Ezt a bejegyzést muszáj zölddel írni! :)))))

A fotó címe: Próbafúrás! :)))) Majd a végén elmesélem! :))))

Szóval megkezdődött az iskola, olvasom, hallom, nagy az ellenállás, nagy a népharag… Meg tudom érteni. :(

Nekünk is nehezen indult a hét, hétfő sok melóval, a Gábor rohant a postára, és hozott haza két hatalmas adag „mekit” ebédre. Aztán kedden én itthon toltam tovább, a Gábor ment az építkezésre, persze meleg kajával vártam. Megette. Hát… A paradicsomszósz kissé érdekesre sikeredett, túl fűszeresre, meg a rántás is izé… Akadozott! :)))

Kotorta a tányér szélére, mi ez a gombócka, te Takács?

Hát mondom! Nokedli. Indonéz recept… :))))

Egyébként is vacak nap volt, elaludtam a nyakamat, délelőtt úgy vonszoltam magam merevedve, mint a mesebeli púpos masamód. Aztán dél körül eszembe jutott, van ilyesmire kenőcsünk is, tapaszunk is az angyaldokitól. :O

Na meg az eső, vihar, napsütés össze-vissza… Borzasztó volt! :O

Mindegy, túl vagyunk rajta. :))))

Ami viszont jó, hogy megérkezett a mesebeli vasalódeszkám! Akkorka csak, mint egy rendesnek a negyede… Utálok vasalni, nem vasalok. Nem vásárolok semmit, amit vasalni kell, utoljára Horrorka matrózblúzát kellett… Brrrr! Utálatos volt! :((((

Miért kell a deszka? Hát… Mert rengeteg zacskó áztatandó bélyegem van. Persze ennek a módja az lenne, hogy leáztatod, megszárítod, és kőlapok, esetleg súlyos könyv lapjai közé fekteted napokra. Még rátolsz a könyvre egy nagyobb pálmát cseréppel, vagy egy láda kő gyöngyöt, dédike komódját, és pár nap múlva szép sima bélyegeid lesznek. Na lópikula… Kivasalom, oszt „jónapot”! :))))

A járványról nemigen lehet mit írni, lassú javulás a statisztikákban. Meglátjuk, hogy mi lesz… Már eddig is óriási a mortalitás, hatalmas a kudarc, felmérhetetlen számú gyászoló ember, és tömegek, akik szenvedtek már a betegségtől… Elszegényedés, több száz elárvult gyerek… Gondolok erről jó csúnyákat! :(((

Végül a fúrás… Ez egy nagy, mély tároló, én bélyegelfekvőnek hívom, ide dobálom kb. 15 éve azokat a bélyegeket, amikhez nem volt kedvem. A gyüjtimbe nem kellettek, eladásra se volt kedvem őket szétpiszkálni országonként. Kb. 15 kiló… :)

Most óvatos próbafúrással kiszedtem alulról egy kupacot, és igen! Tele van régi német, osztrák, meg francia csudisággal, meg olyan török érthetetlenekkel, amiket régen a kutya se keresett, ma meg kapkodnak érte… Így kell ezt csinálni! :))))

Majd szép lassan szétszedem. Ha jól számolom, akkor 2037-re végezni is fogok vele. :)))

Addigra talán a járványnak is vége lesz, elköszönünk majd a 21. hullámtól, és mehet mindenki szabadon lángost enni, meg könyvtárba élvezkedni… Arab bazárban vérre menően alkudozni, Velencében apró kávéházakban összebújni… Jó lesz! )))