Milyen képbe botlottam már megint, Baja, a Türr István emlékmű, ahol a Sugovica és a Duna találkoznak, velük párhuzamosan fut a Futrinka utca a Sugó partján, ezer aprócska nyaraló, igazi manóházak… Illetve régen manóházak voltak, mára sokat lebontottak, és modern biszbaszokat építettek a helyükre. :)))

A szerelmesek találkahelye, meglehetősen sok emlékem van róla. :)))

Valamelyik nap eszembe jutottak az első szerelmeim, sok-sok éve nem gondoltam rájuk…

Óvodában tetszett egy fiú, a nagymamája volt a dadus, az ovi kertjéből ráláttam édesapuék házára, ők pedig az ovival szemben laktak… Mondjuk a dadus elég gonosz banya volt, aki nem ette meg a levest, annak belemerte a főzeléket… A fiú bátyja meg szemérmetlenül elvette, és megette a süteményemet. :(((

Aztán huszonévesen hazajártam bulizni, és ő köteles volt minden találkozáskor fizetni nekem egy italt… A megállapodás életünk végéig érvényes! Ahányszor találkozunk, egy ital naponta! Néha tiltakozott, olyankor felhánytorgattam a sanyarú sorsomat, az elrabolt sütemények traumáit. :)))

Aztán az első osztályt már Budapesten kezdtem, nézegettük egymást egy fiúcskával, ő is jól tanult, én is, anyáink is egyformán sznobok és undokul affekták voltak cérna kesztyűcskékben és csini retikülökkel, szóval összeillettünk volna, de igazából először egy megátalkodott, csenevész kölyökbe szerettem bele. Bűn rosszul tanult, állandóan verekedett, aztán ki is csapták az iskolából. :)))

Felsőbe megint Baján jártam, ott három szerelem volt, az egyik reménytelen, a másik kettő nem. Szóval valaki mindig hazakísért, és cipelte a táskámat. :)))

Vérre menően gyűlölködtem egy Ildikó nevű kislánnyal, mert a L. nagy hóhányó volt, hol neki írt szerelmes levelet, hol nekem. :)))

Libbenő miniszoknyák, lánybandák, titkok, vetekedő tornagyakorlatok a játszótéren, akkoriban tornáztam, nem is rosszul, de aztán megerősödtem mellben, és lebeszéltek róla… Szóval lófarok, spárga, cigánykerék, talajgyakorlatok, intrikák… Szép emlék! :)))

Nyolcadikos voltam, amikor belekeveredtem egy motoros galeribe! Natttyon veszélyes fiúk voltak! :)))

Divat volt a lakótelepen a moped, 16-17 éves srácok egy nyáron át dolgoztak érte, vagy a szerencsésebbek a szüleiktől kiharcolták, szóval összeállt egy jó kis csapat, a veszélyességük annyiból állt, hogy bőgették a motorokat, esténként a mi házunk mögött jöttünk össze beszélgetni, izgalmas idők voltak. :)))

Babetták, Rigák, meg… A többire nem emlékszem. :)))

Egyszer a fiúknak tanítási szünetük volt, nekünk iskolába kellett menni, hát eljöttek a sulihoz, dudáltak, hangoskodtak, felkiabáltak, persze behívatták a lakótelepi nyolcadikos lányokat az igazgatóhoz, jött a beírás… T. Szülő! :O

Anyám kapta a frászt. Én meg a pofonokat. :)))

Édesapu jót nevetett, nahát… Már 14 évesen benne vagy a sűrűjében?  Vennék neked mopedet, de anyád nem engedné. :)))

Érdekes a kisvárosi lét, a Gábor semmit nem értett belőle először… Édesapunak volt 3-4 törzskocsmája nyugdíjazása után, ott ütötték el a délutánokat a haverokkal, 2-3 kisfröccs mellett. Kártya, biliárd, kugli, focimeccsek sürgős kitárgyalása, totó, lottó, fogadások. :)))

Az egyik kocsma tulajdonosa a régi motoros banda egyik tagja volt, de az csak akkor derült ki, amikor levittem Bajára bemutatni a Gábort. :)))

Ő a következőt tapasztalta, a mai napig téma és vicc a családi összejövetelek kapcsán:

Beléptünk, több asztaltól felálltak, odajöttek, megöleltek, puszi-puszi… Kirohant a pultból a Joci, üvöltve, tiszta káosz keletkezett, gyertek, gyertek, mit isztok… Aztán odakiabált nekem a hülye Lajos, láttalak ám Klárikám a börtönben, de nem mehettem oda hozzád! :)))

A Gábor ott már kezdett nagyon megriadni… Milyen börtön? És kik ezek az emberek? Mindenki ismeri a Klárát, hát micsoda helyzet ez? :O

Csendes parasztházra számított, halk szavú öregúrra, ahogy a Mirákulum kapcsán elképzelte a vidéki embert. Ő! A pesti! :)))

Aztán leültünk, beszélgettünk, megkérdeztem aput… És a Lajos miért volt börtönben? Hát bérgyilkosságért, de nem találta el az embert… :)))

Szóval magyarázkodhattam… Ezek az emberek mind a hajógyárban dolgoztak, ott élték le az életüket édesapuval együtt. A fiatalabbakkal pedig együtt nőttem fel, oviba, iskolába jártunk együtt, nyáron együtt strandoltunk, csatangoltunk… A Lajost is ismerem fél méteres korom óta. A börtönben meg dolgoztam. A Kozma utcában, a bútorgyár kereskedelmi osztályvezetője voltam egy rövid ideig. :)))

Az élet produkál furcsa dolgokat. :)))