Milyen képbe botlottam már megint, Baja, a Türr István emlékmű, ahol a Sugovica és a Duna találkoznak, velük párhuzamosan fut a Futrinka utca a Sugó partján, ezer aprócska nyaraló, igazi manóházak… Illetve régen manóházak voltak, mára sokat lebontottak, és modern biszbaszokat építettek a helyükre. :)))

A szerelmesek találkahelye, meglehetősen sok emlékem van róla. :)))

Valamelyik nap eszembe jutottak az első szerelmeim, sok-sok éve nem gondoltam rájuk…

Óvodában tetszett egy fiú, a nagymamája volt a dadus, az ovi kertjéből ráláttam édesapuék házára, ők pedig az ovival szemben laktak… Mondjuk a dadus elég gonosz banya volt, aki nem ette meg a levest, annak belemerte a főzeléket… A fiú bátyja meg szemérmetlenül elvette, és megette a süteményemet. :(((

Aztán huszonévesen hazajártam bulizni, és ő köteles volt minden találkozáskor fizetni nekem egy italt… A megállapodás életünk végéig érvényes! Ahányszor találkozunk, egy ital naponta! Néha tiltakozott, olyankor felhánytorgattam a sanyarú sorsomat, az elrabolt sütemények traumáit. :)))

Aztán az első osztályt már Budapesten kezdtem, nézegettük egymást egy fiúcskával, ő is jól tanult, én is, anyáink is egyformán sznobok és undokul affekták voltak cérna kesztyűcskékben és csini retikülökkel, szóval összeillettünk volna, de igazából először egy megátalkodott, csenevész kölyökbe szerettem bele. Bűn rosszul tanult, állandóan verekedett, aztán ki is csapták az iskolából. :)))

Felsőbe megint Baján jártam, ott három szerelem volt, az egyik reménytelen, a másik kettő nem. Szóval valaki mindig hazakísért, és cipelte a táskámat. :)))

Vérre menően gyűlölködtem egy Ildikó nevű kislánnyal, mert a L. nagy hóhányó volt, hol neki írt szerelmes levelet, hol nekem. :)))

Libbenő miniszoknyák, lánybandák, titkok, vetekedő tornagyakorlatok a játszótéren, akkoriban tornáztam, nem is rosszul, de aztán megerősödtem mellben, és lebeszéltek róla… Szóval lófarok, spárga, cigánykerék, talajgyakorlatok, intrikák… Szép emlék! :)))

Nyolcadikos voltam, amikor belekeveredtem egy motoros galeribe! Natttyon veszélyes fiúk voltak! :)))

Divat volt a lakótelepen a moped, 16-17 éves srácok egy nyáron át dolgoztak érte, vagy a szerencsésebbek a szüleiktől kiharcolták, szóval összeállt egy jó kis csapat, a veszélyességük annyiból állt, hogy bőgették a motorokat, esténként a mi házunk mögött jöttünk össze beszélgetni, izgalmas idők voltak. :)))

Babetták, Rigák, meg… A többire nem emlékszem. :)))

Egyszer a fiúknak tanítási szünetük volt, nekünk iskolába kellett menni, hát eljöttek a sulihoz, dudáltak, hangoskodtak, felkiabáltak, persze behívatták a lakótelepi nyolcadikos lányokat az igazgatóhoz, jött a beírás… T. Szülő! :O

Anyám kapta a frászt. Én meg a pofonokat. :)))

Édesapu jót nevetett, nahát… Már 14 évesen benne vagy a sűrűjében?  Vennék neked mopedet, de anyád nem engedné. :)))

Érdekes a kisvárosi lét, a Gábor semmit nem értett belőle először… Édesapunak volt 3-4 törzskocsmája nyugdíjazása után, ott ütötték el a délutánokat a haverokkal, 2-3 kisfröccs mellett. Kártya, biliárd, kugli, focimeccsek sürgős kitárgyalása, totó, lottó, fogadások. :)))

Az egyik kocsma tulajdonosa a régi motoros banda egyik tagja volt, de az csak akkor derült ki, amikor levittem Bajára bemutatni a Gábort. :)))

Ő a következőt tapasztalta, a mai napig téma és vicc a családi összejövetelek kapcsán:

Beléptünk, több asztaltól felálltak, odajöttek, megöleltek, puszi-puszi… Kirohant a pultból a Joci, üvöltve, tiszta káosz keletkezett, gyertek, gyertek, mit isztok… Aztán odakiabált nekem a hülye Lajos, láttalak ám Klárikám a börtönben, de nem mehettem oda hozzád! :)))

A Gábor ott már kezdett nagyon megriadni… Milyen börtön? És kik ezek az emberek? Mindenki ismeri a Klárát, hát micsoda helyzet ez? :O

Csendes parasztházra számított, halk szavú öregúrra, ahogy a Mirákulum kapcsán elképzelte a vidéki embert. Ő! A pesti! :)))

Aztán leültünk, beszélgettünk, megkérdeztem aput… És a Lajos miért volt börtönben? Hát bérgyilkosságért, de nem találta el az embert… :)))

Szóval magyarázkodhattam… Ezek az emberek mind a hajógyárban dolgoztak, ott élték le az életüket édesapuval együtt. A fiatalabbakkal pedig együtt nőttem fel, oviba, iskolába jártunk együtt, nyáron együtt strandoltunk, csatangoltunk… A Lajost is ismerem fél méteres korom óta. A börtönben meg dolgoztam. A Kozma utcában, a bútorgyár kereskedelmi osztályvezetője voltam egy rövid ideig. :)))

Az élet produkál furcsa dolgokat. :)))

Tényleg! Gyerekkoromban lehetett kapni kávéízű Zizit is, ma már csak vegyes gyümölcsöst árulnak, legtöbbször rücsök nélkül.. Szerettem még a csokis-tejszínes keveréket is, de azt se láttam már vagy húsz éve. :)))

Bolond ez a tavasz, és tényleg megbolondultak az emberek… Mostanában mindig a vállalkozókkal kell vívnom, olyan árajánlatokat küldenek egy-egy munka kapcsán, hogy csuklom tőlük, de ami ma történt… Hát az abszurd! :O

A ház kapuja megkopott, fel kell újítani, árajánlat jött, elfogadtuk. Csiszolás, javítás, sötétebbre pácolás, és két réteg kültéri lakk, vagy glazúr… Mindegy.

Tegnap, amikor a könyvtárból jöttem haza, még nem történt a kapuval semmi. Ma délelőtt meg jött az e-mail, elkészültek a munkával… Hogy mi vaaan? :O

Lemegyek, a kapu mutatósan lekenve, egy réteg valamivel… Szépen lekenték a koszfoltokat is. Maradnak örökre. :))) A javítás? A díszléceket leszedték, hogy ne kelljen pótolni, oszt jónapot. :O

Megy a levelezés… Azért nem pácolt, és nem festett, mert bűn lenne ezt a színt lefesteni. Majd ő megmondja! És ez első osztályú glazúr. Hát mondom… Hiszem ha akarom, de akkor is csak egy réteg… Aszongya nem egy… Ember! Ennyi idő alatt meg se száradhatott volna! :O

A másik!

Csörög a telefonom, vonalas szám, 62-es körzet. Gyönyörű tájszólású ember, a Pista bácsit keresi. Hát mondom… Pista bácsim egy darab sincs. :O

De, de! A Pista bácsi adta meg ezt a számot, hívjam, ha megkapom a fizetést! Tudja! Engem segített ki háromezerrel, kifizetett ma a főnök, hát segítsen mán, hogy adjam az adósságot…

Elcsevegtünk még egy darabig, mire elhitte… Nem lakik nálam Pista bácsi, én Pesten vagyok, nem, nem csapom be… :O

Aztán a citromail. Amióta modernizálták, azóta olyan szinten használhatatlan, hogy regényt olvasok, amíg megnyit egy-egy levelet, a spam-ek ugyanúgy ömlenek mint előtte, viszont kérnek ezután érte havi hatezer forintot! #menjanyadba… :O

Most értesíthetek minden barátot, vevőt az új címemről. És mindenhol át is kell állítanom… Borzasztó! :O

És még csak kedd van! :O

Az idegeimnek viszont jót tett, hogy a Gábor hozott két csomag bélyeget, az élvezetek élvezete! Megegyeztünk, ezután ha arra jár, és valami csoda folytán nyitva van a bélyegdiszkont, akkor felvásárol egy adagot. Fél kiló régi külföldi, és fél kiló 1950 előtti magyar! :)))

A külföldit már széttúrtam, mint a kismalac. :)))

Ezt a képet a Pinteresten találtam, nem tudom ki volt a fotós, de zseniális. :)))

Gyönyörű pasi volt Delon fiatalon! :)))

Mondjuk pont aktuális is a kép, egy kivételesen jó könyvet sikerült találnom a könyvtárban. Tél végére valami könnyed hülyeséget kerestem, és mivel igyekszem minden filmet megnézni, és minden könyvet elolvasni, aminek a helyszíne Velence, ezért kivettem a Velem, Velencében-t. :)))

Mondjuk nem egy szépirodalmi remekmű, de habkönnyű krimi… :)))

Bónuszként még megnéztem A velencei kurtizánt is, imádom azt a filmet. :)))

És persze szeretem a várost is, nemigen szeretek gyalogolni, de ott képes vagyok reggeltől késő estig menni, és menni, mert minden lépés mutat valami újat, valami elképesztőt, valami varázslatosat. :)))

Már sok-sok éve elkerüljük a turistaútvonalakat, az első években még érdekes volt a San Marco negyed (valójában hatod), a San Polo és a Santa Croce is a kisujjunkban van már, a Cannaregio-ban is jártunk jó párszor, még a Dorsoduro van hátra, meg a Castello, bár ott elég bajos a közlekedés. :)))

Szóval tavasz van… Ma már egész délután nyitva volt az ablak, ömlött be a napfény, nagyon tudtam neki örülni. Komor, hangulattalan, szürke tél volt, rossz hírekkel, háborúval, inflációval, rengeteg gonoszsággal a nagyvilágban.

Gábor jött kora este, kapott sült csirkét, ücsörögtünk egy kicsit, megbeszéltünk a dolgainkat, egyszer csak puncsfagyi-illatot éreztem… Ő nem érezte. :O

Hát mondom…. Te fagyiztál? :O

Ő nem fagyizott…

Pedig ez puncsillat! És tutti-frutti! :O

Szaglásztam, nem jöttem rá…

Gábor indult haza, a ház előtt felhívott, olyan az orrod, hogy elmehetnél vadászkopónak Takács! :)))

Alattam, a kisbolt előtt valami hülyegyerekek szétlocsoltak egy csomó energiaitalt, az illatozott olyan nagyon. :)))

Ebből arra következtettem, hogy ez egy jel. Figyelmeztet, hogy ideje elvinnie engem az év első fagyizására. Három gombóc lesz. Puncs, sós karamell, eper és kávé. Esetleg csoki… Az pont majdnem három, nem? De! :)))

Megvolt végre az éves közgyűlés, nemigen jött el senki, lezajlottak a csőtörés nagy vitái már tegnap, elkezdődtek a munkák mind a hat lakásban, ez van. A biztosító nem fogja az egészet kifizetni, de szerencsére van pénze a háznak. :)))

Nemigen voltak viták, úgyhogy én döntöttem mindenben, kapu festése, korlátok megerősítése, talán festése, 15% a közös költség emelése kapcsán igazán méltányos, és kész. Most egy évig remélem nyugi van.  :)))

Ma retró bevásárlásokról beszélgettünk, hogy mennyi minden eltűnt, megszűnt, átalakult, silányabb lett…

A piros mogyorós csoki például sokkal vacakabb, persze van helyette sok másfajta, jobb. De a mesesajt helyett nincs semmi. Ági úgy tudta, hogy megszűnt a dianás cukor, egészen fellelkesült, amikor megmondtam, hogy hol lehet kapni. :)))

Érdekes, az emberek nagy része máig azt mondja, gyűlölte a mesesajtot, és nagyon szerettem. Csokis volt, édes, kicsit sós… :))))

Tavaszi beszélgetés volt, még a fejem búbja is érzi, egyre hosszabbak a nappalok, kezdenek virágozni a téren a fák, és már sejthető a zöld szemben, a Gellérthegy oldalában. :)))

Gyerekkoromban ilyenkor mindig kibicajoztunk édesapuval a Ferenc-csatorna partjára ibolyát szedni, elmentünk egészen Vodicáig, át a rozoga fa hídon… Édesapu nagyon szerette a tavaszt, a meleget, és pont úgy gyűlölte mondjuk a novembert mint én… :)))

Aztán úgy 16 éves koromban hirtelen sok minden más fontos lett, leginkább a fiúk persze, meg a divat, a bulik, nem volt időm se bicajozni, se nyáron a Dunán sátorozni, és most, 58 évesen bizony sokat adnék egyetlen olyan ibolyaillatú délutánért.

Szóval tavasz van, március idusa. Csodajó! :)))

Olvasókínzás, tudom… De akkor is érdekes. Ez az egyik tévnyomat, amit találtam, azért értékes, mert így egyben a távpéldánnyal igen ritka… De miért is tévnyomat? :)))

1941. Gróf Széchenyi István sor, 10 filléres. „Fehér hasú holló”. A címer bal alsó felében a tévnyomaton fehér a hasa, a normál bélyegen fekete. Őrület! :)

Vannak gyűjtők, akik képesek egy életet átbogarászni hasonlókért, engem nem nyűgözött le, nem leszek fanatikus vadász. Játéknak jó volt egy-két napig, de ennyi. :)))

Vannak még vízjelgyűjtők, az is egy őrült világ! Nem mindegy, hogy álló a vízjel, vagy fekvő, mennyire ferde… Egyszer nekiláttam vizsgálni, még a kislakást béreltük Zuglóban játszótérnek… Nagy sztori volt! :)))

Vízjelet vizsgálni a legegyszerűbben sebbenzinnel lehet, felszerelkeztem, bekuckóztam a fotelomba, elő a nagyítót, egy nagy halom bélyeget, oszt nekiláttam… Egy ideig ment is szépen, csepegtettem, jegyzeteltem, szárítgattam a csipesszel.

Aztán kezdett olyan fura, álomszerű lenni a világ, és egyszer csak se kép, se hang. Alaposan megártott a benzingőz… Többet nem vizsgáltam vízjelet. :)))

Ami viszont jó, hogy lehoztam a galériáról a magyar albumokból az első kettőt, 1945-ig. Találtam pár gyönyörűséget a múlt heti csomagban, gondoltam berakom.  Évek óta nem volt rájuk időm, most meglepődtem, majdnem teljes a gyüjti, már persze az extrém, milliókat érő példányokat kivéve. Van bélyeg, amiből 5-6 postatiszta példány is van benne, érdemes rendbe tenni, összerendezni, és mehet majd egyszer az osztrákokhoz vagy az olaszokhoz eladásra… Kb. egy nyaralás ára benne van euróban. :)))

Aztán elbaktattam ma az antikvarium.hu átadóirodájába, öt perc séta… Megérkeztek a könyvek, és a csomagban mint mindig, most is volt egy ajándék könyv. Egy igen érdekes, nem túl értékes, nem ismert kötet. Moczarski: Beszélgetések a hóhérral. :O

Gábor azonnal jelezte rá az igényét, kevés olyan könyv van, amit nem olvasott még a második világháborúról, ez az egyik… Azonnal tudta, hogy ki volt a gennyes Stroop… Beleolvastam. Iszonyú! :O

Az azért érdekes, honnan tudta könyvesbolt, hogy nálunk van befogadója a világháborús irodalomnak? Sose vettem náluk hasonló témájú cuccot, csak Gábormamának szépirodalmat néha, magamnak kortárs regényeket, Fehér Klára ritkaságokat…Nemerét, Szabó Magdát, stb… Érdekes! :O

És nem először fordul elő ilyesmi…

Mi is van még? :O

Ja! Tavasz. Állítólag. :))))

Mára ennyi, még be kell fejeznem a kijutós játékomat, nem találok egy hangyácskát… Minden este játszom egy kijutóst, remekül karban tartja az agyat. :)))

A Wowescape és Bigescape játékait tudom ajánlani. :)))

Regisztráció nélkül, ingyenesen játszhatóak, és ha elakadsz, akkor a játék alatt ott a gomb, van videós segítség. :)))

Kaloda, főispán, pellengér, kakastollas csendőr, cselédsor, hűbéresek, 3 millió koldus országa… Képes Történelem könyvsorozat, Fekete Gyula: Fortélyos félelem igazgat. Csak úgy mondom…

Váratlan program, a Gábornak sikerült egy nap szabadnapot összehoznia, reggel jött értem, bevásároltunk, és mi főztünk a szüleinek. Ahogy régen hetente tettük. :)))

A házuk előtt nyílik az ibolya. Februárban. Döbbenet! :O

Szóval nagyon kellemes nap volt, rengeteg nevetéssel, és azzal a tagadhatatlan gyönyörrel, hogy amíg sült a hús, addig a Gábor elgurult a bélyegdiszkontba, és hozott fél kiló régi magyar, és fél kiló régi külföldi bélyeget nekem! :)))

Ennyi sok év után se tudtam megunni a kincskeresést, minden nap molyolok velük egy keveset, és szerencsére viszik a vevők. :)))

Délután aztán szomorúan konstatáltam, hogy rengeteg teendőm lesz a héten, úgyhogy a gyöngyök is, a bélyegek is várni fognak. :(((

Érdemes arról is szólni, hogy mi is történik ma a vármegyék és főispánok országában. A megítélésünkről a világban csak annyit említenék, hogy érdemes megnézni az izraeli (Tel-Aviv) tüntetés fotóit a hatalmas, kifeszített molinóval, rajta a világ legbecstelenebb államfőinek fotójával. Ugye…:O

Olvasom a mai híreket, 1200 dolgozót tesz megint utcára a Magyar Posta, a minielnökünk  és kísérete pedig HÁROM, százvalahány fős honvédségi luxusgéppel tudott elrepülni Egyiptomba… Hát! Futja nekünk erre is. Bezzeg a „csóró” osztrák politikusok menetrendszerű járattal utaztak Afrikába. :)))

Fura világ, detélleg! :)))

Érdekes kis sztorit hallottam, a másodikos unoka sírva jött haza az iskolából, nem jön többet a G. néni, az osztályfőnök. A gyerekek mind szerették… Most egy bácsi lesz helyette, aki egész órán az engedetlenségről beszélt, fontos engedelmesnek lenni, G. néni engedetlen volt, és nem jöhet ide többet, és minden virága el fog száradni a teremben, minden virág meg fog halni.

És aki nem megy a templomba, az is engedetlen. Ez igaz a szülőkre is. :O

Nagypapa igen flottul megfelelt, akkor ti fogjátok locsolni a virágokat titokban, és élni fognak, és G. néni is visszajön majd egyszer. És az unoka egész este boldogan ötletelt a megoldáson, és másnap kiderült, mások is locsolni akarják a növényeket titokban, és az apróságok összekapaszkodtak, és elkezdtek… GONDOLKODNI! :)

Most néhány nap nyugalom ígérkezik, ezerrel készülnek a fülbevalók, ezen középen a díszes henger peyote fűzéssel készült 180 darab japán Miyuki Delica üveggyöngyből. Darabonként! :)))

Ma felszámoltam a hétvégi buli maradványait, aztán valamiért konyhatündérkedni szottyant kedvem, először sütöttem egy tepsi isteni rakottast, aztán a krumplipüréből kimaradt tejből főztem vaníliakrémet, és végül egy érdekes, gluténmentes piskótaszerűséget is rittyentettem 3 perc alatt, mikróban. :)))

Gábormama hívott ma, ne vicceljek már, itt a tavasz, és tele az éléskamra, egész télen nem kértem semmit, ezért dolgozik? Küldi, nincs vita! Lecsó, málna- és baracklekvár, meggy- és cseresznyebefőtt, savanyú, salsa szósz, tessék megenni! Nohát! :)))

Közben persze érkeznek a hírek, épülnek az akkumulátorgyárak rettenetes sebességgel, olvasom a szekértőket, egészen megdöbbentőek a statisztikák, számítások, összehasonlítások, nem, nem tudom megérteni ezt az egészet! :O

Dobrev is kimondta végre, ez Magyarországon nem háborús infláció, ez egészen más… :)))

A Völner-Schadl ügy kapcsán a végrehajtók sorban ismerik be a bűnösségüket, kíváncsi vagyok melyik csúszómászó ússza meg a végén… Persze vannak tippjeim! :(

Arra kíváncsi lennék, hogy mikor és hogyan lesznek kárpótolva azok a szerencsétlenek, akiknek a házát elárverezték egy egészen kicsi alaptartozás okán, hogy aztán a végrehajtók komái megvegyék két fillérért… Ugye?

Lenne még kérdésem a megátalkodott, makacs moszkovita kormányzati politikával kapcsolatban is, de felesleges lenne… Akkor aztán én lennék a libsi randa öregasszony, aki arra vetemedik, hogy igazságot akar hallani, olvasni. IGAZSÁGOT! Hallatlan… :)))

Meeehogy! Sorosgyurcsányprüsszel! Az! :)))

Az akkumulátor meg teljesen gluténmentes. Mit jár nekem a szám mégis, he?

Ilyen amikor a két szerelem, a bélyeg és az ékszer találkozik :)))

Sokszor szoktam összeválogatni nagyobb tételben korai magyar bélyegeket, rengeteg van belőlük bezsákolva, ezeket karácsony előtt vitték el, a különlegesség benne a 2000 koronás Ikarusz 1924-ből, párban, hibátlanul, postatisztán. Nekem hihetetlen, 100 évig maradt meg ilyen csodálatos állapotban! :O

Az ékszer medálrésze pedig egy 1944-es Szent Margit, a Nagyasszonyok sorozatból. :)))

Ahogy közeledik végre a tavasz, úgy érzek magamban egyre több energiát, skiccelem fel az ékszerterveket, és most egy antik sorozatban gondolkodom, bélyeggyűjtemény nőknek, fa lencséken különleges bélyegek lakkozva, a világ számos egzotikus országából, hosszú láncon! Holnap azt hiszem neki is látok! :)))

Horrorkával csacsogtam ma sokáig telefonon, két nap múlva kezd az új munkahelyén, kihasználtuk ezt a cseppnyi szabadságot még, jókat nevetgéltünk, egészen elképesztő, hogy mennyire egyformán látjuk a világot! :)))

Nincsenek nála se szőnyegek… Sose szerettem a szőnyegeket, talán mert anyám szőnyegmániás volt, de tényleg nem értem a szőnyeget… Minek kell? Mert jó… Egy szép, eredeti perzsa rendben van. Azt értem, ha nem is a stílusom. Bár annak a falon a helye. Vagy egy vidám színű, dekoratív, modern. Hangulat. De a gyönyörű, könnyen takarítható parkettát letakarni valami csiricsáré, olcsó izével, aztán hetente többször porszívózni, meg fésülgetni a rojtokat!  :)))

Annyi minden jó dolgot lehet csinálni helyette!

Egyszer vagy 25 évvel ezelőtt megszámoltam ezeket a szörnyűségeket a lakónéniknél. 30 lakás, 54 szőnyeget láttam. Kb. Fele volt rojtos… :))) Értelemszerűen volt még egy csomó, amit nem láttam… :)))

Szóval máshogyan képzeljük mi a lakberendezést is, mint az átlagember.

Például sose értettem a padlóvázát. Persze vannak szép műkincsek, de nem azokról beszélek, hanem a sorozatgyártott izékről… Virággal feltölteni folyton egy vagyon… Száraz bigyók? Porosodnak és porlódnak. Idő, energia tisztán tartani megint… Mit lehet még tartani benne? Partvist? Sodrófát? Budákot? Lovaglópálcát? Ostort? Az meg hogy néz ki… :)))

Arra jutottunk, hogy a padlóvázát biztosan mindenki ajándékba kapja. :))))

Szóval vannak érdekes lakberendezési dolgok, amiket nem értek…

Horrorka rácsodálkozott tegnap, lekísértem, és elbaktattam nagyobb mennyiségű rücskös Ziziért az általa felfedezett boltba… Mindegy.

Mielőtt indultunk, levettem a zoknimat, és ahogy megszoktam… Felvettem cipőmet. Mehetünk…

Rákérdezett… Ha itthon van rajtad őrült zokni a meleg szobában, akkor a fagyos utcán miért nincs? :O

Hát mondom… A bokám sose fázik, a lábam fázós részét melegíti a cipő. Kell egy kis szabadság, utálom a teljes bezártságot. És hogy néznék ki szivárványszín pandamackókkal? Ugye?

Itthon meg fázik a lábam. Mert nincs rajtam cipő… Mezítláb szaladgáljak? A papucsomat mindig ott felejtem valahol. Az egyik az ágy alatt, a másik a számítógépnél. Mit nem lehet ezen érteni, detélleg? :)))

A karácsonyi takarításkor találtam egy dobozban néhány nomád medált, az egzotikus nagykerben egyszer (évekkel ezelőtt) fillérekre leárazták az utolsó darabokat ezekből az egyébként igen drága csodaságokból, és bár persze ölték egymást érte a nők, jó párat sikerült megkaparintanom. Rendes áron biztosan nem tudtam volna eladni a kész ékszereket, így meg azonnal elvitték. :)))

Aztán rájuk untam, eltettem őket, és most tudok velük tombolni megint. :)))

Rettenetesen hidegre sikeredett ennek a télnek a vége, már virágzott az aranyeső (rendes nevén aranyfa) a téren… Szegény virágok teljesen lefagytak. :(((

A nagyobb baj, hogy sajog a hidegtől a műtött térdem! Tegnap kezdődött, amikor muszáj volt elmennem itthonról, és azóta is érzem néha. Mondjuk azt értem, hogy fájt amikor lementem a bélyeges vevőhöz, meg jelez, ha kinyitom az ablakot. Na de! Honnan tudja a felfűtött szobában tartott térdem véletlenszerűen, hogy kint hideg van? Normális térd ilyesmit nem csinál, az biztos! :O

Tényleg nem jó megöregedni… :(((

Közben egyik tragikus hírt olvasom a másik után, szívszorító videókat láttam a földrengés utáni mentésekről. Milyen félelmetes lehet most ott élni, évekig rettegni az utórezgésektől. És szegény romok alá szorult tömegek, azt olvastam, hogy sokan egyszerűen megfagynak ma éjszaka… :(((

Aztán az van még, hogy fizetős, elit, reklámmentes szolgáltatás lesz a citromail, én mondjuk nem is bánom. Amióta létezik, azóta van citromail fiókom, nagyon kevés baj volt vele eddig is. De az már baj, hogy szinte minden szolgáltató bevet valami lehúzós trükköt, leginkább a kereskedelmi TV-k bosszantanak. :)))

Élőben a számomra ezek teljességgel élvezhetetlenek, a valóságshow-k, idétlen, időhúzó egyszerű kis vetélkedők nem érdekelnek, totál analfabéta vagyok a magyar celebvilágot illetően, de filmeket szoktam felvenni… Már olyan mennyiségű reklám van bennük, hogy keresgélni kell a film darabkáit… :)))

És akkor most az előfizető fizesse meg külön a rejtett tartalmakat IS! Najóóóóvan… És fizetni kell külön a jobb cikkekért is a neten, pénzt kérnek már mindenért. Magyar divat!  Én azt gondolom, hogy ez teljesen etikátlan, és nem kérem… :O

Nem a két fityingekről van szó, hanem arról, hogy genya dolog egy szerződött tartalomból a törvényesen engedettnél háromszor több reklámbevételt beszedni, az alacsonyabb jövedelműeket a szolgáltatás egy részéből kirekeszteni, és az előfizetőket kínozni. Nahhh! :(((

Egyébként az erőszakos, túl hangos, túl hamis, túl sokszor ismételt reklámokkal is úgy vagyok, hogy leginkább undort váltanak ki belőlem a hirdetett termékkel kapcsolatban. Eszem ágában sincs őket megvenni, csakis, kizárólag a kevésbé agresszív konkurens cég hasonló termékéért, szolgáltatásáért adok ki pénzt, azt se bánom, ha az drágább.

Szerintem ha a társadalom felfogná, megértené, hogy ezzel a tudatos vásárlással milyen csodákat tudnánk elérni, akkor megváltozna a reklámpiac, és még talán élvezhető reklámokkal is találkozhatnánk, mert a magyar reklámfilmek, meg a gyógyszermultik alkotásai… Hát… Valami bűn rosszak! :)))

Tisztelet a kivételnek, persze… :)))

Néha átnézem a régi ékszereket, ezt a láncot pont egy éve vették meg, Patakpart. A patakban aranyhallal. Ideje újra megfűznöm!  :)

Ma jó kis nap volt, Tlalok küldött egy kis lélekmelegítő napsütést délelőttre, Gábor is fel tudott ugrani ebédelni. :))) A rakott krumplim híre csodákat tud tenni, Horrorka is bejelentkezett. Már egy napja munkanélküli vagyok banya! Hát mondom… Gyere te naplopó, lumpen elem! :)))

A lánykám maradt is késő délutánig, csacsogtunk jóízűen, közben segített összevadászni a repülős bélyegeket egy halom albumból. Nem könnyű feladat! :)))

Banya! Egy afrikai repülő hal… Az nem jó? :)))

Történt egy érdekes dolog, ismerem én Horrorkát mint a rossz pénzt… Van egy fém dobozom rengeteg, már elkészült fülbevalóval, és mivel ő fülbevaló-mániás, hát minden alkalommal választhat magának egy párt. Mielőtt belemélyedt volna a válogatásba, felírtam egy papírra, melyiket fogja választani. Hosszú, linkes fülbevaló sötéttürkiz színben, vörösrézzel… És eltaláltam! :)))

Klassz dolog, hogy az értékrendünk is teljesen egyforma, de egyben furcsa is, hiszen ránézésre tiszta apja, én viszont úgy hasonlítottam anyámra, hogy mindenki szóvá tette, de nem volt semmiről, de tényleg szinte semmiről ugyanolyan véleményünk. :O

Gyerekkoromtól szerettem a színeket, de ő szó szerint kitiltotta a lilát, a pirosat és a rózsaszínt az életemből, mert a lila ocsmány, a piros cigányos, a rózsaszín nevetséges. Annyira belém sulykolta, hogy a mai napig ritkán készítek ezekkel a színekkel ékszereket… Majdnem negyven éves koromig rajtam elő se fordulhattak ezek a színek, aztán Gábormama beszélt a fejemmel, és igaza volt! Azóta a lakásomban rengeteg a rózsaszín tárgy, és „csakazértis”  hordok pirosat… Lilát nem, de az a férjem fradista múltja iránti tisztelet… :)

Na! Ettől most kedvet kaptam, holnap, a fotózás után előveszem a rózsaszín gyöngyök ládikáját, és pedrek néhány fülbevalót! :)))

Egyébként bolondos tavasz-hangulatom van, már csak 1-2 nap, és Gábor elvileg felszabadul az iszonyú súly alól, visszajön az apaszabiról a gépkezelő srác, és akkor végre mindent el tudunk intézni, teljesen kifogyott a háztartás mindenből, méter hosszúak a bevásárlólistáim, és kellene néhány ruhadarab is. Meg persze egy csomó helyre elígérkeztünk karácsonykor… :)))

Szóval tavasz! Már csak pár perc! :)))