Lezajlottak a választási izgalmak, mindent elintéztem amit akartam, letudtam az orvosi vizsgálatokat, ideje ráfordulni a nyári üzemmódra, ezer a teendő. :)

Azelőtt nem is értékeltem, pedig micsoda öröm! Tervezni, megszervezni, beszélgetni róla. :)

Ma Horrorka jött reggel, ő is kivizsgáltatja magát amíg még adnak emberi időpontokat Budapesten. Korán reggel lecsapolták a vérét, jött éhesen, kávé, és krumplis pogácsa várta, szereti, hát sütöttem tegnap két tepsivel. :)

Abszolút gluténmentes, mégis imádja mindenki… Mármint a pogácsa. Nem Horrorka. :)

Közben persze lehet önfeledten mulatni a választás utáni balhékon, már kezdenek potyogni a csontvázak, a messiás is kezdi már megmutatni az igazi arcát. :)

Azt riasztó hallani, ahogy a tiszások áhítattal köszönnek egymásnak úton-útfélen: Áradjon! Baccus… A rabszolgalány meséje jutott az eszembe, kirázott a hideg! :O

Nagy az öröm a kerületben, Baranyi Krisztina elnyerte újra a polgármesteri széket, marad az emberbarát hivatal, tovább szaporodnak a zöldfelületek, megmaradnak a Mester utca platánfái, hát mi kell még? :)

Karigeri is marad a helyén. Neki még van mit megmagyaráznia a két évvel ezelőtti választás kapcsán, de azért örülök neki. :)

Baja mondjuk elesett, de ha a bajaiaknak ez jó, hát engem nem érint.

Szóval nyári üzemmód. :)

Holnap le akarom olvasztani a mélyhűtőt, aztán mehet bele az ipari mennyiségű jégkrém, a jégkockák, kell XXL-es jégkockazacskó, jövő héten már vastagodni fog a kánikula. :)

Macimosás is aktuális sokaknak, most majd száradhatnak az ablakpárkányon.

Sürget a kertészkedés is, a licsi és tamarind fácskáim a gigantikus pálma cserepében növekszenek, át kell őket ültetni… De hogy hol fogják leélni az életüket, azt nem tudom. Heten vannak, mint a gonoszok. :)

Érdekes ez… Én dohányos ember vagyok, a növények mégis ragaszkodnak hozzám. Öt tamarind magból öt csírázott ki, és indult életnek, pedig ahogy olvastam, a tamarind viszonylag nehezen csírázik… :O

Egyébként tündéri növény, a magyar akácnak rokona, a levelei is olyanok, éjszaka a növényke elalszik, összesimulnak a levélkék. Szerencsére horkolni nem szokása. :)

Nyár! :)

Holnapra pedig rakott cukkinit terveztem. :)

Nocsak, ezek szerint az elektromos roller nem mai találmány. Már persze ha igazi a fotó. A Pinteresten sose lehet tudni, hogy mi az igazi. :)

Begyalogoltunk a júniusba, ma megint az okmányirodában kezdtem, kiváltottam az európai egészségügyi igazolványt, okos dolog. Most se kellett várnom egy percet sem, azonnal hívtak, kedves emberke ellenőrizte az adataimat, és már nyomtatta is a plasztikkártyát… :)

Még egy tárgy. Nagyon sokat elmondanak az emberekről azok a tárgyak, amik körülveszik. :)

Érdekes, se a nagymamámnak, se a dédikémnek nem voltak személyes tárgyaik… Voltak persze bútoraik, konyhai cuccaik, pár ruhájuk, néhány csipketerítő, 1-2 váza, és kész. :)

Dédikének volt egy arany gyűrűje, nekem adta, azért emlékszem…

Soha nem shoppingoltak, pedig nem voltak szegények, mindketten nagy házat örököltek, :)

Hát nálam vannak tárgyak, több is mint kellene. :)

Csak a kártyák ugye…  Az elmúlt 35 év lejárt, vagy okafogyottá vált plasztikjai… Egy porcelán dobozkában laknak, és rengetegen gyűltek össze. :)

Sok-sok bankkártya. Céges is, magán is.  Még az a hitelkártyám is megvan, amit promóciós céllal sóztak rám, és elfogadtam, mert nagyon buli volt, meg lehetett tervezni, fotóval, becenévvel. :)

Tagsági kártyák, szolgáltatói aranykártya, régi céges Metro-kártyák, kódkártyák, egy egyiptomi hotel strandkártyája, amiről nem is tudtuk meg, hogy miért osztogatták, és mire lehetett használni. Se a tengerparton, se a medencéknél nem kérték soha. :)

Védettségi igazolvány, micsoda felesleges hülyeség volt az is… 

Belépőkártyák, kedvezménykártyák, pontgyűjtők. Iszonyú mennyiség!

Olasz telefonkártyák. Hogy azokkal én mennyit bajlódtam! Még a mobiltelefonok előtti időkben azokkal tudtam hazatelefonálni. Fülkéből! :)

Az élet kártyákban elmesélve. :))

Most selejtezési kedvem van, gondoltam felszámolom ezeket… Feldarabolom őket, és mehetnek a szemétbe. :)

Aztán meggondoltam magam. Igazán nem foglalnak sok helyet… Szépen visszapakoltam mindet. :)

Igazából nagyon jó volt őket nézegetni… :)

És a hab a tortán! A kártyák alatt a dobozka rejtegetett még pár tucat nagyon ritka bélyeget. Azoknak igencsak megörültem. :)

Szóval selejtezek… Megfogadtam,, hogy így vagy úgy, de a lakásból ezután kikerül hetente két tárgy. Amiket nem szeretek… Vagy feleslegesek. :)

Az anyósom randa köcsögeivel és vázáival kezdem… Megkíméltem őket, mert azt gondoltam, talán értük jön. Szerette őket… Hát nem jött. És már tán egy évtizede is annak, hogy meghalt.

A konyhafelszerelés egy részétől már a járvány idején megszabadultam, de vannak még gyanús darabok… :)

Igazán lenyűgöz a babaházak világa, hatalmas divat a Föld boldogabb, gazdagabb részein, felnőttek babaházakat, tündérkerteket építenek, érdemes nézegetni az erről készült videókat. :)

Most szintet lépett a téma, már működő, parányi szerkezeteket is lehet kapni, két centis turmixgépet, villanykályhát, pirinyó lámpácskákat, mozgóképet mutató TV-t. Mesevilág! :)

Nekem még a tegolaházig sem sikerült eljutnom, pedig az olasz tetőcserepeket vagy 15 éve megvettem, és minden mást is hozzá. :)

Szombaton ebédelni voltunk Krisztiékkel, ez most nem volt túl okos választás. Egy szerb grillétterembe mentünk a Corvin sétányon, és tényleg nagyon jó kajákat ettünk, de valahogy  nem ugyanazok az árak voltak az étlapon, mint amiket a neten láttunk. :(

Eddig ez volt a legdrágább együtt-ebédünk. :)

Természetesen mindenhol, mindenkinél téma a politika, állítólag Karácsonyt a csúcson mérik, M.P. gyakorlatilag teljesen elmosta az ellenzéket, és hatalmasat harapott ki a Fidesz szavazóbázisából is.

Merthogy árad a Tisza… Arra gondoltam, hogy megalakíthatnánk a Duna pártot. Duhaj Nagyik Pártja! :)

Nekem azért lennének kérdéseim. Még mindig nem kaptunk választ a pedofilbotrány kapcsán felmerült kérdésekre, érdekelne még, hogy ki és honnan finanszírozza ezt a nagy magyar esztrádműsort, és miért hiszik el az emberek még mindig a kamu videókat. :(

Szemetes Budapest. Igaz… Főleg vasárnap reggel. A bulizós fiatalok nem találnak szemetest, hát szétszórnak mindent. Látom… De minek kell kamu videókat lőni? :O

Kb. két hete felfigyeltem a téren egy közlekedési lámpa alatt három szép, rózsaszín szemeteszsákra, meg néhány sörösdobozra… Ki vitte oda? Nem életszerű, az emberek a szemetet nem viszik ki mindenki szeme láttára egy bekamerázott tér közepére, ez marhaság. :)

Aztán láttam, videóztak bőszen… És aztán elvitték a zsákokat, gondolom máshol is szerepelniük kellett. :)

Leginkább azon tudok nevetgélni, hogy a Karigerit gyalázó videók közt rengeteg a bólogató, vidéki acsarkodó, nagy részük persze alig se járt a fővárosban, de ők nagyon tudják ám! :)

Van még ez a háborús paráztatás, na az aztán túlmegy minden határon! Szó szerint elvárják a nagyon okos népektől, hogy rettegjenek. És azok rettegnek is.

Vicces világ ez, hiába…

Ezen a lapitopin fergeteges fotók vannak elmentve, ezt Velencében lőttem 2003-ban, tavasszal egy hosszú hétvégére mentünk Gábor szüleivel együtt. :)

Botero-lázban égett a város, kiállítások, rengeteg köztéri szobor, és maga Botero is ott szaladgált. Mesebeli napok voltak. :)

Bent laktunk a városban, egy öreg szálloda tetején, két szoba, közös tetőterasz, rálátással a Canal Grande-ra. Reggeli után szétváltunk, mi Gábormamával a múzeumokat, kiállításokat jártuk, és vásárolgattunk, a „fiúk” mentek a tengerészeti múzeumba, meg a temetőszigetre, háborús emlékművekhez, és amennyit látni lehetett, annyit megnéztek az Arzenálból.

Este aztán közös vacsora valamelyik csatornaparti megfizethető étteremben. :)

Gábor ma megjött a Mirákulumból, Gábormama egy angyal, alaposan megpakolta korai finomságokkal. Retek, újhagyma, cseresznye, eper, bodzaszörp.

A cseresznye a mi ősfánkon érett, ménkű magasan van, az akácosnál, a Gábor bozótvágóval tud csak a közelébe férkőzni ilyenkor. A fa maga akkora, hogy létrával is csak a harmadáig lehet feljutni, úgyhogy a gyümölcs nagy részét a madarak eszik meg.  :)

Holnapra beterveztem egy cseresznyés pitét. :)

És akkor a téma: A babaváró hitel. 2019-ben indították útjára, emlékszem, a fejemet leszedték a narancszombik, amikor megírtam róla a véleményemet. :)

Tíz milliót adtak kamatmentesen a leendő szülőknek. 40.000 család vette fel. Egy gyerekre kamatmentesség, kettőre 30% kedvezmény, 3 gyerek esetén nem kell visszafizetni a pénzt.

Hogy öt év alatt mennyi esély van három gyereket szülni, azt most nem említem. Hogy micsoda testi, lelki megterhelés egy anyának? Ugye?

Igen ám, most kifutottak a hitelek, és bizony a családok 25%-ánál nem jött a baba, lehet visszafizetni kamattal, kamatos kamattal, büntetőkamattal, inflációs szorzókkal, illetékekkel és egyéb költségekkel együtt. Devizahitel 2.0. :(

Kattog a kampány közben, Magyar Péter elképesztő tömegeket mozgat meg szerte az országban, egészen olyan, mintha lenne ebben az országban ellenzék. Csak messziről kell nézni, hunyorítva. :)

Hogy jót is írjak, ma elmentem az új személyi igazolványomért. Harmadszor jártam ennél a kormányablaknál, mindhárom alkalommal percek alatt végeztem. Kedvesek, udvariasak, mosolyognak… Le vagyok nyűgözve, hogy ilyen helyek is vannak még Magyarországon. :)

Szóval imádom a májust! :)

Vasárnap Horrorka érkezett közös szülinapozásra, megint csudajó ajándékokat eszelt ki, találékony gyerek! :)

Jóféle itóka, gömb üvegben. Mint egy boszorkány kristálygömbje! :)

Százfűlé főzet… Dísz, ő kísérletezte ki a folyadékot. Mica por úszik benne, kavarog percekig, ha megrázom. Olyan, mint a varázslat! :)

Finomságokat is kaptam, idegen ízeket, vicces zoknikat.

Aztán mivel már nagyon régi volt az álomfogóm, és teljesen elszürkült, nem lehetett már tisztítani, kaptam újat. Gyönyörű! Flamingó-rózsaszín! :)

Gábor meghívott minket a vietnámi étterembe, mi kacsát ettünk pirított zöldségekkel, rizzsel, Horrorka óriás kagylókat. Isteni volt! :)

Hazafelé bementünk a kínai szupermarketbe, mindenféle furaságokért. Zselék, kekszek, édességek, a lánykám a párját akarta megviccelni a szárított kacsaszárnnyal, meg a többi rettenetességgel… Szemezett a duriánnal is, végül csak egy csomag cukorkát vett. (Képen)

Egyenként kapszulába zárt durián-karamella. Hát… Egyet bekapott a kocsiban, szellőztettünk ezerrel. :)

Hagyott nálam is két szemet, de még nem mertem kinyitni. :)

(A durián a világ legbüdösebb gyümölcse. :) )

Ma a Gábor jött köszönteni reggel, Gáborpapa csodálatos virágzó bokrocskát küldött. Begónia. :)

Hívott a sógornőm, neki két napja volt szülinapja, ő fehér virágú bokrocskát kapott… Gáborpapa egy csoda! :)

Mr. Negyven év hazajött pár napra a franciáktól, a lánya esküvőjére. Hívott, egy csodás nyári programot szervez nekünk. :)

Május… Hétfőn könyvtárban jártam, megnéztem a Miyawaki minierdőt a híd lábánál, és nem hittem a szememnek! A ványadt pálcákból emelet magas, sűrűn zöldellő fák lettek, a bokrokkal együtt áthatolhatatlan rengeteget alkotnak Budapest kellős közepén! :O

Vannak még csodák, vannak még boldog pillanatok… :)

Meg kell tanulni a kicsinek is örülni. :)

Na! Ilyennek kellene lennie egy lombkoronasétánynak és kilátónak. Ugye…

Ma Horrorka szülinapja van, a barátjával elvileg kint voltak az Állatkertben, kértem egy speciális fotót, remélem nem felejtették el. Csótánycsokor! :)

Ma lehoztam a galériáról az 1999-es naplómat, izgalmasnak tűnik. Akkor se nagyon unatkoztam! :)

Még csak az elején tartok, de már találtam bulit, meg érdekes figurákat. Teljesen elfelejtettem  őket. Például eljött értem egyszer egy üzletember, szerződéssel mentünk ügyvédhez. Érdekes kocsija volt, egy Porsche. :)

Nem mintha valaha is meghatottak volna az ilyen drága járgányok. :)

Aztán van még a politika!

Nagyon elvadult a kampány, mindenhonnan ömlik a mocsok, a hazugság, a gyalázat. Kikerülni se lehet sajnos. Érdeklődve figyelem az eseményeket, nem mindent értek, sokszor sejtek rosszat, de már nemigen teszek semmit. Leadom a voksomat, aztán széttárom a kezeimet, ennyit tudok tenni.

Érdekes eredménye lett az egészségügyi intézmények ellenőrzésének. Vidéken, nem egy, és nem két helyen találtak vérlázító dolgokat. Több helyen rendelési időben nem volt ott az orvos. Senki nem vette fel a telefont.

Olyan is akadt, ahol már a papíron működő rendelő teljes egészében eltűnt. Tyúkok ülnek rajta… Döbbenet!

És senki nem szólt az adott közösségből, hogy elment a doki, vagy elköltözött. Megszokták, hogy minden eltűnik. Kocsma, kisbolt, patika, buszjárat, posta, takarékszövetkezet. Minden…

Nem értem. De ez a nagy magyar valóság.

A múltkor olvastam egy fiatal srácról. Vett egy kisbuszt, és a környező falvak asszonyait viszi bevásárolni a városi hipermarketbe hetente egyszer. Öt nap, öt falu. Jól megél belőle. :)

Viszi a postát is, ha kérik, és elintéz apróbb dolgokat. Ügyes! :)

Nemrég magam láttam falusi nagybevásárló csajokat az Ázsia Centerben. Vastag füzet, meg mobilon listák. Csak wc-papírból vettek vagy 50 gigacsomagot, kézikocsit kértek, hogy ki tudják tolni a furgonhoz, közben hívták a megrendelőket, ez a csoki most ennyibe kerül, a rózsaszín öblítő megvan, de a kék akciós.

Bolt, üzlethelyiség nélkül. Találékony nép a magyar! :)

Egy igazán kedves emlék 2006-ból, hármasban ebédeltünk egy halétteremben, Enrico nagyon egy húron pendült a Gáborral, aki ugyan még csak akkor kezdett olaszul tanulni, mégis tökéletesen megértették egymást. :)

Az ebéd öt fogásból állt, majdnem elájultam a végére. És az a rengeteg pia! Ebéd előtt egy grappa, hogy meghozza az étvágyat, minden fogás mellé kis kancsó, hozzáillő bor, a desszerthez valami elképesztően finom mandulabort hoztak. Aztán a végén, a kávé mellé limoncello-t. :)

Gábor nem ivott, csak éppen koccintott, sose iszik ha vezet, de Enrico semmit nem hagyott a pohárban, és úgy vezetett haza. Ravennából Bolognába. :)

Közben itt szaporodnak a bosszúságok. A múltkori csőtörés után az a piszok csőmester levitte zsákokban a sittet a kapualjba, és ott is hagyta.

Közben a harmadikra megint új lakó költözött, persze új TV, új gépek, új bútorok… A gigantikus kartonok meg persze hatalmas táblákban a sitten landoltak, iszonyúan néz ki, alig lehet közlekedni tőlük… A takarító világosan megmondta, erre neki nincs szerződése, és igaza is van.

Iszonyú nehéz azokat a dög kartonokat felaprítani, hogy beférjenek a szelektív kukába.

Az új lakó csak bérlő, ajtót se nyit, neve, telefonja ismeretlen, a tulajdonos valahol külföldön, az e-mail-t meg se nyitja talán. A közös képviselő tépi a haját… És mindig ez történik, évente többször. :(

A héten még egy visszataszító dologba szaladtam bele.

Néhány éve „valaki” megkaparintotta a sarki irodaházat, és szemét módszerekkel, hatalmas károkkal egy böhöm nagy szállodát eszkábált belőle.

Mentem trafikba tegnap, álltak az autók az Angyal utcában, az ipari kukákat ürítették a hotelnél, mellettük felhalmozva hatalmas fekete zsákok, de valakik feltrancsírozták őket… Persze a szemetesek ott hagyták az egészet, iszonyú büdös volt, és nem lehetett nem észrevenni, az ételmaradékok, rongyok mellett egy halomban volt sörösdoboz, kartondoboz, műanyag mindenféle, és rengeteg üveg.

Elképesztő!

EZEK ilyenek. Undorító! :((

Már egy hete keresem ennek a medálnak a párját, emlékszem, kettőt rendeltem belőle, és csak egy ékszert készítettem. Mondjuk annak már vagy tíz éve. :)

Bosszantó, mert lenne rá vevőm. Kövem rengeteg van, csak a medált nem találom. :)

Nyugisnak ígéri magát a hét, élvezettel rendezem az USA bélyeggyűjteményt. Hatalmas munka, több mint 1500 bélyeg, nagyrészt évszám nélkül.

Ráadásul kíváncsi ember vagyok, ha érdekes témát találok rajtuk, akkor rákeresek, miért adták ki, ki vagy mi van rajta… Fura dolgok történtek a tengeren túl. :)

Bosszant a hideg idő, főleg a madarak miatt. A háznak már nem csak fecskéi vannak, de lakik nálunk egy feketerigó pár is, három fiókával.

Ha süt a nap, akkor mind kint csivitelnek, zajonganak az udvaron. :)

Pénteken nagy riadalom volt, a fiókák már repülni tanultak, kettő is leesett. Nagy bajuk nem lett, a szülők ott rikácsoltak mellettük, az egyik mindig hozott kukacot, etették őket, aztán délutánra megint fel-felreppentek.

Az egyik feljutott az első emeletre, itt keringett és rikoltozott a gangon körbe-körbe, rém kedves jelenség volt. :)

Jó hír még, hogy nagy örömmel olvasom a kedves gyerekkori könyveimet, rendeltem párat.

Anyám nem adta ki a gyerekkori könyveimet se, de megvettem mindet az évtizedek alatt. Horrorka polcán ott sorakoznak szinte hiánytalanul a pöttyös és csíkos könyvek, a mesekönyvek, a Brumi sorozat, de ezekről elfeledkeztem.

Az emberke. És Az emberke meg a kislány. Érdekes, abszolút emlékszem, tudom mi történik majd a következő oldalon, hol melyik grafika lesz, rongyosra olvastam őket régen.

Emlékszem, a grafikákat kiszíneztem…

Ami bosszant még? A politika. Íveket írhatnék róla, de most csak az undorító kampánystílust említeném, a csilingelő Ursula videót ma négyszer tolták le a torkomon egyetlen kijutós játék alatt. Megint van miért szégyenkeznie a magyaroknak, tele vele a világsajtó, pedig még a pedofil-botrány se csengett le.

Mindegy… Örülök a közelgő májusnak, az a kedvenc hónapom. :)

Kezdem megszokni a lapitopit, némi segítség még kell a komfortossá tételéhez, de majd Horrorka, és a barátok segítenek. :)

Az elmúlt napokban még három dolog történt, amit említeni érdemes... Rendeltek bélyeges láncot (mint a képen).

Fa korongok, decoupage. Bélyegem van elég, ezek a Szent István sor darabjai 1938-ból. A bélyegkereskedők megdöbbennek az ilyen szentségtörésen, de persze ezek már hibás, szakadt példányok voltak, tehát voltaképpen megmentettem őket.

Egyébként szerintem ezek a magyar postatörténelem legszebb bélyegei.

Aztán az volt még, hogy Krisztiékkel szombaton vietnámi étteremben jártunk, gyönyörű nyári időben, a teraszon. Először meghökkentem az árakon, mert nagyon olcsó! :)

A kaják meg... Először egy tál phö levest ettünk négyen marhahússal, rengeteg rizstésztával, aztán a Kriszti kacsát, a párja hatalmas, zöld kagylókat fűszeres-zöldséges szószban, a Gábor tésztát, én vegyes hústálat zöldségekkel. Vaslapon! Imádtam!

Ma reggel aztán jött a méreg... Csőtörés van a szomszédasszonyomnál, vasárnap kihívta a gyorsszolgálatot, kijött két fószer, ma megjelentek reggel. Persze engem nem kérdeztek, nyilván a megszokott embereket hívtam volna, de gondoltam üsse kő...

Ma reggel hallom, hogy őrületesen fúrnak, ránéztem, tényleg nyomócsövet kell cserélni, de ezek jobbra-balra fúrtak. :O

Aztán egyszer csak lezárták NÁLAM is a vizet! Se szó, se beszéd. Kimentem, rákérdeztem... Azt mondja a pimasz kis ember, azért kellett lezárni, mert lehet hogy nálam is bontani kell. Leágazásokat keresnek, azokat meg kell szüntetni. Megbeszélték a közös képviselővel. Nem is lehet külön lezárni. Tessék bemenni a lakásba, és csendben lenni... Mi vagyunk a szakemberek. :O

Na itt elszakadt valami, hát mondom... Ember! Diplomás vízügyi mérnök vagyok, és a strangom húsz méterre van a törött csőtől. Minden strangnak külön elzárója van, feliratozva, tudom, mert én csináltattam. Nincsenek leágazások, ne fúrjanak szét mindent feleslegesen, mert nem lesz kifizetve. És két percen belül adják vissza a lakóknak a vizet!

Kis mérges ember aztán a maga népcsoportjának megfelelően, ékesszólóan ecsetelte a gondolatait rólam, kopasz vénasszony IS voltam, aki biztosan részeg...  És hogy merem én őt embernek hívni?

Hát mondom, ezzel mi a baj? Nem ember? Én annak néztem...

Majdnem felrobbant... Aztán szóltam a közös képviselőnek, aki persze semmit se tudott, az felvilágosította őket a szomszédasszonyom telefonján, azonnal lett víz, meg abbamaradt a felesleges zajongás, laposkúszás-üzemmód keletkezett.

Miért nézik folyamatosan hülyének a lakókat a mesteremberek? Már persze tisztelet a kivételnek... Mert az is van, nem is kevés.

Egy éve vettünk tőle búcsút. Hiányzik…

Ezeket a bélyegeket ma fotóztam, befejeztem a csehszlovák albumot, és lehoztam a galériáról  az USA albumokat. Ez még nehezebb munka lesz, böhöm nagy terület, rengeteg bélyeg. Most két album van fullra telerakva, és több ezer bélyeg ömlesztve… A klasszikus korok bélyegei színek szerint vannak rendezve, mert a Gábor szerint nem vagyok komplett…, a nagy, modern albumba pedig tematikusan pakoltam a példányokat, de már sok-sok éve nem vettem őket a kezembe. Most igencsak megörültem nekik, nem is emlékeztem rá, hogy vannak Muppet-bélyegeim, imádom! :)

És van sok-sok Boys Town bélyegem is, azokra vadásztam… Ezek nem postabélyegek, de olyan szívszorító a történetük, hogy le kell írnom.

Valaha régen Nebraskában egy tiszteletes, Flanagan létrehozott egy árvaházat extrémen problémás fiúgyerekek számára. Később ez az árvaház egész városkává  nőtte ki magát, hivatalokkal, polgármesterrel. :)

A város adta ki minden évben a bélyegeket, karácsonyra. Gyönyörűek! :)

Közben berobbant a nyár, tegnap a közgyűlés előtt kicsit szétnéztem a környékem, csodálatos sok zöld van mindenütt, rengeteg a virág, a Tompa utca valami nagyon vidám! Istenem… A Gegesy csodát tett, eltűntek a lepukkant, rogyadozó házak… Aztán amikor elment, jött a fideszes polgármester, és pusztítani kezdte a zöldfelületeket… Már a Mester utca platánfáit akarta kivágni, de szerencsére jött négy éve  Baranyi… :)

Más érdekesség nincs. Ma fasírtgolyókat sütöttem tepsiben, a Gábornak nagyon ízlett. Nekem is. Felvittem a kajalistára…

A listázások az életem. Mindig szerettem listákat írni, a mai napig kézzel írom a bevásárlólistát minden héten. Próbáltam mobillal, de nem volt kényelmes. :)

Hogy valami rosszat is írjak, hát virágzik a nyárfa. Szállnak be azok az undok bolyhocskák a lakásba, én meg sírdogálok, prüszkölök, és fújom az orromat. :(

Ma még megnézek pár random rövid videót. Mostanában szórakoztatnak. Érdekes állatok, gyümölcsök, emberek a világ számos tájáról. Pár másodperc, és jön az új… és megint. És megint. Mesterséges intelligencia által szerkesztett horrorisztikus lények, némi politikai kampányszórakoztatás, kutakodás az agyamban, mi érdekel, mi foglal le, mivel lehet engem becsapni… Néha kísérletezem, könnyen becsapható a rendszer. Tegnap egy kamu horgászvideónál kimentem egy pohár vízért, és közben telefonált a barátnőm, elfelejtettem továbblépni… Ma ezer és egy horgászhirdetést kaptam a gépemre, még a fidesz undorító „Megvették őket” hazugságainál is többet, pedig az azért alaposan ki van fizetve, ott van reggel a kávénál, délben a levesnél, este a szexbe is beleüvölt… Mondom! Vicces! :)))

Csak halkan jegyzem meg, ma ezeknek a virtuális hazugságoknak IS fizeted az árát, és ezért nem tudsz megvenni tíz deka jó minőségű sonkát se… De ha neked ez jó, akkor minden rendben van. :)