Osztok, szorzok, és nem értem. Ha az infláció bevallottan, hivatalosan 24%, ha az élelmiszer-infláció valahol 40% körül kalimpál, ha a kenyér ára majdnem 100%-kal emelkedett, akkor a 15%-os nyugdíjkiegészítés az mitől nyugdíjemelés? :O
Beleszaladok néha egy-egy felvett film közben Marsi Anikó egyperces szösszeneteibe, és elborzadok! A múlt héten simán bemondta a nézők arcába, 2010 óta folyamatosan csökken az államadósság… Most meg aszongya a nyugdíjemelés legyűrte az inflációt! És tömegek elhiszik! :O
Mindegy… Még csak két nap telt el a hétből, ez szomorú! :(((
Mosolyra adott okot a mai időjárás, reggel szürke, esős csúfság fogadott, igen elszomorodtam, mert mennem kellett egy csomó helyre a Haller utcától a Corvin-ig. Aztán amikor kijöttem a fürdőszobából, csak néztem! Hétágra sütött a Nap! :)))
Gyorsan készítettem is egy Tlalok-nyakéket délután! :)))
Szóval problémás utazások anyámmal… Hiába tiltakoztam, állandóan bepróbálkozott valamivel, az első rettenet Tunézia volt. Kivételesen a Neckermann-nál fizettük be, mondjuk engem is érdekelt az arab világ, ez még az 1900-as évek legvégén volt.
Aztán jött a döbbenet! A hotel két épületből állt, közös kerttel és stranddal, de amíg az egyik olcsó, „gyerekbarát” épület volt állandó harsány zenével, zűrzavarral, zajjal, randa szobákkal, nem túl jó ételekkel, addig a másik… Igaz arab gyönyörűség. Üveg liftekkel, hihetetlen svédasztalokkal, tengerre néző erkélyekkel. Persze ez drágább is volt valamivel, és persze ő az olcsóbb megoldást választotta. :(((
Aztán mindenfélék történtek! :O
Valami arab siheder megállított turistákat, ingyen látogatás egy szőnyeggyárba, kis mikrobusszal vitt be minket az arab negyedbe. Nem akartam menni, de anyám bepattant a járműbe, és konokul belekapaszkodott az ülésbe… kacskaringós utakon haladtunk össze-vissza, nyomornegyedeken át, a gyár egy kis romos műhely volt, az előtérben egy lefátyolozott nő szőtte a szőnyeget, bent üzlet, rengeteg szín, minta… Csak hát mondjuk azok nem voltak kézimunkák, olcsó gépi szőnyegek voltak, de valami elképesztő áron! :O
Szóltam neki, látszott a különbség, turistaátverés, ne vegyen… De vett! Alkudozott, és büszkén fizette ki az imaszőnyeget. Hogy ő most mekkora üzletet kötött! :O
Aztán meglátta a bazárban ugyanazt tömegével fillérekért, az általa fizetett ár huszadáért, amiből még kötelezően alkudni is kellett…naná, hogy egy hétig követelte, hogy vigyük vissza. Hát mondom? Hova? Van címünk? És miért is adnák vissza a pénzedet? Ugye…
Rém idegesítő volt, rettegett az araboktól… Egyszer végre olvasni vágyott a parton, leültettem egy műanyag székre, és felszaladtam a hotel bazársorára beszélgetni. Üzlete volt egy árusnak ott, tudott olaszul, én meg élveztem a nyelvet is, a meséit is. Ültünk a kertben, az üzlet előtt, még le se égett a cigim, láttam hogy rohan át a kerten, és üvölt… Kláááára! Klááára! Hova tűntél? Itt hagysz egyedül az arabok közt? Nem szégyelled magad? Úgy visított, mintha ölném! :O
Mondjuk a parton csak egy életmentő, és egy vékony pincérfiú volt arab, meg árusok tébláboltak a homokon, de azok nem jöhettek fel a partra. :)))
Nem is sorolom. A bazárban majdnem megvertek minket, olyan undokul beszélt az árusokkal, Sousse-t utálta, Tuniszba el se volt hajlandó jönni, Karthagó-ba se, egyedül a sivatagi kirándulás érdekelte, a tevegelés. Nahh! Szegény teve, majdnem lezuhant róla, az állat halálra vált a sikítástól. :O
Mindegy, végre hazasikeredtünk, akkor mondtam neki, hogy ilyet nem szeretnék többet…
A csúcs az az üvöltés volt, amikor egy év múlva elmentünk Gábormamával ugyanoda, csak persze a hotel másik épületébe. Csoda egy hét volt, a mai napig emlegetjük! :)))
Anyámnak csak az indulás előtti estén mondtam meg, attól kezdve csak ezen háborgott fröcsögve, gyűlölködve… És jött Észak-Ciprussal. :O
