Szégyen és gyalázat, Horrorkának sose volt meg ez a mesekönyv, pedig nekem alapdarabom volt, rongyosra olvastam, és valahogy neki elfelejtettem megvenni… Pedig minden jó mesekönyvet megkapott, még a Brumi sorozatot is felkajtattam. És erre ma jöttem rá! :O
Mindegy… Laza hétnek gondoltam ezt, de lehet hogy nem lesz az mégsem. Muszáj lesz megvívnom a bankkal.
A történet nagyon magyar…
1999-ben a Westel Gsm a kiemelt előfizetőknek felajánlott egy kártyadíj-mentes (Citi Bank) hitelkártyát, az volt benne a vonzó, hogy lehetett rá bármilyen fotót, és becenevet kérni. Gondolom ez ma már elképzelhetetlen lenne jogilag.
Meg is küldték a cuki kártyát, betettem a tárcámba, és nem használtam. Kegyetlen kamata volt! :)))
Aztán lejárt, küldtek újat, meg újat… 2005-ben, vagy 2006-ban aztán az történt, hogy késett a repülőgépünk, ha jó emlékszem, akkor Tunéziában, de lehet hogy Egyiptomban. Mindegy. :O
Mit lehet ilyenkor csinálni? Az ember lánya vásárolgat unalmában… Igen ám, de már minden pénzemet szétszórtam, magyar bankkártyával nem lehetett fizetni… Hát hoppá! Próbáljuk meg a hitelkártyát! :O
És működött! :)
Annyira jól működött, hogy a rafkós arab kétszer húzta le, mint utólag kiderült… Igazából nem költöttem sokat, két karton cigit vettem, egy parfümöt, és Horrorkának gumicukrokat, csokit. :)))
A bank küldött egy halom sárga csekket, azokkal kellett törleszteni. Fizetgettem is kétezresével, amíg a csekkek tartottak.
Persze havonta kaptam banki kivonatot, de nemigen olvastam el őket, gondoltam nem költöttem… Minek olvasgassam, ugye…
Aztán egyszer csak feltűnt, nem jött az új hitelkártya. Akkor megnéztem egy kivonatot mégis, túlfizetés kilencezer forint, gondoltam akkor váljunk el egymástól békében, úgyse volt az egész hitelkártya-ügynek jelentősége.
De a kivonatok csak jöttek, és jöttek, aztán SMS-es jöttek helyette, túlfizetés, még mindig. Hívtak is, tukmáltak volna rám még több hitelt, persze deviza-hitelt is… de nem kértem.
Teltek az évek, 2017-ben a Citi Bank lakossági ügyfeleit átszipkázta az Erste, máig ők küldik az sms-t. Túlfizetés… :O
Minimális, pár forintos költség havonta…
Most felhívott a bank. Ez tarthatatlan. Rendezzük! Hát mondom! Rendezzük, de mi a fene történt? :O
Nagyon kedves, szimpatikus fiatalember volt, utánanézett, valamikor 2005 környékén egy gyanús tranzakció történt, ezért letiltották a kártyát… Na mondom! Talán szólni kellett volna róla, nem?
Ők (mármint az előd) biztosan szóltak. Kaptam levelet… Hát mondom biztosan nem kaptam, ajánlottan pláne nem! :O
De azért rendezzük… Küldenének új kártyát, új szerződéssel, jogtisztán, valós adatokkal, és persze jó nagy éves kártyadíjjal. :O
Sorolná a lehetőségeket.
Hát mondom kell a francnak… Szüntessük meg az egészet! Megtarthatják a túlfizetést.
Aszongya azt nem lehet… Hát könyörgöm! Miért NEM lehet? Majdnem 20 éve szórakoznak velem, miért nem lehet?
Csak személyesen… És nem ők szórakoztak velem, hanem az előd-bank. Az információk nagy része azóta megsemmisült, nekik nem áll módjukban hozzájutni. Szerződés sincs…
Hát mondom! Nem is volt soha! Akkoriban úgy szórták ki a hitelkártyákat a bankok a fizetőképes, leinformálható, ingatlannal rendelkező budapesti lakosságnak, mint bolond pék a lisztet! Nekem is volt egy csomó, csak sose aktiváltam őket első vásárlással.
Fáradjak be…
Aztán már a beszélgetés után jutott az eszembe… Ha nem vagyok ilyen trehány, és ha kevesebb sárga csekkem lett volna, akkor könnyen járhattam volna én is pórul, mint olyan sokan… :O
A hátrahagyott hitelkártyák kisösszegű tartozásaival a bankok jó sok évig nem zaklatják az adóst, a kicsike adósság felhízik milliókra a kamatokkal és az adminisztrációs költségekkel, aztán egyszerre visznek házat, kocsit, párnacihát! :O
Ha a legkisebb tartozásom lett volna, akkor nem a bank hívott volna így 18 év után, hanem a végrehajtó rúgta volna rám az ajtót, és most Horrorkánál csöveznék… :O
Szóval azt hiszem felnövök végre, bemegyek a bankba, és intézni kezdem ezt a hülyeséget… :O