotó: Firenze, 1504. Michelangelo és modellje… :)))

Viccnek gondoltam, amíg el nem olvastam a rengeteg hozzászólót, éljenezték, csodálkoztak, ritkán akadt olyan, aki megjegyezte, hogy akkor még nem volt fotózás, a másik főokos hozzáfűzte, hogy talán daggerotípia… (Hülye!) Röppent a rengeteg ostobaság, észre se vették, hogy néhányan azért halkan hozzátették, hogy a Mona Lisa nem Michelangelo, hanem Leonardo da Vinci műve, és az álfotón is ő látható… Ugye… :)))

Régóta borzadok a manipulált képeken, amilyen gyorsasággal szétspriccelnek a neten, főleg politikai kampányok idején. Legutóbb a migránspara kapcsán találkoztam velük hatalmas számban, verekedések, gyilkosságok, kosz, piszok Németországban, Franciaországban…  Persze aki egy kicsit is konyít hozzá, az tudja,  hogy a kép nem ott, és nem akkor készült, de az emberek nagyobb tömegei elhiszik, és terjesztik a silány dőreséget..

Vicces volt, a videókat úgy hamisították, hogy ne lehessen beazonosítani, hogy mondjuk bekeverték egy rajzfilmrészlettel. :)

Most, a mesterséges intelligenciával már sokkal profibb az ügy, pont ma olvastam egy cikket. A Hamasz-terror kapcsán mindkét oldal él ezzel a módszerrel, elrettentő képek járják be a világot, romok alá szorult csecsemőről, rettenetes sebesülésekről.

Elképzelni is rémisztő, hogy ezek a hazugságok milyen embertömegeket befolyásolnak, akik szimpátiájuk révén adják oda a szavazatukat, vagy a pénzüket… Nem jó ez így! :O

Más… Elolvastam az egyik régi-régi naplómat. 2000-ben írtam, jó kis időutazás volt! :)

Anyagilag nagyon sikeres év volt, talán soha máskor nem kerestünk annyi pénzt. A Gábor már stabilan a párom volt… Négyszer is utaztunk, Gáborral tavasszal Gran Canaria-n jártunk, nyáron vittük magunkkal Horrorkát az olasz tengerhez, néhány hét múlva pedig visszamentünk a félhúgommal, annak a lányával, meg az én lányommal ugyanoda.

Ősszel pedig anyámmal mentem arra a rettenetes útra, Ciprus-Izrael-Egyiptom… Persze az út gyönyörű volt, anyám volt elviselhetetlen. :)))

Az év érdekessége még, hogy Enrico azt kérte, szerezzek neki egy URAL 2000 motorkerékpárt. Ezt már teljesen elfelejtettem… És szereztem is! Teljesen le volt nyűgözve, amikor megkapta. :)

Még nem tudtam főzni! Étterembe jártunk, vagy rendeltünk. Főzni csak negyven évesen kezdtem el. :)))

Horrorkát viszont már tanítgattam a számítógép kezelésére, és netem is volt régen. Sokat chat-eltem, és játszottam. :)

Volt egy virtuális chat-lakás, rajzfilmfigurák jöttek-mentek benne, azok voltak a felhasználók. Minden figura fekete-fehér volt, csak én kaptam színeket. Azt nagyon élveztem! :)

2000 nagyon jó év volt! :)

Jelen helyzetben azt állítom, hogy ezt a napot csak végtelen mennyiségű csokival tudom elfelejteni. :(

Nem elég, hogy november van, és gyűlölöm, nem, ennyi kín nem elég! :O

Légkalapács ébresztett, újra fúrni kezdték a teret, és fúrták, túrták keresztbe-kasul, egész áldott nap! Van olyan terület is, amit csak ebben az évben negyedszer törtek fel. Iszonyúan néz ki, mindenhol lekordonozták, az utasok billegnek pallókon, kerülgetik a halmokat, döcögtetik a banyatankokat, a fiatalok félrelökdösik a kordonokat futás közben, hogy elérjék a buszt. :O

És akkor ehhez még mi jön? Lomtalanítás! Mindenütt szeméthalmok, a lomis maffia itt kering az ócska tragacsokkal, meg-megállnak az úttest közepén pofátlanul, feltartják a közlekedést, mindenki dudál, kiabál, rémes! :((

Gábor se volt túl jókedvű ma, nem könnyű ma az építőiparban megmaradni, és sok hülyével kell megvívnia naponta…

Hogy valami vidámat is írjak… Hát a kés-ügy! :)

Nagyon megkopott a nagykésem, ezért szombaton elgurultunk az Auchan-ba shoppingolni, és vettünk két méretes, elegáns  konyhai kést is… Igen ám, de nem fértek be a konyhai fiókba,tehát az adventi nagytakarítás jegyében úgy döntöttem, rendet teszek benne. :)

Rengeteg érdekességet találtam, szomszéd nénitől örökölt antik konyhai készségeket, kanalakat, villákat kilószám… És még mit? Na mit?

A rekeszes tartó mögött becsúsztatva két sose használt, igen márkás (Zwilling)   szakácskést… Ez már az öregség, teljesen elfelejtettem őket! :)

Valami pontgyűjtésnél vettem a szettet sok-sok éve, a legnagyobb méretű szörnyűséget Gáborpapa kapta, a másik kettőt eltettem, hogy majd előveszem őket, ha kellenek…  Aztán kész. Snitt…

Gábor hitetlenkedve nézte, mondjuk igazából ő is elfelejtette hogy vannak, de mindegy… :)

-       Te Takács! Ha volt két ilyen pompás késed, akkor miért használtad évtizedekig azt a vacak kerámiakést? De tényleg…

-       Azért, mert amikor ezeket vettem, akkor a kerámia még gyönyörű volt. És nem unalmas ezüst-fekete, hanem RÓZSASZÍN! …. :)))

Pont mint a képen! :)

MIT NEM LEHET EZEN ÉRTENI? :O

Édesapu jut erről eszembe… Ha jött hozzánk Budapestre, akkor mindig hozott egy hajnalban vágott kakaskát, és hozta a kését. Nincs neked lányom egy normális késed… :)

Az ő kése tényleg veszélyes volt, kevés használható holmija maradt, amit nem cincáltak el maguknak a rokonok, de a kése ott volt a helyén. Gáborpapa kapta azt is, jó helyre került.  Én nem mertem használni soha… :)))

Királyi dolog történt szombaton, Krisztikével és a párjával Márton-napoztunk, ők imádják a libát. Kapcsolata van az étteremben, szerzett asztalt, és hatalmas lakomát csaptunk ebédidőben. :)

Kriszti libalakodalmas tálat evett (ludaskása, libacomb, libamáj, libahúskenyér), a párja libasóletet, a Gábor libavadast, én pedig sült malaccsülköt, steak-burgonyával, párolt káposztával, és hajszálra reszelt, frissen savanyított tormával. :)

Mondjuk egy csülköt tudtam megenni, a másikat hazahoztam. Ettem belőle uzsonnát, vacsorát, és a végén még a Gábor is tudott magának pederni egy extra csülkös szendvicset. :)

Király100 étterem. A Király utca 100 szám alatt. Ajánlom! :)

Mászik előre az undok november, az ízek sokat tudnak segíteni az ember kedvén, úgyhogy múlt pénteken megint ellátogattunk a Dunapanda kínai szupermarketbe, élvezettel vadásztam finomságokra. Túlzás nélkül állíthatom, még több ezer dolgot szeretnék onnan kipróbálni. :)

Csak a zselékből és zselépudingokból több száz féle van, és mindig érkeznek új, és új ízek.

Aztán eltűnnek… Ananászos zselékelyhet már nem is találtam. :O

Kókuszkaramella sem volt, hoztam helyette kókuszcukorkákat, gumicukrokat, kókuszkrékert (képen). A kréker több ízben létezik, az enyém most mogyorós. Nutellával, vagy baracklekvárral valami csoda! :)

Vietnámi édesség, a gluténérzékenyeknek mennyei manna! :))

Aztán a legellenállhatatlanabb a fűszeres mandula volt. Nemigen vettem volna észre, de akciózták, és mindenki vitte… Az ázsiai mandula héjában, kissé megtörve van a zacskóban, sokkal vékonyabb a héja, könnyen leroppantható, egyszerre édes, sós, meg „mindenízű”. Finom! :)

Ha már ízek… Ma alaposan meglepődtem! :O

A receptet a neten találtam, paradicsomos csirke. Megkívántam, megfőztem, igazából nagyon menzás íze lett, kissé félve tálaltam a Gábor elé… Nagyon utálta a menzás ételeket, nem is evett szinte soha az iskolában. Mondjuk én imádtam…

Mindegy.

Most döbbenten néztem… Ette jóízűen, és aztán vett még egy tányérral! Ilyet máskor is kérek Takács! :)

Más érdekesség nincs, a teret még mindig túrják, most pont azt a járdaszigetet bontották, amit nyár elején hetekig építgettek… Valakinek igen nagy esze van…. Detélleg! :O

Nahát, mit találtam! Ezt is elvették a magyar gyerekektől már sok-sok éve. Ígértek újat, szebbet, nagyobbat, modernebbet. Eszük ágában se volt betartani az ígéretet…

Észre se vettem, már hét napot legyűrtem az utált novemberből. :)

Rengeteg minden történt, nagyon jól sikerült a szombati, megszokott „politikai vitaest”, ami persze nem más, mint baráti társaságban jó vacsora, sok ital, rengeteg beszélgetés, röhögésekkel. :)

A hétfő durván indult, megint megjelentek az építőmunkások a téren a légkalapáccsal, és felbontottak a megállóban vagy negyven métert… Utána jó mélyre leástak, ma aztán visszagórták a földet, tömörítettek, betonoztak, gondolom holnap majd aszfaltoznak. :O

Harminc éve nem értem, hogy mi történik ilyenkor. :O

Továbbra is állást keresek, és kapok is állásajánlatokat. Szórakoztatóak! :)

Például a kormányhivatal rendszeresen megtalál, tegnap például két ajánlatnál is követelményként jelezték, hogy részt kell vennem Kifogástalan életvitel ellenőrzésben. Néztem döbbenten kifelé a fejemből, aztán még inkább elborzadtam! :O

Utánanéztem. Ellenőrzik a családi és lakókörnyezeti kapcsolatokat, nincs-e bűnöző, vagy bűncselekménnyel GYANÚSÍTHATÓ egyén köztük! És ellenőriznek még sok-sok mást is… Nem kértem az állást! :)

Titkolni valóm igazából nincs, de elveim vannak. :((

A politika elviselhetetlen már az én olvasatomban, végigfutok reggelente néhány cikken, megmosolygom azt, amin lehet mosolyogni… Vagyis inkább vigyorogni. :)))

Például itt van ez a World Press kiállítás, megy a cirkusz, ne lehessen bemenni 18 év alatt. Hatalmas reklám a kiállításnak, és persze elérték, hogy az összes kamasz minimum rákeresett a fotókra. :)

Ezt a DD-t nem az eszéért viselik el… :)

Aztán az van még, hogy szivárog a bojlerem a hidegvíz-bemenetnél. Sírdogál… Elég öreg családtag, aktuális a szerelő… Lehet hogy cserélni kell. Nem öröm. :(

A fotót nem én lőttem, a neten botlottam bele… :))

Nagyon hangulatos városka Baja, de rettenetesen megváltozott az elmúlt negyven évben. Mivel találkozóra mentünk a temetőlátogatás után, hát belekeveredtünk. Ahol régen egy mocsári ösvényen mentünk át az iskolába baktatva a lakótelepről, ott most kétszintes, csinos házak állnak, vidám, mediterrán hangulatú utcákkal, a kertekben fügefák és hatalmas banáncserjék. :O

Sose hittem volna, de igen… Eltévedtem Baján! Én! :)))

Szóval az első komoly fiúm várt minket a saját új lakásában egy kávéra. Nyáron megözvegyült, gyászol, és nem tudott volna a régi otthonában élni.

Szinte napra pontosan negyven év telt el azóta, hogy utoljára együtt voltunk. Szakításra sose került sor, ő Szegedre költözött dolgozni, engem felvettek főiskolásnak, és valahogy elritkult, ellaposodott. :)

Igazából nem volt romantikus találkozás, mindketten tudtuk…  negyven év után nincs helye a buta illúzióknak, de kedves ügynek sikeredett.

Gáborral azonnal megkedvelték egymást, aztán kint beszélgettünk az erkélyen hosszan-hosszan…:)))

Érdekes, én úgy emlékszem, hogy a buszmegállóban láttuk meg egymást először, az ő járata öt méterrel az enyémtől állt meg, és nem tudtuk nem észrevenni egymást reggelenként. Meg-megálltunk egy pillanatra a rohanó tömegben, és néztük egymást. Ha valamelyikünk busza késett, akkor a másik megvárta…  :)

Most kiderült, hogy ő engem akkor látott meg, amikor:

„Az a hatalmas csávolyi srác dobált téged a …. utcában. Mint egy pihét. Szűk farmer volt rajtad. Mindig ilyen dolgok történtek veled… „

Gábor persze azonnal rávágta, hogy ez azóta is így van. :)

A dobálásra nem emlékszem. Csávolyi fiúra sem… De kísérgetett egy időben egy baromi magas bokszoló srác, talán ő lehetett az. Akkora tenyere volt, hogy az enyém háromszor belefért. :)))

Mindegy.

De miért dobált? Talán rokiztunk? Az utcán? Nem értem… :O

Mondjuk akkor jártam tánciskolába, bárhol képes voltam rokizni, meg cha-cha-cha lépéseket gyakorolni. :)))

Nem emlékezett az akkori kedvenc parfümöm nevére sem. A szürke Charlie volt…

Az almazöld muszlin táncruhámra, és a keményített selyem alsószoknyára viszont emlékezett. Arra is, hogy hol, és mit műveltünk amikor azt viseltem. Valami bál után lehetett.:)))

Arra is mindketten emlékszünk, a Hungária koncerten beszéltünk először, én még 16 éves  se voltam, ő 17. Három évig tartott. :)

Mármint a szerelem. Nem a koncert. :)))

Nagyon örülök, hogy ez az élmény, negyven év elteltével megadatott nekünk. :)

Abban maradtunk, hogy találkozunk még. És beszélgetünk. Sokat. :)))

Egy kis Banksy, vadul aktuális. Imádom a művészt én is, ahogy olyan sokan a világban.

Csendes, bekuckózós hétvégénk volt, egy plusz nappal. Örültünk neki… :)))

A hét legviccesebb történése a RÉMTÚRÓ volt. Horroka hívta fel rá a figyelmemet, a Gábor talált is a Spar-ban, élménynek sikeredett! Igazából nagyon finom volt, de a Gábor arca, amikor odadugtam az orra alá… Az igazán megnevettetett. :)))

Elképedés, iszonyat, döbbenet!

A túródesszert fekete. Mint a Halloween. :)))

Szeretem meghökkenteni, Pulán minden évben elmentünk az egyik kalózhajós édességboltba, ahol ládákból, hordókból lehet facsipesszel szedegetni mindenféle különleges édességet.

Horror áron mérik, dekára! :) Hagyományosan ezt mindig a Gábor fizeti, remek szórakozás! :)

Aztán mindig előkapok váratlanul a zacsiból egy különleges finomságot, és megeszegetem előtte. A gumicukrok a legjobbak! Csontváz, véres szemgolyó, pók, zöld giliszta, gyík, hernyócska, és más egyéb csemegék. :)

Mondjuk kávézás közben ki nem hagynám… A Gábor pedig véleményt nyilvánít. :)))

Beszélgettem ma a „múlttal”, elképesztő dolgokra emlékszik, nem is értem! Negyven év után! :O

Ruhákra, hangulatokra, utcanevekre, édesapura, nahát! :)

Egyszer egy osztálytalálkozón valaki azt mondta nekem, hogy az ő szemében akkor, 1982-ben mi voltunk a város álompárja… :)))

Sok-sok évig vittem mindenhová az összegyűjtött leveleit, amíg az a hülye J. sok évvel később valami féltékenységi rohamában el nem égette a romantika-dossziémat, vaskos cucc volt rengeteg szép emlékkel… És elégette! :(

J. után többet nem gyűjtöttem szerelmes leveleket… A fotóját viszont kiszögeltem az albérletem ajtajára, és élvezettel dobáltam darts nyilakkal. :)))

Szegényt nemrég temették…