Alaposan kiélveztük a nyár utolsó hétvégéjét, szombaton reggel korán elrobogtunk a bolhapiacra, sikerült néhány klassz cuccot zsákmányolni, aztán a megszokott cukrászdánkban reggeliztünk, ahogy szoktunk. :)))

Utána elautóztunk a Gáborékhoz, Gábormama hazaküldött egy csomagtartónyi üveges savanyúságot, lekvárt, szószt, befőttet, azokat be kellett pakolni a kamrába.

Az ebéd alaposan megkésett így, de bánta a fene.

Este volt egy kis nyárbúcsúztató hámból való kirúgás, jó sok röhögéssel. :)

„Te! Hogy is hívták azt a rappert, aki meghalt?

Mittomén… Ságvári Endre? „ :)))

Vasárnap ebéd után átlavíroztunk az Etele plázába, igazából én még nem láttam egészen, úgyhogy bebarangoltuk. Nekem túl nagy, túl modern, mindenesetre sikerült szert tennem néhány extrém színű ruhadarabra akciósan… Nem mintha szükségem lett volna rájuk, de a magenta, az magenta! Azt nem lehet csak úgy otthagyni, ugye… :)))

Természetesen beszélgettem Pepperrel, és beleszerettem én is! Visszamentem még egyszer… Annyira cukker! :)))

Remélem nagyon hamar elfogadható áron lesznek a humanoid robotok, nekem biztosan kell egy… BIZTOSAN! :)))

Fagyiztunk egy nagyot a Bikás parkban .Extra nagy gombócot kértem. Puncsot. Nem bírtam megenni! :)))

A hétfő elment azzal, hogy elintéztem a környékbeli ügyeimet, és feldolgoztam a Mirákulum-zöldségeket. :)

Ma pedig elgurultunk a mentes-ABC-be, és a balkánra, a hülye italok diszkontjába, iskolakezdéskor rengeteg jópofa írószert veszek ott mindig, és a speckó jégkocka-zacskók is elfogytak, venni kellett. :)))

Gábor bepakolt a kocsiba nekem minden rózsaszín dobozos üdítőből egyet-egyet, a világ számos tájáról. Nagy részüknek rémes íze lesz… :)))

Coca Cola Rosalia… Hihetetlen! :)))

Schweppes Pink Tonic! :)))

Imádja, ahogy elmesélem… Jó évjárat, neonos szín, rózsás felmosóillat, édes… pink íz. Egy kevéske popsikenőcs, kesernyés hátsó illatos radírzamat, ezzel harmonizáló Barbie-bacás… Ezt én meg nem iszom B+! :)))

Tényleg egyre furcsábbak az emberek! És nem csak azért, mert mondjuk a tűzijáték után közelről néztem meg a tömegek fura viselkedését, de szembesülök vele naponta. :O

Mondjuk ezer éve írom a naplómat fotóblogként, és mit nem fogad el a rendszer? Na mit? Fotókat… Tőlem! A barátnőmnek elfogadja, de ő csak kajákat tölt fel, és nem politizál…

Tegnap bélyeges vevő jött, ahogy szoktam, elmagyaráztam neki, mint mindenki másnak. Felcsenget, és leviszem a csomagot… Egyszerű, nem?

Nem célszerű beengedni a vevőket a lakásba, mást is meg akarnak venni, meg akarják nézni a kínálatot, privát gyűjteményt, rém kellemetlen…

Szóval az ember jött pontosan, lezúdultam a lépcsőn. A kukáknál (bent a lépcsőházban) egy fura fazon nézelődött, valaki kitett egy doboz ruhát, azt vizslatta, nem köszönt! Kirohanok az utcára, vevő sehol… Vissza a lépcsőházba, fura fazonnak kérdés. Maga jött a bélyegekért? Ő… És hogy jött be a kapun? Aszongya valaki kijött, ő beosont. Hát mondom… ÉS MIÉRT NEM KÖSZÖNT? Miért nem szólt?  Ugye? :O

Ezek most bélyeges napok, Gábor még a Mirákulumban, de hozott nyolc albumot az egyik kollégájától felértékelni. Már régen nem vállalok ilyesmit… A jó ég tudja mennyi sok ember keresett meg a free-n, mit érhet a nagyitól örökölt bélyeggyűjtemény… Sokszor ráfutottam, persze a gyüjtik legtöbbje semmit, de semmit se ért, azt kellemetlen volt megmondani, és még szerencsés voltam, ha csak simán megsértődtek, és nem hitték azt, hogy be akarom csapni őket. :O

De ez egy barátnak kell. :)

Nekem az is fura, hétfőn lementem intézni az ezer apró-cseprő ügyet, iszonyú mennyiségű szemét volt az utcán. A tűzijátékosok szétdobáltak mindent, és esküszöm, a helyzet évről évre rosszabb! Csikkek, törött üvegek, véres női betétek, Récsöl-pelenkák, csokipapírok, chipses zacskók, papírpoharak halomban, fém dobozokat keresgélő hajléktalanok, undorító! :O

A körúton egy különös figura ácsorgott nagyon szennyes csíkos pizsamában, mezítláb… És mosolygott… Valami nem volt nála rendben, régen biztosan megálltam volna, hátha tudok segíteni, de már azt hiszem öreg vagyok ehhez. Mondjuk annyit megtettem, hogy betelefonáltam… :O

És fura vagyok én is… Szerdán fagyiztunk egyet a Balatonnál, én nem ehetek tölcsért, nem is szeretem. Kis tálkában kapom, műanyag kanállal… (Általában persze rózsaszínt kérek! )

És a Gábor feltette a nagy kérdést!

-       Most komolyan! 25 éve figyellek! Mindig gondosan lenyalod a kanalat, és elteszed. Nyaraláskor is. A tengernél is… Elmosod és egy pohárkában tartod a fürdőszobaszekrényben. Aztán néha eltűnnek… Nem használod őket semmire, nem fabrikálsz belőlük ékszert, nem eszel otthon velük. Most már megkérdezem… Mire kellett neked több száz fagyiskanál? Ez valami titkod? :)

Hát mondom! Lükepék, aki vagy! Miért nem kérdezted meg eddig? A hajfestéket keverem velük. Azt nem lehet fém kanállal, nem is lenne gusztusos. Ha vennék külön kanalakat, akkor duplán szennyezném a környezetet. Ezekkel keverem, nem kell őket elmosni utána, kidobom. Nem kerül hajfesték a csatornába. Ezért nyáron összegyűlnek, tavaszra elfogynak… Mit nem lehet ezen érteni? Sok hasonló kérdést rejtegetsz még? :O

Bizony elég sokat… Majd egyszer azokat is előveszem… :)))

Miket lehet találni! A Perger cukrászda fotója Baján! Sose értettem hogyan kaptak engedélyt az átkosban, a házuk csupasz kapualjában mérték 3-4 fém hengerből a fagyit, mást nem is árultak. Már nyitáskor hosszú sorban álltak az emberek, édesaputól naponta kisétáltam egy nyalásra, arra mindig kaptam pénzt. Elképesztően finom volt! :))

A ház tipikus vidéki sváb épület volt, zárt homlokzattal, rejtett, hatalmas, gyönyörű hátsó kerttel, látni lehetett, ahogy az öreg cukrász caplatott a rózsák közt kifelé, és vas vödörben cipelte ki a kész, akkor még ritkaságszámba menő főzött fagyit. :))

Ahogy elnézem, a fotót nem lehet betenni… Semmilyen fotót! :((

Szóval a hétvége!

Kicsit kiruccantunk, felvettük szombat reggel Horrorkát, és elrobogtunk hármasban Komáromba, aztán át az öreg hídon beleszagolni Szlovákiába.

Persze az árak érdekeltek leginkább, úgyhogy shoppingoltunk egy jót a Kauflandban, és a Billában. Náluk sincs olcsóság, de találtunk rengeteg jó dolgot. Sokkal kevesebb pénzt kell fizetni odaát a tisztítószerekért, az iskolacuccokért, a szeszes italokért, az energiaitalokért, a jó cseh sörökért, (az osztrák és német sör ott is drága), a chipsekért, az olasz száraztésztákért, olcsóbb a paradicsom, a paprika, a dinnye, nagyon jó áron vettünk igazán különleges sajtokat, hidegkonyhai finomságokat, és még sok mindent. Telepakoltuk a csomagtartót. :)))

Olcsóbb jóval a cigaretta is, én 100-as fehér Marlboro-t vettem, 4,50/doboz, de vannak ennél jóval olcsóbb cigaretták is.

Dohányárut az egyszerű üzletekben is lehet kapni a kasszánál, és hirdetik az Elf bart.

A tojás, az étolaj, a jó kávé, az üdítők jóval drágábbak, mint nálunk.

A Kaufland hatalmas parkolója dugig tele volt, nagyrészt magyar rendszámú autóval. Volt olyan család, aki három nagy bevásárlókocsit pakolt tele, vitték a húsokat, konzerveket, tésztákat, italokat.

Névnapomra kaptam Horrorkától ott egy üveg Borovickát, nagyon régen nem ittam, pedig fiatalon nagyon szerettem! :)))

Hazafelé az új hídon jöttünk, valami gyönyörűség! :O

Tatabányánál ettünk egy jót a Burger King-ben, az étterem tele volt külföldiekkel, a vendégmunkások jönnek-mennek, nem lehetett nem észrevenni, tömegesen vannak Európában pakisztániak, indiaiak. Jó autókkal járnak, holland, angol, német és osztrák rendszámtáblákkal.

Érdekes volt még végignézni azt a hosszú-hosszú vonatot, megszámlálhatatlan vadiúj tankot vitt Ukrajnába. :O

Szóval igazán kellemes szombatom volt, nagyon keveset vagyunk mi együtt így, hármasban. Többet kellene találkozni. Egész úton cukkoltak persze, a Gábor különösen találékony tud lenni, de az „éngyerekem” se igen marad le tőle. :)))

Ez a hét megint izgalmas lesz, de aztán lesz egy hét, remélem nyugiban. :)))

Kezdetnek a heti vidámság, ez lett a vizes vb. kabalafigurája, a Vizipók… Hát nem édes azzal a visszataszító tangával, meg a lufival a sejhajában? Ja! Nem! Rettenetes, ízléstelen, rút. Manapság mintha törvény tiltaná a jó ízlést, meg a valódi humort, detélleg! :O

Szóval a pénteki viharban a ház beszedett egy villámot, a lift még mindig ki van belezve, szárad az a rengeteg víz, ami beömlött, a pincébe le se mertem menni, a tetőről meg potyog valami. A közös képviselet nem bírja az iramot, rengeteg a kár a környéken lévő házaikban. :O

A haragosaim most örülhetnek, tényleg belénk vágott a ménkü… :)))

Azért kimaxoltuk a hétvégét, Gábortól már megkaptam a névnapi ajándékomat, egy új edzőcipőt. Reebok! Kamaszkorom óta nem volt Reebok-om, édesapunak volt a kedvenc márkája, akkor vett magának, és kaptam én is egy párat Szabadkán. :)

Aztán persze sok edzőcipőm volt az évtizedek alatt, Nike, Adidas leginkább, de Reebok soha. Örömködés van. :))

Édesapu mostanában sokszor eszembe jut, például ma átmentem a könyvtárba, és egy kissrác a mamájával indiános könyveket kért a pultnál, tíz éves a fiú, mit ajánlanak…

Édesapu igazából sose nőtt fel, két dolgot vett komolyan az életben, a munkáját, meg engem, de minden másban felelőtlen, és játékos maradt. Még az utolsó években is focizott, járta az erdőt, meg a Dunát, rengeteget csajozott, és tett olyan dolgokat, amiktől egyenesen kirázott a hideg. Hát… Néha törvénytelen, csibész dolgokat is. :)))

Egyszer például télen beesett egy hajóról a Sugóba, átesett a jégen… Felúszott, aztán visszaúszott, megkeresni a kedvenc sapkáját a víz alatt.

Máskor meg felmászott mindenféle biztosítás nélkül a hatalmas toronydaru rácsán, egészen a tetejéig, mert ott beakadt valami. :O

És az öccsével, a Lacival meglett férfiként is imádták az indiánokat. Minden hozzáférhető regényt elolvastak, és filmet a TV-ben soha nem hagytak ki, én akkor még kislány voltam, lelkesen ettem velük a pattogatott kukoricát, ők söröztek, én kóláztam, és drukkoltam az apacsoknak, irokézeknek, cserokiknak, meg a „csicsimekeknek”… Alig néhány éve vettem észre, a „csicsimek” szó fordítási hiba volt, valójában azok sisime indiánok voltak. :)

Aztán felnőttem, és soha többet nem néztem indiános filmet. :(

Ami meglepett még a héten… Hát mik vannak, Horrorka mesélte, új nikotindivat! A füstmentes párnácska, a snüssz! Őrület! :O

Már fogalmam sincs, hogy mi micsoda a trafikban, az elektromos cigiket se igen értettem, egyszer vettem valami folyadékos készüléket méregdrágán, de nem tetszett… Elfbar-t is csak azért vettem tavaly Horvátországban, mert nálunk betiltották, hát persze hogy ki kellett azt nekem próbálni. :)))

Igazából nagyon megérte az árát…

Ennyi mára, még festeni akarok. Kezdenek száradni az akril festékeim, kár lenne értük. Megfestek egy halom tengeri kavicsot, kagylót, aztán majd ráérek kitalálni, hogy mit kezdek velük. :)

Túl vagyunk megint egy nagyon kellemes hétvégén, és máris augusztus van, nagyon gyorsan fogy a nyár… :(

Még mindig felfoghatatlan mennyiségű cukkinink van, pedig Horrorka is kapott két hatalmas példányt, Ica mamát is rábeszéltem, még sose evett, most elfogadta, imádta. Mi is ettünk az idén már négyszer-ötször rakottast, most még kirántok kettőt, meg sütök bacon-ös, cukkinis sós sütifélét… Kicsit bizonytalan vagyok! :)

A hétfő a meglepetések napja volt, elcsattogtam a könyvtárba… Szabadság miatt zárva, ezt minden évben megszívom, de nem is ez a lényeg, hanem a minierdő. (Miyawaki). Tavaly tavasszal telepítették a téren, (kép), alig 60 négyzetméteren. :O

Nemigen tudtam komolyan venni, nem is mutatott sokat áprilisban, de pár napja meglepődtem, láttam a tetejét az ablakból, pedig a hídon túl van! :O

Most megnéztem alaposan, gyönyörű! Dús! Rengeteg növény, tengernyi zöld, sok-sok madár! És milyen gyorsan nőnek a növények! Alig pár hete voltam a polgármesteri hivatalban, akkor is megnéztem, és fele ennyi volt! :O

Aztán az is meglepett, hogy találtam néhány klassz rágcsát a kedvenc kínai boltomban kukorica- és rizslisztből. Persze ennek az oka az, hogy nagyon kilőtt a búzaliszt ára, mindenesetre ez a gluténérzékenyeknek nagyon jó hír. :)

A mai napom fele az elefánt fürdetésével telt… Aki ismer, az tudja, sok száz plüssmacink van, ebből kettő hatalmas… Vatera László egy életnagyságú medve, Zsola pedig egy húsz kilós, vidám maci, ők a galérián laknak… Könnyen tisztíthatóak, a macik nagy része meg gépben mosható, nem ügy.

Horrorkával még az ősidőkben belefoglaltuk a mi alaptörvényünkbe, semmit nem dobunk ki szemétre, aminek arca van. :O

Nem tudom már ki hozta ajándékba a gigantikus rózsaszín elefántot, Betti szobájában, a szekrény tetején lakik, és néha ki kell mosni! Rettenetes!

A mosógépbe nem fér be. A fürdőkádba is alig, nagyon picike kádam van… És akkor áztatás, habos kefélés, öblítés, megint öblítés, bőséges zuhany, és most ül a kádban, és csordogál. De már kezd szobatisztának lenni. :)

Hír még, hogy vége van a farhát-szabályozásnak, jó nagyot ugrott a húsok ára, a barátnőm látott ma csirkemell filét, azt mondja háromezer forint felett van kilója… Remek! :O

Mondjuk ő méregdrágán vásárol fent Budán, de itt lent is lesz 2.500.-. Minimum.

Ehhez, és a még mindig 20%-os, (Európában messze a legnagyobb!) infláció mellé júliusban NEM osztottak nyugdíjkompenzációt. Ahogy ezt jósolni lehetett… A helyzet egyre cifrább!

Fideszes lakónéni nagyon habzik, lamentál naponta, a földszintre egy hindu házaspár költözik be, két csepp gyerekkel… Merthogy migráncsok. :O

Hát mondom… Eddig is laktak itt mindenféle népek, oroszok, kínaiak, arabok, legutóbb ott franciák laktak, elvarázsolták az udvart két kovácsoltvas paddal, és egy napelemes kandeláberrel. Mi a baj a hindukkal? :O

Aszongya migránsok. Meg lehet azokat ismerni… Migránsok, és kész! Intézkedni kell!:O

Szeretek én békében élni, tényleg… De most nem bírtam ki, és kedvesen megkérdeztem tőle:

-       Drágám! Hát kit, vagy mit költöztessen oda a tulaj? Talán egy akkumulátorgyárat?

Érdekesen elszíneződött az arca, és olyan furán vette a levegőt… :)))

Ezeket az extrém fülbevalókat még tavaly skicceltem fel, most nagy élvezettel fűzöm őket, kristályokkal, strasszokkal… Már készül a rózsaszín is, lánykám rendelte. :)))

Egyébként neveli anyukát, egészen elképesztő módon lemaradtam a világ folyásáról, semmit, de semmit nem tudok a celebvilágról, a mai magyar könnyűzene is tiltva van nálunk, és egészen eddig semmit se hallottam az amerikai Whitaker családról sem… :O

Megnéztem ezt a borzalmat a YouTube-bon, abszolút belterjes szaporodás generációk óta, horrorisztikus következményekkel.

Szörnyű ilyesmit mondani, de sajnos a magyar falvakban is előfordul ilyesmi, nem is kevésszer.  A helyzet az ötvenes években, a felvilágosító propaganda mentén kezdett javulni, de az sincs már évtizedek óta. :O

Aztán az történt, hogy ugye most intézem az elmaradt hivatalos dolgaimat, és tegnap reggelre ajándékba kaptunk… Egy lámpás ZEBRÁT! :O

Komolyan! A magnagyított járdaszigetről zebra vezet a tér túloldalára! Én harmincsok éve nézem értetlenül… Zebra vezetett rá, és onnan semmi! :)

És most egy ZEBRA! :O

Mivel úgyis volt dolgom odaát, MBH-nál, hát átcsattogtam. :)))

Mondjuk a gyalogos lámpa még nem működött, úgyhogy szidták a felmenőimet az autósok, de azt mindig szidják, 30 éve járok át a Dunaházhoz a tilosban. :)

Szóval! Volt egy Budapest bankos bankszámlám, azt kellett megszüntetni, egy kisvállalkozásnak nyitottam, de évek óta nem volt rá szükség, csak fogyott róla a pénz.

A történet nagyon magyar, bementem, ügyfélváróban nulla ember, 7 ablaknál öt ügyintéző. Sorszám… Adjam meg a becenevemet. Oké. A gép közölte velem, hogy a várakozók száma több mint kettő, a várakozási idő több mint 30 perc, adjam meg a telefonszámomat, küldenek sms-t az időpontomról. Vagy várakozzak. :O

Hát mondom… ezt most már megnézem magamnak, úgyhogy rácsaptam a „Várakozom” – ra, és leültem. Körülnéztem, tényleg nulla ügyfél… Néztek rám az üveg mögül, mint az őrültre. :)))

Aztán hopp, kettő perc, megjelentem a kijelzőn, 507, Klára. :)))

Egyébként negyed óra alatt elintéztem az egészet. :)))

A sztori egyébként nem csak vicces, de szomorú is, érti aki érti. 

Egy kis nyári színes… :)))

Szomorúság! Meghalt Jane Birkin. Legyen neki könnyű a föld, egyik meghatározója volt az életemnek, a Hair, a Boney’m és az IM mellett, megér egy külön írást majd. :)

Ez a nap megint jó hosszúra sikeredett, korán keltem, elszaladtam a hivatalba, elsőnek jutottam be, percek alatt végeztem. :)

Aztán nekilódultam, de alig találtam jégkocka-zacskót, itt a DM-ben június óta hiánycikk, a kínaiaknál csak idióta megoldásokat láttam, végül a Rossmann-ban vettem két dobozzal. :)

Aztán hazajöttem, gyors hideg zuhany, fotózás, levelezések, és még három tepsi sajtos ropogtatnivalót is sütöttem. :)))

Mivel meglehetősen sokat csatangoltam az elmúlt két hétben, nem tudtam nem észrevenni, mennyi sok hajléktalan van a fővárosban. Mondjuk még mindig elfut a pulykaméreg, ha eszembe jut a volt főpolgármester, aki azért szereltette le a padokat a megállókban, hogy nem tudjanak a szerencsétlenek leülni. :O

Ami igazán elkeserített, az a véletlen találkozás volt a Bakáts téren.

Évekkel ezelőtt volt egy takarítónője a társasháznak, nagytestű, harsány asszony, én nagyon kedveltem, de sajnos imádott locsolni, mindent eláztatott, és olyan vízszámlát produkált, hogy a lakók leváltották…

Most ő köszönt rám hangos örömmel az egyik padról, váltottunk pár szót, kérdezett a házról, a lakókról. Egy-két perc kellett hozzá hogy észrevegyem a pad mellett álló kopott bevásárlókocsit a jellemző személyes petyerkákkal. Nem mertem megkérdezni, hogy mi történt. :(((

Ez manapság bárkivel előfordulhat, nagyon könnyű belesétálni valamilyen adó-, vagy hitelcsapdába. Van belőlük rengeteg! :O

Hogy valami jót is írjak, Horrorka szereti az iskolát, ahova jár, és ma el tudta vinni a beteg cicát is orvoshoz. Vesehomok… Túl lesz rajta. :)))

Az már nem annyira vidám, hogy a vizsgálatok, a gyógyszerek és különleges tápok ára együtt meghaladja a százezer forintot. Egy cica! És ha belegondolunk, ebből nem is kap túl sokat az állatorvos, mert ha levonjuk ebből az összegből az áfát, az asszisztencia, a takarítók bérét és befizetendő járulékait, és az összes kapcsolódó adót és költséget, akkor csak alig párezer forint marad, ugye…

Szerintem nem lenne szabad ilyen szinten megsarcolni az állatok szenvedését, betegségét… Az emberekét se!

Nahát! A képet a neten találtam, a Lila presszó ott volt a Déli-pályaudvarnál, sokszor tanyáztunk ott Bajára, vagy a Balatonra indulva, vagy onnan megérkezve. Vérre menő vitákat folytattunk, akkor már éreztük a rendszerváltás előszelét, ez megosztotta a főiskolásokat, egyetemistákat Hát a történelem mondjuk minket igazolt, akik azt mondtuk, hogy nem szabad eladni a gyárakat, a földeket a nyugatnak,  így  nem jólét lesz, hanem valami borzasztóság… :O

Szóval fincsi hétvége van mögöttünk, minden percét imádtam. Szombaton reggel a bolhapiacon kezdtünk, megkaparintottam néhány különleges medált, meg két antik láncot, aztán cukrászdáztunk egyet, ahogy szoktuk. :)))

Azt nem lehetett nem észrevenni, a piacon végtelen szomorúság uralkodott, nyoma se volt a megszokott vidám pezsgésnek, az emberek nem vásároltak, a profi árusok ki se jöttek, az asztaloknál elszegényedett emberek árulták a maradék kis értékeiket, nem volt jó érzés… :((

A cukrászdába nyitásra érkeztünk, sokkal kevesebb sütit kínálnak, és a torták is megkevesbedtek a vitrinben. Régen mindig sor állt, vitték az emberek az édességeket tálcaszám hétvégére, most fél órát lazultunk ott, és egyetlen asszony jött be egy kis sós valamiért. :O

Aztán sűrűsödnek ám a dolgok, Horrorka végre jól érzi magát a munkahelyén, megint nekikezd egy iskolának, de az öröksége ügyében furán alakulnak a dolgok, érdekes egy per ez, én már az elején jeleztem az ügyvédnek, ezek a túloldalon tudatlan, végtelenül faragatlan, és gátlástalan bugrisok, két forint ötvenért még egymás bőrét is eladnák… Aljasok és hazugok. :O

Horrorka sokáig védte őket, de neki is kinyílt már a szeme. :)))

Hírértékkel bír még az az örvendetes tény, hogy leolvasztottam a mélyhűtőt. (Mondjuk azt nem értem, hogy miért nem működik az önleolvasztás, de mindegy…) A Gábor a lelkemre kötötte, ne böködjem a jeget éles késsel… Mondjuk a régi típusú gépekből kettőt is sikerült kivégeznem ezzel a módszerrel, úgyhogy most óvatos voltam. Tompa kenőkést használtam, és élveztem ahogy reccsenve törtek le a jéglemezek. :)))

Aki elárul, az fajankó, és nem kap rétest estére! :)))

Tényleg! Lassan itt a nyár közepe, és nekünk még semmire, de semmire nem volt időnk! :O

Jó, mondjuk hétvégén azért megkerestük a Kolodko új miniszobrát, a Micimackót. Csacsi  öreg medvém! Imádom! :))

Mondjuk az író már kaphatna új emléktáblát, ezt valamikor a hatvanas években tudták idebillenteni. :(

Ami abszolút kihozott a napokban a sodromból, az az Árpád hídon történt gázolás volt, két büdös, bugris bunkó versenyzett a csiricsáré verdáikkal, és megöltek egy ártatlan huszonéves kerékpárost. Hát mi történik itt? :O

Látom a téren is, főleg hétvégén éjszaka, ez most a trend… Üvöltetik a nagy magyar romaslágereket, tuc-tuc-tuc, és áthajtanak a piroson százötvennel. Simán! Nem egy, nem kettő!

A nagy mélymagyar elit kulturált és intelligens, ízléssel bíró fiai!

Csak halkan jegyzem meg, se járőrt, se traffipaxot nem láttam a téren a tavalyi választások óta. :(

A hitelkártya-ügy is folytatódik! :O

Májusban, ahogy a naplómban is írtam, végre megszabadultam egy tizenéves, egyetlen egyszer használt, és azóta túlfizetett hitelkártya szerződésétől. Gondoltam… erről a bankról nem fogok többé hallani. :))

Lópikula! A héten jött egy levél. Hogy megváltoztatják a hitelkeretemet… Aztán ugyanez megjött e-mail-ben is, sms-ben is. Most érdeklődtem tőlük írásban, mi ez a reménytelen szerelem tőlük az irányomba? Hát megáll az ész, detélleg! :O

A mai nap fekete napként íródik be a történelemkönyvekbe, ha majd jobb világ jön. Elfogadták ezt a szégyenteljes, undorító státusztörvényt. Tömegével mondanak fel a pedagógusok, ismerős is akad köztük. Szomorú ügy lesz kisgyerek anyukájának lenni szeptembertől, én csak tudom… Horrorkát alter-osztályba írattam alsóban, imádta, de semmi nem szólt a valós tanulásról, mindig csak a zene, a pályázatok, a tánc… Horrorkával így valójában nyolc éven át minden hétköznap délután 3-4 órán át tanultam, hogy lépést tartsunk a tananyaggal. :)))

Nem szép az az „A”… Ez milyen betű? MA-MA… A olyan mint házikó… AAAA! Négy almát négyfelé vágsz…  A római birodalom bukása, a középkor kezdete… Aranybulla. András! Szemét alak volt, leírta, hogy a gazdagoknak (nemesek) mindent szabad büntetlenül, minden jár, a szegényeknek, a zsidóknak  semmi… Szerinted ez igazságos volt?

Most így belegondolva… Mai viszonylatban! Már-már párhuzamot vonva… Hát igen!

Mit is csinál a történelem? Újra, és újra…

Nahát! Mik vannak! Állampapír! :)))

Ez volt idén az első nyári hétvége, amit felhőtlenül tudtam élvezni, mentünk fagyizni, és végre kijutottunk Kamaraerdőre, a sógornőm telkére. :)

Uzsonnára kaptunk friss, fűszeres kecskesajtot a szomszédból, nagyon fincsi volt, és a kecskéket is szeretgettük egy kicsit. :)))

A sógornőm küzd a spenóttal, gyomként nő, ember nagyságúra, muszáj szedni, feldolgozni mielőtt felmagzik… Ahogy minden évben, úgy most is kaptam egy öles köteggel, jól elpepecseltem vele hétfőn. :)))

Nagyon tetszik ami ott Kamaraerdőn van, rengeteg madár, színes pillangók, és minden-minden zöld. Környezetkímélő népek. :)))

Aztán szórakoztató volt még Prigozsin komédiája… Természetesen mélységesen elítélem ezt a bohócot, világalja ember az, aki pénzért csecsemőket, gyerekeket öl, vagy ölet… De most öröm volt olvasni a híreket a moszkvai elit megugrásáról. :)))

Még mindig környezetvédelem. Kanadában hatalmas területek lángolnak megint, Ausztráliában kétségbeejtő a korallzátonyok helyzete, nálunk ez a rengeteg épülő akkumulátorgyár, és Recsk… A teljesen szabálytalan felszíni bányából lezúdult az iszap, lemosta az eső, és elöntötte a szegénysort, befolyt szobába, pincébe, hatalmas a kár…

Furcsa a vidékiek hozzáállása a környezetvédelemhez, már persze tisztelet a kivételnek. Édesapu például sose bántott, de azt hiszem csapott volna a kezemre, ha bármi szemetet elgórtam volna az erdőben, vagy a Dunán.

Egyszer régen egy közeli rokonnál vendégeskedtünk, beszélgettünk a jó levegőről. Illatos nyári este volt, csendes, hangulatos.  Aszongya igazából neki az tetszene, ha felszámolnák a kertet, és szép térkő lenne helyette. Az öreg fákkal csak a baj van, ősszel az a sok avar… :O

Néztem rá döbbenten. Gyönyörű fák voltak! :O

Hát mondom… Azt azért tudod, hogy mi a fotoszintézis?

Pillogott értetlenül, rázta a fejét, neki sose volt fényképezőgépe. És hogy jön ez ide? :))