Mesesajt és ibolyaillat

2023. március 14. - dr.ahalan

Megvolt végre az éves közgyűlés, nemigen jött el senki, lezajlottak a csőtörés nagy vitái már tegnap, elkezdődtek a munkák mind a hat lakásban, ez van. A biztosító nem fogja az egészet kifizetni, de szerencsére van pénze a háznak. :)))

Nemigen voltak viták, úgyhogy én döntöttem mindenben, kapu festése, korlátok megerősítése, talán festése, 15% a közös költség emelése kapcsán igazán méltányos, és kész. Most egy évig remélem nyugi van. :)))

Ma retró bevásárlásokról beszélgettünk, hogy mennyi minden eltűnt, megszűnt, átalakult, silányabb lett…

A piros mogyorós csoki például sokkal vacakabb, persze van helyette sok másfajta, jobb. De a mesesajt helyett nincs semmi. Ági úgy tudta, hogy megszűnt a dianás cukor, egészen fellelkesült, amikor megmondtam, hogy hol lehet kapni. :)))

Érdekes, az emberek nagy része máig azt mondja, gyűlölte a mesesajtot, és nagyon szerettem. Csokis volt, édes, kicsit sós… :))))

Tavaszi beszélgetés volt, még a fejem búbja is érzi, egyre hosszabbak a nappalok, kezdenek virágozni a téren a fák, és már sejthető a zöld szemben, a Gellérthegy oldalában. :)))

Gyerekkoromban ilyenkor mindig kibicajoztunk édesapuval a Ferenc-csatorna partjára ibolyát szedni, elmentünk egészen Vodicáig, át a rozoga fa hídon… Édesapu nagyon szerette a tavaszt, a meleget, és pont úgy gyűlölte mondjuk a novembert mint én… :)))

Aztán úgy 16 éves koromban hirtelen sok minden más fontos lett, leginkább a fiúk persze, meg a divat, a bulik, nem volt időm se bicajozni, se nyáron a Dunán sátorozni, és most, 58 évesen bizony sokat adnék egyetlen olyan ibolyaillatú délutánért.

Szóval tavasz van, március idusa. Csodajó! :)))

5 komment

dr.ahalan 2023.03.15. 22:45:25

Gábor végre elsikeredett a Mirákulumba, délelőtt fotóztam, főztem, ebédre jött Horrorka, hozott anyukának finomságot, és más kedves dolgokat. :)))

Az ebéd csirkepörkölt volt, bajai módra… „Éngyerekem” imádja, én is imádom, Gábor nem szereti, ergo ez volt hozzá az ideális időpont. :)))

Sütöttem kakaós-kókuszos sütit desszertnek. Nem beszélünk róla többet… Aztán sütöttem vaníliás sütit, vaníliasodóval, az végre ehetőre sikeredett… Bár a fogyasztás módját illetően megoszlottak a vélemények. :)))

Rengeteget beszélgettünk, jó volt. Büszke vagyok az értékrendjére, a tanulni akarására, arra hogy odafigyel a világra, kérdez, érdeklődik, olvas, gondolkodik. Képes elfogadni a jogos, építő jellegű kritikát, nem sértődik meg, és ha igazát érzi, akkor vitázik. Érvei vannak, szépen megformált, logikus mondatai. Megtanult harcolni… Nagy dolgok ezek manapság. :)))

Tegnap éjjel bulizni volt a barátnőjével, hozott nekem repoharat. Okos, kedves pohár, de a kapcsolódó token-rendszer logikáját nemigen tudtam átlátni. :O

Szerintem az egész repohár-rendszer marhaság. Törhetetlen üveg-gyanta poharakat tudnék helyettük elképzelni, tényleg megbolondult a Föld utolsó perceiben az emberiség… Szívószál tilos. Műanyag kajadoboz is tilos, a kínaiak pont lecarják… Akkumulátorgyár titkos engedélyekkel, az jöhet számolatlanul.. Elborítják a bolygót a pelenkák, a betétek, szatyrok, műszálas rongyok, palackok, de a szívószál… Na az veszélyes! :O

Szánalmas.

Az ünnep kapcsán furcsán néztem ki a fejemből. Kitört a Petőfi-narancsosítás… Szülőháza előtt kordonos, testőrös szónoklat, hablaty… Demagóg torzítás.
A költő szájába hazudott szavak. „Meeeeaszabadság!” Persze…

Kis szépséghibája az ügynek, hogy Petőfit az oroszok ölték meg, ugye… De erről csend van. Néma csend.

Néha azt gondolom, hogy már szólni se érdemes. Olyan szintű az elbutulás, a közöny, hogy nincs értelme.

Válasz erre

dr.ahalan 2023.03.16. 23:01:41

A nap, amikor nem történt semmi érdekes. Élveztem. :)))

Akkor érdemes bélyeget áztatni, amikor a Gábor nincs itthon, ilyenkor nyugodtan száradhatnak mindenhol, nem kell rávisítanom… Le ne ülj! Le ne ülj! Gyarmati bélyegek! :)))

Ott se ülj leeee! Osztrák klasszikusok… Sehová ne ülj le lécci! :)))

Valamikor a járvány alatt találtam meg egy nagy zacskót. Dél-Afrika… Akkor áztattam egy nagy tételt, el is adtam, ráuntam, most megint elővettem, halak, politikusok, egzotikus madarak és mindenféle érdekes dolgok száradnak mindenhol. :)))

Volt még a berobbant videó. Ázsiai fiú énekelte a Bánk bánt az ünnepen, a hideg kirázott a gyönyörűségtől, micsoda hang, micsoda szépség… Nem érdekelt, hogy provokáció volt-e, vagy gesztus az akkumulátorgyárak felé. Ninh Duc Hoang Long. Mindegy honnan jött.

Talán Vietnám? Mindegy… Magyar. Tetszik, nem teszik… Magyar.

Nekem sokkal magyarabb sok aljas, sunyi szemétnél, ostobánál, elbutítottnál, semmit érőnél, undorító talpnyalónál, még akkor is, ha narancsos… Kaptam tőle valamit. Értéket. Belekönnyeztem. :)))

Olvastam a kommenteket… Szétgyalázták. Mindent mondtak rá… Idézni is undorodom. Ezrek! A nagy magyarok! :O

Jó sok helyesírási hibával, természetesen. :)))

A büszke magyarok, Jahhh! :)))

Csirkefarhát. Jó az úgy… Meg Tóth Gabi. :)))

Mert miért nem az énekelte? Hehehe… :)))

És a videó:

www.youtube.com/watch?v=swWSiIFs0do

dr.ahalan 2023.03.17. 22:47:39

Lusta nap. Főztem egy kondér paradicsomos húsgombócot, házat tartottam, ötletbörzéztem, elvoltam… Holnap már jön a Gábor elvileg. :)))

Az akácosában nyolc fát kicsavartak a viharok, lesz Gábormamáéknak elég fa, nem kell venni. Barátoknak is tudnak adni, az már valami, ilyen árak mellett. :)))

Megcsíptem az egyik kedvenc kultuszfilmemet, felvettem, megnéztem. Veri az ördög a feleségét. )))

Nagykamaszként találkoztam vele először. Valahogy láttam a dolgokat… Vitáztunk. Főiskolán megint vitáztunk… Most, 58 évesen egészen máshogy láttam. Főleg mert ma nagyon aktuális. Több síkon. :)))

Csak a bugris maradt bugris. Vesztegető és megvásárolható. A valódi értékekre rá se néző, a vagyont hajszoló… Sok nagy költő megfogalmazta már, kár szót fecsérelni. :)))

Megszavaztam még magamnak egy kis agytornát, Lines to Fill. Más szellemi kihívás, mint a kijutós játékok, régen játszottam. Most fogok harmadszor végiggaloppozni az ötszáz pályán, most 1/97. :)))

A kvízpart viszont megszűnt. Több nagykvízt én írtam, micsoda megtiszteltetés volt! Három hónap munka kvízenként, könyvtári kutatások, komoly konzultációk, természetesen ingyen. Csak hogy jobb legyen a világ… Hát! Nem lett se jobb, se szebb, se okosabb! :)))

Akkor komoly munka volt. Ma már viccesnek tűnik… Hát tényleg! Melyik könyvtől, utazástól, verstől eltiltott bugris tudná, hogy hova tette a Teszlek süveg Draco-t, mikor született Petőfi, vagy hogyan születtek Munkácsy szalonképei… Ugye? :)))

Mehogy… A tótgabi! Na az! Bejövős… Meg a Kisgrofó! Meranézését…

dr.ahalan 2023.03.19. 23:32:33

Vasárnap éjjel megint, kurta-furcsa hétvége volt, a Gábor jött szombaton délután a Mirákulumból borostásan, dzsungeljelmezben, hozott hagymát, krumplit, medvehagymát, tojást, almát, főtt csülköt… :O

Ugrott a kádba, vette a borotvát, aztán illatosan és kívánatosan kilibegett a fürdőszobából. Már megint a kád szélén hagytad a fémtisztítót, majdnem azzal zuhanyoztam… És azok a paradicsomos húsgombóc-szörnyek a hűtőben… Mennyi volt eredetileg?

11… Négyet már legyűrtem! :)))

Vacsora előtt ittunk bort, kicsit kirúgtunk a hámból éjjel, lustán ébredtünk, ebéd után baráthoz mentünk délutáni kávéra. Fagyi is volt. Kávés. Szerettem! :)))

Megismerkedtünk a négylábú hölgyekkel… Hat fej, 16 láb. A béke szigete…

Bevásároltunk még a jövő hétre, két üzletben SE kaptunk elég csirkecombot, pedig nagyon drága… :O

Politikára nemigen volt idő. Elfogatóparancs Putyin ellen? Ott rohad majd el Moszkvában, bezárult a világ. Hét emelet mélyen retteg Soha többé nem lát se tengert, se naplementét. Ennyi volt… Persze ettől még sok tízezer orosz és ukrán embert fog meggyilkolni… Onnan, a föld alól. :O

És az egyetlen csicskása majd meglátogatja, leszáll a pokolba, mert zsarolható, mert becstelen.

Én szeretném hinni, hogy vége lesz ennek a rettenetnek..

Kivárjuk. Elsiratjuk a halottakat, és élünk tovább.

dr.ahalan 2023.03.20. 23:11:55

Dolgos hétfő volt, a Mirákulum-zöldségeket is fel kellett dolgozni, most minden fagyasztva, csinos hagymakocka-csomagocskák is… Rengeteg. Sokat sírtam! :)))

Nem volt se időm, se kedvem főzni, Gábor hozott gluténmentes Meki-menüt… Majd holnap sütök csirkét. :)))

Barátnőm ma rávilágított, kicsit átláthatatlan a gyerekkorom… Mondjuk tényleg zűrös! :)))

Anyám Pesten született, a nagyapám katonatiszt volt, a nagyanyám öltöztetőnő a József Attila színházban. A színház melletti pártházban laktak, anyám ott nevelkedett, igazi angyalföldi lány volt.

A hatvanas évek elején már látták rajta a betegség jeleit, féltek tőle, csodaszép volt, de velejéig romlott, gonosz, totál antiszociális, féltek hogy árt a húgának, ledeportálták Bajára, a dédikémhez. Ő nevelte utána.

Baján aztán beleszeretett apám bátyjába, akire édesapu egészen elképesztően hasonlított… De a Jóska hamar felismerte a veszélyt, józan gondolkodású, egész életében vagyont kaparó, dolgozó, güriző ember volt, teljesen fantáziátlan, szürke… Dolgos, tenyeres-talpas bunyevác lányt vett el, és Bajaszentistvánon épített házat.

Anyám, az őrült jampi lány, és apám, a jóképű, vidám jampi aztán összeházasodtak, és jöttem én… :)))

Aztán múltak az évek, anyámnak a háta közepére se kellettem, édesapu is élte az életét, ment focizni, ment a Dunára horgászni, sátorozni, anyám ment táncolni, engem igazából a dédike, és édesapu anyja, a nagymami nevelt fel. Csak átmentem a szomszéd utcába, és hol itt voltam, hol ott. Kedvemre. :)))

Aztán anyám felcsípte a nevelőapámat…Gyors válás, és gyors új házasság volt, édesapu nem akart elengedni, de anyám a szemébe röhögött… Csak nem gondolod, hogy megúszod a gyerektartást? Én Pestre megyek, ez egy úri család, a gyereküket várom…

És jött a félhúgom, Pestre költöztünk. Házat vettek. Akkor kezdtem az iskolát. Hamar érkezett a félöcsém is, ronda volt a ház, anyám depressziós lett, azt hitte sikk lesz Pesten élni, Váci utca… Divat, pénz, meg minden… Gazdag család, amerikai támogatók, arany, ezüst, szőrmék, Hitgyüli…

Mondjuk a nevelőapám végletekig fanatikus, és végtelenül aljas családjának nem kellett igazán ő sem… Én meg pláne nem! :))) Folyt. köv. :)))

dr.ahalan