Krisztike szereti lefotózni az ételeinket, ezt a Stex-ben tudtuk elfogyasztani. :)

Hülyén kezdődött a reggel, el kellett mennem hajnalok hajnalán, hogy megcsapolják a véremet a háziorvosi rendelőben. Nagy keservesen odacsúszkáltam, mert fel volt fagyva minden… És akkor ott megvizsgáltak, és kiderült, hogy egészen alacsony a véremnek a nyomása. :O

Most kaptam egy csinos naplócskát, és mérnem kell. Azt hiszem elkezdődött az öregkori hacacáré. Nem túl vidám dolog! :O

Vége lehetne már ennek a télnek is!

Gábormamával csacsogtam ma sokat, ő egy hős! Fogorvoshoz jár minden évben, rém büszke a fogsorára, alig néhány tömés, 1-2 korona. Ritka ez nyolcvan év felett, olyan ragyogó a mosolya, mintha húsz éves lenne. :)

Várják már a tavaszt, mennének már a Mirákulumba, ilyenkor már tele vannak izgalommal. Tervezik mit, mennyit, hogyan ültessenek, találgatják mi van a gyümölcsfákkal, melyik mikor virágzik, mennyit terem az idén. :)

Egyébként megtanultak netezni, Gáborpapának okos telefonja van pár napja, Gábormamának egy tabletet vettek a fiúk tavaly, hogy tudjon beszélni hetente az Angliában élő egy szem unokával. Nagyon élvezik. :)

Aztán az van még, hogy megjött az első áram-részszámla. Alaposan felment a pumpám, a végszámlánál visszaküldtek egy havi díjat, most mitől ennyi? A büdös mindenit! :(

Gábor úgy nevetett, hogy majdnem megfulladt… Takács! Minden évben ez van, háborogsz az első számlán, a füled is gőzölög a dühtől, aztán elmondom, megérted, másnapra el is felejted. Az első számlád mindig másfél havi, mert az utolsó leolvasás a tárgyhó közepére esik! :))))

Jatélleg! :)))

Lassan végére érek az 1998-as naplómnak. Vicces dolgok is történtek, például a cégek átadásánál új cégneveket kértek az új tulajdonosok, de rám bízták. Olasz mámorban éltem, a legtöbb cég jól hangzó olasz nevet kapott, és lefordítva… Hát jó poénok voltak! :)

Nem átallottam Enrico-ról is elnevezni céget.

Ez az őrület évekig tartott, 2002-ben kellett egy saját Bt… Az az Orsettino nevet kapta, ami magyarul annyit jelent, hogy mackócska. :)

Cégnevekben mindig nagy voltam! :)

Még annyi történt, hogy beszélgettem valakivel telefonon, és le voltam nyűgözve! Tudta mi a közös… Kapásból! Danakil, Piaf, Vári Éva, meg az idegenlégió! Asztapasztaaaa! Van még ilyen Magyarországon! :O

Bélyeges vevőm… Hallotta a telefonban Danakilt, és rögtön mondta… Francia gyarmati bélyegeket gyűjt. Azért. :)

Mindent, mindent ha kell… Elölről kezdek el!

Feldobta a napomat! :)

Imádom a januárt, ilyenkor mindig rengeteg az édesség a szekrénykémben, a karácsonynak, a télapónak, és persze a csokivámpír énemnek köszönhetően! :)

A sógornőm mindig házilag készíti, gluténmentes sütik, kekszek, lekvárok mindig jönnek ipari mennyiségben. :)

Gábormama nagy titka, a rücskös Zizi forrása, abból is kapok mindig jó sokat. :)

Horrorka igencsak kifinomult ízlésű, ő csokoládéban utazik, táblás Raffaello, fehér csokis érdekességek, és most meglepett egy hatalmas csomag, (egy kilós) Roshen tejkaramellával is. :)

(A Roshen édességek vásárlásával Ukrajnát támogatod.)

Rengeteg Milka is van a szekrénykémben, a legnagyobb 270 grammos, egész mogyorós. Gábor egyik barátja küldte, mert felértékeltem, és megírtam az értékelést a nagy, megörökölt bélyeggyűjteményéről. :)

A legkedvesebb édességet Gábortól kaptam, egy ilyen doboz bonbont. Olaszországból érkezett, és valami véletlen folytán az irodája mellett, egy tündéri csokiboltban kapható…  Kész csoda! :)

A Tortufino egy olyan édesség, aminek a gyártásakor kiemelten vigyáznak a gluténmentességre, és életemben először Jesolo-ban találkoztam vele… Pont előtte tudtam meg, hogy változtatni kell az életemen, soha többé glutént!  Ez úgy derült ki, hogy egy Gábormamával megeszegélt piteszelet után egészen egyszerűen fulladni kezdtem, és elájultam. Mentő, rohanás, sziréna… :O

Szóval csatangoltunk a főutcán, vásárolgattunk, rá se néztem a kedvenc kekszeim polcára, akkor még nem volt kötelező feltüntetni az allergéneket a csokoládékon sem, tehát azt se kockáztathattam. :(

És akkor megláttam! Nagy kirakat, bent az üzletben csupa pasztell szín, kosarakban mindenféle bonbonok halmokban, a polcokon csokoládék,  a pultban cukrászsütik, Tartufini, kimérve, és dobozokban, zacskókban, minden gluténmentes! Mesevilág! :)

Hatalmas öröm volt, attól kezdve minden nap vásároltam. :)

Ma már persze jobb a helyzet, minden terméken egész Európában kötelező feltüntetni az allergéneket. :)

De a Tartufino maradt a nagy kedvenc. :)

Egyébként jellemző a Gáborra. Szinte naponta elmegy a csokibolt előtt ebédszünetben, és észre se vette évekig. Én mutattam meg neki, amikor az állásbörze után meghívott ebédelni ősszel. :)

Rendes ember, néha hoz egy kis finomságot onnan hétköznapokon is. Csak úgy… :)))

Szóval sok-sok csokim van. De nem adok! :)))

Micsoda kedves képet találtam a neten, így télvíz idején! Baja. Ebbe a kis templomba jártam dédikével, és amikor aprócska voltam, akkor édesapu erre a dombara vitt szánkózni. De jó volt! :)))

Közben már hosszabbodnak egy parányit a nappalok, a legsötétebb napokon négykor már sötét van, de ma fél ötkor még fent járt a Nap. Lehet lassan-lassan várni a tavaszt, Gábormamáék házánál már kibújt a hóvirág. :)

Mr. Negyven Év elutazott Németországba dolgozni, nyilván kevesebbet beszélünk majd telefonon, de persze kapcsolatban maradunk. :)

Küldött fotót a bajai árvízről, volt már ennél magasabb is a Duna, de nagyon lassú az apadás, és külön böszmeség, hogy a megáradt Dunára rányitották a Sió-zsilipet, így a város a Balaton vízét is a nyakába kapta. :(

Nem is értem… Már a hetvenes években arról tanultam, hogy Magyarországon két dolgot kell a vízügynek megvalósítania, és akkor kánaán lesz itt… Az egyik, hogy meg kell szervezni a földek öntözését, a másik, hogy sok-sok víztározót kell építeni. Mondjuk azóta se történt az ügyekben előrelépés. :(

Aztán haladok az 1998-as naplómmal. El is felejtettem, hogy akkor alig több mint egy hónap alatt elvesztettem három nagyszülőmet, először az apai nagymamámat, akit nagyon-nagyon szerettem.

Egyébként nyüzsgős év volt, jól pörögtek az audiotex vonalaink, imádták az emberek a nyereményjátékokat, mert mindenki kapott meglepit, sokszor hajnalig borítékoltunk az üzlettársammal. :)

Enrico naponta hívott, már egészen jól beszéltem olaszul.

Horrorka jól tanult, a McDonald’s-ban tartottuk a szülinapját sok-sok gyerekkel, volt bohóc, meg torta, tombola. :)

Felújíttattam a fürdőszobát, elbontattam a cserépkályhákat, gázzal kezdtem fűteni. :)

És életemben először nyaraltam az olasz tengerparton, először láttam Velencét is. Nagy szerelem lett belőle, örök szerelem! :)

Megkésett naplóbejegyzés! :)))

Tényleg sűrű napok voltak, 23.-án hatalmas futással, be kellett szerezni Gábormama bulijára a friss termékeket, franciasalátát, kaszinótojást, friss halakat. Még aznap feldíszítettem a fát, összeraktam a bőségtálat, elkészült hatalmas mennyiségű kókuszgolyó, és piperére takarítottuk a lakást. :)

24.-én reggel rohantunk Gáborékhoz, délre feldíszítettem a hidegtálakat, (halak, sajtok, zölddségek) ,kettőkor elmentek a népek, háromig elmosogattam, Gábor hazahozott.

Szentestére Horrorka jött, addigra megfőztem a bajai halat, volt az asztalon még beigli, mentes diós kalács, és panettone, vacsora után megjött az angyalka. :)

25.-én bolondos délelőttöt tartottunk a lánykámmal, aztán ő elment, rendet raktam, a Gábor jött vacsorára. Rántott pulyka, kukoricás rizs. Megint jött a Jézuska. :)

26.-án hagyományosan a Gábormama várt minket és a sógornőméket nagy vacsorára, (káposzta, mentes piskóta gesztenyekrémmel, házi fűszeres őszibarackbefőtt), és természetesen volt ajándékozás megint. :)

27.-én eltakarítottam a karácsonyi nyomokat, és feldaraboltam a kartondobozokat, hogy beférjenek a szelektív kukába.

28.-án Kriszti barátnőnknél vacsoráztunk, csupa tenger gyümölcse volt, egyszerű, isteni ételek, és mentes sütik. Négyen voltunk, de legalább tíz főre főzött a drága. :)

29.-én bevásároltunk, és aludtunk… Akkor már nagyon fáradt voltam. :)

30.-án végre pihentünk. :)

31.-én a Gábor sütött bőrös malacot, isteni lett. Kicsit buliztunk, tényleg csak nagyon kicsit. :)

Elsején új évet köszöntöttünk Gábormamáéknál. Ez is hagyomány. :) Korhelyleves, lencsefőzelék, sült csülök, a sógornőm hozta a desszertet, csokis gesztenyebombát, mentes diós sütit, és volt még gyümölcssaláta…

Ma valahogy nem tudtam éhesnek lenni. Szerintem a héten már biztosan nem eszem semmit. Mármint sósat biztosan nem. :)

Édesség meg van itthon egy fél tonnával. Majd elmesélem őket. :)

Már nemigen van idő hosszú pihenésekre, tele vannak a napok munkával, ami nem baj, csak kezdek fáradni. :))

Hétfőn Gábormamának fiúmentes napja volt, hagyomány náluk, ilyenkor valamelyik fiú elviszi Gáborpapát a Mirákulumba borért. :)

Mentem segíteni, mert az a lakás hatalmas… Délelőtt végeztünk a nagyszoba összes ablakával, aztán ebéd után kitakarítottam piperére a Gábor szobáját. Örült neki este. :)

Ma aztán el kellett mennem beszerezni néhány dolgot, de délutántól nekifeszültem a lakásnak. Igazából nagyrészt készen vagyok, de ránézésre a helyzet tragikus. :)

A nagytakarítás legundokabb része a frissen mosott spagetti-függönyök kifésülése. Hiába mosom külön zsákban, valahogy egy hatalmas gubanc lesz belőlük… Ha felnövök, akkor fel fogom találni a speciális függönyfésűt, és jó gazdag leszek belőle. :)

Öt éve megfogadom mindig ilyenkor, hogy veszek új függönyöket, de aztán elfelejtem… Nemigen érdekelnek a függönyök, legszívesebben nem is vacakolnék velük. :)

Érdekes, a barátnőm minden évben új függönyöket vesz a lakásukba, neki ez a fontos. :)

Gábor jött délután gulyáslevest enni, rettenetesen fáradtnak láttam. :(

Aztán tegnap este iszonyú hangzavarra lettem figyelmes, döbbenetesen sok szirénával egy olyan hosszú konvoj jött, hogy az eleje már régen eltűnt a térről, mire befutott a vége… Azt hittem valami helyzet van, de aztán eszembe jutott, biztosan a török szultánt vitték ide a Nemzetibe. :(

És lassan vége is lesz az adventnek…

Egyre gyorsabban süvítünk az ünnep felé, innentől már minden napnak megtervezett forgatókönyve van, holnap leülök, és megírom. :))

A galériát ma fullra befejeztem, minden bélyegalbum, minden plüssmackó tiszta, mondjuk a gardróbban még iszonyú a káosz, de az ráér majd jövőre. Rácsuktam az ajtót, és kész. :)

Ma elültettem a Lucabúzát, és egyszerre három fényvillamost is láttam a téren. :)

A kettes vonalon kettő jár, és egyszerre futottak be két irányból a megállóba, és fölöttük akkor robogott át a hídon a hatos. Vagy négyes. Mindegy. :)

Még mindig az 1997-es naplómat olvasom… Érdekes!

Például már az év elején eljöttem a cégtől, de valami okból kifolyólag az alezredes még nyáron  is hívogatott, de hogy mit üzleteltünk, arra már nem emlékszem. Valami irodaház berendezése rémlik. :O

Rengetegen járkáltak hozzám, egyszer volt egy házibuli, 22 ember tombolt nálam, és iszonyú volt másnapra a rendetlenség. Erre mondjuk emlékszem, beállított hívatlanul egy lány, akit nemigen szerettünk, a barátnőm kicsit ideges lett tőle, megütötte a fürdőszobában, az beleesett a kádba, és berepedt a hatalmas, gyönyörű, régi öntöttvas kádam, lehetett cseréltetni. :)

Aki látta az esetet, az azt mondta, klasszikus, hatalmas saller volt, a lányról nem is hallottunk többet. :)

Aztán megtaláltam a naplómban a Koktélvonalról megjelent cikket… A vonalat egy fiatal, magányos meleg fiúcska üzemeltette, Axelnek hívták… Egyébként csalás volt az egész, számítógépes zseni volt a kölyök, kamu cégnévvel bérelt vonalakat, szervert, adott fel hirdetéseket, soha nem fizetett egyikért sem.

Még emlékszem… Találkozás a Koktélvonalon esténként tíz, és tizenegy óra között. A koktélvonal most ingyenes. :)

Persze akkor még nem volt a lakásokban net, így nagyon élveztük. Hang alapon, de kb. úgy működött, mint egy chat mondjuk tíz-tizenöt éve. :)

Lehetett közösben is beszélgetni, és mindenkinek volt privát szobája, és üzeneteket is lehetett hagyni egymásnak. :)) Hajnalig…

A barátnőm fekete hajú volt, én vörös, és így jelentkeztünk be:

-       Itt a vörös és a fekete! Dobj üzenetet a boxba, gyere be hozzánk, vagy üzenj nyilvánosan!

Hatalmas tombolás volt, rengeteg ember, rengeteg vidámság.… :)))

Persze már akkor is voltak szemétkedő emberek, azokat Axel nemes egyszerűséggel letiltotta, ha szóltunk.

Aztán az Axel lebukott, elcsípték, ennyi volt! :)

Rengeteg szép emlék… :)))

Ma aztán intenzíven faggattam a Gábort, hogy mit kapok karácsonyra. Aszongya lisztvágó kést, meg kétszemélyes porszívót! :)

Hát ennyi mára… Rettenetesen hiányoznak a gyöngyeim, de egyszerűen nincs idő rájuk. :(

Igazi adventi nap volt, délelőtt elbaktattam a Corvin Plázába, hogy bejárjam a kedvenc üzleteimet… Müller, Flying Tiger, BUTLERS, Sinsay. Mondjuk a Müllerben annyira felmentek az árak, hogy felcsuklottam… :)))

Szomorú, de igaz… A plázában szinte semmi adventi hangulatot nem tapasztaltam, pedig igazán nem szoktak spórolni se a dekorációval, se a zenével. Némi kis karácsony itt-ott, de semmi vidámság, semmi játékosság… Régen ötödikén és hatodikán Mikulások mászkáltak, szaloncukrot, édességeket osztogattak, hát ez teljesen eltűnt. :(

A népek is kopottak, szomorúak.

Mindenesetre az ajándékok jó része itthon van, ez a lényeg. :)

Aztán az van még, hogy két régi (papíralapú) naplómat is olvasom egyszerre, mielőtt alaposan eltüntetném őket.

1997. Szomorú, fekete könyvecske, elsárgult lapokkal. A Gábor még nem volt sehol, egy bútorboltot vezettem, édesapu rengeteg időt töltött nálunk, vigyázott Horrorkára, így mehettem bátran szórakozni.

A barátnőimmel a Piaf-ba jártunk, és rengeteg pasi habzott körülöttünk. :)))

Akkor még nem volt elterjedt a lakossági internet, viszont volt Koktélvonal, egy telefonos közösségi tér, ami este tíz után működött. Izgalmas volt! :)

2001. Gábor már stabilizálta magát, már csak keveset jártam bulizni, viszont nekiláttam a lakás felújításának, állandóan festettem, csiszoltam, faragtam valamit, Gáborpapa jött, segített, és persze édesapu is. Jó volt! :)

Furcsa dolog visszaolvasni ezeket a dolgokat még akkor is, ha a nevek néha már nem mondanak semmit, nem kötődik hozzájuk se arc, se történet… Valamikor valamiért jelen voltunk egymás életében, gondolatokat váltottunk, buliztunk. :)

Még az történt, hogy este megérkezett a Mikulás, hozott sok csokit, mogyorót, narancsot, és Gábormamától érkezett kilenc méretes datolyaszilva, a barátnőjénél terem a Mirákulumban, és bőven volt termés. :)

December mindig az édességcunami hónapja, hiába raktam rendet az édességes szekrénykében, év végére megint telis-tele lesz, és csak félve szabad majd kinyitni az ajtaját! :)

Ezt a nyilvánvalóan hamis fotót az egyik szürreál csoportban találtam, ezzel a felirattal: Fotó: Firenze, 1504. Michelangelo és modellje… :)))

Viccnek gondoltam, amíg el nem olvastam a rengeteg hozzászólót, éljenezték, csodálkoztak, ritkán akadt olyan, aki megjegyezte, hogy akkor még nem volt fotózás, a másik főokos hozzáfűzte, hogy talán daggerotípia… (Hülye!) Röppent a rengeteg ostobaság, észre se vették, hogy néhányan azért halkan hozzátették, hogy a Mona Lisa nem Michelangelo, hanem Leonardo da Vinci műve, és az álfotón is ő látható… Ugye… :)))

Régóta borzadok a manipulált képeken, amilyen gyorsasággal szétspriccelnek a neten, főleg politikai kampányok idején. Legutóbb a migránspara kapcsán találkoztam velük hatalmas számban, verekedések, gyilkosságok, kosz, piszok Németországban, Franciaországban…  Persze aki egy kicsit is konyít hozzá, az tudja,  hogy a kép nem ott, és nem akkor készült, de az emberek nagyobb tömegei elhiszik, és terjesztik a silány dőreséget..

Vicces volt, a videókat úgy hamisították, hogy ne lehessen beazonosítani, hogy mondjuk bekeverték egy rajzfilmrészlettel. :)

Most, a mesterséges intelligenciával már sokkal profibb az ügy, pont ma olvastam egy cikket. A Hamasz-terror kapcsán mindkét oldal él ezzel a módszerrel, elrettentő képek járják be a világot, romok alá szorult csecsemőről, rettenetes sebesülésekről.

Elképzelni is rémisztő, hogy ezek a hazugságok milyen embertömegeket befolyásolnak, akik szimpátiájuk révén adják oda a szavazatukat, vagy a pénzüket… Nem jó ez így! :O

Más… Elolvastam az egyik régi-régi naplómat. 2000-ben írtam, jó kis időutazás volt! :)

Anyagilag nagyon sikeres év volt, talán soha máskor nem kerestünk annyi pénzt. A Gábor már stabilan a párom volt… Négyszer is utaztunk, Gáborral tavasszal Gran Canaria-n jártunk, nyáron vittük magunkkal Horrorkát az olasz tengerhez, néhány hét múlva pedig visszamentünk a félhúgommal, annak a lányával, meg az én lányommal ugyanoda.

Ősszel pedig anyámmal mentem arra a rettenetes útra, Ciprus-Izrael-Egyiptom… Persze az út gyönyörű volt, anyám volt elviselhetetlen. :)))

Az év érdekessége még, hogy Enrico azt kérte, szerezzek neki egy URAL 2000 motorkerékpárt. Ezt már teljesen elfelejtettem… És szereztem is! Teljesen le volt nyűgözve, amikor megkapta. :)

Még nem tudtam főzni! Étterembe jártunk, vagy rendeltünk. Főzni csak negyven évesen kezdtem el. :)))

Horrorkát viszont már tanítgattam a számítógép kezelésére, és netem is volt régen. Sokat chat-eltem, és játszottam. :)

Volt egy virtuális chat-lakás, rajzfilmfigurák jöttek-mentek benne, azok voltak a felhasználók. Minden figura fekete-fehér volt, csak én kaptam színeket. Azt nagyon élveztem! :)

2000 nagyon jó év volt! :)

Jelen helyzetben azt állítom, hogy ezt a napot csak végtelen mennyiségű csokival tudom elfelejteni. :(

Nem elég, hogy november van, és gyűlölöm, nem, ennyi kín nem elég! :O

Légkalapács ébresztett, újra fúrni kezdték a teret, és fúrták, túrták keresztbe-kasul, egész áldott nap! Van olyan terület is, amit csak ebben az évben negyedszer törtek fel. Iszonyúan néz ki, mindenhol lekordonozták, az utasok billegnek pallókon, kerülgetik a halmokat, döcögtetik a banyatankokat, a fiatalok félrelökdösik a kordonokat futás közben, hogy elérjék a buszt. :O

És akkor ehhez még mi jön? Lomtalanítás! Mindenütt szeméthalmok, a lomis maffia itt kering az ócska tragacsokkal, meg-megállnak az úttest közepén pofátlanul, feltartják a közlekedést, mindenki dudál, kiabál, rémes! :((

Gábor se volt túl jókedvű ma, nem könnyű ma az építőiparban megmaradni, és sok hülyével kell megvívnia naponta…

Hogy valami vidámat is írjak… Hát a kés-ügy! :)

Nagyon megkopott a nagykésem, ezért szombaton elgurultunk az Auchan-ba shoppingolni, és vettünk két méretes, elegáns  konyhai kést is… Igen ám, de nem fértek be a konyhai fiókba,tehát az adventi nagytakarítás jegyében úgy döntöttem, rendet teszek benne. :)

Rengeteg érdekességet találtam, szomszéd nénitől örökölt antik konyhai készségeket, kanalakat, villákat kilószám… És még mit? Na mit?

A rekeszes tartó mögött becsúsztatva két sose használt, igen márkás (Zwilling)   szakácskést… Ez már az öregség, teljesen elfelejtettem őket! :)

Valami pontgyűjtésnél vettem a szettet sok-sok éve, a legnagyobb méretű szörnyűséget Gáborpapa kapta, a másik kettőt eltettem, hogy majd előveszem őket, ha kellenek…  Aztán kész. Snitt…

Gábor hitetlenkedve nézte, mondjuk igazából ő is elfelejtette hogy vannak, de mindegy… :)

-       Te Takács! Ha volt két ilyen pompás késed, akkor miért használtad évtizedekig azt a vacak kerámiakést? De tényleg…

-       Azért, mert amikor ezeket vettem, akkor a kerámia még gyönyörű volt. És nem unalmas ezüst-fekete, hanem RÓZSASZÍN! …. :)))

Pont mint a képen! :)

MIT NEM LEHET EZEN ÉRTENI? :O

Édesapu jut erről eszembe… Ha jött hozzánk Budapestre, akkor mindig hozott egy hajnalban vágott kakaskát, és hozta a kését. Nincs neked lányom egy normális késed… :)

Az ő kése tényleg veszélyes volt, kevés használható holmija maradt, amit nem cincáltak el maguknak a rokonok, de a kése ott volt a helyén. Gáborpapa kapta azt is, jó helyre került.  Én nem mertem használni soha… :)))

Királyi dolog történt szombaton, Krisztikével és a párjával Márton-napoztunk, ők imádják a libát. Kapcsolata van az étteremben, szerzett asztalt, és hatalmas lakomát csaptunk ebédidőben. :)

Kriszti libalakodalmas tálat evett (ludaskása, libacomb, libamáj, libahúskenyér), a párja libasóletet, a Gábor libavadast, én pedig sült malaccsülköt, steak-burgonyával, párolt káposztával, és hajszálra reszelt, frissen savanyított tormával. :)

Mondjuk egy csülköt tudtam megenni, a másikat hazahoztam. Ettem belőle uzsonnát, vacsorát, és a végén még a Gábor is tudott magának pederni egy extra csülkös szendvicset. :)

Király100 étterem. A Király utca 100 szám alatt. Ajánlom! :)

Mászik előre az undok november, az ízek sokat tudnak segíteni az ember kedvén, úgyhogy múlt pénteken megint ellátogattunk a Dunapanda kínai szupermarketbe, élvezettel vadásztam finomságokra. Túlzás nélkül állíthatom, még több ezer dolgot szeretnék onnan kipróbálni. :)

Csak a zselékből és zselépudingokból több száz féle van, és mindig érkeznek új, és új ízek.

Aztán eltűnnek… Ananászos zselékelyhet már nem is találtam. :O

Kókuszkaramella sem volt, hoztam helyette kókuszcukorkákat, gumicukrokat, kókuszkrékert (képen). A kréker több ízben létezik, az enyém most mogyorós. Nutellával, vagy baracklekvárral valami csoda! :)

Vietnámi édesség, a gluténérzékenyeknek mennyei manna! :))

Aztán a legellenállhatatlanabb a fűszeres mandula volt. Nemigen vettem volna észre, de akciózták, és mindenki vitte… Az ázsiai mandula héjában, kissé megtörve van a zacskóban, sokkal vékonyabb a héja, könnyen leroppantható, egyszerre édes, sós, meg „mindenízű”. Finom! :)

Ha már ízek… Ma alaposan meglepődtem! :O

A receptet a neten találtam, paradicsomos csirke. Megkívántam, megfőztem, igazából nagyon menzás íze lett, kissé félve tálaltam a Gábor elé… Nagyon utálta a menzás ételeket, nem is evett szinte soha az iskolában. Mondjuk én imádtam…

Mindegy.

Most döbbenten néztem… Ette jóízűen, és aztán vett még egy tányérral! Ilyet máskor is kérek Takács! :)

Más érdekesség nincs, a teret még mindig túrják, most pont azt a járdaszigetet bontották, amit nyár elején hetekig építgettek… Valakinek igen nagy esze van…. Detélleg! :O