Ezt a láncot is elvitte az év legaranyosabb vevője, vasárnap hozta a férje, mise után. Nyolcvan éves, egész életében egyetlen ezüst láncocskát hordott ezüst kereszttel, most kedvet kapott a színekhez, rózsaszín bőr cipőcske volt rajta, elvitt egy szivárványszín láncot, és még sok mást. :)

Ez megint egy stresszes hét.

A múlt pénteken elmentünk a bevásárlás után a Bikás parkba egy kicsit csatangolni, és hatalmasat nyalni a kedvenc fagyizónkban. Azt hiszem ezt be kellene terveznünk minden hétre. :)))

Azért persze akad más öröm is, isteni dinnyét hozott a Gábor, évek óta nem ettem ilyen finomat!

Hétfőn Horrorka jött csajos délutánra hozzám, hozott ebédet, hogy ne kelljen főznöm, aztán alaposan kibeszéltük az egész világot! :)))

Hogy valami keserűt is írjak, néztem a Fórumot az ATV-n, és az egyik betelefonáló úgy felháborított… De úgy! :O

Azt már megszoktam, hogy a szerencsétlen pedagógusokat alázzák folyton, minek azoknak fizetésemelés… És ontják ki a szájukon a böszmeségeket!

De ez a díszhím… Aszongya nem is érti miért kellene a tűzoltóknak biztosítás! Észak-Koreában sincs ilyesmi, mégis milyen fegyelem van, meg rend. Ha meghal, akkor meghal.

Mondjuk majdnem belevágtam a TV-be a papucsomat mérgemben. :((

Ja! És még modernizált is engem ez az „éngyerekem”! Rendbe tette a mobilomat, és telepített egy app-ot. Már mobillal is el tudok indítani a TV-n bármilyen filmet, zenét, sorozatot! Eddig ehhez nekem kellett a számítógép. :)

Igazából szeretnék egy olyan abszolút okos TV-t, amilyen az övé. Ha lezajlott ez a sok firlefranc,  akkor meglépem, igazán olcsón, akár részletre is utánam dobja a T-com. :)))

Imádom a Pinterest-et, elképesztő képeket dob fel! Édesapunak például pont ilyen motorja volt, ott állt az udvaron, néha felemelt rá, és azt játszottuk, hogy motorozom… Ugyancsak kellett nyújtózkodnom, hogy elérjem a kormányt, valahol van is erről egy fekete-fehér fotó. :)))

Egyébként egész életemben gyűlöltem a motorokat, főiskolai mérőtáborban voltunk Magyaregregyen, a barátnőm pasija elvitt egy körre az új motorjával, csúsztunk, buktunk, repültem, egy bokor fogott fel.

A dolgok történnek sorban, van min törni a fejünket, Gáboron egyre nagyobb a nyomás a munkahelyén is, egészen elképesztő sztorik vannak.

Bajban van az építőipar, egyre-másra állnak le a beruházások, megint mindenki tartozik mindenfelé, teljesedik a káosz.

Olvastam, Horrorkától is hallom, egyre kevesebbet vásárolnak az emberek… Szombaton délután elruccantunk a Savoya Parkba, vannak dolgok, amiket szeretek az Auchanban megvenni, fűszereket, tisztítószereket, törlőkendőket, karamellkrémet, szóval ezer apróságot.

Nagyon jó a csemegepultjuk, állati finom cuccokat lehet kifogni, de mindig olyan hosszú a sor, hogy elmegy az étvágyam… Most az egész áruházban alig lézengett pár ember, a csemegepultnál egyetlen vásárló ácsorgott, és a kasszáknál se tülekedett szinte senki. :O

Szombaton, kora délután! :O

A háború is egyre rémesebb, láttam a videót az orosz „záróegységekről”! Borzalom! :O

Meghalt Treat Williams… Legyen neki könnyű a föld! Iszonyú nagyot alakított az életemen a Hair, 14 éves voltam, és életemben először láttam, hogy lehet máshogyan is élni, lázadónak és bátornak lenni. :)

Na aztán meg a járdasziget! Ahhh… Majdnem egy hete bontják-építik. Zaj, por, piszok. Majdnem háromszor akkora már mint volt, felbontották, átépítették a buszsávot is, a buszok kínos-nehezen sorolnak be a forgalomba.

Valakinek erre van pénze, pihent agya… Csak remélni merem, hogy nem építenek fölé lombkoronasétányt. :)))

Szerintem ez az év poénja! :)))

Hosszú  kimaradás után újra van kedvem naplót írni, ma először nem voltam se fáradt, se végtelenül gyenge. :)))

Csúf betegségen vagyok túl, két hétig tartott, és olyan sokféle tünetet tudtam produkálni, hogy kitellett volna belőlük egy egészségügyi kislexikon. :O

Ilyen például még sose történt velem, hat napig képtelen voltam enni. Nem csupán éhes nem voltam, de az első falat után a másodikat már csak forgattam hosszan a számban… Nagy eredménynek számított, amikor reggeltől késő délutánig meg tudtam enni egy egész banánt.

A hetedik napon aztán egy kicsit megéheztem… :)))

Viszont percenként megszomjaztam, éjjel is. Szóval nem kívánom senkinek! :)))

Közben komoly elhatározás született, fenekestől átalakítjuk az életünket, az átalakítás bonyolult, idő- és pénzigényes, de már lépegetünk előre naponta, a mai történtek elszomorítottak egy kicsit, de így volt helyes a döntés…  :)))

A boltocskáimra se erőm, se energiám nem volt hetek óta, persze fűzök gyöngyöt, de valahogy nem állnak össze a kész ékszerek, türelmem sincs feltöltögetni… Majd összeszedem magam! :)))

Szóval izgalmas mostanában az élet, de talán egyszer ezeken a vacak dolgokon is túl leszünk.

Imádom a kék színt is, készülnek a fülbevalók. Számtalan! :)))

Ez most nem túl vidám hónap, hiába szeretem én a májust, most szeretnék már túl lenni rajta. :(((

Kezdődött ugye azzal a rengeteg esővel, Enrico környékén (Bologna-Baricella, Ravenna) hatalmas tragédiákat okoztak az áradások, rettenetes volt nézni.

Aztán itt van ez a betegség, tegnap estére a Gábort is letaglózta. :(((

Szokás szerint megint teljes a csend a közmédiában, pedig azt olvasom, hogy több vírus több mutációja fertőz, és fertőz. Egy hónapon belül beteg volt megint a sógornőm, a barátnőm, a házból hárman, Gábor kollégái közül is sokan.

A könyvelőm kislánya például skarlátos lett! Skarlát! :O Azt hittem az végleg eltűnt az ötvenes években. Persze a skarlát baktérium, és nem vírus, de akkor is… Hogyan lehetséges? Csak a nagyon elmaradott országokban fordul elő manapság. :O

Nálam csütörtökön kezdődött a kór, kis fejfájással.

Aztán pénteken baromi fáradt voltam egész nap. Meg gyenge… Mentünk bevásárolni, a DM-be be se tudtam menni, a Gábort kértem meg, és megvártam a kocsiban. Akkor már rázott a hideg, pedig sütött a nap. :O

Itthon mértünk egy lázat, aztán a Gábor bedugott az ágyba, hozta a mindenfélét, ezt beveszed, ezt megiszod, ezt elszopogatod! :)))

Szombaton alig bírtam valamennyit fent lenni, jött a köhögés, orrfolyás, végtagfájdalom, vasárnapra kicsit javult.

Enni még most se tudok 2-3 falatnál többet egyszerre… És csiga-lassú vagyok!

Az eperből mondjuk erre az évre elég lesz, a Gábor hozott a piacról közel két kilót pénteken, nagy része ment a szemétbe, pedig isteni finom volt. :)))

És most, írás közben berepkedett hozzám egy méretes éjjeli pillangó. Gyönyörű szép! Szerintem a galérián fog lakni…  :)))

Hát miféle május ez, könyörgöm! Itt van az ősz, itt van újra… :O Két hete alig láttuk a napot, és ha tavaly az aszályra lehetett panaszkodni, akkor most azt hallom, hogy elrothad minden a földben a sok víztől, a kertbe be se lehet menni, minden vizes, sáros, cuppogós! :O

Gábormamáék haza is jöttek néhány napra, nem érdemes ilyenkor a Mirákulumban maradni. :(((

Eszelősen izgul az ország jobb érzésű fele szegény Gálvölgyiért. Tény. Súlyos állapotában nem jött érte a mentő. Hogy személyesen ki vétkes és miben, az az eredmény szempontjából mindegy.

Egyrészt ahogy olvasom a face-en, ahogy hallgatom a betelefonálókat… Ez ma már mindennapos. A történetek megdöbbentőek!

Másrészt miféle cinikus hozzáállás ez „fentről”, miszerint Gálvölgyinek nem járt kivételes ellátás… Tényleg. Kivételes nem járt, de ELLÁTÁS azonnal igen… A büdös mindenit már! :O

Talán még akad olyan olvasó, aki emlékszik, hogyan veszítettük el Puncsa (Thabita)  barátnőmet. Félrediagnosztizálták, tüdőembólia, késett a mentő, rázták messze-messze Győrbe, aztán már nem sikerült újjáéleszteni. :(((

Aztán ugye vártam ma a futárt, jött is az sms, 11.00 és 14.00 között érkezik. Fél háromkor rátelefonáltam, negyed négykor már itt is volt… :O

Fülbevaló-fronton viszont szépen haladok, még mindig rengeteg új ötletem van, és elhatároztam, hogy nem fogom sajnálni az időt a fotózásokra. Minek van ez a rengeteg egyiptomi szobor, velencei biszbasz, ha nem használom, ugye… :)))

Tényleg nagyon elkényelmesedtem a fotózások kapcsán, egy régi vevőm hívta fel a figyelmemet, és igaza is van.

Jött ma egy nagy zacskó apró, színtelen roppantott üveggyöngy. Rengeteg, több ezer golyócska. ! Záporeső nyakéket is fogok készíteni, kristályszivárvánnyal… Már előre imádom! :)))

Erről eszembe jutott… Lehet hogy valaki kint felejtette az esőhívót a kertben? :O

Na tényleg! Esőhívót is készíthetek ezekből a gyöngyökből. Akár ötvenet is! :)))

Szégyen és gyalázat, Horrorkának sose volt meg ez a mesekönyv, pedig nekem alapdarabom volt, rongyosra olvastam, és valahogy neki elfelejtettem megvenni… Pedig minden jó mesekönyvet megkapott, még a Brumi sorozatot is felkajtattam. És erre ma jöttem rá! :O

Mindegy… Laza hétnek gondoltam ezt, de lehet hogy nem lesz az mégsem. Muszáj lesz megvívnom a bankkal.

A történet nagyon magyar…

1999-ben a Westel Gsm a kiemelt előfizetőknek felajánlott egy kártyadíj-mentes (Citi Bank) hitelkártyát, az volt benne a vonzó, hogy lehetett rá bármilyen fotót, és becenevet kérni. Gondolom ez ma már elképzelhetetlen lenne jogilag.

Meg is küldték a cuki kártyát, betettem a tárcámba, és nem használtam. Kegyetlen kamata volt! :)))

Aztán lejárt, küldtek újat, meg újat… 2005-ben, vagy 2006-ban aztán az történt, hogy késett a repülőgépünk, ha jó emlékszem, akkor Tunéziában, de lehet hogy Egyiptomban. Mindegy. :O

Mit lehet ilyenkor csinálni? Az ember lánya vásárolgat unalmában… Igen ám, de már minden pénzemet szétszórtam, magyar bankkártyával nem lehetett fizetni… Hát hoppá! Próbáljuk meg a hitelkártyát! :O

És működött! :)

Annyira jól működött, hogy a rafkós arab kétszer húzta le, mint utólag kiderült… Igazából nem költöttem sokat, két karton cigit vettem, egy parfümöt, és Horrorkának gumicukrokat, csokit. :)))

A bank küldött egy halom sárga csekket, azokkal kellett törleszteni. Fizetgettem is kétezresével, amíg a csekkek tartottak.

Persze havonta kaptam banki kivonatot, de nemigen olvastam el őket, gondoltam nem költöttem… Minek olvasgassam, ugye…

Aztán egyszer csak feltűnt, nem jött az új hitelkártya. Akkor megnéztem egy kivonatot mégis, túlfizetés kilencezer forint, gondoltam akkor váljunk el egymástól békében, úgyse volt az egész hitelkártya-ügynek jelentősége.

De a kivonatok csak jöttek, és jöttek, aztán SMS-es jöttek helyette, túlfizetés, még mindig. Hívtak is, tukmáltak volna rám még több hitelt, persze deviza-hitelt is… de nem kértem.

Teltek az évek, 2017-ben a Citi Bank lakossági ügyfeleit átszipkázta az Erste, máig ők küldik az sms-t. Túlfizetés… :O

Minimális, pár forintos költség havonta…

Most felhívott a bank. Ez tarthatatlan. Rendezzük! Hát mondom! Rendezzük, de mi a fene történt? :O

Nagyon kedves, szimpatikus fiatalember volt, utánanézett, valamikor 2005 környékén egy gyanús tranzakció történt, ezért letiltották a kártyát… Na mondom! Talán szólni kellett volna róla, nem?

Ők (mármint az előd) biztosan szóltak. Kaptam levelet… Hát mondom biztosan nem kaptam, ajánlottan pláne nem! :O

De azért rendezzük… Küldenének új kártyát, új szerződéssel, jogtisztán, valós adatokkal, és persze jó nagy éves kártyadíjjal. :O

Sorolná a lehetőségeket.

Hát mondom kell a francnak… Szüntessük meg az egészet! Megtarthatják a túlfizetést.

Aszongya azt nem lehet… Hát könyörgöm! Miért NEM lehet? Majdnem 20 éve szórakoznak velem, miért nem lehet?

Csak személyesen… És nem ők szórakoztak velem, hanem az előd-bank. Az információk nagy része azóta megsemmisült, nekik nem áll módjukban hozzájutni. Szerződés sincs…

Hát mondom! Nem is volt soha! Akkoriban úgy szórták ki a hitelkártyákat a bankok a fizetőképes, leinformálható, ingatlannal rendelkező budapesti lakosságnak, mint bolond pék a lisztet! Nekem is volt egy csomó, csak sose aktiváltam őket első vásárlással.

Fáradjak be…

Aztán már a beszélgetés után jutott az eszembe… Ha nem vagyok ilyen trehány, és ha kevesebb sárga csekkem lett volna, akkor könnyen járhattam volna én is pórul, mint olyan sokan… :O

A hátrahagyott hitelkártyák kisösszegű tartozásaival a bankok jó sok évig nem zaklatják az adóst, a kicsike adósság felhízik milliókra a kamatokkal és az adminisztrációs költségekkel, aztán egyszerre visznek házat, kocsit, párnacihát! :O

Ha a legkisebb tartozásom lett volna, akkor nem a bank hívott volna így 18 év után, hanem a végrehajtó rúgta volna rám az ajtót, és most Horrorkánál csöveznék… :O

Szóval azt hiszem felnövök végre, bemegyek a bankba, és intézni kezdem ezt a hülyeséget… :O

Apróságok a gyöngyfűző asztalkámról, ezekkel pepecseltem az elmúlt hetekben, és ott van köztük Pindur is. :)))

Mondjuk a barátnőmnek van némi igazsága, normális ember nem fűz izzó cigarettát Miyuki delica gyöngyből… Nekem kedvem volt hozzá, és kész! :)))

Közben végre május lett, nekem ez a kedvenc hónapom, én is májusban érkeztem erre a sárgolyóra, és Horrorkát pont a születésnapomon hoztuk haza a kórházból. :)))

Akadt rögtön a hónap második napján izgalom, tegnap este hatalmas robbanásoktól fagyott meg az ereimben a vér. :O

Mivel tavaly már volt részünk ebben, egy őrült az egyik lakásból indított tűzijátékot, hát rohantam rögtön ki a folyósóra…  Most szerencsére nem a házból lőtték, hanem a szomszéd szálloda tetejéről, de a mi udvarunk fölé. Iszonyú volt! :O

Tavaly a fél ház számolta reggel a károkat, és lestük a fecskepárt, túlélték-e…  Sajnos az idén csak egy fecske érkezett, nem használja a fészket sem, csak nap közben repked az udvaron, csiveg, rémisztgeti Ica mama macskáját, persze szomorú látvány így magányosan. :(

Örömhír is akadt, nem is egy. :)))

Például kaptam megrendelést koszorúslány ékszerekre, öt szett, öt szín. Nagy divat mostanában bizonyos körökben a szivárványszín az esküvőkön, nekem nagyon tetszik. Élvezet lesz dolgozni nekik! :))

Mondjuk a sárga hiányzik a mostani sorból, és még nem tudom honnan szerzek pasztellnarancs (pezsgőszín)  kristályokat, de majd megoldom. :)))

Az Aldiban megint lehet kapni a kedvenc rumos-kókuszos csokigolyónkat, már kezdett kétségbeejtőnek tűnni a helyzet. Gábor hozott is azonnal némi mennyiséget. :)))

Erről eszünkbe jutott… A Soroksári úton volt régen egy isteni csokidiszkont, nagyon olcsón lehetett csudaságokat, retró finomságokat venni nagy kiszerelésben, a Zizi például félkilós zacskókban volt, a zselés cukor szintén…

Történt egyszer, hogy a Gábor beszerezte a mindennapi rücskösömet, vett két csomaggal, vitte a kocsihoz, két hivatalnok-szerű nőszemély meglátta, nééézd mennyi Zizi! Biztosan gyereknek viszi! :)))

Egyébként egészen megdöbbentő, hogy bizonyos tengeri halak mennyire imádják a Zizit. :)))

Szóval május van! :)))

Az emberek néha furák. Ezt a nyakéket olyan régen adtam el, hogy el is felejtettem. Több éve! :O

Most valahonnan előbányászta a megrendelő, hogy szeretne pont ugyanilyet.. Először azt hittem valami tévedés, biztosan nem az én munkám… De aztán eszembe jutott, gyöngyfűzős meskás barinő készítette a medált, én akkor még nem is tudtam peyotét fűzni. :)))

Ma csacsogtunk telefonon, érdekes téma bukkant elő, a magyar vitakultúra. Szerintem olyan már régóta nincs, egyszerűen nem tanítják az érvelés tudományát, ma azt látom mondjuk kommentekben is, hogy a vitaképes fél elmondja az érveit, összefoglal, lekommunikálja az eredményt, és akkor a másik fél lesilányítja a vitát egy beléje sulykolt egymondatos lózunggal.

Van egy nem túl kedves, és hát nem túl eszes rokonom, aki a vitákat olyan módon tudta lezárni, hogy a hajam kihullott tőle. :)))

Undok bajai szokás, az öregekhez nem hívnak orvost, szó se lehet se gyógyszerről, se kezelésről, azoknak otthon kell „a szeretteik körében” tisztességgel meghalni. :O

Én ezzel egyáltalán nem értek egyet… Mennyi céltalan szenvedést és kínt láttam gyerekkoromban! Borzasztó! :O

Édesaput azonnal vittem orvoshoz, fizettem hetente az ágyért, a napos szobáért, ez nekem így volt természetes. Világos magyarázatot kaptunk, nem maradhat már szakápolás nélkül egy percig sem, csak kórházban, vagy speciális otthonban kaphatja meg azokat a kezeléseket, amitől fájdalommentes maradhat.

Kedves rokon szóvá tette nem egyszer, nem kétszer. Hogy korrupt az orvos, hogy mer pénzt elkérni? Nemigen hallgattam meg, de egyszer elfogyott a türelmem…

Hát mondom! Amikor apád elájult a napon, és mentő vitte el, akkor ő is pont ezen az osztályon feküdt, ennek az orvosnak volt a betege.

A válasz minden vita végén ugyanaz…  Az más. Egészen más! :O

Na mondom… Miért más?

Hát mert mi nem fizettünk neki egy fillért se. Pedig tartotta volna a markát.

Vita lezárva.

Egyébként csak halkan jegyzem meg, a doki valóban fogadott el hálapénzt, (akkor még nem volt tilos), ahogy az ápolók is, de sose kértek. A pénzből pedig a doki az osztály dolgozóit  premizálta, így az ő osztályán nem 2-3 nővér tisztázta a betegeket, hanem hét. És nem egyszer láttam, hallottam, hogy micsoda türelemmel, kedvesen, humorral végezték a munkájukat. Mindig volt egy-kettő, aki énekelt a kórteremben.

Szóval nemigen tudok mit kezdeni a vitaképtelen emberekkel, és nem is szánok már rájuk időt. Ez különösen igaz a politikai vitákra. Régen kedves szórakozásom volt hergelni a demagógiával bedrogozott, megvezetett trollokat, de ez már régen volt. :)))

A rekeszzománc halacskát meg elfelejtettem lefotózni. Mindenesetre végleg beköltözött hozzánk, oda nem adnám semmi pénzért! Keresztségben a Pindur nevet kapta. :)))

Micsoda csodás fotó, Baja, Béke tér, valamikor régestelen-régen. :)))

Hatalmas havazások voltak, emlékszem… Hófalak közt járkáltunk az udvaron, én még kicsi voltam, ki se láttam belőle. És szánon is utaztam, talán pont ezen. :)))

Ahogy fogynak alólam az évek, úgy lesznek egyre sűrűbbek, súlyosabbak az emlékek, és valahogy csal a memória is. Édesaput majdnem tíz éve temettük, de olyan, mintha tegnap lett volna, még érzem az illatát, hallom a nevetését, látom az arcát.

Anyám tavaly halt meg, de iszonyú régnek tűnik, talán mert nem maradt meg belőle semmi, csak eltűnt a félelem, és elmúlt a harag.

Lassan érkezik ez a tavasz, ma végre meleg volt, tudtam délután napozni az ágyon hason fekve… Élveztem. Állítólag a Gábor a fecskéket is hallotta tegnap hajnalban, lehet hogy megérkeztek, bár én hiába fülelem őket két napja. :(

Aztán hirtelen belecsörgött az életembe a sógornőm, egészen megvidámodtam tőle. Mikor jöttök ki a telekre? Képzeld… A télen vettünk új vízgyűjtőket, megtelt mind, és a talaj tele van vízzel…

Tavaly iszonyú volt az aszály, mindene elszáradt mindkét telken, nem termett semmi, virág is alig nyílt. Csak a spenót burjánzott, a fás szárakat gépben kellett felaprítani. :)))

Pedig csodakert az, mesebeli… A járvány idején egyetlen tő 8-10 hatalmas, húsos paprikát hozott, még karácsonykor is ettük. A paradicsom még ott is kinőtt, ahová nem ültették. Még a kőkockák közt is termett, és termett fürtökben. :)))

Szóval tavasz… Ma nagygeneráloztam, hajfestés, arcmaszk, levendulás habfürdő, meg mindenféle testápolás. Jobban érzem magam tőle. :)

Fura dolog történt a telefonommal. Kénytelen-kelletlen össze kellett hangolnom az oldalakat, a „free” szolgáltató (citromail) elsilányult, és pénzt kérne, és egyre több oldal követeli a face-es becsatlakozást… Elvileg helyes, nekem nincs titkolandó ügyem, bánja fene… Na de! :O

Azóta mondjuk félig se lógok itt, ezen az oldalon… Fenyegető vörös felkiáltójel, és félig látszik a profil-fotóm… Lépjek be a facebook-kal… Csakhogy a klikk nem funkcionál. Minden máshol igen, itt nem. Véletlen lenne? Nem hinném…:O

Ugyanakkor a telefonomra elképesztő hírek érkeznek. Először még el is hittem, meghökkentem, rácsodálkoztam… itt a világháború, aztán… Magyarország jobban teljesít… Mi van? :O

És jönnek, és jönnek a kamu hírek, elnyomnak fontos dolgokat, és a rendszergazdi szerint nincs igazán megoldás… Huxley. Orwell… És mi több! Fehér Klára! Oxygénia!

Ezt is túlélem. :(((

Ez a húsvét igazán nem sikeredett kalóriaszegényre, nem csak a kaja lett túl sok, de olyan mennyiségű édességem van, hogy alig lehet becsukni az édességes szekrényke ajtaját! Imádok bekukucskálni! :)))

A Gábortól például kaptam egy doboz bonbont, olyan töltelékekkel, mint a tejszínes eperlikőr, kókuszlikőr-krém, csoki flip. Horrorka is kényeztette anyukát, ahogy szokta, de az orosz csokik… Hát azok valami csodácskák! :)))

Egy kedves vevőm küldte ezeket postán, persze nem Oroszországból, itt Budapesten is van orosz bolt nem is egy. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de nagyon kedves volt tőle. :)))

Ő nagy tisztelője és ismerője az orosz kultúrának, egyszer beszélgettünk, neki is kedves olvasmánya volt A rézhegyek királynője, és ő is ismerte ezt a kultikus csokoládét. Én gyerekkoromban ettem utoljára, az Aljonka volt a szovjet Godiva. :)

Magyar kereskedelemben nem árulták, de Baján volt orosz laktanya, a Kismotor- és Gépgyár meg a szovjeteknek gyártott Zsiguli-alkatrészeket, és vonatokhoz szerelvényeket. Persze  nagyban ment a seftelés, a tolmácsok, ellenőrök, katonatisztek hozták a színes TV-ket, az olcsó vodkát, és persze az Aljonkát! :)))

A csomagolás története érdekes. Valamikor a hatvanas években a fotós a saját kislánya fényképét adta le a csomagoláshoz, és ez a kép változatlanul, máig ott van a csokipapírokon. :)))

Na! Szóval jó volt ez a négy nap, szerethető. Sokat  beszélgettünk, Horrorka mindig rácsodálkozik az új és új történeteinkre. :)))

Mennyi mindent nem tud még rólam ez a gyerek, te jóóó ég! :O

Például szerintem azt se tudja, hogy húszévesen imádtam bolondul öltözködni, persze ez akkor divat is volt… A kedvenc diszkócuccom egy fehér vászon répanadrág volt sok zsebbel és strasszköves nadrágtartóval, nagyon hosszú, nagyon göndör hajam volt, szorgalmasan tupíroztam és lakkoztam, ehhez erős smink dukált… Ja! És ezüst homlokpánt! :)))

Arra talán még emlékszik, amikor ő kicsi volt, akkor meghökkentő pólókat hordtam farmerrel, Che, cannabislevél, zombik, őrült feliratok… A tengernél minden évben vettem egy nagy szalmakalapot. :)))

Igazából ez arról jutott eszembe, hogy a lánykám haja mostanában vadcseresznye-piros. Gyönyörű… És arra gondoltam, hogy isteni hajfestékek vannak már, miért ne tennék én is próbát mondjuk türkizzel… Ha nem tetszik, akkor legfeljebb visszafestem. :)))

A megszokott viola-lilára, vagy az unalomig ismert padlizsán-lilára. :)))

Egyszer valaki megkérdezte, hogy milyen volt az eredeti hajszínem… Hát! Valamiféle barna. De olyan régen volt, hogy már nem emlékszem. :)))