Ezt a képet a Pinteresten találtam, nem tudom ki volt a fotós, de zseniális. :)))

Gyönyörű pasi volt Delon fiatalon! :)))

Mondjuk pont aktuális is a kép, egy kivételesen jó könyvet sikerült találnom a könyvtárban. Tél végére valami könnyed hülyeséget kerestem, és mivel igyekszem minden filmet megnézni, és minden könyvet elolvasni, aminek a helyszíne Velence, ezért kivettem a Velem, Velencében-t. :)))

Mondjuk nem egy szépirodalmi remekmű, de habkönnyű krimi… :)))

Bónuszként még megnéztem A velencei kurtizánt is, imádom azt a filmet. :)))

És persze szeretem a várost is, nemigen szeretek gyalogolni, de ott képes vagyok reggeltől késő estig menni, és menni, mert minden lépés mutat valami újat, valami elképesztőt, valami varázslatosat. :)))

Már sok-sok éve elkerüljük a turistaútvonalakat, az első években még érdekes volt a San Marco negyed (valójában hatod), a San Polo és a Santa Croce is a kisujjunkban van már, a Cannaregio-ban is jártunk jó párszor, még a Dorsoduro van hátra, meg a Castello, bár ott elég bajos a közlekedés. :)))

Szóval tavasz van… Ma már egész délután nyitva volt az ablak, ömlött be a napfény, nagyon tudtam neki örülni. Komor, hangulattalan, szürke tél volt, rossz hírekkel, háborúval, inflációval, rengeteg gonoszsággal a nagyvilágban.

Gábor jött kora este, kapott sült csirkét, ücsörögtünk egy kicsit, megbeszéltünk a dolgainkat, egyszer csak puncsfagyi-illatot éreztem… Ő nem érezte. :O

Hát mondom…. Te fagyiztál? :O

Ő nem fagyizott…

Pedig ez puncsillat! És tutti-frutti! :O

Szaglásztam, nem jöttem rá…

Gábor indult haza, a ház előtt felhívott, olyan az orrod, hogy elmehetnél vadászkopónak Takács! :)))

Alattam, a kisbolt előtt valami hülyegyerekek szétlocsoltak egy csomó energiaitalt, az illatozott olyan nagyon. :)))

Ebből arra következtettem, hogy ez egy jel. Figyelmeztet, hogy ideje elvinnie engem az év első fagyizására. Három gombóc lesz. Puncs, sós karamell, eper és kávé. Esetleg csoki… Az pont majdnem három, nem? De! :)))