Kaloda, főispán, pellengér, kakastollas csendőr, cselédsor, hűbéresek, 3 millió koldus országa… Képes Történelem könyvsorozat, Fekete Gyula: Fortélyos félelem igazgat. Csak úgy mondom…

Váratlan program, a Gábornak sikerült egy nap szabadnapot összehoznia, reggel jött értem, bevásároltunk, és mi főztünk a szüleinek. Ahogy régen hetente tettük. :)))

A házuk előtt nyílik az ibolya. Februárban. Döbbenet! :O

Szóval nagyon kellemes nap volt, rengeteg nevetéssel, és azzal a tagadhatatlan gyönyörrel, hogy amíg sült a hús, addig a Gábor elgurult a bélyegdiszkontba, és hozott fél kiló régi magyar, és fél kiló régi külföldi bélyeget nekem! :)))

Ennyi sok év után se tudtam megunni a kincskeresést, minden nap molyolok velük egy keveset, és szerencsére viszik a vevők. :)))

Délután aztán szomorúan konstatáltam, hogy rengeteg teendőm lesz a héten, úgyhogy a gyöngyök is, a bélyegek is várni fognak. :(((

Érdemes arról is szólni, hogy mi is történik ma a vármegyék és főispánok országában. A megítélésünkről a világban csak annyit említenék, hogy érdemes megnézni az izraeli (Tel-Aviv) tüntetés fotóit a hatalmas, kifeszített molinóval, rajta a világ legbecstelenebb államfőinek fotójával. Ugye…:O

Olvasom a mai híreket, 1200 dolgozót tesz megint utcára a Magyar Posta, a minielnökünk  és kísérete pedig HÁROM, százvalahány fős honvédségi luxusgéppel tudott elrepülni Egyiptomba… Hát! Futja nekünk erre is. Bezzeg a „csóró” osztrák politikusok menetrendszerű járattal utaztak Afrikába. :)))

Fura világ, detélleg! :)))

Érdekes kis sztorit hallottam, a másodikos unoka sírva jött haza az iskolából, nem jön többet a G. néni, az osztályfőnök. A gyerekek mind szerették… Most egy bácsi lesz helyette, aki egész órán az engedetlenségről beszélt, fontos engedelmesnek lenni, G. néni engedetlen volt, és nem jöhet ide többet, és minden virága el fog száradni a teremben, minden virág meg fog halni.

És aki nem megy a templomba, az is engedetlen. Ez igaz a szülőkre is. :O

Nagypapa igen flottul megfelelt, akkor ti fogjátok locsolni a virágokat titokban, és élni fognak, és G. néni is visszajön majd egyszer. És az unoka egész este boldogan ötletelt a megoldáson, és másnap kiderült, mások is locsolni akarják a növényeket titokban, és az apróságok összekapaszkodtak, és elkezdtek… GONDOLKODNI! :)

Most néhány nap nyugalom ígérkezik, ezerrel készülnek a fülbevalók, ezen középen a díszes henger peyote fűzéssel készült 180 darab japán Miyuki Delica üveggyöngyből. Darabonként! :)))

Ma felszámoltam a hétvégi buli maradványait, aztán valamiért konyhatündérkedni szottyant kedvem, először sütöttem egy tepsi isteni rakottast, aztán a krumplipüréből kimaradt tejből főztem vaníliakrémet, és végül egy érdekes, gluténmentes piskótaszerűséget is rittyentettem 3 perc alatt, mikróban. :)))

Gábormama hívott ma, ne vicceljek már, itt a tavasz, és tele az éléskamra, egész télen nem kértem semmit, ezért dolgozik? Küldi, nincs vita! Lecsó, málna- és baracklekvár, meggy- és cseresznyebefőtt, savanyú, salsa szósz, tessék megenni! Nohát! :)))

Közben persze érkeznek a hírek, épülnek az akkumulátorgyárak rettenetes sebességgel, olvasom a szekértőket, egészen megdöbbentőek a statisztikák, számítások, összehasonlítások, nem, nem tudom megérteni ezt az egészet! :O

Dobrev is kimondta végre, ez Magyarországon nem háborús infláció, ez egészen más… :)))

A Völner-Schadl ügy kapcsán a végrehajtók sorban ismerik be a bűnösségüket, kíváncsi vagyok melyik csúszómászó ússza meg a végén… Persze vannak tippjeim! :(

Arra kíváncsi lennék, hogy mikor és hogyan lesznek kárpótolva azok a szerencsétlenek, akiknek a házát elárverezték egy egészen kicsi alaptartozás okán, hogy aztán a végrehajtók komái megvegyék két fillérért… Ugye?

Lenne még kérdésem a megátalkodott, makacs moszkovita kormányzati politikával kapcsolatban is, de felesleges lenne… Akkor aztán én lennék a libsi randa öregasszony, aki arra vetemedik, hogy igazságot akar hallani, olvasni. IGAZSÁGOT! Hallatlan… :)))

Meeehogy! Sorosgyurcsányprüsszel! Az! :)))

Az akkumulátor meg teljesen gluténmentes. Mit jár nekem a szám mégis, he?

Ilyen amikor a két szerelem, a bélyeg és az ékszer találkozik :)))

Sokszor szoktam összeválogatni nagyobb tételben korai magyar bélyegeket, rengeteg van belőlük bezsákolva, ezeket karácsony előtt vitték el, a különlegesség benne a 2000 koronás Ikarusz 1924-ből, párban, hibátlanul, postatisztán. Nekem hihetetlen, 100 évig maradt meg ilyen csodálatos állapotban! :O

Az ékszer medálrésze pedig egy 1944-es Szent Margit, a Nagyasszonyok sorozatból. :)))

Ahogy közeledik végre a tavasz, úgy érzek magamban egyre több energiát, skiccelem fel az ékszerterveket, és most egy antik sorozatban gondolkodom, bélyeggyűjtemény nőknek, fa lencséken különleges bélyegek lakkozva, a világ számos egzotikus országából, hosszú láncon! Holnap azt hiszem neki is látok! :)))

Horrorkával csacsogtam ma sokáig telefonon, két nap múlva kezd az új munkahelyén, kihasználtuk ezt a cseppnyi szabadságot még, jókat nevetgéltünk, egészen elképesztő, hogy mennyire egyformán látjuk a világot! :)))

Nincsenek nála se szőnyegek… Sose szerettem a szőnyegeket, talán mert anyám szőnyegmániás volt, de tényleg nem értem a szőnyeget… Minek kell? Mert jó… Egy szép, eredeti perzsa rendben van. Azt értem, ha nem is a stílusom. Bár annak a falon a helye. Vagy egy vidám színű, dekoratív, modern. Hangulat. De a gyönyörű, könnyen takarítható parkettát letakarni valami csiricsáré, olcsó izével, aztán hetente többször porszívózni, meg fésülgetni a rojtokat!  :)))

Annyi minden jó dolgot lehet csinálni helyette!

Egyszer vagy 25 évvel ezelőtt megszámoltam ezeket a szörnyűségeket a lakónéniknél. 30 lakás, 54 szőnyeget láttam. Kb. Fele volt rojtos… :))) Értelemszerűen volt még egy csomó, amit nem láttam… :)))

Szóval máshogyan képzeljük mi a lakberendezést is, mint az átlagember.

Például sose értettem a padlóvázát. Persze vannak szép műkincsek, de nem azokról beszélek, hanem a sorozatgyártott izékről… Virággal feltölteni folyton egy vagyon… Száraz bigyók? Porosodnak és porlódnak. Idő, energia tisztán tartani megint… Mit lehet még tartani benne? Partvist? Sodrófát? Budákot? Lovaglópálcát? Ostort? Az meg hogy néz ki… :)))

Arra jutottunk, hogy a padlóvázát biztosan mindenki ajándékba kapja. :))))

Szóval vannak érdekes lakberendezési dolgok, amiket nem értek…

Horrorka rácsodálkozott tegnap, lekísértem, és elbaktattam nagyobb mennyiségű rücskös Ziziért az általa felfedezett boltba… Mindegy.

Mielőtt indultunk, levettem a zoknimat, és ahogy megszoktam… Felvettem cipőmet. Mehetünk…

Rákérdezett… Ha itthon van rajtad őrült zokni a meleg szobában, akkor a fagyos utcán miért nincs? :O

Hát mondom… A bokám sose fázik, a lábam fázós részét melegíti a cipő. Kell egy kis szabadság, utálom a teljes bezártságot. És hogy néznék ki szivárványszín pandamackókkal? Ugye?

Itthon meg fázik a lábam. Mert nincs rajtam cipő… Mezítláb szaladgáljak? A papucsomat mindig ott felejtem valahol. Az egyik az ágy alatt, a másik a számítógépnél. Mit nem lehet ezen érteni, detélleg? :)))

A karácsonyi takarításkor találtam egy dobozban néhány nomád medált, az egzotikus nagykerben egyszer (évekkel ezelőtt) fillérekre leárazták az utolsó darabokat ezekből az egyébként igen drága csodaságokból, és bár persze ölték egymást érte a nők, jó párat sikerült megkaparintanom. Rendes áron biztosan nem tudtam volna eladni a kész ékszereket, így meg azonnal elvitték. :)))

Aztán rájuk untam, eltettem őket, és most tudok velük tombolni megint. :)))

Rettenetesen hidegre sikeredett ennek a télnek a vége, már virágzott az aranyeső (rendes nevén aranyfa) a téren… Szegény virágok teljesen lefagytak. :(((

A nagyobb baj, hogy sajog a hidegtől a műtött térdem! Tegnap kezdődött, amikor muszáj volt elmennem itthonról, és azóta is érzem néha. Mondjuk azt értem, hogy fájt amikor lementem a bélyeges vevőhöz, meg jelez, ha kinyitom az ablakot. Na de! Honnan tudja a felfűtött szobában tartott térdem véletlenszerűen, hogy kint hideg van? Normális térd ilyesmit nem csinál, az biztos! :O

Tényleg nem jó megöregedni… :(((

Közben egyik tragikus hírt olvasom a másik után, szívszorító videókat láttam a földrengés utáni mentésekről. Milyen félelmetes lehet most ott élni, évekig rettegni az utórezgésektől. És szegény romok alá szorult tömegek, azt olvastam, hogy sokan egyszerűen megfagynak ma éjszaka… :(((

Aztán az van még, hogy fizetős, elit, reklámmentes szolgáltatás lesz a citromail, én mondjuk nem is bánom. Amióta létezik, azóta van citromail fiókom, nagyon kevés baj volt vele eddig is. De az már baj, hogy szinte minden szolgáltató bevet valami lehúzós trükköt, leginkább a kereskedelmi TV-k bosszantanak. :)))

Élőben a számomra ezek teljességgel élvezhetetlenek, a valóságshow-k, idétlen, időhúzó egyszerű kis vetélkedők nem érdekelnek, totál analfabéta vagyok a magyar celebvilágot illetően, de filmeket szoktam felvenni… Már olyan mennyiségű reklám van bennük, hogy keresgélni kell a film darabkáit… :)))

És akkor most az előfizető fizesse meg külön a rejtett tartalmakat IS! Najóóóóvan… És fizetni kell külön a jobb cikkekért is a neten, pénzt kérnek már mindenért. Magyar divat!  Én azt gondolom, hogy ez teljesen etikátlan, és nem kérem… :O

Nem a két fityingekről van szó, hanem arról, hogy genya dolog egy szerződött tartalomból a törvényesen engedettnél háromszor több reklámbevételt beszedni, az alacsonyabb jövedelműeket a szolgáltatás egy részéből kirekeszteni, és az előfizetőket kínozni. Nahhh! :(((

Egyébként az erőszakos, túl hangos, túl hamis, túl sokszor ismételt reklámokkal is úgy vagyok, hogy leginkább undort váltanak ki belőlem a hirdetett termékkel kapcsolatban. Eszem ágában sincs őket megvenni, csakis, kizárólag a kevésbé agresszív konkurens cég hasonló termékéért, szolgáltatásáért adok ki pénzt, azt se bánom, ha az drágább.

Szerintem ha a társadalom felfogná, megértené, hogy ezzel a tudatos vásárlással milyen csodákat tudnánk elérni, akkor megváltozna a reklámpiac, és még talán élvezhető reklámokkal is találkozhatnánk, mert a magyar reklámfilmek, meg a gyógyszermultik alkotásai… Hát… Valami bűn rosszak! :)))

Tisztelet a kivételnek, persze… :)))

Néha átnézem a régi ékszereket, ezt a láncot pont egy éve vették meg, Patakpart. A patakban aranyhallal. Ideje újra megfűznöm!  :)

Ma jó kis nap volt, Tlalok küldött egy kis lélekmelegítő napsütést délelőttre, Gábor is fel tudott ugrani ebédelni. :))) A rakott krumplim híre csodákat tud tenni, Horrorka is bejelentkezett. Már egy napja munkanélküli vagyok banya! Hát mondom… Gyere te naplopó, lumpen elem! :)))

A lánykám maradt is késő délutánig, csacsogtunk jóízűen, közben segített összevadászni a repülős bélyegeket egy halom albumból. Nem könnyű feladat! :)))

Banya! Egy afrikai repülő hal… Az nem jó? :)))

Történt egy érdekes dolog, ismerem én Horrorkát mint a rossz pénzt… Van egy fém dobozom rengeteg, már elkészült fülbevalóval, és mivel ő fülbevaló-mániás, hát minden alkalommal választhat magának egy párt. Mielőtt belemélyedt volna a válogatásba, felírtam egy papírra, melyiket fogja választani. Hosszú, linkes fülbevaló sötéttürkiz színben, vörösrézzel… És eltaláltam! :)))

Klassz dolog, hogy az értékrendünk is teljesen egyforma, de egyben furcsa is, hiszen ránézésre tiszta apja, én viszont úgy hasonlítottam anyámra, hogy mindenki szóvá tette, de nem volt semmiről, de tényleg szinte semmiről ugyanolyan véleményünk. :O

Gyerekkoromtól szerettem a színeket, de ő szó szerint kitiltotta a lilát, a pirosat és a rózsaszínt az életemből, mert a lila ocsmány, a piros cigányos, a rózsaszín nevetséges. Annyira belém sulykolta, hogy a mai napig ritkán készítek ezekkel a színekkel ékszereket… Majdnem negyven éves koromig rajtam elő se fordulhattak ezek a színek, aztán Gábormama beszélt a fejemmel, és igaza volt! Azóta a lakásomban rengeteg a rózsaszín tárgy, és „csakazértis”  hordok pirosat… Lilát nem, de az a férjem fradista múltja iránti tisztelet… :)

Na! Ettől most kedvet kaptam, holnap, a fotózás után előveszem a rózsaszín gyöngyök ládikáját, és pedrek néhány fülbevalót! :)))

Egyébként bolondos tavasz-hangulatom van, már csak 1-2 nap, és Gábor elvileg felszabadul az iszonyú súly alól, visszajön az apaszabiról a gépkezelő srác, és akkor végre mindent el tudunk intézni, teljesen kifogyott a háztartás mindenből, méter hosszúak a bevásárlólistáim, és kellene néhány ruhadarab is. Meg persze egy csomó helyre elígérkeztünk karácsonykor… :)))

Szóval tavasz! Már csak pár perc! :)))

Érdekes plakátokat, kiadványokat találok a Pinteresten, a történelem megismétli önmagát, detélleg!

A téren virágba borult az aranyesőbokor, néha már tavaszillat érkezik a Duna felől, vége lesz ennek az átkozott télnek, Gábormamáék már nagyon készülődnének, mennének a csodavölgybe, ezek a hetek a legnehezebbek nekik. :)))

Fodrozódik erősen a politika, és most, hogy több időm van a hírekre, egészen meglepő dolgokba futottam bele. :O

Folyamatosan téma a debreceniek tiltakozása az akkumulátorgyár ellen, és bizony rengetegen, leginkább az elmaradottabb, elbutított népek nem is tudják, nem is hiszik el, hogy Magyarországon már húsz hatalmas akkumulátorgyár épül, vagy már fel is épült. Pedig de… A legtisztább termőföldeken, vagy elölt hatalmas erdőterületeken. :(((

Mivel környezetvédelmet is tanultam, hát rákerestem a szakértői cikkekre, mi is a baj még ezekkel a gyárakkal… Persze rengeteg káros anyagot bocsájtanak ki, de a legnagyobb probléma az, hogy iszonyú mennyiségű víz kell az üzemeléshez, és ennek bizony megfizetjük majd az árát. :(((

Ami vidám volt a héten, azok a kiszivárgott Völner-Schadl telefonbeszélgetések, elég egyértelmű bizonyítékok ezek, kis magyar kö(ó)rkép… :)))

A héten fejeztem be egy könyvtári könyvet, A 44. gyermek. Egy elég elmebeteg krimi, külön érdekessége, hogy 1953-ban, a volt Szovjetunióban játszódik, és sok durva dologról ír, a kor szörnyűségeiről. :)))

Korrupcióról, a semmibe épített, eltitkolt gépgyárakról, kényszer-kitelepítésekről… Kínzásokra specializálódott börtönökről, iszonyú árvaházakról, ahol a gyerekeknek még ágy se jutott, és nem hittem el, rákerestem a neten, és tényleg létezik a Lubjanka börtön, és a többi rettenet. :O

Bizonyos párhuzamok kacsán mondjuk meghűlt bennem a vér… :O

Egy dolgot még említenék a könyvből. Iszonyú volt a lakáshiány, építették milliószám a panelházakat, a legtöbb lakásban nem volt víz, nem volt fürdőszoba, csak  emeletenként egy mosdó, amit 30-40 ember használt. Az egészen apró lakásokba, másfél-két szobába 3-4 családot zsúfoltak, és volt olyan szoba, aminek egyáltalán nem volt ablaka! :O

A mi házunkban 10-12 éve ez a trend, a nagypolgári lakásokat apró darabokra osztják, egy-egy fiatal, vagy néha pár 6-8 négyzetméteren él, galérián alszanak, alatta egy beépített szekrény, apró asztal, két szék, hely a TV-nek, egy kanapé. Közös konyha, közös fürdő.

És van olyan lakrész, ahol nincs ablak… Mégis mindig mindegyik ilyen „cella” ki van adva, mert megfizethető. :O

És itt a bibi, ezek mind fűteni akarnak külön-külön ugye… És áramot is hatszor annyit fogyasztanak, naná hogy kitört a balhé az új rezsiszámlák miatt! :O

Nagyon-nagyon fura világot élünk! :(((

Osztok, szorzok, és nem értem. Ha az infláció bevallottan, hivatalosan 24%, ha az élelmiszer-infláció valahol 40% körül kalimpál, ha a kenyér ára majdnem 100%-kal emelkedett, akkor a 15%-os nyugdíjkiegészítés az mitől nyugdíjemelés? :O

Beleszaladok néha egy-egy felvett film közben Marsi Anikó egyperces szösszeneteibe, és elborzadok! A múlt héten simán bemondta a nézők arcába, 2010 óta folyamatosan csökken az államadósság… Most meg aszongya a nyugdíjemelés legyűrte az inflációt! És tömegek elhiszik! :O

Mindegy… Még csak két nap telt el a hétből, ez szomorú! :(((

Mosolyra adott okot a mai időjárás, reggel szürke, esős csúfság fogadott, igen elszomorodtam, mert mennem kellett egy csomó helyre a Haller utcától a Corvin-ig. Aztán amikor kijöttem a fürdőszobából, csak néztem! Hétágra sütött a Nap! :)))

Gyorsan készítettem is egy Tlalok-nyakéket délután! :)))

Szóval problémás utazások anyámmal… Hiába tiltakoztam, állandóan bepróbálkozott valamivel, az első rettenet Tunézia volt. Kivételesen a Neckermann-nál fizettük be, mondjuk engem is érdekelt az arab világ, ez még az 1900-as évek legvégén volt.

Aztán jött a döbbenet! A hotel két épületből állt, közös kerttel és stranddal, de amíg az egyik olcsó, „gyerekbarát” épület volt állandó harsány zenével, zűrzavarral, zajjal, randa szobákkal, nem túl jó ételekkel, addig a másik… Igaz arab gyönyörűség. Üveg liftekkel, hihetetlen svédasztalokkal, tengerre néző erkélyekkel. Persze ez drágább is volt valamivel, és persze ő az olcsóbb megoldást választotta. :(((

Aztán mindenfélék történtek! :O

Valami arab siheder megállított turistákat, ingyen látogatás egy szőnyeggyárba, kis mikrobusszal vitt be minket az arab negyedbe. Nem akartam menni, de anyám bepattant a járműbe, és konokul belekapaszkodott az ülésbe… kacskaringós utakon haladtunk össze-vissza, nyomornegyedeken át, a gyár egy kis romos műhely volt, az előtérben egy lefátyolozott nő szőtte a szőnyeget, bent üzlet, rengeteg szín, minta… Csak hát mondjuk azok nem voltak kézimunkák, olcsó gépi szőnyegek voltak, de valami elképesztő áron! :O

Szóltam neki, látszott a különbség, turistaátverés, ne vegyen… De vett! Alkudozott, és büszkén fizette ki az imaszőnyeget. Hogy ő most mekkora üzletet kötött! :O

Aztán meglátta a bazárban ugyanazt tömegével fillérekért, az általa fizetett ár huszadáért, amiből még kötelezően alkudni is kellett…naná, hogy egy hétig követelte, hogy vigyük vissza. Hát mondom? Hova? Van címünk? És miért is adnák vissza a pénzedet? Ugye…

Rém idegesítő volt, rettegett az araboktól… Egyszer végre olvasni vágyott a parton, leültettem egy műanyag székre, és felszaladtam a hotel bazársorára beszélgetni. Üzlete volt egy árusnak ott, tudott olaszul, én meg élveztem a nyelvet is, a meséit is. Ültünk a kertben, az üzlet előtt, még le se égett a cigim, láttam hogy rohan át a kerten, és üvölt… Kláááára! Klááára! Hova tűntél? Itt hagysz egyedül az arabok közt? Nem szégyelled magad? Úgy visított, mintha ölném! :O

Mondjuk a parton csak egy életmentő, és egy vékony pincérfiú volt arab, meg árusok tébláboltak a homokon, de azok nem jöhettek fel a partra. :)))

Nem is sorolom. A bazárban majdnem megvertek minket, olyan undokul beszélt az árusokkal, Sousse-t utálta, Tuniszba el se volt hajlandó jönni, Karthagó-ba se, egyedül a sivatagi kirándulás érdekelte, a tevegelés. Nahh! Szegény teve, majdnem lezuhant róla, az állat halálra vált a sikítástól. :O

Mindegy, végre hazasikeredtünk, akkor mondtam neki, hogy ilyet nem szeretnék többet…

A csúcs az az üvöltés volt, amikor egy év múlva elmentünk Gábormamával ugyanoda, csak persze a hotel másik épületébe. Csoda egy hét volt, a mai napig emlegetjük! :)))

Anyámnak csak az indulás előtti estén mondtam meg, attól kezdve csak ezen háborgott fröcsögve, gyűlölködve… És jött Észak-Ciprussal. :O

Tényleg teljesen eltűnnek lassan a régi ízek, igazi selyemcukrot vagy húsz éve nem lehet kapni Magyarországon, amit a búcsúkban, vásárokban árulnak, az már csak silány utánzat. Utoljára Horrorka hozott nekem Rodoszról, ha jól emlékszem. :)))

Az idő továbbra is vacak, esős, nem tesz jót nekem. Nem enyhülnek a betegség utózöngéi, a hangom olyan, mint egy idétlen, mutáló kamaszkölyöké, illetve néha egyáltalán nincs is, ami Gábor szerint paradicsomi állapot. :)))

Mindennel lassan haladok, és ebéd után megint aludtam egy órát, és ez bosszant. Sose szoktam…  Talán öregszem, vagy mifene… :O

Horrorka is beteg már jó ideje, tíz nap alatt majdnem egymillióan fordultak orvoshoz vírusos tünetekkel, szinte minden ismerősünkön átszaladt valamilyen nyavalya. Jöhetne már a tavasz, detélleg! :)))

Szólok is Tlalok istenkének, holnapra intézzen már valami kis napsütést. :)))

A hét poénja az Aranybulla-film, elolvastam pár kritikát, jókedvű lettem tőlük. Érdekes dolgok történnek a magyar filmgyártás berkein belül az utóbbi években, majd ráborzadnak ezekre a kordokumentumokra a jövő fiataljai. Én azt hiszem nem fogom beleásni magam… :)))

Van még az Erasmus-botrány! Nem is értem, mit keresnek állami vezetők, politikusok az alapítványok döntéshozói közt? Penetráns, sunyi dolog, persze hogy ezekre SE ad tovább Brüsszel pénzt, mit nem lehet ezen érteni? Az alapítványok igenis számoljanak el minden fillérrel, a döntéshozók érjék be szerény javadalmazással, ne költhessék korlátlanul a német és belga munkások pénzét luxusautókra, yachtozásra, puccos rendezvényekre, ne fizessenek milliókat tanácsadóknak.  Mi a baj ezzel, detélleg? :O

Pont a minap olvastam egy írást, van benne igazság… Az emberek egy jelentős része genetikailag rosszul van kódolva, abszolút hiányzik belőlük a szégyenérzet, nem ismerik a lelkiismeret-furdalást, az empátiát. Nekik természetes az antiszociális viselkedés. Rossz emberek? Nem is tudom… Persze! :O

Anyám tipikus példája volt ennek az embertípusnak, abszolút gátlástalansággal élte az életét, hitte és vallotta, neki mindenhez köze van, mindenben dönthet, mindenbe IS beleszólhat, akár aljas eszközökkel is.

Például már felnőtt ember voltam, de felbontotta, elolvasta a leveleimet, már férjes asszony és anya voltam, de beállított váratlanul, számon kért, véleményezett, mindenhova beleturkált, és mondta, és mondta…

Aztán minden programunkra jogot formált, szokása volt utazásokba kényszeríteni, a nemet nem fogadta el. Számtalanszor előfordult, Bajára utaztunk, ő utánunk jött, és becsöngetett oda hívatlanul, ahol éppen voltunk. :(((

Egyszer aztán elsikerített minket Ciprus török oldalára, szép kis kalamajka volt.

Egyszer csak bejelentette, lefoglalta a nyaralást, repjegy, minden elintézve, tartozom neki ennyivel és ennyivel… :O

Hát mondom! Nem akarok Ciprusra menni, pláne veled nem… De nem lehetett lemondani. Kész. :O

Aztán betelefonált a gagyi utazási irodába, kell-e vinni strandcuccokat… Akkor derült ki, hogy a szálloda ugyan közel van a tengerhez, de strandolni nem lehet, a hotel és a part között hosszan lezárt ligetes sáv van, tele kígyókkal… Na! Akkor derült ki, hogy ez a török oldal, majdnem megütött a guta, ő meg mentegetőzött, nem tudta hogy kétféle Ciprus van… Pffff! :(((

Irtózatos pénzért végül kaptunk helyet egy másik hotelben, erről a nyaralásról érdemes lesz majd bővebben írni… Aztán ennek a nyaralásnak a folyamodványa lett egy évvel később a mindent eldöntő hajóút…

És akkor 2023. A Gábornak tegnap negatív lett a tesztje, ma már dolgozott. Én se bánom, hogy visszatérhetek a magam megszokott, molyolós hétköznapjaihoz, túl sűrűre sikeredett az óév utolsó két hete. :(

A vírust alaposan benyaltuk, 25.-én még jött Horrorka, és nagyon jól mulattunk, aztán másnap Gábormama töltött káposztájából már alig tudtam enni, és olyan gyenge voltam, hogy féltem odaállni mosogatni.

Estére aztán jött minden, láz, köhögés, fejfájás, orrdugulás, szédülés, fülfájás, hányinger. Gábornak kevésbé, nekem cunami-jelleggel. :O

Két nap és két éjszaka szinte alvás nélkül. Persze ismertük a rutint, és tudtuk mikor mit kell tenni, miket kell bevenni, meginni, hogyan lehet elkerülni a pánikos köhögést, meg a fuldoklást, de nem volt könnyű. :((

Aztán szerdán végre hatásosnak bizonyult az orrspray, és nagyon óvatosan, lassan, de ki tudtam menni egyedül fürdeni. :)))

Innentől már javult, minden nap egy kicsit… De még most is nagyon gyenge vagyok, elszédülök egy-egy hirtelen mozdulattól. :(

Visszatérve a karácsonyi ajándékokra, Gábormama lett az ünnep nagy befutója, nem kisebb ajándékot kaptam tőle, mint egy nagy zacskó RÜCSKÖS Zizit! :(((

Most mindenki skandináv krimiket olvas, a sógornőm kiadója garázsvásárt tartott a dolgozóknak, fillérekért vehették a remittendát korlátlanul, ergo egy egész toronnyal kaptunk. :)))

Természetesen ipari mennyiségben kaptunk még mindenfelől befőtteket, lekvárokat, házi fűszereket, birsalmasajtot, kézműves fürdősót, és minden más csudaságot is. :)))

Horrorkának is sikere volt, Gábormamáék is kaptak „lipsi installációt”, egy lebomló, olcsó szatyorban ársapkás cukor, tej, és egy tekercs kitorolheted.hu. :)

Szóval vidám, kedves karácsony volt, és volt ennek az undok kórnak is haszna, ötször jobban tudok örülni minden apró dolognak. :)))

És jöhetnek a gyöngyök! :)))

Szerintem a Gábor jól mutatna ebben a szerelésben… Megkérdezni persze nem merem. :)))

Mondjuk baromi szúrós lehet, ahogy elnézem. Már a ruha! Nem a Gábor… :)))

Nagyjából minden undok munkán túlvagyok, és még van két teljes napom, péntekre már csak a bevásárlás, az előre elkészíthető party-kaják (saláták, kókuszgolyó) összekutyulása, és a fenyődíszítés-lakásdekor maradhat.

Gábormamával minden leegyeztettünk, közben szóba került, jót nevettünk… Kapcsolatunk elején a Gábor valamiért nem tudott akkor jönni segíteni, amikorra én beterveztem az ablakmosást. Ezen persze kiakadtam, és az akkor még töpörtyű Horrorkával nekiláttunk. :)))

Becipeltük a dög nagy létrát, felmásztam, kezdtem leszedni a függönyt, aztán… Hát! Horrorkára először rázuhant a függöny, aztán a karnis, végül a jó édesanyja! :)))

Jó kis adventi program volt Gábornak megjavítani! :)))

Azóta minden évben emlegetve van persze! :)))

Gábor ma hősiesen felkelt hajnalban, elment csarnoknyitásra, és megvette a családnak a halat, bár az idén nálunk nem lesz hagyományos bajai halászlé szenteste, hozott ide is. Lefagyasztottuk, majd két ünnep között megfőzöm. :)))

Apropó! Baja! Gyönyörű lett a város advent idejére, nem győzöm nézegetni. Olvasom a készülődésről a híreket az ismerősöknél, és olyan jó visszagondolni a gyerekkori karácsonyokra. :)))

Elsőtől ötödikig Pesten laktunk, de édesapu már az utolsó tanítási napon értem jött, és vitt a vonathoz. Nagyon hideg volt mindig, rettegtem amikor felültetett a vonatra, és elment nekem finomságért, magának újságért. :O

Persze rábízott mindig valami asszonyságra, és sose késte le a vonatot, de a gyerek ilyen… Aztán otthon Szenteste főzte a halat az udvaron, rengetegen voltunk…  Az ajándékok, az izgalom, a másnapi sürgetés, menjünk már! És mentünk. Korcsolyázni, szánkózni. Micsoda hangulatos idők voltak, csodálatos volt gyereknek lenni az én édesapámnál! :)))

Egyszer, felnőttként megkérdeztem, hogy miért tett fel mindig előre a vonatra. Nehezen értette meg a kérdést, aztán megválaszolta…

Cipelhettem volna a bőröndödet. Anyád két szekrényre való ruhát csomagolt mindig, hogy ne gondoljuk róla, nem öltöztet szépen… A bőröndöt persze ki se pakoltuk soha. :)))

Aztán biztosan elcsatangoltál volna mellőlem, azt sose szoktad kihagyni. Egy pillanatig nem figyeltelek, már eltűntél megbámulni valami érdekeset! Vagy megismerkedni hordárral, alkoholistával, minden gyanús, lézengő alakkal. Téged állandóan keresni kellett! :)))

És nyüszögtél volna, kértél volna kifestőt, babát, ceruzát, újságot, édességet halommal, cukros üdítőt, ragadtál volna az út végére, széthánytad volna a fülkében a ceruzát, radírt, mászhattam volna az ülés alá, Baján leszállt volna a vonatról két kéményseprő… Így vettem mindig egy képes, színes mesekönyvet,  valami nem szétszórható játékot, egy csomag cukrot, a vonaton kaptál üdítőt is, rántott húsos zsemlyét, és az út alatt NÉHA csend is volt. :)))

Hát igen. Kis adventi nosztalgia… :)))