Rohan az idő, virágoznak a fácskák a téren, öt kis csenevész valami, de szombat reggelre rózsaszínbe borultak, és zöldül már halványan a Gellérthegy. Nagy öröm! :))))

És húsvét jön, nem lesz se fészekkeresés, se családi összejövetel, és nem lesz locsolkodás sem, Gábormamáék hazajöttek a Mirákulumból, hogy a kellemetlen helyzeteket elkerüljék. Bármennyire is kedvelik a falubélieket, a helyi szokásokra most nem nyitottak. :)

Megjött az első csomag, kaptam medvehagymát, egy zsákocska csodaalmát, krumplit, és egy tálca tojást, lehet festeni. :)))))

És persze ünnepre érkezik a sonka is. :)))

Mondjuk a medvehagyma meglepett, minden 3-4 héttel korábban nyílik, pezsdül, mint ahogy illenék. Azt olvastam, hogy Japánban az elmúlt kétezer év legkorábbi cseresznyevirág-ünnepe van. Durva…

Hívott a körzeti dokinéni este, felszabadult hely a holnapi oltási rendben, kérem-e a Szputnyikot… Hát nem. Nagyon aranyos volt, felvett váróra a Pfizer-re.

Hallottam a háttérben az asszisztensnő is agitált a másik vonalon, pedig már régen vége volt a rendelési időnek… Mit bírnak még a háziorvosok, detélleg! :O

De legalább végre oltanak nagy elánnal, kissé késve a pedagógusokat is.

Volt ez a múlt hétvége, mindenki kirajzott, maszk nélkül tömegek hemzsegtek a rakparton, a szigeten, a parkokban… A nyilvános WC-k előtt!  Hát meg is lett az eredménye, már ma úgy megugrottak a fővárosban a szennyvízadatok, hogy csak pillogtam. És a sok bugris még mindig nem érti! :O

Aztán van még a kalapálás… Jött be a Gábor borotválkozás után a fürdőszobából, és azt látta, hogy a szobaküszöb előtt ülök a földön törökülésben, és kalapálok valamit nagy elánnal. :)))

Kényelmesen elhelyezkedett, rágyújtott, és megkérdezte:

-       Mi a fenét művelsz már megint Takács?  Elmeséled?

-       Hát mondom el… Hoztál nekem egyszer egy csomó réz drótot, készítettem belőle ékszereket, de aztán láttam a neten, ha ellapítom a vastag drótot, és úgy tekercselem vékonnyal, akkor sokkal szebb… El is indultunk, de nem kaptunk ötvös üllőt, aztán jött a vírus, elfelejtettem, de most az előbb kedvet kaptam megint… És megtaláltam ezt a régi tömör acél lakatot, üllőnek remek, de nem mertem más felületen kalapálni, a parkettet, követ felsérti… Ezt a küszöböt meg úgyis ki akarom cserélni… Gyönyörűen haladok, mindjárt kész a medálalap…

-       Vasárnap este 11 óra van… Holnap átvittelek volna, nálunk van üllő is, munkapad is. Az nem lett volna kényelmesebb?

-       Ja… De! Nem jutott eszembe. Meg én most akarok tekercselni, na! :))))

-       Hát Takács! Szegény édesapád megmondta… És nem hallgattam rá. Most kettőig tekercselni fogsz? Istenátka!  :)))) 23 év!  Még sose unatkoztam melletted. Egy percig se… Pedig jól esne néha! :)))

Aztán tekercseltem réz dróttal kristályokat kettőig… Szegény Gábor még nem tudja, kb. ötven medálra való drótom van. És azt mind ő fogja elkalapálni. Munkapadon, üllőn… Kétszer úgy odacsaptam a körmömre, hogy nem győztem dugdosni előle. :))))

Randa lila. És fáj. :)))

Unalom! Hahhh! Kinek van arra ideje? Ugye? :)))