Ez a húsvét igazán nem sikeredett kalóriaszegényre, nem csak a kaja lett túl sok, de olyan mennyiségű édességem van, hogy alig lehet becsukni az édességes szekrényke ajtaját! Imádok bekukucskálni! :)))

A Gábortól például kaptam egy doboz bonbont, olyan töltelékekkel, mint a tejszínes eperlikőr, kókuszlikőr-krém, csoki flip. Horrorka is kényeztette anyukát, ahogy szokta, de az orosz csokik… Hát azok valami csodácskák! :)))

Egy kedves vevőm küldte ezeket postán, persze nem Oroszországból, itt Budapesten is van orosz bolt nem is egy. Nem tudom mivel érdemeltem ki, de nagyon kedves volt tőle. :)))

Ő nagy tisztelője és ismerője az orosz kultúrának, egyszer beszélgettünk, neki is kedves olvasmánya volt A rézhegyek királynője, és ő is ismerte ezt a kultikus csokoládét. Én gyerekkoromban ettem utoljára, az Aljonka volt a szovjet Godiva. :)

Magyar kereskedelemben nem árulták, de Baján volt orosz laktanya, a Kismotor- és Gépgyár meg a szovjeteknek gyártott Zsiguli-alkatrészeket, és vonatokhoz szerelvényeket. Persze  nagyban ment a seftelés, a tolmácsok, ellenőrök, katonatisztek hozták a színes TV-ket, az olcsó vodkát, és persze az Aljonkát! :)))

A csomagolás története érdekes. Valamikor a hatvanas években a fotós a saját kislánya fényképét adta le a csomagoláshoz, és ez a kép változatlanul, máig ott van a csokipapírokon. :)))

Na! Szóval jó volt ez a négy nap, szerethető. Sokat  beszélgettünk, Horrorka mindig rácsodálkozik az új és új történeteinkre. :)))

Mennyi mindent nem tud még rólam ez a gyerek, te jóóó ég! :O

Például szerintem azt se tudja, hogy húszévesen imádtam bolondul öltözködni, persze ez akkor divat is volt… A kedvenc diszkócuccom egy fehér vászon répanadrág volt sok zsebbel és strasszköves nadrágtartóval, nagyon hosszú, nagyon göndör hajam volt, szorgalmasan tupíroztam és lakkoztam, ehhez erős smink dukált… Ja! És ezüst homlokpánt! :)))

Arra talán még emlékszik, amikor ő kicsi volt, akkor meghökkentő pólókat hordtam farmerrel, Che, cannabislevél, zombik, őrült feliratok… A tengernél minden évben vettem egy nagy szalmakalapot. :)))

Igazából ez arról jutott eszembe, hogy a lánykám haja mostanában vadcseresznye-piros. Gyönyörű… És arra gondoltam, hogy isteni hajfestékek vannak már, miért ne tennék én is próbát mondjuk türkizzel… Ha nem tetszik, akkor legfeljebb visszafestem. :)))

A megszokott viola-lilára, vagy az unalomig ismert padlizsán-lilára. :)))

Egyszer valaki megkérdezte, hogy milyen volt az eredeti hajszínem… Hát! Valamiféle barna. De olyan régen volt, hogy már nem emlékszem. :)))