Az emberek néha furák. Ezt a nyakéket olyan régen adtam el, hogy el is felejtettem. Több éve! :O

Most valahonnan előbányászta a megrendelő, hogy szeretne pont ugyanilyet.. Először azt hittem valami tévedés, biztosan nem az én munkám… De aztán eszembe jutott, gyöngyfűzős meskás barinő készítette a medált, én akkor még nem is tudtam peyotét fűzni. :)))

Ma csacsogtunk telefonon, érdekes téma bukkant elő, a magyar vitakultúra. Szerintem olyan már régóta nincs, egyszerűen nem tanítják az érvelés tudományát, ma azt látom mondjuk kommentekben is, hogy a vitaképes fél elmondja az érveit, összefoglal, lekommunikálja az eredményt, és akkor a másik fél lesilányítja a vitát egy beléje sulykolt egymondatos lózunggal.

Van egy nem túl kedves, és hát nem túl eszes rokonom, aki a vitákat olyan módon tudta lezárni, hogy a hajam kihullott tőle. :)))

Undok bajai szokás, az öregekhez nem hívnak orvost, szó se lehet se gyógyszerről, se kezelésről, azoknak otthon kell „a szeretteik körében” tisztességgel meghalni. :O

Én ezzel egyáltalán nem értek egyet… Mennyi céltalan szenvedést és kínt láttam gyerekkoromban! Borzasztó! :O

Édesaput azonnal vittem orvoshoz, fizettem hetente az ágyért, a napos szobáért, ez nekem így volt természetes. Világos magyarázatot kaptunk, nem maradhat már szakápolás nélkül egy percig sem, csak kórházban, vagy speciális otthonban kaphatja meg azokat a kezeléseket, amitől fájdalommentes maradhat.

Kedves rokon szóvá tette nem egyszer, nem kétszer. Hogy korrupt az orvos, hogy mer pénzt elkérni? Nemigen hallgattam meg, de egyszer elfogyott a türelmem…

Hát mondom! Amikor apád elájult a napon, és mentő vitte el, akkor ő is pont ezen az osztályon feküdt, ennek az orvosnak volt a betege.

A válasz minden vita végén ugyanaz…  Az más. Egészen más! :O

Na mondom… Miért más?

Hát mert mi nem fizettünk neki egy fillért se. Pedig tartotta volna a markát.

Vita lezárva.

Egyébként csak halkan jegyzem meg, a doki valóban fogadott el hálapénzt, (akkor még nem volt tilos), ahogy az ápolók is, de sose kértek. A pénzből pedig a doki az osztály dolgozóit  premizálta, így az ő osztályán nem 2-3 nővér tisztázta a betegeket, hanem hét. És nem egyszer láttam, hallottam, hogy micsoda türelemmel, kedvesen, humorral végezték a munkájukat. Mindig volt egy-kettő, aki énekelt a kórteremben.

Szóval nemigen tudok mit kezdeni a vitaképtelen emberekkel, és nem is szánok már rájuk időt. Ez különösen igaz a politikai vitákra. Régen kedves szórakozásom volt hergelni a demagógiával bedrogozott, megvezetett trollokat, de ez már régen volt. :)))

A rekeszzománc halacskát meg elfelejtettem lefotózni. Mindenesetre végleg beköltözött hozzánk, oda nem adnám semmi pénzért! Keresztségben a Pindur nevet kapta. :)))