A képet a neten találtam, a régi bajai törzshely, a Belvárosi eszpresszó. Béke tér. A pulttal szemben bársonyfüggönyös ajtó, azon túl a nagyterem zenekarral, onnan nyílt még egy terem, aztán a kerthelyiség. :)))

Gyerekkoromban édesapuval randiztam ott, szinte hetente akadtak szombaton délelőtt sürgős ügyeink, legtöbbször zsebpénz, vagy divatbolondériák okán cibáltam az idegeit. Mert mindig kellett egy ruha… :))))

Ült, kavargatta a kávéját, nézegette a csajokat, és jól szórakozott rajtam... És én soroltam, hadartam... Nem is olyan drága! És annyira szeretném! Pont az én színem! Ilyen színt még nem is láttam! Megszakad a szívem, ha nem lehet az enyém...

Megvette. Mindig megvette, bár volt amikor felpattant a bringájára, és faképnél hagyott... Aztán visszakanyarodott, ott álltam letörten... Maga a "hétfájdalom"!  Gyere te átok, hol az az istenverte charleston-ruha? Szegény leendő urad! Honnan szedtél te magadra ennyi makacs akaratot, mi? Egyszer majd valaki úgy megver, de úgy... :)))

És tudtam hogy visszakanyarodik. És sose ütött meg férfi... :)))

Aztán minden szombat este itt gyülekezett a fiatalság az egész városból, nem is tudom hány száz randit ücsörögtem, táncoltam itt végig, hányszor bandáztunk…

A kedvencem a fantáziakrém volt, magas, karcsú pohárban hozták, színes krémrétegekkel, tejszínhabbal. Baromi drága volt… :))))

Ennyit az emlékekről. :)))

Brutál sok dolgunk volt hétfőn, cégesen is sürögni kellett, az ékszeres vevőim is megugrottak, nyílnak a galériák, a butikok, szerveződnek az esküvők. Ez jó! :))))

Pihenésként kipróbáltam a hagyományos, kukoricadarás császármorzsa-receptet. Nagyon finom, de csak frissen ehető. Megtanultam. :))))

Ma aztán végre eljutottam a könyvtárba, már kint elő kellett venni a kártyát, tagságit, személyit. Szigorúan ellenőrizték. :)))

Utána csavarogtam egyet a körúton, rengeteg a külföldi fiatal, mondjuk a házunkba is visszatért az élet, hallom őket bulizni, nevetni, meg hát az orrom is érzi a lépcsőházban…  Érti, aki érti. :))))

Szóval majdnem teljes a nyitás, már kirándulóhajót is láttam. Hát… Vannak kételyeim, de mindegy. :((((

Csak akkor kérdem én! Ha vége a járványnak, minden happy, itt a nyájimmunitás… Akkor minek kellett meghosszabbítani a vészhelyzeti kormányzást? He? Kilóg az a lóláb erősen! :))))

Bulizni, misére menni, teraszozni, meccsen tombolni lehet, előválasztást tartani, tüntetni, népszavazni nem lehet… Érdekes!

Nagyon szórakoztató a feldübörgő választási kampány! Nyilván nem várom Jakab Pétert miniszterelnöknek, de imádom, ahogy osztogatja a súlyos kokikat, és úgy kihozza a sodrából a vén, molyrágta sztálinistát, hogy annak lilul a feje, és ráng a pele az orra alatt! :))))

Aztán van még a hét nagy lehetősége, Dobrev nyilvános angol nyelvű vitára hívta ki Árgyélust. Hivatalosan. Meri? Nem meri? Kellett belekötni az angol nyelvtudással Karigeribe? Most aztán meglátjuk ki a legény a gáton, ugye? Fogadnék rá… :))))

És talán nyár is lesz már végre! :))))

Egészen egyszerűen fáradt vagyok, két nagyon brutális nap van mögöttem, és még a holnap se lesz könnyebb. És nemigen tudom eldönteni, hogy örülök-e ennek.

Majd eldöntöm! :))))

Mivel nálunk mindig szól zene, vagy pörög film, ezért kicsit párhuzamot vontam különböző korok erkölcsei közt. Például egészen elképesztő a hasonlóság a fiatal  Katalin (akkor még csak) cárné kora, és a jelenlegi kor között. :))))

Volt ott is kifelé álszent, szelíd, hazug mosoly, népnyomorgatás, ereszcsúszás, ocsmány szexuális mindenféle… Aztán jött a Katalin, és rendet tett! :))))

Hát igen… Khmmm… :)))

Aztán olvasom a magyarázatokat a kínai egyetemre… Illetve nincs magyarázat. A magyar nép kölcsönből fizeti az egész gigantikus hóbelevancot, aztán megy alapítványi tulajdonba, és megkapja a kínai kommenyista egyetem. A válasz? Mert MEGTISZTELTETÉS! Na bakker! :O

Nem tudom ki hogy van vele, nekem nem megtiszteltetés kell, hanem európai színvonalú kórház, óvoda, meg esetleg klotyópapír a mosdókba… Valahogy jobban tudnék neki örülni. :))))

Az emberi aljasság meg valami egészen elképesztő mértéket öltött már. Amit rendeztek a halottgyalázó férgek a meghalt DK-s politikus megemlékezései alatt, az minden határon túlment! Hát ezeket lehet még embereknek nevezni? Alig hiszem…

A hazugságok meg burjánzanak vastagon… A statisztika szerint csak áprilisban 5,1 %-kal emelkedtek az árak. Az rettenetesen sok! És tudomásul kell venni, hogy az emberek nem értik a százalékszámítást… Érzik hogy drága, de elhiszik, hogy az elméjük, meg a gyomruk csapja be őket. Tényleg elhiszik! :O

Mert ugye az Árgyélus azt mondta! Csak ámulok és bámulok! :O

Egyébként meg úgyis a „gyurcsánysorosmigráncs” csinálja! :)))

Olvastam ma rokont a face-en… Ritkán nyilvánul meg, egyébként se voltam róla nagy véleménnyel soha… Fogalmazzunk úgy, hogy nem az eszéért szeretjük. Mindegy. :)))

Feltolt egy olyan piros-fehér-zöld, glitterbiszbaszos, Vitykóáldásos izét, hogy majdnem lenyeltem ijedtemben egyben a sonkás szendvicsemet! Hát baccus! Módos, iparos ember volt még tíz éve, nem ivott, nem volt kártyás, most segélyen, közmunkán él, a családja elhagyta, a háromszintes házát elvette a bank, az anyjáéknál él megtűrtként. Vajon mit éltet ez a szerencsétlen? :O

Hogy valami jót is írjak, megnyitottak a könyvtárak. És baromi finom rakott zöldbabot sütöttem. Lelkes törzslicitálóim is vannak, szépen pezsegnek az ékszerrendelések, élvezem hogy nekem tényleg mindenem van ebben a kifosztott, tönkretett kis országban. :)))

Extrém karkötőt vett meg egy vevőm, 21 fityegővel. A gyerekkor emlékei… Maci, babakocsi, az első magassarkú cipő, pegazus és Tudor lámpása… Kérne még egyet! A barátnőjének… Mondjuk hat éve volt slágertermék nálam… És igen! 21 zsuzsuból 16 még van! :)))

Ennek is lehet örülni manapság! :)))

Régen mutattam már ékszert, ez volt a múlt heti kedvenc, egy kis kristály. Ezeket a cseppeket most találtam meg egy dobozban, nem jó helyre raktam anno, régen megfeledkeztem róluk, most nagy az öröm. Rengeteg van belőlük. :))))

Reggel meg csodára ébredtem, jöttek mindenféle narancsszín autók, és szorgos emberek lefertőtlenítették a teret! Fotósok nyüzsögtek, kamerák surrogtak, hír lesz! :)))

Mindenesetre a nehéz hétfőn túl vagyok, kemény volt! A karom az oltástól bedagadt, és fájt, ráadásul kicsit gyenge is voltam… Kóvályogtam, mint vasorrú bába a mágneses mezőben! :))))

Istenke éltesse az angyaldokit a csodaszereiért! :))))

Tehát sok érdekesség nem történt. :)

A járványügy… Na az érdekes! Javuló tendenciák, romló szennyvízadatok, rebesgetés a negyedik hullámról. És nyitás… Tényleg nem értik az emberek a lényeget, úgy látom! :O

Egészen egyszerűen azt nem lehet megtenni emberekkel, hogy az egyik bemehet, a másik nem mehet be! Ez oltás-rasszizmus… Egyértelmű! Te bent ehetsz, te meg csak kint… Hát nem! :O

Már megint brutális és durva megosztása a társadalomnak!

Az már más kérdés, hogy bár nekem már megjött a plasztikom, de nálunk teljességgel kizárt, hogy a nyáron tömegrendezvényre menjünk. Mehetnénk… De ugye az oltott is fertőződhet, csak nem betegszik meg súlyosan. Jobb esetben. Elvileg. És fertőzhet, tudta nélkül! És nem értik… :O

Intelligencia kérdése… Mindenkinek joga van ellenállni az oltásnak, és joga van nem megkülönböztetett emberként élvezni a nyilvános szolgáltatásokat. Mondom! Intelligencia kérdése! :))

Neki joga van. Oké… Nekünk meg jogunk van nem közéjük menni, persze ez jelen helyzetben nem lesz nehéz. Mifelénk mindenki, akivel találkozni akarunk, az vagy oltva van/lesz, vagy átesett már a betegségen. Vagy mindkettő. :))))

A bolhapiac, a tervezett csavargások, shoppingolások meg tényleg megoldhatóak már biztonsággal. :))

Aztán van még a Kálmán Olga esete. Én olvastam a levelet, és mondhatnám megdöbbentőnek, de tényleg vannak ilyen velejükig romlott, agymosott, a gyűlölettől bomlott elméjű emberek… Én csak egy apró, világvégi blogger vagyok, mégis mesélhetnék! Az évek alatt lettem én már ezerszer ugyanígy megfenyegetve börtönnel, vagyonelkobzással, halállal, ezek a lények így működnek. Nehéz őket megérteni.

Hogy mekkora a nyomás az ellenzéki politikusokon, az látszik. És nem lehet ezekkel az emberekkel mit kezdeni, végtelenül ostobák, értékelhető gondolataik nincsenek, hisznek a populista szólamoknak, azt értik csak, és azt tudják mantrázni. Észérveik nincsenek, vitaképtelenek, végtelenül műveletlenek, a valós statisztikát nem értik,  fantáziájuk nincs… Csak a mocskos szavakkal tudnak élni,  az az egyetlen fegyverük.

Kálmán Olga mindenesetre megtette a feljelentést. Nem önmaga miatt, a családját fenyegette ez az emberszabású azt hiszem felgyújtással, stb… Kálmán Olga jól tette. :))))

Kíváncsian várjuk a fejleményeket! :))))

Na. Ennyi mára, még fel akarok skiccelni pár ékszert… :))))

Hihetetlen, már április vége van… Olyan gyorsan múlik az idő!

Mozgalmas hétvége, fárasztó hétfő, ma még vevőm is jött időre, teljesen el vagyok maradva az ékszerekkel is, de nem baj. Magam vagyok a magam főnöke, nem vagyok hajlandó stresszelni! :))))

A hasonló fotókba kb. másfél évvel ezelőtt botlottam bele a pinteresten, akkor még fogalmam se volt, hogy mi vár a bolygóra, és most megint találkoztam velük. Hátborzongató…

Érdekes, mindig intenzív, színes álmaim voltak, ezek mostanában felerősödtek. Tegnap hajnalban Csernobil környékén csatangoltam, valami torony romház lakásaiban, ahol rengeteg isteni bizsut találtam, kézzel festett porcelán gyöngyöket, meg örmény, kazah népi ékszereket…

Szanaszét szórva a porban. Rengeteget! Meséltem a Gábornak, rögtön rájött mit néztem előtte este… Tvrtko, mi? Hát ja… :)))

Nézzél inkább rajzfilmet, vagy Bridget Jones-t, jó? Vagy Ted-et… Esetleg A Barátságos óriást… :)))))

Aztán szörnyülködve nézem, mi történik az országunkban… Túl lett ez a terasznyitás tolva, fürtben mászkálnak a fiatalok a belvárosban maszk nélkül, és semmi, de semmi szabályozás nincs a vendéglátóhelyeken.

Tavaly Párizsban (meg gondolom az egész világon) a nyitáskor szigorúan szabályozták az asztalok közti távolságokat, a fertőtlenítő mosogatást, a folyamatos, teljes felületfertőtlenítést… Hát nálunk erről szó se volt akkor se, most se. A számok magukért beszélnek… :O

Közben itt az indiai mutáns, alig pár nap alatt tarolni kezdett ott, néztem a videókat meg a fotókat, egészen hihetetlen, ami történik! Pedig az indiai emberek immunrendszere sokszorosan erősebb, mint a ványadt európaiaké, ez köztudott. :(

Mindegy, nem az én ügyem… Illetve Horrorka miatt persze aggódom, és a Gábor se kapott még oltást, de nálunk senkinek nincs igénye teraszozásra se, tömegrendezvényekre se… Szerencsére. :)))

Azért megint feltenném a kérdést… A hatalmas könyvtár, ahol maximum ketten bolyongunk majd maszkban, az miért veszélyesebb mint a zsúfolt terasz maszk nélküli, oltatlan fiatalokkal?  Ugye? :O

Aztán ma ugye a kormány átadta az ország majdnem teljes szellemi és materiális javainak maradékát is az alapítványainak. Kíváncsian figyelem, hogy mi lesz ebből. Jósolni tudnék! :(((

Viszont a Jakab is, Gyurcsány is, Vadai is nagyot futottak, kopogott a koki… :)))

És akkor jöhet a szerda, fotózással, és a Gábornak ananászos sütit is ígértem. Mostanában nagy divatja van nálunk az ananásznak… :))))

Emlékszem, pár éve kókuszos időszakom volt, zarándokoltunk nádcukros kókusz chips-ért lehetetlen helyekre,  alapélelmiszer volt… Minden kókuszos volt! A fagyi, a süti, az összes tusfürdő, szappan, illatosító, öblítő, dezodor. Szegény Gábor nehezen viselte, a kókuszos csirkére egyszerűen nemet mondott… Nem, nem és nem! :)))

Most az ananászos csirkét készítem elő… Valahogy kirafináltkodom! :))))

Mostanában minden hétvégén nézegetünk főzős videókat, filmeket (Rick Stein!), most a mexikói konyha van betervezve… Majd átkanyarodunk Hawaii felé, azt hiszem! :)))

És ja… Ezer éve nem sütöttem kókuszkockát! Felírni! :))))

Ezt a bejegyzést muszáj zölddel írni! :)))))

A fotó címe: Próbafúrás! :)))) Majd a végén elmesélem! :))))

Szóval megkezdődött az iskola, olvasom, hallom, nagy az ellenállás, nagy a népharag… Meg tudom érteni. :(

Nekünk is nehezen indult a hét, hétfő sok melóval, a Gábor rohant a postára, és hozott haza két hatalmas adag „mekit” ebédre. Aztán kedden én itthon toltam tovább, a Gábor ment az építkezésre, persze meleg kajával vártam. Megette. Hát… A paradicsomszósz kissé érdekesre sikeredett, túl fűszeresre, meg a rántás is izé… Akadozott! :)))

Kotorta a tányér szélére, mi ez a gombócka, te Takács?

Hát mondom! Nokedli. Indonéz recept… :))))

Egyébként is vacak nap volt, elaludtam a nyakamat, délelőtt úgy vonszoltam magam merevedve, mint a mesebeli púpos masamód. Aztán dél körül eszembe jutott, van ilyesmire kenőcsünk is, tapaszunk is az angyaldokitól. :O

Na meg az eső, vihar, napsütés össze-vissza… Borzasztó volt! :O

Mindegy, túl vagyunk rajta. :))))

Ami viszont jó, hogy megérkezett a mesebeli vasalódeszkám! Akkorka csak, mint egy rendesnek a negyede… Utálok vasalni, nem vasalok. Nem vásárolok semmit, amit vasalni kell, utoljára Horrorka matrózblúzát kellett… Brrrr! Utálatos volt! :((((

Miért kell a deszka? Hát… Mert rengeteg zacskó áztatandó bélyegem van. Persze ennek a módja az lenne, hogy leáztatod, megszárítod, és kőlapok, esetleg súlyos könyv lapjai közé fekteted napokra. Még rátolsz a könyvre egy nagyobb pálmát cseréppel, vagy egy láda kő gyöngyöt, dédike komódját, és pár nap múlva szép sima bélyegeid lesznek. Na lópikula… Kivasalom, oszt „jónapot”! :))))

A járványról nemigen lehet mit írni, lassú javulás a statisztikákban. Meglátjuk, hogy mi lesz… Már eddig is óriási a mortalitás, hatalmas a kudarc, felmérhetetlen számú gyászoló ember, és tömegek, akik szenvedtek már a betegségtől… Elszegényedés, több száz elárvult gyerek… Gondolok erről jó csúnyákat! :(((

Végül a fúrás… Ez egy nagy, mély tároló, én bélyegelfekvőnek hívom, ide dobálom kb. 15 éve azokat a bélyegeket, amikhez nem volt kedvem. A gyüjtimbe nem kellettek, eladásra se volt kedvem őket szétpiszkálni országonként. Kb. 15 kiló… :)

Most óvatos próbafúrással kiszedtem alulról egy kupacot, és igen! Tele van régi német, osztrák, meg francia csudisággal, meg olyan török érthetetlenekkel, amiket régen a kutya se keresett, ma meg kapkodnak érte… Így kell ezt csinálni! :))))

Majd szép lassan szétszedem. Ha jól számolom, akkor 2037-re végezni is fogok vele. :)))

Addigra talán a járványnak is vége lesz, elköszönünk majd a 21. hullámtól, és mehet mindenki szabadon lángost enni, meg könyvtárba élvezkedni… Arab bazárban vérre menően alkudozni, Velencében apró kávéházakban összebújni… Jó lesz! )))

Kicsit több céges munkát kaptunk, mint amennyire számítottunk, de ez most jó. A nagyján már túl is vagyunk szerencsére, talán lesz ok az ünneplésre hétvégén. :)))

A képen a patak, amin át kellett kelnünk. Igazán vicces jelenet volt! :)))  Régen jártunk arra, elfelejtettük. :)))) Szombaton kirándultunk egy kicsit Szentendrére, megálltunk a Gábor kedvenc öblénél, kicsit süttettük magunkat a napon, aztán felsétáltunk az erdei ösvényen a szíves kövekig. Élveztük. :)))

Az erdőben néhol fiatal párok ücsörögtek a rönkökön, de egyébként csend volt és nyugalom, igazán nem volt szükség maszkra… De az óvárost már elkerültük, rengeteg ember tolongott, és hiába tilos, bizony láttunk fagyizókat is, iszogatókat is bőven. O)

Láttunk egy meleg párt, két leszbi csajt… Két gyerekkel. Olyan kedves látvány voltak! :)))

Hazafelé meglestük még az Omszki-tavat, hát… Alaposan megváltozott! Amikor utoljára itt jártam, akkor még teljesen szabad nudista strand volt, én pedig kevesebb voltam majdnem harminccal. Így is, meg úgy is. :))))

Gábormamáék közben megkapták a második oltást is, és visszatelepültek a Mirákulumba. Hívtak, működik az esőhívóm, üresek voltak a tartályok, kiakasztották, és itt az eredmény! :)))) Tlalok-project… :))))

Tényleg… Kellene esőhívót készítenem a Meskára is, meg a sógornőm is kért… Felírni! :O

Majd vadászom hozzá teáskannát valamelyik aukciós portálon, mert a bolhapiac most nem lesz aktuális egy ideig. :))))

Bár talán a kínaiak is árulnak ilyesmit…

Szerencsére kristályom van hozzá elég. :))))

Aztán ugye a járvány… Azt hiszem az nagyon buta ember, aki még mindig elhiszi a január óta mantrázott „látomazalagútvégét” carságot. Hiába a tömeges oltás, sehogy se akar csökkenni a halottak száma. :((((

Járványkezelés, alap. Készenléti szakértői csoport, megfelelő intézménnyel. Védőfelszerelések megelőző készletezése, és a készletek azonnali osztása a lakosságnak.

A teljes népesség azonnali, folyamatos, naprakész tájékoztatása!

Fertőtlenítés minden szinten, gyógyszerek felderítése, azonnali beszerzése, ha lehetséges. Szociális és gazdasági intézkedések, segélyprogram, kontaktkutatás, szervezett és ellenőrzött izoláció a hatóságok bevonásával… Jó kis cikket olvastam erről nemrég. Elgondolkodtató. :(((((

Az ingyenes parkolás nem volt benne. A teltházas focimeccsek sem. :))))

Sok országnak sikerült is, ahogy elnézem az adatokat. :))))

Aztán ahogy romlik a helyzet, úgy lesz egyre szomorúbb a tér is. Szombat éjjel, kettő óra…

Csend, sehol egy ember, egyetlen busz áll bent, ragasztószalaggal elkerítve a sofőrfülke, a tavalyi plexilapokat régen leszerelték.  

Még az állandóan reménykedő taxisok se sárgállanak a droszton.

Szomorú-sápadtan pillognak a híd tiborc-lámpái… Lehangoló, a tavasz ellenére is. :(((

Régen jó volt! Tíz után már csak halkan volt hallható a zene, de tömegek vándoroltak a Zöld Pardonba, a Rióba… Vagy jöttek át onnan. A hídpillérek alatt színes lámpás, nyitott bárok voltak halk dzsessz-zenével, adventkor kivilágított pavilonok álltak, kézműves vásár. Imádtam. :))))

Aztán bezáratták, lerombolták a Riót, a Zöld Pardont, megszerezték az A38-at is… A bárok helyett most nyomi gördeszkapálya van, meg kosz és piszok.

Szép, új világ!

Mindegy, holnap már szerda, délelőtt fotózás, délután a boltocskáim feltöltése, és csütörtökön végre jöhetnek a bizsucskáim. :)))))

A képet én követtem el az olasz tengerparton, kagylókeresés közben. Imádok apálykor kagylókat bogarászni, rengeteg csigám és kagylóm van, egészen különlegesek is. :)

Kagylóból egészen jópofa ékszereket lehet összehozni, csak fúrni óket utálatos dolog. Most azt találtam ki, hogy akrillal festem, és vörösréz drót kerettel kapcsolom őket össze, egészen izgalmas dolog! :)

Van egy vevőm, aki imádja a kagyló medálját, víztiszta resin, és nyolc különböző ország, nyolc tenger kagylóit és csigácskáit tettem bele. :) Szerencsehozó amulett… Tényleg! Kellene megint egy hasonló! :)))

Jó kis hosszú hétvége volt, leszámítva hogy egy kicsit fáradékonyabb lettem hétfőre. Gondolom az oltástól…  Majd elmúlik! :))))

Holnaptól varázsütésre elkezdődik a nyitás… Én kissé korainak és átgondolatlannak tartom, mondjuk a négyzetméter-alapú vásárlás még jó is lehetne, ha nem ismerném a magyar mentalitást. Van olyan asszonyság, aki nyolc percig is képes nyomorgatni a paradicsomot, uborkát, pakolja le a ládákat, lecarja, hogy más is vásárolna, vagy hozzáférne… :O

Az se nagyon fogja érdekelni, hogy kint tömegek várják, hogy kitotyogjon nagy kényelmesen, miután átvizsgált minden akciós bugyit, leértékelt afgán borsókockázót, és kiolvasta a Csók és Csipa magazin legfrissebb számát. :)

Mondjuk én imádok az ilyeneknek beszólni, de a Gábor nemigen díjazza… :))))

Öregszik! Régen jókat nevetett az ilyesmin. :)))

Fiatalság, bolondság… Eszünkbe jutott, hogy a kapcsolatunk kezdetén behúzott valamelyik barkácsáruházban egy zuhanyfülkébe smárolni. Ez még nem lett volna nagyon pikáns, ennél ezerszer vadabb dolgokat is megléptünk mi az elmúlt 23 évben… De ugye tejüveg fala volt, és amikor kijöttünk, már ott ácsorgott pár ember, egy fiatal pár is, és utánunk ők is magukra csukták vihogva. :)))

Egyébként érdekes… Én sose voltam csókolózós fajta, nem szerettem a nyálcserés letámadásokat… És némelyik pasi tényleg úgy tudott csókolni, mint egy varangy… Pfujjj! :)))))

Nem fontos… Holnap mindenesetre korán kell kelnem, rendes heti fotózás… Főznöm nem kell, sütöttem ma két napra zöldséges rakottast. Sok tejföllel és sajttal. :)))))

Rohan az idő, virágoznak a fácskák a téren, öt kis csenevész valami, de szombat reggelre rózsaszínbe borultak, és zöldül már halványan a Gellérthegy. Nagy öröm! :))))

És húsvét jön, nem lesz se fészekkeresés, se családi összejövetel, és nem lesz locsolkodás sem, Gábormamáék hazajöttek a Mirákulumból, hogy a kellemetlen helyzeteket elkerüljék. Bármennyire is kedvelik a falubélieket, a helyi szokásokra most nem nyitottak. :)

Megjött az első csomag, kaptam medvehagymát, egy zsákocska csodaalmát, krumplit, és egy tálca tojást, lehet festeni. :)))))

És persze ünnepre érkezik a sonka is. :)))

Mondjuk a medvehagyma meglepett, minden 3-4 héttel korábban nyílik, pezsdül, mint ahogy illenék. Azt olvastam, hogy Japánban az elmúlt kétezer év legkorábbi cseresznyevirág-ünnepe van. Durva…

Hívott a körzeti dokinéni este, felszabadult hely a holnapi oltási rendben, kérem-e a Szputnyikot… Hát nem. Nagyon aranyos volt, felvett váróra a Pfizer-re.

Hallottam a háttérben az asszisztensnő is agitált a másik vonalon, pedig már régen vége volt a rendelési időnek… Mit bírnak még a háziorvosok, detélleg! :O

De legalább végre oltanak nagy elánnal, kissé késve a pedagógusokat is.

Volt ez a múlt hétvége, mindenki kirajzott, maszk nélkül tömegek hemzsegtek a rakparton, a szigeten, a parkokban… A nyilvános WC-k előtt!  Hát meg is lett az eredménye, már ma úgy megugrottak a fővárosban a szennyvízadatok, hogy csak pillogtam. És a sok bugris még mindig nem érti! :O

Aztán van még a kalapálás… Jött be a Gábor borotválkozás után a fürdőszobából, és azt látta, hogy a szobaküszöb előtt ülök a földön törökülésben, és kalapálok valamit nagy elánnal. :)))

Kényelmesen elhelyezkedett, rágyújtott, és megkérdezte:

-       Mi a fenét művelsz már megint Takács?  Elmeséled?

-       Hát mondom el… Hoztál nekem egyszer egy csomó réz drótot, készítettem belőle ékszereket, de aztán láttam a neten, ha ellapítom a vastag drótot, és úgy tekercselem vékonnyal, akkor sokkal szebb… El is indultunk, de nem kaptunk ötvös üllőt, aztán jött a vírus, elfelejtettem, de most az előbb kedvet kaptam megint… És megtaláltam ezt a régi tömör acél lakatot, üllőnek remek, de nem mertem más felületen kalapálni, a parkettet, követ felsérti… Ezt a küszöböt meg úgyis ki akarom cserélni… Gyönyörűen haladok, mindjárt kész a medálalap…

-       Vasárnap este 11 óra van… Holnap átvittelek volna, nálunk van üllő is, munkapad is. Az nem lett volna kényelmesebb?

-       Ja… De! Nem jutott eszembe. Meg én most akarok tekercselni, na! :))))

-       Hát Takács! Szegény édesapád megmondta… És nem hallgattam rá. Most kettőig tekercselni fogsz? Istenátka!  :)))) 23 év!  Még sose unatkoztam melletted. Egy percig se… Pedig jól esne néha! :)))

Aztán tekercseltem réz dróttal kristályokat kettőig… Szegény Gábor még nem tudja, kb. ötven medálra való drótom van. És azt mind ő fogja elkalapálni. Munkapadon, üllőn… Kétszer úgy odacsaptam a körmömre, hogy nem győztem dugdosni előle. :))))

Randa lila. És fáj. :)))

Unalom! Hahhh! Kinek van arra ideje? Ugye? :)))

Hoztam egy kis kóstolót, ott a rózsaszín Kojak-nyalóka is… Amikor kipakoltam a gyöngyös asztalkára a szatyornyi édességet, a Gábor nézte elképedten, ez annyira te vagy Takács Bálint… Borzasztó! :)))

Hát mondom… Nem szeretnék törzsvevő lenni, ki tudja milyen idők jönnek, húsvét is lesz, és három hónapra számoltam. :))))

Az Őrült Tehén meg tényleg elképesztően finom, abból kellett volna még! :)))

Igazából azért szeretem a retró édességeket, mert olyan gyerekkori emlékek kötnek hozzájuk, mint például a vodicai, vagy a szeremlei búcsúk.

Vodicára minden évben elkerekeztünk édesapuval, a csodaforráshoz. Búcsú idején a bajaiak tömegei  gyalog járták végig a zarándokutat, vonultak énekelve az úton, a betegeket felpántlikázott szekerekkel vitték, hatalmas felhajtás volt mindig. :)))

Édesapu sose mérte szűk marokkal ilyenkor a pénzt, bármit megvett az árusoktól nekem, már persze amit a józan ész még megengedett, de az igazi édességmennyiséget a barátok feleségei jelentették. :)))) Részint ugye házi sütemény formájában potyogott az áldás, másrészt a fiúgyerekeket buzdították, menj, vegyél a Klárikának valami cukrot, mutasd meg milyen gavallér gyerek vagy! :))))

A gyerekkoromat ehetetlen mézeskalács szívek, mérhetetlen mennyiségű cukorkahalmok, nyalókakötegek és törökméz-hegyek édesítették…

Édesapunak rengeteg munkatársa lakott Szeremlén, abban a fura hagyományokkal élő kis faluban, oda is hivatalosak voltunk búcsúra is, lakodalmakra is.

Kamaszkoromig rengeteg menyasszony előtt potyogtattam ott hófehér ruhácskában rózsaszirmot, és a búcsú napja is egészes fergeteges volt mindig. :)))

Szeremle nem kegyhely, így a búcsú is amolyan helyi szokás volt, de persze volt körhinta, céllövölde, bazársor, ahogy illik. A kacsaúsztatónál. :))))

A férfiember a kocsmakertben ücsörgött, az asszonyok a konyhában sürögtek, mentem a gyerekekkel bomlani. Édesapu Szeremlén mindig pénzt adott, szórhattam mint bolond pék a lisztet. Ha elfogyott, akkor visszamentem, adott újra, és újra… :))))

Persze célja volt… Ezzel hálálta meg a munkatársak egész évi munkáját, a sok meghívást disznóölésre, a kóstolókat, amivel egész télen etették jó szívvel.  Fizetett a kocsmában, én meg a gyerekeket kápráztattam el, felültünk mindenre, és persze kifosztottuk a cukorkaárusokat. :))))

Aztán Laci nagybátyám és édesapu célba lőttek. Mindketten nagyon jól kezelték a puskát, hamar bemérték merre húz… Akkor megfizettek egy bontatlan kerek doboznyi golyót, a céllövöldés nagy örömére, magunk közé tették…  Aztán lelőttek mindent, amit akartam. Meg amit a barátnőim kértek. Teljesen értelmetlen marhaságokat, kacsintós pénztárcát, Belmondo-tükröt, fröccsöntött bigyókat, műanyag bizsukat.  :)))

Kincseknek láttam őket akkor. :))))

Az asszonyok versengtek, hol üljünk ebédhez, már hónapokkal előtte rákiabáltak apura az emberek a hajógyárban, elvárunk búcsúra Karcsi bátyám! :))))

Szerették a szeremlei emberek édesaput, a roma brigádokat is mindig rá bízták, nem volt velük baja soha, mindent megoldott velük csendben.  Illetve egyszer mégis, de az már egy másik mese. :)))

Jó volt egy kicsit visszagondolni ezekre a dolgokra így járvány idején. :))))

És kedvem szottyant… Pénzérmém rengeteg van, fűzök hétvégén egy szeremlei lázsiást.:))))

Írás közben pedig kakast nyaltam… :)))

Jó rövid hét lesz ez, szerencsére kevesebb munkával, mint ahogy számítottam. :))))

A rakott kel elkészült időre, Gábor jött, evett, és igen elégedetten távozott. Imádom ahogy a kedvenceit eszi, lassan, élvezettel. Ahogy utána a kávét kortyolja, kinyújtja a hosszú lábait, és megdicsér… Ez finom volt Takács Bálint. :)))

Érdekes volt ez az ünnep, néma csend volt a téren, alig láttam embert, pedig hétágra sütött a Nap… Aztán este olvastuk, valaki hatalmas feliratot vetített a Gellérthegyre, Orwell Viktor. :))))

Ez még önmagában nem nagy hír, de aztán a kommenteken megdöbbentem, kérdezgették az emberek, ez mit jelent. Úgyhogy végül sok csoportban páran leírták részletesen az 1984-et, meg a hihetetlen párhuzamot… Én kötelezővé tenném 16 év felett a könyvet, detélleg! :O

Ha már könyv, akkor galéria… Minden héten rászánok egy-két órát, felmegyek, és lehozok néhány könyvet, meg bélyegcsomagot. Érdekes élmény! :)))

Muszáj selejtezni a könyveket, kell a hely az újaknak, úgy ömlik hozzánk a jó könyv, hogy már nem férünk… A galéria gardróbjában laknak, az olyan mély, hogy péklapát kell hozzá… Muszáj kihúzni a hátsókat, a régieket, átválogatni. Például a kilencvenes évek romantikus marhaságai és könnyű kis bugyuta krimijei, meg a gyereknevelési könyvek, szótárak és nyelvkönyvek, soha nem lesz már rájuk szükségem, el is avultak. Jó kis munka! :)))

Mindig szerettem a könyveket, elsős voltam amikor húsvétra megkaptam Az indián kertjét… Persze Fehér Klára, naná! :)))

Imádtam az olaszoknál is barangolni az újságosoknál, akkor még alig beszéltem pár szót, magazinokból gyakoroltam… és akkor megláttam egy könyvet! I ragazzi della via Pal! Kellett nekem… Mekkora élmény volt beleolvasni, szótárazni, felismerni a mondatokat! :)))

Egyszer egy bajai rokonom, aki meglehetősen jómódban élt, hatalmas háza volt, ragyogó rend, patikatisztaság, jó ételek… De semmi számára értéktelen léhaság. Se könyv, se festmény, se poénok, semmi!  Csak munka, munka, munka. Szóval ez az áldott lélek egyszer meglátogatott, megnézte a lakásomat, és elégedetlenül csóválta a fejét. :)))

-       De furcsa vagy te még most is! Ennek a lakásnak az árából házat vehetnél odahaza, lehetne egy kis földed, jószágod. Férjhez is mehetnél! Minek kell ez a sok csavargás, utazás, könyvek? Filmek? Viszik az időt, a pénzt, és nem lesz abból se haszon, se semmi, nem ám! :))))

Nem is próbáltam elmagyarázni… Minek? Akkor már tudtam, hogy az emberek kétfélék. És mi vagyunk kevesebben… És úgy örülök ennek, és ezért örülök a Gábor családjának is… És tényleg! Az is milyen hihetetlen volt, ahogy mi megismerkedtünk! :))) Régestelen régen nem írtam róla, majd elmesélem! :)))

Szóval nem unatkozom… Holnap fotózás délelőtt, délután a boltocskák feltöltése. :))))

És hát igen… A járvány. Jönnek a mentők, nappal sivítva, éjjel csendes villogással. Rémisztő… És még mindig nincs őszinte szó, még mindig nem értik az emberek. Egy éve tart, és nem értik! Nem mondja el nekik senki. :(((

Például alap… A szállongó vírusok szájba jutása esetén a legjobb védekezés a Negro. Vagy bármi, ami mentolos… A nyál leszárítja a rohadék fehérjeburkolatát, és megdöglik… Hallod valahol hirdetésben? Felvilágosításban? Nem… Dédikém is tudta…  Jó! Nem csodaszer, de erősen veszélycsökkentő. Járj utána… :)))

Szóval így… :)))