Tényleg teljesen eltűnnek lassan a régi ízek, igazi selyemcukrot vagy húsz éve nem lehet kapni Magyarországon, amit a búcsúkban, vásárokban árulnak, az már csak silány utánzat. Utoljára Horrorka hozott nekem Rodoszról, ha jól emlékszem. :)))

Az idő továbbra is vacak, esős, nem tesz jót nekem. Nem enyhülnek a betegség utózöngéi, a hangom olyan, mint egy idétlen, mutáló kamaszkölyöké, illetve néha egyáltalán nincs is, ami Gábor szerint paradicsomi állapot. :)))

Mindennel lassan haladok, és ebéd után megint aludtam egy órát, és ez bosszant. Sose szoktam…  Talán öregszem, vagy mifene… :O

Horrorka is beteg már jó ideje, tíz nap alatt majdnem egymillióan fordultak orvoshoz vírusos tünetekkel, szinte minden ismerősünkön átszaladt valamilyen nyavalya. Jöhetne már a tavasz, detélleg! :)))

Szólok is Tlalok istenkének, holnapra intézzen már valami kis napsütést. :)))

A hét poénja az Aranybulla-film, elolvastam pár kritikát, jókedvű lettem tőlük. Érdekes dolgok történnek a magyar filmgyártás berkein belül az utóbbi években, majd ráborzadnak ezekre a kordokumentumokra a jövő fiataljai. Én azt hiszem nem fogom beleásni magam… :)))

Van még az Erasmus-botrány! Nem is értem, mit keresnek állami vezetők, politikusok az alapítványok döntéshozói közt? Penetráns, sunyi dolog, persze hogy ezekre SE ad tovább Brüsszel pénzt, mit nem lehet ezen érteni? Az alapítványok igenis számoljanak el minden fillérrel, a döntéshozók érjék be szerény javadalmazással, ne költhessék korlátlanul a német és belga munkások pénzét luxusautókra, yachtozásra, puccos rendezvényekre, ne fizessenek milliókat tanácsadóknak.  Mi a baj ezzel, detélleg? :O

Pont a minap olvastam egy írást, van benne igazság… Az emberek egy jelentős része genetikailag rosszul van kódolva, abszolút hiányzik belőlük a szégyenérzet, nem ismerik a lelkiismeret-furdalást, az empátiát. Nekik természetes az antiszociális viselkedés. Rossz emberek? Nem is tudom… Persze! :O

Anyám tipikus példája volt ennek az embertípusnak, abszolút gátlástalansággal élte az életét, hitte és vallotta, neki mindenhez köze van, mindenben dönthet, mindenbe IS beleszólhat, akár aljas eszközökkel is.

Például már felnőtt ember voltam, de felbontotta, elolvasta a leveleimet, már férjes asszony és anya voltam, de beállított váratlanul, számon kért, véleményezett, mindenhova beleturkált, és mondta, és mondta…

Aztán minden programunkra jogot formált, szokása volt utazásokba kényszeríteni, a nemet nem fogadta el. Számtalanszor előfordult, Bajára utaztunk, ő utánunk jött, és becsöngetett oda hívatlanul, ahol éppen voltunk. :(((

Egyszer aztán elsikerített minket Ciprus török oldalára, szép kis kalamajka volt.

Egyszer csak bejelentette, lefoglalta a nyaralást, repjegy, minden elintézve, tartozom neki ennyivel és ennyivel… :O

Hát mondom! Nem akarok Ciprusra menni, pláne veled nem… De nem lehetett lemondani. Kész. :O

Aztán betelefonált a gagyi utazási irodába, kell-e vinni strandcuccokat… Akkor derült ki, hogy a szálloda ugyan közel van a tengerhez, de strandolni nem lehet, a hotel és a part között hosszan lezárt ligetes sáv van, tele kígyókkal… Na! Akkor derült ki, hogy ez a török oldal, majdnem megütött a guta, ő meg mentegetőzött, nem tudta hogy kétféle Ciprus van… Pffff! :(((

Irtózatos pénzért végül kaptunk helyet egy másik hotelben, erről a nyaralásról érdemes lesz majd bővebben írni… Aztán ennek a nyaralásnak a folyamodványa lett egy évvel később a mindent eldöntő hajóút…