Tényleg meg tudok magyarázni mindent az asztalomon, és ez nem vicc! A sebbenzint is meg tudom magyarázni… Ősz van, ilyenkor szeretek a bélyegekkel molyolni, és ezzel nézem a vízjeleket.

Ez az egyik legrégebbi magyar bélyegfajta, cirka 120-130 éves, a fotót mondjuk a netről loptam, de van nekem is egy kisebb albumnyi. A kezdetekben csak begórtam őket egy albumba, nem volt hozzájuk türelmem. Mondjuk elég unalmas a külsejük… :) Azóta eltelt több mint húsz év, most kedvet kaptam hozzájuk, lehoztam a galériáról őket.

Érdekes vadászat ez. Mondjuk a bélyeg alapértéke legyen nyolcvan forint. Ez a legolcsóbb változat. Ekkor meg kell nézni a vízjelet egy csepp benzinnel, szerencsés esetben máris megugrott az értéke, mondjuk a tízszeresére. Vagy még sokkal többre…  És akkor ugye ha ép a fogazat, és valami picuri faluban adták fel, és beazonosítható rajta a bélyegző, mert a postáskisasszony rendesen végezte a munkáját, akkor a bélyegző egy Gudlin-szorzót is jelent, ami lehet akár száz is… Na az már szép érték egy picinke papírdarabért.

Persze az ilyesmi ritka, de kincskeresésnek, játéknak megteszi. :)

Közben számolom fel a 2002-es naplómat. Júniusban a klasszikus felállásban indultunk Jesolo-ba, Gábormama jött velünk nagymamáskodni.

Mondjuk legelső este, a vacsoránál leugrott Horrorka fogáról félig a fogszabályzó. Majdnem megütött a guta! Fogorvost keresni idegen országban, éjjel… Hát nem volt egyszerű! :O

És nem volt olcsó…

Akkor már rutinos nyaralók voltunk, tudtuk, hogy a Luna Park este nyolckor nyit, és az első fél órában mindenen lehet nyerni. Promó… 2002-ben 47 plüssjátékot nyertünk össze, aztán persze itthon szétosztogattuk. Jó buli volt… :)

Azon a tavaszon komoly munkával lefogytam 16 kilót, nyakra-főre vásároltam az új ruhákat, Jesolo meg nagyon jó shopping-terep volt. Még most is van olyan nadrág a szekrényemben, amit akkor és ott vettem, de sose hordtam. :)

Közben most, azaz ma… Valami ég a környéken. Jött egy halom tűoltóautó iszonyú szirénával, az Angyal utcába nem engednek be autókat, és füstszag is van… Itt mindig történik valami!

Közben megérkezett a rendőrség is, de mentőt nem láttam… Mondjuk azok a Mester utca felől jönnek értelemszerűen… :O

Szóval ezért imádom én ezt a lakást, a karantén alatt se éreztem magam bezárva, pedig a Gábor fél évig ki se engedett a folyosóra se. Mondjuk sokra nem ment vele, már akkor összeszedtem a Covid-ot, amikor a hivatalos jelentések azt mutatták, hogy megjelent a vírus Velencében, de Európa más részein még nem.

Csak jóval később, a bőrtünetek fotóiból tudtuk beazonosítani, ilyen kiütések csak a Marsról származhattak, detélleg! :)

Kicsit csapongó írás lett, de ezt be lehet tudni a novembernek. Oszt kész! Nem? De… :)

Nagy divat lett a Halloween, Horrorka is kidekorálta a lakásukat, mindenhol pókok mászkálnak, művér  fröcsög, denevérek repkednek, csontvázak lógnak. Küldött fotókat, nagyon jópofa, detélleg! :)

A hétvége kellemesen telt, szombaton délután átvergődtünk a városon, a Gábor unokahúga hazajött a családdal Franciaországból, új kiállítás nyílt a galériájukban… Imádom!

Régebben idegenkedtem a kortárs művészektől, de ez a galéria más. Művészet, fantázia, humor! :)

DrMáriás egyik Klimt-adaptációján gondolkodtunk egy kicsit, de végül mégse vettük meg, Tereskova képeit meg már a terem másik végéből is megismerem.

Szóval családi ölelés, rövid dumcsi megvolt, este hazaaraszoltunk. A rakpart lezárása miatt olyan nagy dugó volt mindenfelé, hogy azt leírni se lehet. :O

Utána már csak élveztük a hétvégét, ahogy szoktuk. :)

Ma aztán mindenfélét dolgoztam, gondoltam utalok mobillal… Na bakker! Nem fogadta el pin-kódot… Aztán megint nem, megint… :(

Lecaplattam a bankba, ahol azonnal fogadtak, és pár pillanat alatt orvosolták a helyzetet. Frissítési hiba… Amíg adminisztrálták, addig ücsörögtem, jöttek az értesítések a mobilra, felüvöltött az sms-hangom. Horrorka kiabálja: Banya! Jött egy sms! :)

Mindenki nevetett. Mindig mindenki nevet, a legfáradtabb pénztárosok is, és sokan lopják az ötletet. Jó, ha kicsit vidámabb lesz ez a végtelenül szomorú világ! :)

Az történt még, hogy leolvasztottam a hűtőt, mert nagyon eljegesedett. Elvileg ugye önmagát olvasztja, de néha besértődik, olyankor én jó ideig nem akarom észrevenni, de aztán lépni kell. :)

Ami a mélyhűtőben volt, arról jobb nem beszélni. Még talán fagyasztott dinoszaurusz sonka is akadt. Most végre visszaköltözhet a hóember, akit helyhiány miatt telepítettem ki…

Ő persze már plüss, de régen, Horrorka gyerekkorában, amikor még voltak nagy havazások, minden évben készítettünk egy apró hóembert, aki a mélyhűtőben lakott nyárig… És ő volt a menő gyerek, mert kinek volt még májusban, a szülinapjakor hóembere? Senkinek… :)

Aztán az van még, hogy készen van a lépcsőház festése. Tiszta, szép! Kedvességből lefestették a liftakna rácsát is, egészen a harmadikig. Csodás lett! Kekec néni persze máshogy látja… :)))

Végül egy kis hülyeség… Jöttem haza a bankból, élveztem a napsütést, ábrándoztam,  beütöttem a kapukódomat, nem nyílt… Beütöttem még egyszer… Semmi!

Hát mondom! Ez nem az én napom…

Aztán rájöttem! Naná, hogy az új mobilbank-kódomat pötyögtem szorgalmasan… Öregszem! :)

Tehát színház. A Pál utcai fiúk. Hatalmas élmény volt, még úgy is megremegtette a közönség lelkét, hogy belekerültek olyan apróságok, amiket Molnár Ferenc egészen máshogy álmodott meg.

Gerébnek például nem bocsájtottak meg a fiúk. :)

Tökéletesek voltak a karakterek, szerencsére pénteken Wunderlich játszotta Bokát, a fura hajával. Imádom! :)

Öröm volt még az idősebb Pásztor (Bölkény Balázs)  játéka, az első perctől lehetett gyűlölni, már a mimikája miatt is, pedig egyébként egy szimpatikus színész.

Vele az a vicces dolog történt, hogy amikor kimászott a tóból, akkor belőle sokkal több víz folyt ki mint a testvéréből. Én meg persze hol ültem? Első sor, közép. Hullott rám a víz bőven, ahogy a fiú énekelt, és csapkodott nagy átéléssel. :)

Természetesen telt ház, vastaps. A végén a srácok megénekeltették a közönséget, harsogott a grundének. :)

Budapest mindig gyönyörű őszi estéken, aligha hiszem, hogy van még egy ilyen hangulatos város a világon. Odafelé a rakparton mentünk, rengeteg turista ácsorgott a cipőknél. Persze ez mindig így van, egyszer azt olvastam, hogy olyan sok követ dobnak ott a Dunába, hogy rendszeresen kotorni kell.

(Természetesen ezek gyászkavicsok, a zsidó vallás azt tartja, hogy kővel kell emlékezni, nem virággal, mert a virág az öröm jelképe, és hogyan is lehetne a gyász öröm… )

Hazafelé a körúton jöttünk, csak lestem… Egy csomó kocsma bezárt egy év alatt, mások megnyitottak, és micsoda éttermek vannak! :O

Ezzel most el is búcsúztunk jó időre a Vígszínháztól. Eleve bojkottáljuk már régóta, érti aki érti… Ha színházba mentünk, akkor a Madách-ba, vagy máshova, A Belvárosi Színházba régen bérletünk is volt, de a Nemzeti és a Víg kimaradt.

A járvány aztán véglegesen elvette a kedvünket a színházjárástól, ez most kivételes alkalom volt. :)

Aztán a hétvégénk csendes volt, meghitt…

Aztán hétfőn folytatódott a lépcsóházfestős őrület, és azt hiszem ezt most valós okkal írhatom. Kekec nénivel valami nagy baj van… Egész nap oson, leskel, háborog, zaklatja a lakókat, ma aztán abszolút hülyeséget csinált.

Felliftezett a harmadikra, ahol valaki kitett egy kimustrált mosógépet a folyósóra. Senkit nem zavart, a festők félrehúzták, visszatették festés után, kész…

A néni fél napon át kiabált a festőkkel, hogy vigyék el a mosógépet, az a dolguk, azért fizetjük őket, őt rettenetesen zavarja, ez bűncselekmény, itt mindenki bűnöző, én is…  Biztosan én vittem oda a mosógépet. Vagy a festők, de biztosan én engedtem meg. Még agyoncsap valakit az áram. Nem az a lényeg, hogy nincs bedugva. Lehet benne kóboráram. :O

Még attól se nyugodott le, amikor próbálták lenyugtatni, az első emeleten lakik, nem zavarhatja a harmadikon a gép. Agyon pedig biztosan nem csapja. :(

Volt már ilyen eset a házban, akkor a családok megoldották, de most nem tudom hogy mi lesz. Mert ez így nyilván nem maradhat.

Micsoda egy nap volt ez már megint! :)

A ház, ami lüktet, él, százharminc éves történelme van, az özvegyek háza, ahol minden férfi kipusztult az évszázad alatt…

A közös képviselő hívott kora reggel, még pizsiben kávéztam. Kijönne a házhoz, elkezdték a lépcsőház festését, meg kell beszélnünk a színt, és mást is akar mondani… Hogy bactatják. A kekec lakók. Minek kell festetni ekkora szegénységben? Minek kellett a korlátok javítása? Nem kell nekidőlni, és kész… Uhhh… Ismerem ezt, az öregség, a kezdődő demencia, a magány, a pénztelenség egyes embereket kötözködővé, gonosszá és gyanakvóvá tesz. A régi generáció lakónénijei közt is akadt ilyen…

A színt eldöntöttem, legyen a pasztellzöld két árnyalata. Az IKV-s kakibarna, és sápadtsárga, valamint 40 év után. Szomszédasszonyomnak tetszik, kész… Kekec néni jött, beszélt hülyeségeket. Nem érdemes neki magyarázni, már egy szót se ért a való világból. Pedig régen cukker volt. :)

Persze hogy most kell ilyen munkákat rendelni! Válság van, kevés társasháznak van önrésze, kevesen pályáznak, könnyen lehet pénzt nyerni.

A vállalkozó viszont olcsóbban dolgozik, kell neki a munka, tél jön, és ugye válság van neki is.

Alkudtam is vele jóízűen, ingyen megcsinál ezt-azt…  

A kekec bácsi nem mutatkozott, igazából itt se lakik, nem is lakott soha, csak szeretne hozzáférni a ház pénzéhez egy kicsinkét. Már tizenöt éve… Folyamatosan. Én meg olyan gonosz vagyok, hogy minden próbálkozását visszadobom. Most ráépített egy kampányt a „poroslettanövényem” és a „nálammértnemdógoznakingyé” nénik forradalmára, rém aljas figura. :)

Az egész nagyon vicces, mert a függőfolyósó javításáért pont ő nyinyogott a legjobban, az ő örökölt lakása előtt volt a legéletveszélyesebb a helyzet, és mindent megszavazott, jóváhagyta az árajálatot is, és okézta a számlákat. :)

Aztán érkezett Horrorka. Jó passzban van, jókedvűen leparancsolt a Spar-ba, és minden tiltakozásom ellenére bevásárolt nekem. Jókat kacarásztunk közben, alig tudtam elpakolni a rengeteg mindent. Igazából nagyon megható volt… WC-papír például most van egy fél évre elegendő, és rengeteg gluténmentes csemege, csoki figyel a szekrényben, hűtőben. :)

Ráadásul hozott nekem extrém üdítőket, és egy borsos Boursin-t! :) Horrorka egy tündérmanca!

Dédikém azt mondta volna rá, hogy jó lány ez! Kár hogy nem jár templomba. :)

Jó hír még, hogy a téren felállítottak egy táblát, növelik a zöldfelületet a téren, ötleteket várnak. Ez nagy öröm! :)

Öröm megint, megnyílt a Mester utcában a rendelőintézet új szárnya, állítólag csuda modern. Ezzel a mi kerületünk lett valószínűleg az ország egészségügyileg legjobban ellátott területe.

Persze ami a gyakorlatot illeti… Hát vannak gondok. De az nem a Krisztinkánk hibája. :)

Nekiláttam a diótörő-projektnek, szép nagy a zsák, elmolyolok vele egy darabig, közben klassz filmek pörögnek. Valamiért nagyon szeretek diót törni gyerekkorom óta. :)

Elkényeztetett Aha… :)

Az ember öregkorára szemérmessé is válik, ezt a fotót tegnap leltem az egyik csoportban. Azelőtt simán megírtam volna, ilyet én is rendelnék, legalább három extra matraccal, hogy legyen bőségesen csere… :)

Persze így, az ötvenes éveim végén ez már nem tűnik helyénvalónak. Ez negyvenes poén… :)

Ez a hét a bélyegeké, szombaton meglátogattuk Ági barátnőmet, akinek a padlásán, a lomtalanításkor előkerült egy nagy, és egy kisebb láda, tele bélyegalbumokkal. Az apukája volt gyűjtő.

Nagyrészt átnéztem már ott, milliárdosok nem leszünk belőle, nagyrészt olyan albumok, amiben a hatvanas, hetvenes évek színes magyar bélyegei vannak, ilyen minden második családban akad, abban az időben elvárás volt a szoci munkahelyeken ezeket a bélyegeket megvásárolni.

Ugyanakkor van egy mappa, kb. kétszáz fehér lappal, azokon ragasztva rengeteg nagyon régi bélyeg, rengeteg országból. Ezeket egyenként kell megvizsgálni, lenyomozni. Izgi! :)

Közben számolom fel továbbra is a 2002-es naplómat. Januárban a Juventus rádió játékán nyertük Ildi barátnőmmel az osztrák miniszabit, ő a fiával jött, én a Gáborral.

Műsorvezető is jött velünk, állandóan bejelentkezett az elő adásba. :)

Tele volt a busz nyertesekkel, de a rádiósok hozzánk cuccoltak, mindenki más sokkal öregebb volt náluk, vagy a párjával jött, az Ildi meg szép nő, hát így… :)

Bad Aussee. Gyönyörű városka, hatalmas hó, befagyott vízesésekkel, népviseletben járkáló emberekkel. Egy olyan apró hotelben kaptunk szobákat, amit az 1400-as években építettek. :)

Nagyon vendégszerető népek, etettek minket egész nap, szombaton este pedig valami rettenetesen magas hegy tetején, egy hüttében vacsoráztunk, és ment az élő adás…

Számlálatlanul érkeztek az asztalokra a fenyőpálinkás stampedlik, és a literes korsó sörök, a stáb persze nem ivott, mindenki a Gábor elé tolta a piát, az Ildi is, ő pedig nem akart illetlen lenni, iszogatott szorgalmasan. :)

Na persze! Csakhogy ő szinte sose iszik. Hétvégén vacsora előtt egy pohár bor, nagy melegben néha egy kis dobozos sör… Slussz.

Szegény másnap zöld volt. Nagyon belebetegedett. :(

Gáborral jókat csatangoltunk egyébként, rémlik hogy beültünk egy kávéházba, isteni sütiket ettünk, és én valami habos forró csokit ittam.

Rengeteg édességet hoztam haza, isteni csokikat, bonbonokat gyönyörű dobozokban ajándéknak. :)

Milyen kedves emlék ez is! :)

Hrstka, bármit is jelentsen. Szlovákiában vettem egy ilyen csomagot, mert olyan szép, színes volt, és olcsó is volt…  Érdekes keverék, nyolcféle bab és lencse. :)

Holnap ezt főzöm meg valamiféle zöldséges, tejfölösen habart levesnek, érdekes egy recept, meglátjuk! :)

A hét szomorúsága természetesen Karsai Dániel halála, legyen neki könnyű a föld. Nagyon szerettem a szavait, szürkébb lesz nélküle a világ, remek ember volt. Volt becsülete, humora, igazsága, emberi nagysága.

Bedő Dávid megemlékezett róla a parlamentben, a képviselők egyperces néma gyászt viseltek.

Kövér házmester mindezt ízléstelen provokációnak titulálta. Keresztényi szeretet…

Szintén gyászos téma, hétvégén hatalmas filmet láttunk! Az elmúlt tíz évben nemigen született az én ízlésemnek megfelelő magyar film, már persze az Aranyéleten kívül, ezért ez most nagyot ütött! Címe: Lefkovicsék gyászolnak.

Ma könnyű napom volt, a Gábor főzeléket kívánt, és csak a tér túloldalára kellett átszaladnom az új zebrán, a vevő Foxpost-tal kérte a bélyegeket.

Egyik kedvenc vevőm egyébként, minden vásárlásakor felhív, és alkudozunk nagy élvezettel további bélyegcsomagokra. Aztán beszélgetünk a bélyegekről, az érdekességekről. Irtóra élvezem, mert igazából ő az egyetlen a környezetemben, aki érti mi a Nagymánya, a koronás madonna, vagy a libanoni cédrusos. :)

Nagyon szerettem volna Horrorkával megszerettetni a bélyegeket, de amikor még alakítható volt, akkor a színészet érdekelte, imádta a színpadot, rám se figyelt. :)

Ami szót érdemel még, nekiláttam a 2002-es naplóm felszámolásának. A januáron már túl vagyok… Rengeteget dolgoztam akkoriban, Horrorka szórakoztatóan pimasz kiskamasz volt, nyertem egy háromnapos osztrák utat egy rádiós játékkal.

Természetesen a Gáborral mentem, vicces történet sikeredett belőle élő rádióműsorral egy hüttéből, majd megírom. :)

Közben megérkezett az ősz, más illata van a Dunának, és zokni van a lábamon. Ma kismajmokkal. :)

Viszont végre iható az ásványvíz. Először nem is értettem, a kedvenc vizem az első kortyoknál a megszokott ízt mutatta, majd pár perc után undorítóan klóros ízt éreztem… Aztán persze leesett a tantusz, nem a vízzel volt a baj, hanem a jégkockákkal. Én rengeteg jéggel iszom mindent nyáron, és az ivóvízbe árvíz idején sokszor a megszokottnál ötször több klórt tolnak.

Ennyi mára… Most még eszem egy kis epres csokoládét őszi szomorúság ellen. Nem elfelejteni, jövő héttől dupla adagot kell venni. :)

Döbbenetes dolgok történnek a világban, ezt a fotót egy bajai csoportban találtam, az árvíz miatt a vadak összegyűltek az útnál, egyáltalán nem zavartatták magukat a Gemencben. Szerintem ez elég riasztó jelenség. :O

Rengeteg dolog történt az elmúlt napokban, csütörtökön például útra keltünk  a Gáborral, és kirándultunk egyet Komáromba. Megnéztük ott is a Dunát, aztán átautóztunk a szlovákokhoz egy kiadós bevásárlásra.

Szépen megugrottak a Kaufland árai tavaly óta, de még így is megérte megvenni sok mindent akciósan.

Vettem magamnak egy üveg Kofolát is, Horrorka is csodálkozott rajta, de még sose kóstoltam ezt az ikonikus italt, pedig rengeteg regényben, kortárs novellában olvastam róla. Mondjuk ihatatlan. Szörnyű! Piha! :)

Hazafelé ebédeltünk egy jót, szóval kellemes nap volt. :)

Illetve kellemes nap lett volna, ha nem jött volna csütörtökön este a három órás áramszünet, ugye…

Pénteken házat tartottam, bevásároltunk, aztán szombaton jött az élvezetek élvezete!

A helyről a Gábor olvasott a neten, halüzlet és tengeri halételek, frissen! Fény utcai piac. Mentünk, ettünk fekete kagylót, tintahalat, édesburgi hasábot, salátát. Isteni volt, csak fura érzést keltettek bennem a járókelők, akik megálltak, és rácsodálkoztak a méretes tálakra. :)

Az a piac egyébként még mindig elképesztően drága, minden gyönyörű, hibátlan, de egy kiló TV paprika 3.000.- 3.800.- Ft, az alma kilója ezer forint felett… A friss dióbél 7.600.- Ft. :O

A „csakazértis” Moszkva tér felett parkoltunk, és visszafelé, a lépcső tövében megtaláltuk Kolodko Mekk Elek szobrocskáját, valaki egy cuki kötött sálat adott rá. :)))

Vasárnap hazajöttek Gábor szülei, jó sok finomságot hoztak, kaptam rengeteg koktélparadicsomot, paprikát, krumplit, zöldségeket, fügét, és tele van náluk a spájz lekvárral, befőttel, savanyúságokkal, szószokkal, Gábormama az idén is nagyot alkotott, imádom… Szereti a kertjét, el nem engedné, és olyan örömmel hozza haza, és kínálja… :)

Valami különös őrangyal pottyantott engem ebbe a csodacsaládba, komolyan mondom…

Közben figyelem az ablakból a hídpilléreket, már erősen apad a Duna. Már alig várom, hogy meginduljanak a hajók, nekem hiányoznak. :)

Jön a Duna, akkora víztömeg zúdul Magyarországra, mint 2013-ban. Ha nem nagyobb… Akkor tragikus volt a helyzet, Baján volt olyan ház, aminek a padlását mosta az áradat.

Azóta rengeteg pénz elment árvízvédelemre, kíváncsi leszek az eredményekre. Most azt látom, hogy még mindig homokzsákokkal molyolnak, és alig pár helyen vannak modern, beemelhető mobilgátak.

Minden árvízről édesapu jut az eszembe, a vízállás jelentés neki olyan volt, mint a szentmise, hallgatta, jegyzetelte. Hajóvonták találkozása tilos. :)

Amíg élt, mindig mentek az öccsével menteni a Gemencbe a vadakat, sokszor az életüket is kockáztatták egy-egy őzért, vagy vadmalacokért. Szép emlék. :)

Aztán… Az infláció kezdetekor begyűjtöttem a bolti blokkokat, és hónapról hónapra megnéztem, hogy mi mennyivel drágult. Csak úgy… Érdekelt.

Most újra kezdtem, mert az hiszem sokkal nagyobb megint az árak emelkedése, mint a bevallott élelmiszerinfláció. Meglátjuk… :O

Megkerült az egyik régi törzsvevőm, vett egy láncot, váltottunk pár szót. Igencsak megörültem neki, nem a pénz miatt… Kedvelem ezt a nőt. Szomorú dolgokat írt, pedig ő is dolgozik, a párja is, gyerekük sincs, hitelük sincs, mégis nehezen élnek.

Hír még, hogy több hónap után visszatért Somos Andris a Fórumba. Nagyon örülök neki, annak idején én is aláírtam a petíciót, ahogy még sok ezren. :)

Rendes egy pasas, rengeteg szegény embernek segít ingyen, jogi tanácsokat ad, pedig nincs egyszerű dolga. Nagyon magas az elbutulási ráta, és persze a buta embert a legkönnyebb becsapni, kisemmizni.

Egyébként a legnagyobb hitelkárosult, akiről eddig hallottam, szintén a Fórumban mesélte el, ami vele történik. Devizakárosult, valamikor húsz éve vett fel hitelt… Ha jól emlékszem, 2,5 milliót. Aztán ahogy ez tömegekkel megtörtént… a törlesztőrészlet meghaladta a teljes bevételüket.

Jött a rossz, hazug szlogen. Senkit nem hagyunk az árok szélén. Sunyi kampányfogás volt, de ő elhitte, nem fizetett másfél évig.

A házát már régen elvitték, és 2045-ig kell fizetnie a törlesztőrészletet, addig tolta ki a bank a futamidőt, hogy a nyugdíjából le tudják fogni. A dolog pikantériája, hogy öreg is, beteg is, nemigen éri meg már azt a kort.

Borzasztó dolgok ezek, ezért örülök, hogy soha, de soha nem vettem fel hitelt, illetve egyszer vettünk a férjemmel egy TV-t részletre, harminc éve. :)))

Ja! És egyszer vásároltam hitelkártyával. :)

Hirtelen, és alaposan ütött be az ősz, ma azzal ébredtem, hogy én mindenképpen kakaós csigát akarok sütni. :)

Néztem a receptet, 1,8 dl tej… Na mit nem vettünk hétvégén? Tejet.

Mehettem le, végül jót sétáltam, élveztem a kánikulamentességet. :)

Egyébként a gluténmentes próbacsiga állagra, formára klassz lett, egy kicsit kevesebb kakaó, kicsivel több cukor, és tökéletes lesz. :)

Van még érdekes történetem. A pasit alig ismertem, a barátnőmmel járt vagy 24-25 éve, toxikus egy kapcsolat volt, vége is lett. Aztán a fazon, még a face őskorában bejelölt ismerősnek, akkor még visszajelöltem mindenkit, aztán el is felejtettem.:)

Teltek az évek, abszolút meg is feledkeztem róla, a minap rám írt. Hogy vagyok? :O

Először nem is vettem figyelembe, be se ugrott, hogy ő ki, de nem adta fel. Beszélgessünk, találkozzunk személyesen. Holnap, ha lehet… Na itt leesett a tantusz, nyilván pénzt akarna. És mennyi ilyen van, te nagyatyaúristen! :O

Mondtam hogy majd karácsony után keresem… :)))

Történnek még más fura dolgok is, két napja rémisztő katonai konvojok vonulnak át a téren rettenetes szirénázással, hatalmas szerkezetek, nem tudom mire szolgálhatnak… :O

Esténként továbbra is engedélyezek magamnak néhány tucat reels videót, és csodálkozom a világon. Lenyűgöz a mesterséges intelligencia, ma már modellek se kellenek, élethű, tökéletesre tervezett nők, pasik, meg kétes nemű szépségek vonulnak fel-alá.

Az már nem mesterséges, és nem is intelligens, ahogy primitív bagázsok üzengetnek egymásnak, borzalmas káromkodásokkal, „hallodabeledetontom-fejedetmegb…”! Förtelmes!

A vidéki kifőzdéket szerencsére már kipöcköltem a kínálatból, nem is értem, miért kaptam őket sorban… Amit imádok, az a parttakarítós videósor.

Jesolo-ban valóban minden reggel makulátlan tisztára fésülik a homokot, tényleg elképesztő dolgok kerülnek elő. Én is imádok kagylókat gyűjteni apálykor, egészen hihetetlen gyűjteményem van, és találtam már én is ékszert, nem is egyszer.

Persze a videók nagy része teljesen kamu, de akkor is tetszik. Szórakoztat. :)

Megyek is bámulni! Pápuszi! :)

Iszonyú ez a hőség, olvasom a híreket, rettenetes dolgok, kidöglött halak, veszett termések, csődközeli kisgazdaságok… :O

Mindenesetre a hétvégénk kedvesen alakult, Ági barátnőnknek megjelent a könyve, azonnal kaptunk egy példányt, nagyon élveztük. A kapcsolatokról szól, a személyiségtípusok függvényében. :)

Rengeteg érdekes valódi párbeszéd, emberi gyarlóságok, butaság, és még rengeteg minden.

Szombaton délután én bélyegeket válogattam, a Gábor felolvasott részleteket, aztán megbeszéltük, és sokszor a könnyem csorgott a nevetéstől, mert minden, amit az Ági levezetett… annyira igaz, annyira tipikus! :)

Én 95%-ban sárga vagyok, a Gábor zöld, remek párosítás vagyunk. :)

Aztán megint elönt mindent a politikai mocsok, megy a vita az iskolában betiltott mobiltelefonok ügyében, cifra a helyzet jogilag, de ez nem is annyira érdekes.

Ami mégis gyomorforgató, hogy tegnap este egy határozattal a tanároknak is megtiltották a mobilok használatát. Aztaaaa! :O

Hát ugye van egy hatalmas pedagógushiány, és akkor még ez is? Hogy a nyomorult ne telefonálhasson haza a beteg gyerekének, vagy öreg szülőjének? És mi lesz a Krétával? Azt hogy nézik meg? Füstjelekkel? Vagy kérnek faxot? :O

Ami viszont jó hír, megtaláltam mi ment félre a fényképezőgépemen… Napokig bújtam a beállításokat, felfedeztem millió új lehetőséget, de a hibát nem leltem… Aztán már majdnem földhöz vágtam, amikor ránéztem… A külső tárcsa csúszott el automatikus üzemmódról portréra. :)))

Ez is nagyon sárga tulajdonság… Gyűlölöm a használati utasításokat. Horrorka általános iskolai ballagására vettem egy kamerát. Rettenetesen drága volt. A dobozban csak egy kis füzetet láttam, aztán itthon került elő a gép alól a vaskos könyv. :O

Felvenni még tudtam vele, aztán le kellett volna zárni a felvételt, meg nyomkodni minden félét… Hát gondoltam majd másnap. Aztán majd… Azóta is ott van a galérián, benne a DVD, csak fotóink vannak az eseményről. :)

Azóta majdnem húsz év telt el. :)

2010-ben megvettem mindent a tegoladíszítéshez, a világ végére mentünk hagyományos olasz tetőcserépért, izgalommal vettem meg a rizspapírokat, ajtó, ablak, izlandi zuzmó, festékek, agyagok, faanyagok, próbaként készítettem Gáborpapának egy pici halászkunyhót szülinapjára, annak nagy sikere lett, de a nagy tegolákra sose jutott időm.

Most viszont megfogadtam. Minden héten dolgozom rajtuk egy keveset. Istibizi! :)

Ezen a héten például elővettem az alapfestéket… Valamiért beszáradt. :)

Biztosan a nagy meleg miatt! :))))