Nekem azért tényleg jó dolgom van a Gábor mellett, de ami tegnap történt, az még engem is meglepett. Egyszer csak felállt az íróasztala mellől, beült a kocsiba, elrobogott a színház jegypénztárába, és vett két jegyet. A Pál utcai fiúk. :)

Mivel én igen kicsi vagyok, ezért természetesen az első sorba, középre. Micsoda öröm! :)

Régóta terveztük, de mindig lekéstünk róla, most jött egy tipp, és bejött. :)

Közben szorgalmasan számolom fel az 1999-es naplómat, meglepő dolgokat műveltem akkoriban. :)

Féltestvérem, az ő lánya, az én lányom, és egy Olaszországban élő magyar barátnőm együtt nyaraltunk Jesolo-ban. Öt csaj! Őrületes volt, és hihetetlen energiáink voltak…

Hajnalban Enrico ébresztett az olasz kártyás telefonomon, jönnek, fél óra múlva találkozzunk a bárban. :)

Kávéztunk, reggeliztünk, aztán egész délelőtt strandoltunk. Lauro és Enrico imádtak a kicsikkel dobálózni, azok meg visongattak a gyönyörűségtől.

Kényeztettek minket üdítőkkel, fagyival.

Szolid ebéd után Enrico lefeküdt a szobánkban egy kicsit, mi visszamentünk a strandra, délután aztán koktéloztunk, kora este nagyot csatangoltunk, vásároltunk. Millió cuccot vettek a gyerekeknek. :)

A vacsorát már délelőtt megszervezték, megbeszélték az egyik étteremtulajdonossal, külön terem, előre megrendelt fogások, akkor még érdekes volt nekem is, polip, kagylók, rákok, halak, csupa fura íz, de már megmaradt bennem. Sőt! Nagyon megszerettem, kedvenceim máig. :)

Minden fogáshoz a szokásos más-más bor, előtte egy grappa, utána mandulalikőr.

Vacsora után még meghívtak minket egy koktélra, aztán búcsú, és már mentek is vissza Bolognába.

Ez már önmagában is rémisztő mennyiségű kaja és főleg pia… De mi öten csajok ezek után még elmentünk a diszkóba is, igaz… a kicsik hamar elálmosodtak. Hazavittük őket a hotelbe, ágyba bújtak, és mi hárman még lementünk a bárba, jeges málnakoktélokat szürcsöltünk hajnalig, és hallgattuk a zenét.

A gyerekeket akkoriban simán a szobában lehetett hagyni, Horrorka nyolc éves volt, az unokatesó kilenc, ismerték a hotelt mint a tenyerüket, a tulajdonosok fia állt a recepción, oda le tudtak szólni, és húsz másodperc múlva fent voltunk… Persze erre nem került sor egyszer sem. :)

Szóval hihetetlen, mennyit bír a fiatal szervezet. :)

Aztán hazajöttünk, és egy hét múlva indultunk Ciprusra… Anyám szervezte, valami olcsó utazási irodával, és nem tűnt fel neki, hogy Ciprus török oldalán áll a szálloda… De ez már másik történet. :)

Érdekesség még, hogy 1999-ben rengeteget jártunk a Trocadero-ba is táncolni. Jó kis hely volt! :)

Szegény államunk születésnapja megint olyan girbegurbára sikeredett, mint a cifraszűr… :(

Krisztiék hétkor jöttek, vacsorára vártuk őket. És persze a tűzijátékot is megnézték volna, de nem volt fő szempont… Szóval kellemesen eldumálgattunk, hozott nekem a drága édességeket, összeügyeskedte nekem a lisztmentes varázspiskóta tekercset, málnalekvárral, hozott kóstolót az ünnepi nyúlpaprikásból, és kaptunk tőle egy kis vödör fürjtojást. :)

Ettünk, ittunk, beszélgettünk, kellemes volt, és közben néha kinéztünk a sűrűsödő tömegre a téren. :)

Kilenc előtt eleredt az eső, csapkodtak a villámok, a tömeg szaladt le a hídról, meg mindenhonnan az aluljáróba, volt visítás, tülekedés, kiabálás, dudálás, szirénázás bőven…

Halasztották egy órával a programot, azt már Krisztiék nem akarták kivárni, a Gábor hazavitte őket fél tízkor. Nem távolság Kőbánya, a mobiljait nem is vitte magával.

Az eső elállt, özönlött vissza a tömeg, közben beállt a forgalom a Boráros téren. A ház előtt az egyirányú utcában hármas sor cövekelt, ki tudja meddig duzzasztott vissza.

A sarkon egy idétlen kölyök egy autóban DJ-nek képzelte magát, üvöltött a tuc-tuc, köré gyűlt vagy 60-70 fiatal, rohangásztak az úttesten, kurjongattak, „meranézésétmegajárását”.

Ezt a tűzijáték alatt is folytatták nagy élvezettel.

Jöttek a robbantások, elég szörnyű volt, egyébként se szeretem, de ez most megint iszonyú közel robbant, hangos volt, büdös és visszataszító.

A Gábor persze nem jutott be nemhogy a térre, de a környező utcákba se, valahol messze tudott leparkolni, és tíz óra jócskán elmúlt, mire befutott.

Végre eldurrogtatták 10.30-ra az utolsó milliárdot is, elindult hazafelé a tömeg. Vastagon állt a füst, rengetegen köhögtek, krahácsoltak. Én is…

Természetesen most is volt autó, ami nem indult, dudálás, káosz, tuc-tuc, mindenki kiabált, az álmos gyerekek üvöltöttek, a buszok persze nem tudtak beállni a megállóba, veszekedések, szirénázó rendőrautók, még hangosabb tuc-tuc, 11.30-ig.

Aztán már csillapodott a helyzet, valahogy kivergődtek az autók a térről, elmentek az első dugig tele buszok, egy rendőrnek feltűnt az idióta külön zenei szolgáltatása, és véget vetettek a zenének.

Volt még némi verekedés, egy kis vér, aztán valami politikus húzott haza szirénázva, kísérettel, majdnem elcsaptak két pakisztáni Wolt-futárt, akik rémülten és tanácstalanul bolyongtak a téren az ócska kerékpárjaikkal.

Minden idegszálammal gyűlölöm a tűzijátékot… Pedig több mint harminc éve kapom az orrom alá, ha kérem, ha nem… Persze az elején még szerettem, kiültünk az ablakpárkányra sörözni, és integettünk le a tömegnek.

Ez kb. öt évig tartott.

Egyet viszont el kell ismerni! Nem maradt az emberek után se flakon, se sörösdoboz, se borosüveg eldobálva.

Így a takarítóknak csak a szaros pelenkákkal, eldobált egészségügyi betétekkel, és a tengernyi csikkel kellett megbirkózniuk…

Szép Magyarország, édes hazám!

Ez is minden évben kötelező program Pulán, a kalózshop. Játék!

Ezek az üzletek nagyon divatba jöttek az elmúlt években, tele van velük Európa, már magyar is van valahol.

Több teremben kalózládák és hordók, gumi- és habcukrok, karamellák, nyalókák. Zacskóba lehet szedni egyenként akár, rengeteg sok pénzbe kerül, de remek szórakozás. :)

Hagyomány nálunk, én válogatok magamnak, és a Gábor fizet. Válogatás közben beszólogat, rengeteget nevetünk… A csontvázból kettőt vegyél, és a gilisztákat se hagyd ott! Nézd! Milyen gusztusos ez a véres szemgolyó. Akár fel is próbálhatod. Ne fogd vissza magad, majd veszek fel személyi kölcsönt… Habpénisz? Auuuu… A gondolata is fáj… :)

Szóval aztán lehet rágcsálni a legváratlanabb helyeken a furábbnál furább cukorkákat… Mondjuk az óriási gumimacival, meg a kék gumidelfinnel nehezen boldogultam. :)

A gumidelfint a hangyák is imádták, de ez egy külön történet. Még gyűjtöm hozzá az erőt. :)

A hétvége csendes volt, pénteken nagybevásárlással kezdtünk, nálam mindig egyszerre fogy el minden, mosógél, mosódió, vitaminok, cukor, étolaj, rizsliszt, fűszerek… Most szerencsések voltunk, a legtöbb cuccért jóval kevesebbet fizettünk, vannak még csodák! :)

Istenke éltesse azt, aki hozta… Random! :)

Most logisztikázom erősen, hogyan fér el ez a rengeteg minden… Főleg a konzervekkel vagyok bajban, ki kell pakolnom a szekrényt, és kidobálni a majdnem üres, megkövesedett lekvárokat. :)

Tegnap borsófőzeléket főztem, amolyan igazi menzásat. Egy üveggel kevesebb, és a Gábor imádja. :)

Érdekes ez! Sose evett menzakosztot, a nagymamája főzött otthon gyerekkorában, most rácsodálkozik az ízekre… Én szerettem menzázni, a borsóleves volt a kedvencem csirkemájjal, és a mákos nudli. :)

Na meg a sárgaborsó! Érdekes, még sose főztem, azt se tudtam, hogy a sárgaborsó nem növény, hanem hámozott, kettészabdalt zöldborsó. :O

Állítólag lehet kapni, majd betervezem! :)

Közben lassan, szomorúan kifelé baktatunk a nyárból, rövidülnek a nappalok. Még egy-két buli, aztán jönnek az őszi undokságok…

Addig is nézzetek Pandacsöki Boborjánt, Sárkány Évát, és hallgassatok Mirigyeket! Pápuszi! :)

Ez megint nagyon aktív napnak sikeredett, délelőtt lerohantam a szükséges köröket, és elintéztem a könyvtárat is… :)

Aztán Horrorka érkezett, minden évben közösen ünnepeljük a névnapunkat, erre most kerítettünk sort. Hozott Mekit ebédre, és ajándékoztunk is, persze kaptam kókuszos Lino Ladát is, most viszonylag nyugodt vagyok, hétvégén a Gábor is beszerzett egy üveggel, úgyhogy kitart egy ideig. :)

Horrorka nagyon találékony ajándékozó, most ikonikus amerikai ízeket hozott anyukának. Érdekes élmény, szeretek mindent kipróbálni, ami csak belefér. :)

Takis fuego! És Prime Hydration! :)

Szóval klassz nap volt! :)

A fotót a nyaralásból hoztam, igazán kedves történet!

12 évig ugyanazt a fát választottuk a strandon, kicsi, satnya szerzet volt a gigantikus, ősöreg pineák közt, és feltűnő módon gazosnak hagyták a tövét.

Pillanatok alatt rájöttünk, a fa odvában egy népes gyíkcsalád lakott, barátkoztunk velük éveken át, vittünk nekik falatkákat, néztük ahogy ették a gyümölcsöt, ahogy napoztak, szaladgáltak, láttuk a méretes családfőt harcolni ellenséges gyíkkal, aki megáhította a jó falatot.

Barátságos szerzetek, egyszer az egyik annyira megbízott bennünk, hogy rágyalogolt a plédre, elhelyezkedett a Gábor összehajtogatott fehér vászonnadrágján, és elaludt. Mi persze görcsig ültünk némán, mozdulatlanul, hogy meg ne ijesszük, fel ne ébresszük. :)

Az idén csontig kiszáradva találtuk a fácskánkat, nagyon elszomorított, de persze ez az élet rendje, behúzódtunk a tűlevelűek alá, és futottunk mártózni a tengerbe.

Délután aztán feltűnt valami, egy harsogóan zöld, nagyon dús bokor a régi fácskától 10-15 méterre. Nyilván rendszeresen locsolják valakik. :O

Persze hogy ott laknak most, mások is etetik őket, árulkodóak voltak a kis tálkák vízzel, és a gyümölcsdarabok. Barátságosak ma is, ez a példány például többször is kijött pózolni. Vagy a testvére. :)

Barátkoztam még egy hatalmas hangyaboly népével is, majd elmesélem. Az mondjuk nem ennyire kedves történet. :)

A kép, ami minden alkalommal elkészül, amikor eljutunk Pulára. Kedvenc kávézónk teraszán, a kedvenc asztalunknál, James Joyce társaságában. Ez valóban az író törzshelye volt, itt ült, itt alkotott, és nézte a kedvenc római kori diadalívét, ami pont az asztallal szemben, alig pár méterre magasodik. :)

Reggel indultunk, busszal. Tradíció ez is, felülünk a körjáratra, átmegy a falun, végigrobog a tengerparton, aztán visszakanyarodik, és bevisz Pula történelmi belvárosába. Nagyon olcsó az út, rengeteg a látnivaló, szóval megéri. :)

Amíg a Gábor kényelmesen kávézik, és nézi a turistákat, különös tekintettel a nőkre…:))) Addig én felhörpölöm az italokat, és szaladok a tér túloldalára, a Kras édességboltba retro édességekért, meg a másik édességboltba a csodálatos kézműves lókumért. Ezer ízben létezik, mindenkinek szoktunk hozni, mert nagyon finom, szép a doboza, és kis pénzért adják. 18 deka 0,9 – 1,2 Euró. Vettem az idén citromost, rózsást, levendulást, és dióst.

Program utána a bolhapiac, a piac, a halpiac, ebéd a halpiacnál, és persze a kalózbolt is, de ezekről majd még mesélek. :)

Ma nagyon nekikeseredtem a világnak, elfogyott a kókuszos Lino Lada. Nálunk is lehet kapni, de az ott más. :)

A Lino Lada nagyot megy a horvátoknál, nem csak a krémeket lehet megvenni akár hatalmas, öt kilós kiszerelésben is, de van Lino Lada jégkrém, meg mindenféle más édesség is.

Az új, édes-kakaós Abonett kókuszos krémmel, egy kis tejszínhabbal isteni! :)

Vicces volt látni, ahogy az emberek vitték, kapkodták a hipermarketekben, állandóan tölteni kellett a polcokat, legközelebb én se érem majd be egy-egy üveggel fajtánként. :)

Hogy ne csak édességekről írjak, megérkezett a kabaktermések idei támadása. Gábor öt hatalmas cukkinivel, egy giga tökkel érkezett pár napja, megspékelve rengeteg uborkával. Gábormama kertje az idén is bőven hoz, a krumpli már most elképesztő. :)

Szóval ma rakott cukkinit sütöttem, aztán mondjuk lesz cukkini-ropogós, de még így is marad majd egy dinoszaurusz méretű… :O

A barátnőm szerint főzzek belőle citromos lekvárt. Azt hittem viccel. De nem… Állítólag pazar. :)

Na! Már megint édesség! Nem férek a bőrömbe… :)

A legelső ebédünk a kedvenc strandunk éttermében, közvetlenül a parton. Én természetesen tintahalat ettem, a Gábor csevapot. :)

Már sokszor írtam, Pulán rengeteg strand van, mi a Valbandon partszakaszt szeretjük, a kemping szélénél, ahol kezdődik a Brüsszel által finanszírozott luxus strand.

A strandok természetesen ingyenesek, a luxus strandok is. Folyamatosan fejlődik, gyönyörű kerékpárút, játszóterek, mosdók, zuhany, öltözők, sportpályák, rengeteg fiatal facsemete, virágágyások, padok, asztalok, apró öblöcskék, mesterséges félsziget, hófehér mesterséges homokzátonnyal a babáknak és az egészen apró gyerkőcöknek.

Ingyenes minden, a parkolás is… Pula város tartja fent az egészet, állandó a karbantartás, hozzák az apró, zúzott követ, a homokot, ürítik a szemeteseket.

Persze megéri a városnak, Pulán annyi a turista, mint égen a csillag, Stinjanban is épülnek már százával az apartmanházak, 2-3 szintes épületek, lent lakik a család, fent 3-4 apartman, abból meg lehet élni egy családnak, a turisták turisztikai adót fizetnek, pár fityinget, de az akkor is hatalmas bevétel.

A turisták vásárolnak, vacsoráznak, megjelennek a programokon, ez mind adóbevétel a városnak.

Rengeteg a szupermarket, hatalmasak az akciók, mindenki jól jár. :)

Kiszámoltam mennyibe került volna ez az egy hét ugyanilyen szállással, éttermi kajákkal, strandbelépővel a Balatonon. Hát… Kb. a kettő és félszeresébe. :)

Nagyon érdekesen változik a strand-divat, 12 éve még mindenki szörfözött, most mindenki SUP-pal hasít, másmilyenek a gumimatracok is, divat a kempingcucc, nekem is van összecsukható karosszékem italtartóval. :)

Számoltam a rendszámokból, hogy hányféle nemzet képviselte magát ezen a héten  Pulán. Olaszok, németek, lengyelek rengetegen, és meglepően sokan voltak a svédek. Magyarok is akadtak persze szép számmal. Ami meglepett, hogy sok volt az ukrán. Láthatóan  egészséges, fiatal családapák gyerekekkel. :O

Két olasz házaspárral beszélgettünk, ők mindig együtt járnak nyaralni, ők is évek óta járnak vissza. Mert sokkal olcsóbb, mint az olasz tengerpart, és mennyivel szebb. :)

Csak egy hét, és rengeteg élmény… Imádom Pulát! De ezt már mondtam párszor. :)

Túl vagyunk a nyaraláson, igen-igen jól éreztük magunkat. Csak a hőség volt elviselhetetlen, kínszenvedés volt elcsoszogni a napon a kocsitól a partig.

Tavaly nem jutottunk le, voltak ugye a céges ügyek, aztán megbetegedtem, és a rohadt vírus úgy legyengített, hogy járni alig tudtam hetekig. :(

Pula még mindig csodálatos, 12 éve járunk vissza, és nem tudjuk megunni. :)

Hétfőn indultunk korán reggel, és azt terveztük, hogy kora délután ott vagyunk, de Zágrábnál úgy beállt az autópálya a fizetőkapuk miatt, hogy harminc kilométeres dugó szaladt össze. Három óra kellett hozzá, hogy elhagyjuk. :(

Elviseltük, ebben az autóban még van CD-lejátszó, és rengeteg retró kedvencet vittem. Dübörgött a légkondi, és harsogott a Coco Jumbo, a Boney’M, meg az Italodisco vastagon. :)

Az első utunk Stinjanban természetesen a kedvenc öblünkhöz vezetett, kevesebb halászhajót találtunk mint két éve. A képen viszont van egy asszony… Megtalálod? :)

Strandoltunk. Sokat. Napozni nem nagyon akartam, mindig árnyékban voltunk egy terebélyes pinea alatt, mégis úgy lebarnultam, mint egy bantu néger. :)

Vásároltunk… Igazából azt terveztük, hogy kevesebb pénzt herdálunk el a szokásosnál, de sok minden annyira olcsó volt, hogy nem lehetett otthagyni. :)

Három dolog drága a horvát tengerparton. Nagyon drága! A sör, az ásványvíz, és a pékáru.

(Arra kínosan ügyel minden szupermarket, hogy 2-3 friss kenyérféle, lepényke, zsemle nagyon erősen le legyen akciózva, hogy a szegények is vásárolhassanak minden nap.)

Egyébként az árak átlag húsz százalékkal alacsonyabbak, mint nálunk.

Még sokkal olcsóbbak egyes konzervek, és mivel nincs chips-adó náluk, ezért a kekszek, édességek, mézek, lekvárok, és maguk a chips-ek is.

150 grammos chilis chips 0,98 Euró. 400.- Ft. :)

Olcsóbb a cigaretta valamennyivel, és az alkoholos italok is sokkal kevesebbe kerülnek, mint nálunk akár a kínainál.

Minden hipermarket parkolójában ott álltak a magyar autók, és a családok tömték, tömték a sok cuccot a csomagtartóba. Nem csak ételeket, italokat, de tisztítószereket, edényeket, csomagolóanyagot, papírárut is nagy tételben. :)

Az éttermek viszont rettenetesen drágák, 12 Euró (4.800.- Ft) alatt nincs sehol semmiféle főétel, csak persze a gyorséttermekben.

Pulán nem sok minden változott két év alatt, illetve látható jelei vannak az uniós támogatásoknak. Felújított városrészek, tökéletes utak a belvárosban, teljes szelekciós hulladékgyűjtés, a barna kukákban a komposztálható szemetet tárolják.

Stinjan kis falu Pula oldalában, de több üveggyűjtő konténert, és két használtruha konténert is láttam. A ruhákat válogatják, tisztítják, és természetesen mennek az afrikai segélybe. :)

Még annyival tartozom, hogy eláruljam, hol van a képen az asszony. A víz alatt. Csak a búvártalpai látszanak, kincset keresett.

Mivel az öböl régen a monarchia egyik kikötője volt, Titó alatt pedig nagyon komoly hadi létesítmény része, hát tényleg lehet kincseket találni.

Pula alatt rengeteg katakomba, rejtett folyósó, barlang húzódik sok-sok kilométeren át… Mi egyszer találtunk egy lefelé vezető aknát, alatta egy hatalmas szennyvíztisztítóval, és itt az öbölnél van egy teljesen felszerelt, ötven éve bezárt földalatti kórház is. :)

Pula rejtélyes, csodás, izgalmas és gyönyörű. :)

Sajnos kivégeztem az utolsó csepp fagyit is, kénytelen leszek holnap lebaktatni vásárolni. Ásványvíz is kell… Még szerencse, hogy pont alattam van egy boltocska, három perc alatt megjárom. :)

Szeretem a kisboltot, egy örmény család vezeti sok-sok éve, és eddig semmi baj nem volt velük. Előtte két magyar pasi dolgozott itt, mindennaposak voltak a verekedések, egész bandák jártak ide, kurvák, stricik, rettenetes korszak volt.

Gábor ma elég későn jött enni, egyre fáradtabb. A munkatársai sorban mennek szabadságra, alapból is 2 ember munkáját végzi, ilyenkor még nagyobb rajta a nyomás a helyettesítések miatt. Most még a hétvége is strapásnak ígérkezik, rengeteg helyre kell eljutnunk, a város egyik végéből a másikba. :(

A politika az, ami igazán szórakoztató, új pártcsalád körvonalazódik, már ha össze tudnak verbuválni még néhány szélsőjobbos csapatkát… Úgy olvasom, hogy a francia és az olasz mennyasszony is kikosarazta a fontoskát. Hát hogyan lesz így elfoglalva Brüsszel? He? :)))

Ma ellátogatott a kisember ukránhonba, érdekes. Ugyanakkor mit olvasok? Ezek után a magyar állam nem szállásolja el az ukrán menekülteket, csak ha azok a harcok által érintett területekről érkeznek. Tehát a kárpátaljai magyarokat se… :O

A tüskenövényem megint hisztis, holnapra beiktattam egy kezelést neki. Öreg csaj már, még valamikor a szegény Vogue hozta. Rettenetesen szúr, és azóta mindig, egyfolytában virágzik. Apró, fehér virágocskákat hoz. És nő. Kb. tíz év alatt lett 30 centisből több mint egy méteres bokor. :)

Ha hisztizik, 3-4 havonta, akkor nekilát elsárgulni. Ilyenkor kiemelem az ablakból, hosszú csipesszel leszedegetem a száraz virágokat, leveleket, és kap egy alapos, hűs zuhanyt. Nem kis munka! :)

A legutóbb letettem a TV elé, mert visszaemelni nehéz, megvártam vele a Gábort.

És mi történt? Az összes virágocska katonás rendben a TV felé fordult! Detélleg! :)

Nézték az Agymenőket! :)

Fura növény ez is, de mesélhetnék a kamaszodó tamarind fácskáimról is, olyan gyorsan nőnek, hogy kezdek megijedni. Hova fogom tenni őket? :O

És rohan, rohan előre a nyár. :)))

Krisztiék mindig mindenhol minden ételt lefotóznak, ez a hobbijuk. Így életük végéig tudni fogják, hogy mikor, kivel mit ettek. :)

Ez a kép szombaton készült, egészen kint, az Üllői út végén ettünk egy apró étteremben, ahol elképesztően jó tengeri kajákat adnak.

Előételként fekete kagyló, aztán én fish and chips-et ettem, Kriszti nyomozta ki, eredeti angol recept szerint sütik, kukoricalisztben. Gluténmentes. :) Édesburgonya hasábbal, édes chiliszósszal.

Annyira tele ettük magunkat, hogy végül nem mentünk ki a Pride-ra. Sajnos. Állítólag nagyon-nagyon jó volt! :)

A hétvége nagy történése még Horrorka látogatása volt a barátja szüleinél. Ebédre voltak hivatalosak a fiatalok, és Horrorka igencsak izgult. Aztán megnyugodott, nagyon szimpatikus, szerethető emberek, ennek örültem. :)

A kellemetlen anyósnál nincs rosszabb!

Mondjuk nekem nagy szerencsém van Gábormamával, közel 30 év van mögöttünk, és mindössze kétszer akasztottuk össze a bajuszunkat.

Egyszer rám szólt, hogy ne rakásoljam mosogatás után a kávéspoharakat a szekrényben, mert nem úgy szokta meg, ilyenkor nem találja. :)

Másodszor egy keresztény templomban szólt rám Tuniszban. Tudja hogy végtelenül materialista vagyok, és keresztet vetettem. Rám szólt, hogy nem illik gúnyolódni szent helyen… :)

Elmondtam neki, hogy a dédikének megígértem, templomban mindig keresztet vetek. És kész… Ennyi volt a balhé. :) Gábormama egy földi angyal!

Anyám rettenetes anyós volt! :O

Az van még, hogy felfrissítem az olasz tudásomat, hála az internetnek, ezt már számtalan szórakoztató módon megtehetem. :)

Öregszem, felejtek, kár lenne veszni hagyni a tudást. Az olasz nyelv csodálatos, nagyon könnyű és tréfás. Az egyik kedvenc szavam a matita. Ceruzát jelent…

Imádom még a franciakulcsot, ami olaszul chiave inglese. :)

Amikor az Enrico-t megismertem, akkor nekiláttam tanulni olaszul. Jó régen volt, Horrorka még óvodába járt. :)

Aztán Enrico sok-sok évig minden áldott este felhívott telefonon. Először csak egy-egy szót, aztán egy-egy mondatot beszéltünk, jó játék volt… Nagyon hamar eltanultam a nyelvet, de rengeteget hibáztam persze… Később a barátai is beleszóltak a diskurzusba, és hatalmasakat nevettek a hülyeségeimen. Mit főztél? Takarót? TAKARÓT? :))) És milyen ember a barátod? Csapágyember? )))

Az olasz szavak emlékek áradatát hozzák elém… :)))

Most hétvégén Pride! Találkozónk van Krisztiékkel, de utána, ha nem lesz túl meleg, akkor ott a helyünk. Tavaly kihagytuk, de két éve hatalmas volt. :)

Múlt szombaton nagyon klassz idő volt, elgurultunk a Vásárcsarnokba. Viszonylag olcsó az idén a gyümölcs, és a kedvenc hentesünktől beszereztünk egy szép csík császárhúst, amit a Gábor meg is sütött vasárnap. Isteni lett! :)

Szombaton is érdekes ebédben volt részem, a Gábor találta a neten a kifőzdét, Nokedlish… Az egyetlen olyan hely, ahol gluténmentes nokedlit is kínálnak. Mondjuk elég érdekes állagú cucc volt, de igazán meg lehetett enni. :)

Ma reggel kedves telefonálóm volt, T. hívott. Az édesanyjának volt a házban lakása, a néni már régen meghalt. T. volt akkoriban a számvizsgáló, aztán engem választottak meg huszon x éve, ő barátságtalan, humortalan emberként viselkedett, nemigen lehetett szeretni.

Aztán múltak az évek, ő nyugdíjba ment, párja is akadt, és valahogy sokkal barátságosabb kezdett lenni. :)

Egyszer elmondta, rajtam tartotta a szemét az első években, amíg meggyőződött… Valóban nem csapolom meg a ház vagyonát, és odafigyelek a közös képviselőre.

Még emlékszem arra, amikor először láttam meg farmernadrágban, pólóban. Összecsaptam a kezemet meglepetésemben, addig csak ronda szövetnadrágokban, ósdi ingekben járt. :)

Eddig bérlők laktak a lakásában, most eladta. Búcsúzni akart tőlem.

Mindig lehetett rá számítani, ha a házügyekben tanácstalan voltam. Nagyon megbízható ember volt egész életében.

Most boldog a párjával… Mondtam neki, hogy ne fogják vissza magukat. Menjenek, utazzanak, csapjanak bele a lecsóba, amíg bírják magukat. Nevetett… Úgy lesz Klárikám! :)

Elszomorodtam. Lassan 35 éve, hogy beköltöztem ebbe a házba, még emlékszem a rengeteg lakónénire, özvegyek voltak majdnem mindannyian. Harmincan.  A legtöbben fiatal házas korukban, 46-ban kapták a lakásokat.

Én voltam az egy szem fiatal asszony, és egyetlen baba született, Horrorka. :)))

Horrorkának rengeteg nagymamája volt. :)

Tényleg úgy telt el 35 év, mint egy pillanat… :(

Érdekesen alakul a politika is, most érdemes Brüsszelre figyelni. Alakulnak az erőviszonyok, mozgolódnak a pártcsaládok, természetesen nem lesz világháború, nem is szeretik azt, aki ilyesmivel riogat, ugye… :)))

A „nemszeretést” alaposan ki is mutatják ezer módon, mint köztudott! Szórakoztató! :)