A képet a neten találtam, a régi bajai törzshely, a Belvárosi eszpresszó. Béke tér. A pulttal szemben bársonyfüggönyös ajtó, azon túl a nagyterem zenekarral, onnan nyílt még egy terem, aztán a kerthelyiség. :)))
Gyerekkoromban édesapuval randiztam ott, szinte hetente akadtak szombaton délelőtt sürgős ügyeink, legtöbbször zsebpénz, vagy divatbolondériák okán cibáltam az idegeit. Mert mindig kellett egy ruha… :))))
Ült, kavargatta a kávéját, nézegette a csajokat, és jól szórakozott rajtam... És én soroltam, hadartam... Nem is olyan drága! És annyira szeretném! Pont az én színem! Ilyen színt még nem is láttam! Megszakad a szívem, ha nem lehet az enyém...
Megvette. Mindig megvette, bár volt amikor felpattant a bringájára, és faképnél hagyott... Aztán visszakanyarodott, ott álltam letörten... Maga a "hétfájdalom"! Gyere te átok, hol az az istenverte charleston-ruha? Szegény leendő urad! Honnan szedtél te magadra ennyi makacs akaratot, mi? Egyszer majd valaki úgy megver, de úgy... :)))
És tudtam hogy visszakanyarodik. És sose ütött meg férfi... :)))
Aztán minden szombat este itt gyülekezett a fiatalság az egész városból, nem is tudom hány száz randit ücsörögtem, táncoltam itt végig, hányszor bandáztunk…
A kedvencem a fantáziakrém volt, magas, karcsú pohárban hozták, színes krémrétegekkel, tejszínhabbal. Baromi drága volt… :))))
Ennyit az emlékekről. :)))
Brutál sok dolgunk volt hétfőn, cégesen is sürögni kellett, az ékszeres vevőim is megugrottak, nyílnak a galériák, a butikok, szerveződnek az esküvők. Ez jó! :))))
Pihenésként kipróbáltam a hagyományos, kukoricadarás császármorzsa-receptet. Nagyon finom, de csak frissen ehető. Megtanultam. :))))
Ma aztán végre eljutottam a könyvtárba, már kint elő kellett venni a kártyát, tagságit, személyit. Szigorúan ellenőrizték. :)))
Utána csavarogtam egyet a körúton, rengeteg a külföldi fiatal, mondjuk a házunkba is visszatért az élet, hallom őket bulizni, nevetni, meg hát az orrom is érzi a lépcsőházban… Érti, aki érti. :))))
Szóval majdnem teljes a nyitás, már kirándulóhajót is láttam. Hát… Vannak kételyeim, de mindegy. :((((
Csak akkor kérdem én! Ha vége a járványnak, minden happy, itt a nyájimmunitás… Akkor minek kellett meghosszabbítani a vészhelyzeti kormányzást? He? Kilóg az a lóláb erősen! :))))
Bulizni, misére menni, teraszozni, meccsen tombolni lehet, előválasztást tartani, tüntetni, népszavazni nem lehet… Érdekes!
Nagyon szórakoztató a feldübörgő választási kampány! Nyilván nem várom Jakab Pétert miniszterelnöknek, de imádom, ahogy osztogatja a súlyos kokikat, és úgy kihozza a sodrából a vén, molyrágta sztálinistát, hogy annak lilul a feje, és ráng a pele az orra alatt! :))))
Aztán van még a hét nagy lehetősége, Dobrev nyilvános angol nyelvű vitára hívta ki Árgyélust. Hivatalosan. Meri? Nem meri? Kellett belekötni az angol nyelvtudással Karigeribe? Most aztán meglátjuk ki a legény a gáton, ugye? Fogadnék rá… :))))
És talán nyár is lesz már végre! :))))
