Ezeket az extrém fülbevalókat még tavaly skicceltem fel, most nagy élvezettel fűzöm őket, kristályokkal, strasszokkal… Már készül a rózsaszín is, lánykám rendelte. :)))
Egyébként neveli anyukát, egészen elképesztő módon lemaradtam a világ folyásáról, semmit, de semmit nem tudok a celebvilágról, a mai magyar könnyűzene is tiltva van nálunk, és egészen eddig semmit se hallottam az amerikai Whitaker családról sem… :O
Megnéztem ezt a borzalmat a YouTube-bon, abszolút belterjes szaporodás generációk óta, horrorisztikus következményekkel.
Szörnyű ilyesmit mondani, de sajnos a magyar falvakban is előfordul ilyesmi, nem is kevésszer. A helyzet az ötvenes években, a felvilágosító propaganda mentén kezdett javulni, de az sincs már évtizedek óta. :O
Aztán az történt, hogy ugye most intézem az elmaradt hivatalos dolgaimat, és tegnap reggelre ajándékba kaptunk… Egy lámpás ZEBRÁT! :O
Komolyan! A magnagyított járdaszigetről zebra vezet a tér túloldalára! Én harmincsok éve nézem értetlenül… Zebra vezetett rá, és onnan semmi! :)
És most egy ZEBRA! :O
Mivel úgyis volt dolgom odaát, MBH-nál, hát átcsattogtam. :)))
Mondjuk a gyalogos lámpa még nem működött, úgyhogy szidták a felmenőimet az autósok, de azt mindig szidják, 30 éve járok át a Dunaházhoz a tilosban. :)
Szóval! Volt egy Budapest bankos bankszámlám, azt kellett megszüntetni, egy kisvállalkozásnak nyitottam, de évek óta nem volt rá szükség, csak fogyott róla a pénz.
A történet nagyon magyar, bementem, ügyfélváróban nulla ember, 7 ablaknál öt ügyintéző. Sorszám… Adjam meg a becenevemet. Oké. A gép közölte velem, hogy a várakozók száma több mint kettő, a várakozási idő több mint 30 perc, adjam meg a telefonszámomat, küldenek sms-t az időpontomról. Vagy várakozzak. :O
Hát mondom… ezt most már megnézem magamnak, úgyhogy rácsaptam a „Várakozom” – ra, és leültem. Körülnéztem, tényleg nulla ügyfél… Néztek rám az üveg mögül, mint az őrültre. :)))
Aztán hopp, kettő perc, megjelentem a kijelzőn, 507, Klára. :)))
Egyébként negyed óra alatt elintéztem az egészet. :)))
A sztori egyébként nem csak vicces, de szomorú is, érti aki érti.
