Élvezem a januárt, nekifutottam még tavaly egy nagyléptékű román bélyeggyűjtemény összerakásának, hatalmas munka lesz. :)

Csavarogtam a környéken, sok üzlet bezárt, tavaly még csodálkoztam… 500 méteren belül 16 kínai diszkontot számoltam meg, ezekből mindkét kedvencem bezárt. A legrégebbi, ahol mindig lehetett gluténmentes Marlenkát kapni, és az Angyal-Mester sarkon az a boltocska, ahol kedves kínai pár dolgozott.

Viszonylag jól beszéltek magyarul, egészen az orosz határról jöttek. Három üzletük volt, ebből kettőtől most elbúcsúztak. Kár… :(

Más boltok is megüresedtek, egyre inkább érezhető a válság.

Meg hát sok is volt a kínai üzlet, nem volt normális dolog egymás hegyén-hátán megnyitni őket.

Érdekes dolgot hoztam le a galériáról, az 1987-es naplómat. Nagyon kopott már, néhol olvashatatlan, üresen is hagytam benne oldalakat… És néhol belekommentelt a hülye Jávor. Pirossal! Mint egy osztályfőnök! :)

Zűrzavaros év volt, még dolgoztam a KMG központjában, mint vízügyi osztályvezető. Gyors karrier volt, de persze okkal… Közeledett már a rendszerváltás, más szelek fújtak… :)

Gyűrűs vőlegényem volt még a Tomi, de már megvolt J. is… Istenem! Milyen naiv tudtam én lenni 22 évesen! :)))

Még csak a januárral végeztem, akkor vettük meg a Camaro-t, és vettünk nekem egy hófehér, gyönyörű bőrdzsekit a Váci utcában. Még emlékszem rá, réz cipzárak, és patentek voltak rajta… Örök divat volt, de hogy mikor, és hol hagytam el, arra már nem emlékszem. :)

Baromi drága volt, és mindenki megbámult benne… Gondolom anyám azt is bezsebelte valahogy, talán nála felejtettem, és nem adta vissza… Ez volt a mániája. Mindegy… :)

Sokat jártunk szórakozni, a Szonátába, a Libellába, a Gellért bárjába, és a Halászbástya diszkójába. Szinte robbanásig feszült volt mindenki a budapesti éjszakában, alkuk születtek, nagy üzletek köttettek, hemzsegtek a fiatal politikusok, taxisok, vendéglátósok, művészek, izgalmas volt, detélleg! :)

A gyárban sokszor ebédeltem együtt a Szentháromsággal… Így nevezték azt a három fiatal, húszas éveiben lévő mérnök srácot, akit a menekülő, (magukat idejekorán nyugdíjaztató)  öreg vezető kommunisták a székükbe akartak ültetni.

Mi négyen sokat vitatkoztunk, aztán én otthagytam a céget… Mi lehet velük? Sajnos már nem emlékszem a teljes nevükre.

Szívből szerettem a főosztályvezetőmet, olyan volt, mint egy nagypapa… meséltem neki, hogy miket látok, hallok a bulihelyeken. Óvott, féltett, bele ne keveredjek valamibe… Mondjuk nem is keveredtem. :)

Aztán amikor eljöttem a cégtől, akkor megkérdezte, hogy miért… Mindent megkaptam, ösztöndíjat, korlátlan tanszervásárlási keretet… Nem igazán tartott vissza, megértette.

Vendéglátósnak álltam, és egyetlen nap alatt kerestem annyit, mint amit havonta adott ki a cég péntárosa a kopott ablakon keresztül fizetésemként. :)

És mennyivel szórakoztatóbb munka volt, mint ülni az irodában, elolvasni, megválaszolni a leveleket, megnézni a labor jelentéseit az ipari szennyvíz adatairól… :)

Jávor a bejárónőjének többet fizetett, mint amennyit az öreg keresett, pedig nagy káder volt, öt nagy gyár ura, de köztudottan becsületes is volt, nem lopott… Mármint az öreg. :)

Mindig eszembe jut az az időszak, amikor a Fehérvári úton járunk… Felnézek a volt irodám ablakára, az öregére…

Izgalmas ez a kopott, műbőr könyvecske, sok témát sejtek még benne. :)

És akkor kifújtak az ünnepek, új esztendő, lassítás. :)

Fárasztó, és megterhelő napok voltak, rengeteg nehéz étellel, most lazaság jön, zöldséges cuccok, tészták.

Szilveszterre a Gábor bőrös malaccombot sütött, elsején Gábormama várt minket a tradicionális korhelylevessel, lencsefőzelékkel, és sült császárhússal… Addigra már erősen tiltakozott a szervezetem, és még jött a sógornőm mentes csokis-meggyes piskótája, a gyümölcssaláta, és az őszibarack tejszínhabbal.   :)

Most pedig vissza a mindennapokba. Kezdtem felszámolni a karácsonyt, végre mostam egy adagot, újév napján ugye tilos. Babona. :)

Holnap előveszem újra a bélyeges ládákat, meg a gyöngyfűző japán kőtálcát. Már alig várom, tele vagyok tervekkel! :)

Újévi fogadalmakról nem beszéltünk az idén sem, mindenesetre az étkezéseinket megreformálom kissé. Első étel a tervezett mappában a Dávid hideg narancslevese. Valami isteni finomság volt, ropogós mandulaszeletekkel, tejszínhabbal. :)

Ági barátnőnkhöz nem jutottunk el ebben a téli szünetben, ezért tegnap sokat beszélgettünk telefonon. Szeret mesélni a hivatásáról, persze szigorúan tekintettel a betegek jogaira… Felismerte, és mérésekkel tudja igazolni a kollégáival együtt, hogy a budapesti lakosság mentálhigiéniás állapota mennyit romlott az elmúlt tíz évben… Elkeserítő. :(

Szomorúan indult az év az országnak is, az óév utolsó napján egy halom népnyúzó rendelet lépett érvénybe, az a hatalmas brüsszeli pénzösszeg teljesen, végleg elveszett, az államadósság valami hihetetlen értéket mutat, új áremelések, nekilóduló infláció.

Ehhez még többféle járvány is tombol, mindenki prüszköl, köhög. Tájékoztatás szinte nincs, csak a mentők sivítanak megint egyre nagyobb számban.

Bónuszként kapott az ország a nyakába mindenfelé ipari havat, meg ezt a szemerkélő, fura, fémillatú ködöt. Nem valami vidám évkezdet, az biztos! :(

Az viszont jó, hogy innentől már hosszabbodnak a nappalok lassacskán, lehet várni a tavaszt, vége lesz talán a sötétségnek… Érti, aki érti. :)

Elillant ez a karácsony is, szép emlék lesz. :)

24.-én reggel a fagyújtásig feldíszített lakásomból indultam, a Gábor vitt át hozzájuk.

A sógornőm terítette az asztalokat, szeletelte, tálcázta a süteményeket, én a három nagy hidegtálat készítettem el délig. :)

A hagyományos villám-party délben a megszokott volt, nem számoltam meg Gábormama rokonait, de jóval többen voltunk húsznál. :)

Néhány éve negyvenen voltak… Sokat temettünk, és a fiatalok külföldön. Brüsszelből, Franciaországból hazajöttek. Gran Canaria, Málta, Spanyolország, Anglia ott tartotta őket.

Egész nap náluk voltam, elmosogattam, segítettem én is fát díszíteni, vacsora hatosban, Mennyből az angyal… Szép volt. Megszokott ajándékok, málnarózsaszín pizsama, édesség és rengeteg lekvár, szörp, befőtt Gábormamáéktól, sok édesség, gluténmentes házi keksz, és cukker kis házikó a sógornőmtől… Napelemes, és este világítanak az ablakok! :)

Vacsorára grillezett pontyszeletek, isteni volt! :)

Késő este értünk haza a Gáborral hozzám, ajándékoztunk egymásnak, kettesben. :)

25.-én Horrorka és Dávid látott minket vendégül.

Már a lakásuk is egy csoda, csupa karácsony! Terítő, ágynemű, még a wc-papír is karácsonyi, a cicák is karácsonyi játékokkal zörögnek, a fán csoda mesedíszek, diótörő, kristályfényű angyalok, szarvas, egyszarvú, varázsvilág! :)

Dávid sütött-főzött, hideg narancsleves tejszínhabbal, ropogós mandulaszeletekkel. Utána sült kacsa párolt káposztával, édesburgonya pürével, hercegnő burgonyával. Töltött káposzta, ipari mennyiségben, fagyasztva, elvitelre is. :)

Rengeteg sütemény, Horrorka keze által, gluténmentes mindenfélével anyukának. :)

Az ételekről és az ajándékaimról még sokat-sokat tudok majd írni, de a legkedvesebb a rajz. (Képen…)

Szinte minden évben kapok Horrorkától rajzot, ez most a szobám, egy átlagos nyári napon. Minden pöttynek, színnek, formának jelentősége, története, valós háttere van, csupa poén és emlék az egész, nagyítóval böngészem… :) A rajzon én is rajta vagyok, mit sem törődve… Millió dolgot árul, és mesél el. Csoda! :)

Igazából zavarba ejtően sok ajándékot kaptam az idén, most egy varázslatos, új pizsi van rajtam. Puha, mint az álom, krémszínű, és kedvesen gonosz gremlinek díszítik. Lányomtól… Illatok, ízek, még nem tudtam mindent igazából megcsodálni. :)

Ja! És van végre karácsonyi csúnya pulcsim! Rózsaszín, meg minden színű. Bordó. Pihepuha. Kötött.  Cukorpálcákkal, szívekkel, fenyőcskékkel, hópihékkel. :)

Varázslatos karácsony volt, buborékokban. :)

Boncolni kell még egy érdekes kérdést, mekkora egy kacsasült? Na… Az az év poénja volt! :)

Lassan célegyenesben vagyunk, egy hét múlva karácsony. Már minden perc be van osztva, íródnak a méterhosszú bevásárlólisták, jó ez így!

Rácsodálkozom ilyenkor a lakásomra… Miért van nekem ennyi ülőalkalmatosságom? Honnan került ide ez a sok szék, puff, műanyag sámli? Legnagyobb döbbenetemre ma Horrorka egyik szekrénye mögül előkerült egy összecsukható műbőr konyhai szék is, almazöld színben. :O

Ma végeztem a hűtő takarításával is, szomorúan csaszatoltam a kisezer hűtőmágnest… Sose gyűjtöttem, mégis összefutott több tucat. Értem a velencei maszkokat, az egyiptomi csodácskákat, de ki a fene járt Máltán, Korzikán, meg Litvániában? És miért hozott nekem hűtőmágnest csoki helyett? Őrület… :O

A fenyőfa helyét elfoglalta a kisebbik pálma, még nem tudom, hogy hova teszem majd… Nyárig az ablakban lakott, de a nyaraláskor beszedtük, hogy beöntözzük. Ennek úgy megörült, hogy nem fért vissza. Azóta már annyit nőtt, hogy a galériára se fér fel…

Folyamatosan tárgyalunk mi nők… Ki mit vállal, ki kihez megy, mikor és hogyan. Izgi! :)

Sokat gondolok a gyerekkori karácsonyokra ilyenkor. Egy ideig édesapu is állított fát, aztán ahogy nagyobb lettem, felhagyott vele. Ő sose tiltotta, hogy lelegeljem a szaloncukrokat, mégis a fán maradt az összes. Annyi édességet kaptam, annyi finomsággal tömött a nagymamám és a dédikém, hogy nem érdekelt. :)

Apu hokizni járt az ártérre, a befagyott, sekély tóra a haverjaival. Őrületesen vágtattak a fák között, én a partnál bénáztam a korimmal, és csodáltam őket. Ahogy a korcsolyák egy-egy manővernél felsértették a jeget… Imádtam azt a hangot. :)

Amíg Pesten éltem anyámékkal, édeasapu már a szünet előtti utolsó tanítási napon jött értem, és vitt vonattal Bajára. Aztán amikor ötödikes lettem, akkor anyámék is Bajára költöztek, és elmaradt a vonatozás sajnos. :)

A szentesték… A bajai halászlé illata keveredett a fenyőfáéval, mindenki nevetett, mennyi sokan laktak a házban… Olyan hosszú volt az asztal, hogy a konyhából kilógott az előszobába. :)

Az idén nálam nem fő majd a tűzhelyen a bajai halászlé, máshogyan alakultak a dolgok. Kicsit szomorú vagyok tőle, de ez az élet rendje. Másféle izgalmak várhatóak! :)

Az adventi takarításban az a jó, hogy rengeteg olyan holmi akad a kezembe, amelyekkel év közben nemigen gondolok. :)

A miniatűrök egy sokrekeszes tárolóban laknak a falon, tetemes gyűjtemény, elég idegesítő a tisztításuk. De mindegyik jelent valamit, emléket, olvasmányt, utazást, vagy embert, aki ajándékozta. :)

Horrorkától kaptam a pirinyó porcelán kávéskészletet, ha jól emlékszem, akkor az első keresetéből vette. Együtt mentünk ki az Üllői útra, egy kreatív hobby üzletbe, és ott láttuk meg. :)

A bélyeges minikönyvet még gyerekkorában vette nekem, akkor még nem lehetett ennyire könnyen keresgélni, vásárolgatni a neten. A lánykám fogta magát, nyakába vette a várost, ment antikváriumokat nézegetni… Nem is tudtam róla, hogy ez a kincsecske létezik. Becsben tartom! :)

Az igazi kincs a mindössze három centis, bőrbe kötött Korán, fém tokban…

Azt nem tudom, hogy valódi értéket képvisel-e, de ahogy hozzám került, az tündéri. :)

Kétszer nyaraltunk (teleltünk) kettesben Horrorkával Egyiptomban, imádtuk. Esténként a bazárban csatangoltunk, és ott találtunk rá egy kis üzletre. Nem a szokásos turista-biszbaszokat árulta az öreg arab, ásványok, féldrágakövek, valódi régiségek, díszes kézműves ezüst és réz edények voltak a polcokon, csupa szépség.

Ár arab szokás szerint nem volt semmin, módját kell adni az alkudozásnak, időt kell rá szánni, úgy illendő.

A könyvecske nagyon megtetszett nekem, de nem akartam alkudozni aznap este, mentem volna vissza a hotelbe… Igen ám, de az akkor 12 éves Horrorka nem úgy gondolta. Kézzel-lábbal, iskolás nyelvtudással maga kezdett hosszas alkudozásba, sokat tudott már akkor az arab világról, védte az igazát… Az öreg arab egyre mérgesebb lett, pattogott a hangja, a lánykám arca is pirosodott, a Koránt nem szabad pénzért árulni. Ezt én tudom. Te nem tudod?

Végül az arab engedett, jót nevetett a vita végén,  ha jól emlékszem nem is fizettünk érte „árat”, csak három egyiptomi font „baksist”. Így lakik nálam ez az apróság… Mindig vidám leszek tőle. :)

Négy hétig éltünk Egyiptomban, és állíthatom, soha senki nem volt velünk tiszteletlen, kivéve egy taxist, aki megpróbált minket lehúzni pénzzel… De nem sikerült neki. :)

Egy másik bevitt minket a nyomornegyedbe, ami akkor szigorúan el volt zárva a szállodasortól… Aztán közölte, hogy csak nagy pénzért visz minket vissza a hotelbe. :)

Nem hagytuk magunkat, kiszálltunk, és hazasétáltunk… És mennyi mindent láttunk! Érdekes kaland volt… :)

Persze millióan udvaroltak, a pincérek, az árusok, rengeteg apró ajándékot kaptunk, virágot, gyümölcstálat, szkarabeuszból, banánpapirusz könyvjelzőből még mindig van több tucat. :)

Horrorka ajándékai mindig ütősek, ma az adventi naptáramban Mantaro forró csoki volt, mézeskalács ízben. Biztosan isteni lesz! :)

Utóirat! Édeaspu puritán ember volt, elképesztő pénzeket költött rám, vagy mondjuk horgászbotokra, de a csecsebecséket nem tűrte. Mindig ráborzadt a dilis dolgaimra, a mini Koránt is elképedve forgatta… És ezt te el fogod olvasni? Hát mondom… Apu! Bolhaszem  betűk, arabul… Hogyan olvasnám el?

Nézett rám azzal a hamiskás, kedves nézéssel… Akkor meg minek kellett neked? Na? Minek? :)

Jóval később hallottam, sokszor mesélte a haveroknak az unokája heves, bátor alkudozását abban az istentelenül messzi Egyiptomban. Az egyik kedvenc témája volt. :)

Ja! És a Mikulás habcukor? Pink… Megettem írás közben. Finom volt! :)

Advent harmadik napja, csodálatos! :)

Gábor kiszakította magát két napra a munkából, rengeteg az intézendő dolga, és ma elvitt a volt Ázsia Centerbe, (ma már World Mall), a szokásos éves bevásárlásra.

Lőttem ugyan jó pár ajándékot is, de a fő ok ilyenkor az, hogy ő biztosan nem találná meg a kedvenc tisztítószereimet. Mosószóda, mosódió, trisó, felületfertőtlenítő, stb…  Egy évre előre. :)

Nagyon kevesen voltak vásárlók, a haverunk azt mondta, hétvégén jönnek az emberek inkább, de nagyon visszaesett a forgalom. Mondjuk meg is látszik, a kínai árusok kedvesek, és sokkal olcsóbb az édesség, mint tavaly volt. :)

Az adventi naptáramban ma két jégcsoki, egy karamella, és egy új, verdefényes Batthyány-érme, 200.- Ft volt… Imádom az emlékérmeket, gyűjtöm őket, jó befektetés is mondjuk… :)

A tegnapi ajándékocskám nagyon izgalmas volt, egy cédulácska Horrorka írásával, miszerint az ajándék a lakásomban van elrejtve, ott, ahol sose jutunk dűlőre… A megoldás lehet kézenfekvő, vagy vállalhatatlan! :)

Gábor indult volna dolgozni, de aztán marad még egy kicsit… És mi volt a megoldás, na mi?

Kéz, váll… Oké. Mivel is nem jutunk dűlőre? A lánykám 14 éve költözött el, de a játékai, írószerei, divatcuccai, könyvei, filmjei, zenéi, vicik-vacakjai, száz békája mind itt vannak, tilos hozzájuk nyúlni.

Évente egyszer eljön, nekilátunk selejtezni. A csúnya kisszekrényből, a rengeteg táska, retikül, hátizsák, szütyő, motyó közül egyszer ki engedett dobni egy bevásárlószatyrot… Ennyi volt az EREDMÉNY! :O

Ott lesz az ajándék! Ott is volt… :)

Egy ezüstszín szelence, benne egy hajcsattal, és egy acél ördöglakattal. Beletelt egy kis időbe, de sikerült kinyitnom, és vissza is tudom zárni! Remek agymunka volt!  

Halad az adventi takarítás is, készen van a parfümös polc a fürdőszobában, csillog a sok üveg. Néhányat kidobtam, nem volt emlékértékük, de vannak ikonikus üvegcsék… Egyiptomi, görög mindenfélék, romantikus maradványok, az utolsó parfüm, amit édesaputól kaptam… Egy rettenetesen régi, vastagon aranyozott Knowing-üvegcse, és még sok minden… Kész bazár. :)

Egyébként már csak kettőt kell aludni, csütörtökön este, bajai szokás szerint jönni fog a Mikulás! Bizony! :)

És naponta többször megnézem a fényvillamosokat… Imádom! :)

Advent van! :)

A szombati jókedv oka ez a telis-tele adventi naptár, és az ezzel kapcsolatos fogadás. :)

Már a reggel is jól indult, átautóztunk Gábormamához, főztem nekik két napra, mint a régi szép időkben. Közben olyan nagyokat nevettünk, hogy zengett a lakás. :)

Ebéd után rendbe tettem a konyhát, és kora délután átautóztunk Horrorkához Budára. Valamiért ragaszkodott hozzá, fontos még novemberben találkoznunk banya! :O

Titok lappangott! Törtem a fejemet, nem jöttem rá…

Gábornak azt állította, ő tudja… Hát mondom! Honnan tudnád, ha nem beszéltél a Bettivel, he?

Erősködött, fogadtunk, leírta, bezárta egy borítékba, lematricáztuk… Kicsit csalós vagyok. Meg kíváncsi. :)

Már a lánykám lakása is kedves jelenség volt, Dávid ugye beköltözött, kicsit átrendezték, és már adventi díszben pompázik… Valami csuda hangulat volt füstölőkkel, színekkel, fényekkel, az erkélyről szemben a sok hófödte ház, a rengeteg fa… :)

Nagyon megörültem az adventi naptárnak. Milyen kedves! Alig várom, hogy bontogassam! :)

A járvány előtt én is készítettem adventi naptárakat sok-sok éven át. Még a kutyák is kaptak… Aztán ugye jött a karantén, később bezártak azok az üzletek, ahol apró, vicces mütyürkéket lehetett kapni, szóval felhagytam az egyedi naptárak készítésével.

Cseréltük a Mikulás-ajándékokat is előre, nem tud jönni az „éngyerekem”, rengeteget dolgozik. Csak ötödikén este bonthatjátok ki… :)))

Kaptam még egy halom apróságot is. Például karácsonyi mosogatószivacsokat. Tündériek! Egy mézeskalács figura, és egy karácsonyi manó! :)

A legkedvesebb a méretes, rózsaszín palástos-föveges Mikulás habcukor! :)

Csoda egy nap volt a szombat, amit még meg is felejtünk egy kis bulival… :)

Még Horrorkánál felbontottam a borítékot, adventi naptár… Gábor eltalálta. Süthettem az almás-dióst. :)

Gábormamától kicsit kikaptam… Mindig mondja telefonban, hogy tele a spájz, a mélyhűtő, vigyük a termést, de általában elfelejtjük. Most megmutatta, tényleg tele van minden, ilyet még nem láttam a majdnem harminc év alatt! A befőttek, savanyúságok, lekvárok, szószok, előre konzervált ételek zsúfolva minden polcon. És ez csak a fele, a többi még a Mirákulumban van, enni kell. Kötelező… :)

Be is pakolt egy dobozt, egy lecsó, két baracklekvár, egy málnalekvár, két üveg savanyúság, egy cseresznyebefőtt nekem, egy Horrorkának, egy almakompót, és egy üveg reszelt alma… Na ez került a sütibe. :)

Gábormama azt mondja, döbbenetes volt a termés. Előre gyűjtött, tárolt esővízzel locsoltak bőven. Ez lett az eredmény. :)

Ági barátnőm mondta is… Szerencsés egy petyerka vagyok. Van két angyalom… Mármint Horrorka, meg persze Gábormama. És persze egy arkangyal is akad. Egy Gááábriel. :)

Kicsit kilendített az undok novemberből a szombat, Krisztiékkel találkoztunk, ezúttal egy nagyon érdekes helyen.

Sok-sok évig éltem Pesterzsébeten, de a kerületnek ezt a részét még sose láttam. Pedig nagyon hangulatos, remélem visszajövünk nyáron is.

Az étterem neve VakVarjú Csónakház, nagyon divatos, és meglehetősen drága. Hatalmas terek, rengeteg pincér, és teltház. A kaja finom volt, a Gábor végre ehetett konfitált marhapofát, igen nagy kedvence. :)

Kicsit sétáltunk utána a parton, bájos, régi csónakházak, ha jól sejtem, akkor a múlt század elején épülhettek. Apró, egyablakos kabinok hosszú sorépületei, most is bérelhetőek akár egész nyárra, app-pal lehet SUP-ot bérelni, okospadok wifi-vel, és elképesztően sok hattyú, mag vadkacsa. :)

Szóval igazán klassz kirándulás volt, imádtam!

Aztán a 2002-es naplóm. Fontos, történelmi dátum, augusztus 3.

A Gábornál aludtam, még nem volt meg a kislakás, de nyáron sokszor voltam náluk. Kimentünk a bolhapiacra a PECSÁ-ba. (Akkor még állt a nyolcvanas évek ikonikus szórakozóhelye, a Petőfi Csarnok. Azóta a kormány azt IS lerombolta.)

Ott vettem meg életem első bélyegcsomagját, még emlékszem. 100 darab színes, NDK-s bélyeg volt benne. És azon a napon szerettem bele a bélyegek világába. :)

A következő héten a Gábor elvitt a bélyegdiszkontba, és a kincskereő őrületem azóta is tart.

2002 nyarán egy hetet töltöttem Baján, bulizni jártunk, édesapu főzte a halászlét, jó volt. :)

Érdekes, abban az évben is hatalmas árvíz volt, elöntötte a város egy részét, lezárták a Gemenc útjait, ahol éjszaka még diszkó volt, és hajnalig táncoltunk, ott másnapra állt a víz, és úszkáltak a halak. :)

Hír még, hogy a Gábormamáék hazajöttek télre a Mirákulumból, Gábor feldobott hozzám reggel egy kis zsák zöldséget. Répa, paszternák, zeller, ezeket már feldolgoztam és lefagyaszottam… És eleve fagyasztva kaptam zöldborsót, tarkababot, gombát, úgyhogy tele a mélyhűtő megint. Jó látvány! :)

Csak ez a francos november érne már véget, detélleg!

Ui:

Közben megint tragédia történt a téren. Alig négy napja volt az éjszakai tűz az Angyal utca 4.-ben, másnap láttam az udvart, hordták ki az elüszkösödött, nedves sittet meg kormos fa izéket  konténerekbe… Most tűzoltók érkeztek szirénázva, mentők, rendőrök. Sokan. A híd alatt állnak, valami a vízen történhetett. Remélem nem a Hableány tragédiája ismétlődött meg… Az rettenetes éjszaka volt! :O

November lévén, elővettem a télikabátomat, és abban mentem le a diétás boltba gluténmentes galuskaporért. Tojásos nokedlit tervezek. :)

Ma átmostam gépápolóval a mosógépemet, még nem volt aktuális, de az új Harry Potter ágyneműmet illatos gépben akartam kimosni. Már szárad. :)

Ma is visszaolvastam magam egy kicsit 2002-be. Az augusztusi naplómat olvastam, visszamentünk a Gáborral kettesben egy hétre Jesolo-ba. Másik hotelben laktunk, kevesebbet strandoltunk, helyette kirándultunk Triesztbe, bebarangoltuk a várost, egy patinás étteremben ebédeltünk, és persze megnéztük a Sissi-kastélyt. Miramare… :)

Az egyik reggel behajóztunk Velencébe, és csatangoltunk estig. Egy csatornaparti étteremben ettünk mindenféle tengeri herkentyűket, és ottfelejtettem az esernyőmet.

Aztán megtaláltuk a tengerészeti múzeumot… Gábor szerelmese a témának, úgyhogy természetesen bementünk.

Már az előcsarnokban fura dolog történt, egy ilyen rettenetes masina ácsorgott ott… Az én párom egy pillanat alatt odaugrott hozzá, és illetlen hangerővel kezdett lelkesedni.

-       Egy maiale! Úristen! Egy maiale…

Simogatta, ölelte ezt a szörnyeteget, mint egy szép szeretőt…

Na mondom! Ez meghülyült… Maiale, az azt jelenti disznó. :O

Aztán összeszedte magát. Valóban maiale ennek a régi mini tengeralattjárónak a neve. A tengerészek ráültek búvárruhában, és a víz alatt odaúsztak az ellenséges hadihajó alá. Az aljhoz ragasztották a bombát, és visszasprinteltek a saját hajójukhoz… Mondjuk engem a hideg is kirázott a gondolattól. :)

Jó kis nyaralás volt, élveztük. :)

Horrorka ezalatt Baján vakációzott, édesapu elvitte csónakázni, az én lányom meg belepottyant a vízbe. :)

Szedtünk még dinnyét, az tényleg baromi nehéz munka, még emlékszem rá. :)

Szóval november… Ma is bélyegeztem egy kicsit, Ági ládájában találtam román bélyegeket is, erről eszembe jutott, hogy rá kellene néznem a témára.

Sose szerettem a román bélyegeket, kezdetben nekiláttam egy albumnak, de legalább húsz éve bele se néztem. Bélyegekből meg összegyűlt egy cipősdoboznyi, a régieket külön zacskóba tettem, most kicsit belenéztem ebbe is, az albumba is… Alaposan felcsúsztak az értékek, érdemes lesz egy kicsit dolgozni vele. :)

Ezzel majdcsak eltelik ez a rusnya hónap… :)

Tényleg meg tudok magyarázni mindent az asztalomon, és ez nem vicc! A sebbenzint is meg tudom magyarázni… Ősz van, ilyenkor szeretek a bélyegekkel molyolni, és ezzel nézem a vízjeleket.

Ez az egyik legrégebbi magyar bélyegfajta, cirka 120-130 éves, a fotót mondjuk a netről loptam, de van nekem is egy kisebb albumnyi. A kezdetekben csak begórtam őket egy albumba, nem volt hozzájuk türelmem. Mondjuk elég unalmas a külsejük… :) Azóta eltelt több mint húsz év, most kedvet kaptam hozzájuk, lehoztam a galériáról őket.

Érdekes vadászat ez. Mondjuk a bélyeg alapértéke legyen nyolcvan forint. Ez a legolcsóbb változat. Ekkor meg kell nézni a vízjelet egy csepp benzinnel, szerencsés esetben máris megugrott az értéke, mondjuk a tízszeresére. Vagy még sokkal többre…  És akkor ugye ha ép a fogazat, és valami picuri faluban adták fel, és beazonosítható rajta a bélyegző, mert a postáskisasszony rendesen végezte a munkáját, akkor a bélyegző egy Gudlin-szorzót is jelent, ami lehet akár száz is… Na az már szép érték egy picinke papírdarabért.

Persze az ilyesmi ritka, de kincskeresésnek, játéknak megteszi. :)

Közben számolom fel a 2002-es naplómat. Júniusban a klasszikus felállásban indultunk Jesolo-ba, Gábormama jött velünk nagymamáskodni.

Mondjuk legelső este, a vacsoránál leugrott Horrorka fogáról félig a fogszabályzó. Majdnem megütött a guta! Fogorvost keresni idegen országban, éjjel… Hát nem volt egyszerű! :O

És nem volt olcsó…

Akkor már rutinos nyaralók voltunk, tudtuk, hogy a Luna Park este nyolckor nyit, és az első fél órában mindenen lehet nyerni. Promó… 2002-ben 47 plüssjátékot nyertünk össze, aztán persze itthon szétosztogattuk. Jó buli volt… :)

Azon a tavaszon komoly munkával lefogytam 16 kilót, nyakra-főre vásároltam az új ruhákat, Jesolo meg nagyon jó shopping-terep volt. Még most is van olyan nadrág a szekrényemben, amit akkor és ott vettem, de sose hordtam. :)

Közben most, azaz ma… Valami ég a környéken. Jött egy halom tűoltóautó iszonyú szirénával, az Angyal utcába nem engednek be autókat, és füstszag is van… Itt mindig történik valami!

Közben megérkezett a rendőrség is, de mentőt nem láttam… Mondjuk azok a Mester utca felől jönnek értelemszerűen… :O

Szóval ezért imádom én ezt a lakást, a karantén alatt se éreztem magam bezárva, pedig a Gábor fél évig ki se engedett a folyosóra se. Mondjuk sokra nem ment vele, már akkor összeszedtem a Covid-ot, amikor a hivatalos jelentések azt mutatták, hogy megjelent a vírus Velencében, de Európa más részein még nem.

Csak jóval később, a bőrtünetek fotóiból tudtuk beazonosítani, ilyen kiütések csak a Marsról származhattak, detélleg! :)

Kicsit csapongó írás lett, de ezt be lehet tudni a novembernek. Oszt kész! Nem? De… :)