Ennek a logónak mondjuk aktualitása is van erősen, de igazából eszembe se jutott volna felrakni, ha nem bőszít fel egy undormányos betelefonáló. Fórum….  Az a megszokott, humortalan bizergény, a konzervatív emberszabású „eresztény”, letolta kioktató stílusban az unalmas narancsos-kövéri propagandaszöveget, a tanár tanítson, ne sztrájkoljon…. Meg a többi hasonló sunyi, aljas, demagóg „semmitérést”… Nah!

Ebben nincs semmi különös, de akkor elkezdte gyalázni a logót, ki se mondta a szivárvány szót, sütött belőle a gyűlölet minden másság iránt, fröcsögte a maga fekete-fehér-szürke igazságát. Felbosszantott! :)))

Egyébként egész életemben nagy élvezettel hergeltem és gúnyoltam az ilyesforma lényeket.  Könnyű őket indulatba hozni, és akkor még nagyobb marhaságokat tudnak kiadni magukból. :)))

Én a magam részéről szívből drukkolok a pedagógusoknak! :)))

Kezdenek mások is felbátorodni, reggel az Ecseri úti telepen a kukások nem vették fel a munkát, és készülődnek a kollégáik is. 10-12 éve még magas munkabéreket kaptak, de aztán nagyrészt elmaradt az inflációkövető emelés. :(

Mindegy… Nekiláttam a diónak, most mindenhol tálcákon, lapokon, tepsikben dióbél szárad, meg persze zellerlevél, petrezselyem, gyógynövények. Vajákos Aha! :)))

Nagyon tudok bánni a dióval, kitanultam a szakmát! :)))

Anyámnak istene volt a pénz, Baján ha mellékkeresetre volt lehetőség, akkor hajtott engem is, a nevelőapámat is, volt fűszerpaprika-földünk, szedtünk részesben meggyet évente, egyszer még az onatéra nevű növénnyel is próbálkozott, amiből állítólag szívgyógyszert gyártottak. (Nemigen találtam róla anyagot a neten… ), nyolcvanas évek eleje. :)))

Akkoriban rengeteg volt Baja környékén az elállamosított, elromosodott, lakatlan tanya, alig járható utak mentén, és persze ott maradtak a diófák, nőttek, nőttek, és rengeteg termést hoztak, ahogy most a Mirákulum fái. :)))

Szedte, aki ismerte a tanyák helyét, másnak úgyse kellett. Tetemes halom jött össze mindig, nekem kellett esténként tördelni, anyám meg árulta kis csinos celofáncsomagokban a munkahelyén, ahogy ez akkor szokás volt. :)))

Úgy tudom precízen megütni a diót, hogy a héja négy részre hulljon, és a két fél épen kerüljön ki. Dédikémtől tanultam. :))))

Sikere volt a diónak, sose volt benne csonthéj… :)))

Szeretek diót törni, és most nagy öröme lesz Gábormamának, oszthatja bőven a barátoknak, rokonoknak. Csinos celofántasakokban. :)))

Kap persze Horrorka is bőven, és én is sütök almás-diós sütit. Durvára darált dióval, kis mézzel. Valami isteni! :)))

Igazán az a boldog az életben, akinek a kis örömök is bearanyozzák a napját.. Ezt is dédikétől tanultam.

Csak úgy mondom. :)))

Ez is most jutott az eszünkbe, egy hazug ígéret. Amikor földig rombolták a Vidámparkot, akkor azt ígérték, hogy a főváros peremén építenek nagyobbat, modernebbet, izgalmasabbat hatalmas parkolóval. Befektető akadt is volna bőven. Nem lett belőle semmi.

A régi Vidámpark helyén most a befejezetlen, rút izé… a Biodom áll. :(((

Minden csúfsága ellenére a nap jól kezdődött, pont a kelkáposztát kaszaboltam, amikor hívott Horrorka, és elmesélte a legfrissebb történéseket. Hát… Vannak emberek, akik mindent megtesznek annak érdekében, hogy bajuk, káruk esetén ne kelljen őket sajnálni. :)))

Az idő ma ramaty volt, ki se mozdultam, tényleg ocsmány ez az ősz, muszáj fűteni, gondolom nem csak nekem, mindenkinek. :(

Olvasgattam a híreket, felállt a hátamon a szőr! A Jegybank úgy nyilatkozott, hogy az infláció várhatóan egészen jövő év közepéig emelkedik, addig nem vár csökkenést… Ha már most ezt kommunikálják, akkor valójában meddig fog tartani? És mi lesz itt? :O

Kiszámoltam mennyibe kerül majd jövő nyáron egy lángos, vagy egy kiló kenyér. Asssszta! :O

A nagyobb baj az, hogy a kormány a járvány ideje alatt semmivel nem segítette se a kisvállalkozókat, se a dolgozókat, se a kis családokat, se a nyugdíjasokat, se… se… Pedig Brüsszelből megjött a pénz vastagon.

Aztán az idén megszűntették a Katát.

A lakosság totálisan el van adósodva.

Most pedig, amikor abszolút és hosszantartó, súlyos válsághelyzet van, nem is gondolnak hagyományos válságkezelésre, eszük ágában sincs, rázúdítják a magyar emberekre a nyomort. :O

És még mindig milliók tapsolnak nekik. Érthetetlen! :(((

Hogy valami vidámat is írjak, kaptam megrendelést hat koszorúslány nyakékre, és hatvan vendégköszöntő picuri angyalkára.  Mehetek jövő héten a cseh üveggyöngyök márkaboltjába élvezkedni! Eldorbézolhatom az előleget, ez aranyos… Az első kínai gyöngy megrendelésemkor (majdnem harminc kilós láda volt), 2012-ben… (280.- Ft volt egy dollár!... ), a kínai nagyker látva hogy bejelöltem a bronz angyalszárnyakat kedvencnek, úgy gondolta megérdemlem, és küldött ezer darabot! Ajándékba. :)))

Azóta úgy szórom a gyöngy angyalkákat, mint bolond pék a lisztet, és még mindig van vagy négyszáz darab, de lehet hogy több… )))

Tényleg! Karácsony jön! Akkor rá kell állni az angyalcsinálásra! Detélleg! :)))

És nem, nem véletlen a szóhasználat! Végtelenül felháborít az abortusztörvény is ezzel a szívhang-hallgatgatással, főleg azért, mert a vidéki falvakban nincs nőgyógyász, a városokban akadozik még a szülészet is, nincs tanácsadás, nincs felvilágosítás, nincs aki felírja a fogamzásgátlót, a falvakban nincs DM se, gyógyszertár se, busz meg alig jár a városba, ugyanakkor minden szórakozás megszűnt, a közösségi terek eltűntek, csak a templomban szabad találkozni, meg a réten… Mi marad? A szex. A facebook. A Tiktok. A Twitter. Meg a mulatós zene…  Mesterséges népszaporítás. Gusztustalan, undorító. Nekem ez a véleményem.

Az idén is megnéztük a plakátkiállítást, és köszöntünk a kacsáknak, de nem tettünk nagy sétát, eszméletlenül hideg volt a parkban! :O

Az oroszok már a spájzban vannak! :)

Egyébként tényleg elindultak tömegesen orosz menekültek a mozgósítás hírére, a cél Finnország, a volt szovjet tagállamok, a tehetősebbek pedig Egyiptomban fognak letelepedni.

Hosszú, kínos ősz lesz ez a magyaroknak is, azt olvasom sok helyen már lehetetlen beszerezni a tűzifát, egyszerűen elfogyott, pedig az egekben van az ára, és szorgalmasan tarvágják az erdőket. Remélem a Gábor csodavölgyi akácosát nem fogják széthordani, szerencsére arra nagyon ritkán vetődik ember. :))

Gábormama telefonált, igazán jó hírt mondott, szépen hoztak termést a diófák, egészségesek végre a szemek, szedegetik szorgalmasan, de sok marad a mászhatatlan nagy fákon, majd a pelék örülnek neki. :)))

A nap bosszúsága a Citadella. :((

Jártunk fent a járvány idején, elborzadtunk rajta, teljesen le volt pusztulva, aztán valamikor tavasszal olvastam, megkezdték a felújítást. Ki lehet találni kicsodák… Mindegy! Aztán láttam a drónfelvételeket, gyakorlatilag a külső fal egy részét hagyták csak meg, a többit földig rombolták. Sírni tudtam volna, mégis csak egy nemzeti jelkép, ugye… Ma nézelődtem ki az ablakon, és gyanúsnak találtam. Elővettem a távcsövet, valami elképesztő, ocsmány  modern monstrumokat építenek a helyére, ez már tényleg elképesztő. :O

Aztán egy érdekes téma… Általános dolog, nyilván mindenki megkapta már tesztben, vagy csak úgy szóban a kérdést. Ha lenne lehetőséged a múltba utazni egyetlen alkalommal, akkor te hova, melyik korba mennél, és mit csinálnál?

Érdekes! A jó értékrendű emberek egészen megdöbbentően magas százalékának erre az a fagyasztott válasza, hogy visszamenne, és a bölcsőben kinyírná Hitlert. Ezt lehetne boncolgatni, de nem ez a fontos.

Az én válaszom Woodstock, 1969. :)))

És akkor belefutok egy emberóriás emlékébe, aki erre azt a választ adta: orvosként visszamennék, és még lány korában, viszonylag fájdalommentesen terméketlenné tenném Hitler anyját. Még a szőr is felállt a hátamon a gyönyörűségtől. Hogy ilyen emberek is születnek erre a sárgolyóra! :)

Caplatunk bele az őszbe, nagyon nem szeretem! :(

Ma megint a nedves dolgok foglalkoztattak, olvasom ezt a gáz-disznóságot, az önkormányzatok, intézmények egy része tizenhatszoros, AZAZ TIZENHATSZOROS áron fogja kapni a gázt, ennek okán például jelentősen megemelkednek a fürdők árai… Nemigen szeretem a termálvizet, de néha, amíg a Gáborék mellett béreltünk egy lakást játszóháznak… átszaladtunk a Széchenyi-be pancsolni.

Utoljára szegény Puncsa barátnőmmel voltunk kint egy ragyogó nyári napon, nagyon jól mulattunk, a Gábor egész nap bohóckodott… Mindegy. Szóval ma ránéztem az árakra. :O

Jelenleg, azaz a nagyléptékű áremelés előtt egy hétvégi napijegy 8.200.- forint. Egy főre. Az éves bérlet félmillió. Most. Őrület! :O

Mennyibe fog kerülni ezután? Most tényleg… :O

A vicc nem ez… Tanultuk a főiskolán, a magyarországi fürdők jelentős része bolond módon üzemel. Energiát fektetnek abba, hogy lehűtsék a termálvizet, nehogy megégjen a fürdőzők popója, és külön gázkazánokkal fűtik az épületeket. Őrület! :O

Olvasom még a tanárok engedetlenségi mozgalmát, és igen elszomorítónak látom a helyzetet, a megfélemlítést, a szolidaritás hiányát.

Azon viszont jót mosolyogtam, Katyusát hazaküldték belgahonból. :))))

Gábor még mindig beteg, fújja az orrát ezerrel, de a negyedik negatív teszt után nem tudtam visszatartani, ma már elment Veszprémbe. Nekem is van még valamennyi takonykórom, és tüsszögök folyton. :O

Aztán az van még, hogy jó dolgokon ötletelünk Ágival, mondjuk nehezen lehet eldönteni, hogy melyikünk a bolondabb. :)))

Nahhh! Közben iszonyú hangzavar keletkezett a házban, kimentem megnézni, a harmadikon üvöltöznek a fiatalok spanyolul… vagy talán portugálul. Két fiú meg egy lány… Csak beszélgetnek. :)))

Mint a lakónénik mesélik, lakik most a házban örmény, arab, portugál (vagy spanyol), kínai, ausztrál, és egy fekete srác is, akiről nem tudjuk honnan érkezett. Imádom! :))

Ma elcaplattam jó néhány helyre, el kellett mennem egészen a Haller utcáig, akadt amit muszáj  volt elintézni. :(

Út közben hallottam a bezárásra ítélt üzletekről, erről olvasok a face-en is. Bezár egy kínai bolt, egy kajálda, egy kis zöldséges, meg a kedvenc antikváriumom is, nem tudja kifizetni a rezsiszámlát, meg hát… Ki vesz manapság könyvet? Senki…   :(((

Gyerekkoromban az volt az álmom, egy saját antikvárium. Csodavilág. :)))

Szóval nyüzsgős napom volt, házat is tartottam, összeraktam a könyvelést, mostam… És közben szórakoztattam magam a hvg-n a kommentekkel, mert ez tényleg vicces! Brüsszeli nyomásra „Hatóságot” hoznak létre a korrupció felszámolására, a nevek maguk is megmosolyogtatóak, de persze az ő népük észre se veszi mi történik, és bólogat majd hozzá büszkén.

Tényleg nem értenek semmit, talán nem is érdekli őket. Ők a lassan főzött béka tipikus esetei.

Mondjuk én azon csodálkozom, hogy a legegyszerűbb, legprimitívebb matematikai trükköket se látják át, ez már gyerekkoromban feltűnt.

Még most is látom, ahogy felnőtt emberek tömegei örvendeznek, ujjonganak csodálkozva a videók alatt!

Példa:

-       gondolj egy számra, a könnyebb számolás érdekében egytől tízig, de ha akarsz, akkor gondolkodhatsz nagyban is.

-       szorozd meg kilenccel.

-       add össze az összeg számjegyeit, ha kétjegyű, vagy háromjegyű számot kapsz, akkor annak is add össze a számjegyeit, egészen addig sorban, amíg egy egynemű számot nem kapsz.

-       ebből a számból vonj le ötöt.

-       keresd meg az ehhez tartozó számot a kis abc-ben… 1-A, 2-B, 3-C, 4-D, 5-E, 6-F, stb

-       ezzel a betűvel mondj egy európai országot

-       valóban, Dánia szép ország!

Természetesen kilóg a hatalmas lóláb! Ugyanezzel a módszerrel él a kormány is. Az első két körben kivonja, semlegesíti a nép döntését, csiribííí, csiribááá, hókusz és pókusz… Minden meg van oldva, és még hörögni is lehet a gyönyörtől. Elképesztő! :O

Mindegy.

A hétből már két napot legyűrtünk, Gábormamáék is itthon vannak egy pár napra, hétvégén volt dolgom elég, dugig tele a hűtő, a fagyasztó, rengeteg alma, szilva, szőlő is jött, meg iszonyú mennyiség a kedvenc koktélparadicsomomból, Horrorkának is küldtek, a többi megy unokatestvéreknek, testvéreknek, rokonoknak, barátoknak.  „Soxeretettel.” :))) Ami még marad, azt is nekem kell feldolgozni. Mert ha nem, akkor lesz nemulass! :)))

Hihetetlen módon behozták az árukat a Mirákulumban tavaly letett hatalmas esővízgyűjtő tartályok. :)))

A télálló krumpli gyerekfej méretűre nőtt, és mennyi sok van! :O

A főiskolán nem győzték a tanáraink harsogni: Öntözni! Öntözni! Öntözni!

Magyarországon rengeteg víz van, és mégse öntözünk, pedig még csak nem is túl drága a rendszerek kialakítása, és mindenféle támogatás is szerezhető lenne hozzá, de nem, nem és nem öntöznek a gazdák… Ma azt olvastam, Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a hagymatermesztés… Na gratulálok, detélleg! :O

Ma délután dolgoztam fel Gábormama hagymáját, annyit sírtam, de annyit! 15 nagy fej, 15 csomag kockára aprított cucc lefagyasztva kis csinos zacskókban. Utálok főzéskor hagymával vacakolni, így csak egyszer lesz büdi a kezem. :)))

Ami még Pulán fontos, az az ízek orgiája, és nem csak a konobák sültjei, vagy a haléttermek csudaságai okán. Az édességeknek is sokkal-sokkal intenzívebbek az ízei a megszokottnál. :)))

Gyerek- és kamaszkoromban, amikor még „kishatárátlépővel” (zöld útlevél) jártunk át Bajáról Szabadkára, az útvonal mindig adott volt. „Olasz-piac”, KRAS édességbolt, lemezbolt, sportbolt. :)))

Érdekes, a kedvenc retró édességeim egy része még mindig kapható. :)))

Az 505 például sima, olcsó savanyú cukor, de mennyire más, mint a magyar! A török lokumot például nem szeretem, de a horvát valami isteni, hoztam rózsavizest, levendulást is, de ajándékba… Nekem a diós a kedvencem. :)))

Aztán a nagy kalózvásárlás! Régi hagyomány, ki nem hagynám soha! Három ilyen bolt is van Pulán, több teremben kalózládák, hordók, mindegyikben másmilyen pille-vagy gumicukor, karamellák és cukker nyalókák.

Az ajtónál kapsz egy nagy papírzacskót, és kedved szerint mindenből annyit teszel bele egy fa fogóval, amennyit akarsz… Persze horror áron, dekára mérik :)))

Ezt a kilengést mindig a Gábor fizeti, régi megállapodás. Ha Pula, akkor egy kalózbolt. :)))

És mennyi csudaság! Csokival töltött habvirág, színes habgomba, szemgolyó, csontváz, belga karamella, selyemcukrok, többféle béka, szivárványos habcukor, felfűzhető cukorgyöngy, gumibabák, meg még ezer érdekesség. :)))

Tombolj csak nyugodtan Takács! :)))

Aztán persze megjátssza a rémült elszegényedőt, mindig jól szórakozunk. Én mindent megszemlélek, válogatok kényelmesen, ő törölgeti a homlokát, forgatja a szemét, és motyog… Hát persze, gumiboszorkányból kettő kell, nem baj, majd veszek fel kölcsönt! Ott azt a ládát kihagytad, gusztusos nyálkaszerű izé van benne… Habkrokodil! Csodás! Majd elfordulok, ha leharapod a fejét… A nyalókákat ki ne hagyd ám! Habkolbászkák! Remek… Magyaros is van? :)))) Alul fogd a zacsit, mert még kiszakad ettől a sok egészséges és vitamindús szörnyűségtől! :))))

Persze sose veszek igazából 20-25 dekánál többet, mert hamar kiszáradnak. :)))

Na… Ennyit mára Puláról.

Ilyen-olyan dolgaim akadtak ma délelőtt a körúton, és elmentem a cseh üveggyöngy-szaküzletbe borzadni az új árakon. Meg kellett damil, abból sose elég. :)))

Végül persze vettem egy halom gyöngyöt is, nem tudtam ellenállni az újdonságoknak. :)))

Megnéztem a Blahán a munkákat, becsületesen haladnak, szép lesz. :)))

Délután meg kóvályogtam, mint vasorrú bába a mágneses mezőben… Elképesztő volt az idő, nyomasztó, fekete felhők, fullasztó levegő, alig pár csepp eső, és iszonyú légnyomás. :O

Ami fontos, azelőtt ilyenkor kötelezően jött a migrén, de hála az angyaldokinak, ez már több éve elkerül. (Lekopogom gyorsan! ) :))))

Pula nem csak felszínen érdekes, a föld alatt is rejtélyek milliói várják a bátrabb embereket, felmérhetetlenül sok, több száz kilométer hosszú alagút- és barlangrendszer található Pulán és környékén, iszonyú sok bejárattal, lejárattal.

Már a római korban építettek katakombákat, kazamatákat, összekötötték a barlangokat. A középkorban és háborúk idején nagyszámú ember élt a föld alatt, feltételezhetően több temető is található lent, aztán a Monarchia haditengerészete alakított ki új, titkos járatokat a tengertől a város különböző pontjáig, a világháborúk idején új és új járatok születtek, végül a paranoiás Tito-katonaság alkotott meg egy komplett föld alatti várost a mi kedvenc öblünknél.

Adminisztráció csak nagyon hiányosan maradt fent, de bárhol találhatsz a föld alá vezető ajtót, üreget, aknát. A képen lévőt most fotóztuk, de nem mentünk be, jól hallhatóan lakik ott valaki vagy valami. :)))

A városban a bejáratokat lezárják, de a természetben nem, így aztán egyszer találtunk egy aknát, alatta egy komplett szennyvíztisztítóval (Tito-korszak), aztán egy géptermet, ide a Gábor le is mászott, mert a stabil vas létra is ott maradt. Egy kórház is van ott valahol, de azt még csak sejtjük, hogy merre. :)))

Az alagutak egy pici, alig pár száz méteres (Monarchia-korabeli) része van még csak feltérképezve, oda be lehet menni vezetővel, a többit uniós pénzekből kutatják. Mellesleg csak a Monarchia által kiépített alagutak hosszát több mint 50 kilométerre becsülik.

Szóval imádjuk Pulát! :)))

Ma megint Horrorkával töltöttem a nap nagy részét, mennünk kellett… Hát! Érdekes dolgokat tudtunk meg, csak néztünk egymásra döbbenten.

Elmentünk utána ebédelni, de mindketten mérsékelt lelkesedéssel nyeldekeltünk. Undor…

Gábornak délután sütöttem egy lecsós csirkemellet, mert rengeteg paradicsom és paprika jött a Mirákulumból. :)))

Agyilag fáradtam el ma, este már csak bugyuta játékokat voltam képes játszani, se könyv, se film nem jutott el a tudatomig.

Persze volt keserű élményünk is, kirándultunk Rovinj-ba.

Először a háború után nyaraltunk ott, nagyon egyszerű szállásunk volt, de imádtuk az akkor még majdnem romos várost, az öbölben az ütött-kopott halászbárkákat, a pici zugéttermeket, árudákat, a kedves embereket.

Aztán jártunk még ott néhányszor, szépült Rovinj, és mindenfelé galériák nyitottak, kézműves boltocskák az óváros házainak kapualjaiban, a házakon keresztül lépcsőkön lehetett lejutni a tengerhez, az udvarokon kávézni lehetett, sokan a lakásuk ablakából árulták a portékáikat. Romantikus volt. :)))

Most megdöbbenve láttuk a változást, néhány év, és minden megváltozott! Csupa üveg, modern házak, a vad pineaerdők helyett rendezett parkok, minden magánterület, eltűntek az olcsó haléttermek, a helyükön modern, pofátlanul drága bisztrók, gasztro-csodák,  az öböl zsúfolva drága hajókkal, csak az óváros picike része maradt változatlan. Sehol a galériák, sehol a kis üzletek. :O

Modern, elegáns, puccos, hivalkodó, nem nekünk való. Elbúcsúztunk örökre Rovinj-tól.

Egyetlen helynek megörültünk mégis, még ott van a kedvenc kubai stílusú bárunk, az első nyaralásunkkor minden este ide ültünk be, fáklyafény volt, latin zene, és iszonyú jó, ütős  koktélok. :)))

Persze most is beültünk egy kicsit… Emlékszel? Életünk nagy poénja volt! De régen volt…

Az öbölben sétáltunk, rozoga halászhajón egy csinos nő kézzel festett apró épületeket árult. Én meg pont gyűjtöm őket a világ minden tájáról.

Gábor leült a kikötőbakra és onnan nézte, ahogy lent válogattam…

Hát. Leszbikus volt az árus, én észre se vettem, azt hittem csak kedvességből simogat, üzletet akar kötni, nagyon aranyos volt, detélleg! :)))

Olaszul beszéltünk, a végén elköszöntem… Civediamo! Találkozunk szó szerint, de jelentésileg „Viszontlátásra”… Visszakérdezett. Mikor találkozzunk? :))))

Gábor majdnem beleröhögte magát a tengerbe, ő végignézte, ahogy taperolt, simizett, stírölte a dekoltázsomat, persze akkor még húsz kilóval, és két évtizeddel kevesebb voltam. :)))

Hazafelé beültünk a bárba, és hát a Gábor dobálta a poénokat… Haha… A csajom becsajozott! Miért nem hívtuk el a szállodába? Lehet hogy biszex, na… Legalább megkérdezhetted volna! :)))

Aztán egyszer csak a szomszéd asztaltól felállt egy pár, és ékes magyarsággal kívántak további szép estét… :))))

Égés volt… De a Gábor még ezt is megfejelte!

Aha! Ezek biztosan sietnek miniházakat venni! :))))

Szép emlék ez is. :)))

Külön megjegyzem, gyűlölöm a papír szívószálat, röhejes, ahogy a nagyokosok törvényileg álszenteskednek vele, miközben a végvonagló Földet elöntötték a nem lebomló műanyag pelenkák, flakonok, egészségügyi betétek, az ipar mérgezi a levegőt tovább, a magyarok tarvágják az erdőket…Az őserdők… A korallzátonyok…  De igyál ezzel a szarral… Undor!

Nos kérem… Ebben a bárban kézzel fúvott üveg szívószálak vannak, külön tisztítják és fertőtlenítik őket. Ilyen is van! :))))

A ma valósága már nem annyira vidám. Két nap letudva a hétből, lecsót főztem. A paprikának az aszály miatt alig volt húsa, a paradicsom belseje se volt valami optimista… Szörnyű idők! :O

Rólunk tudni lehet, szeretjük az egyformaságot, a megszokott dolgainkat, így nyaraláskor mindig kiválasztunk egy szelesebb napot, akkor irány Pula óvárosa.

Most is bebuszoztunk reggel, a bolhapiacon kezdtünk, aztán kávéztunk a megszokott asztalunknál, James Joyce mellett, lecsatangoltunk a kikötőig, út közben vásárolgattunk, aztán visszacaplattunk a piachoz, vettünk gyümölcsöket, nagyon olcsó ilyenkor az apró, szárítható füge, az a pincuri körte, ami Baján is megterem sok kertben, és a pirinyó nyári alma.

Körbejártuk a halpiacot is, sokan büdösnek mondanák, én imádom azt a szagot, és azokat a szörnyeket. :)))

Ebéd hagyományosan a csarnok előtti teraszon, tintahal grillen, mángoldos krumplival, valami isteni kaja, ha jókedvű a szakács, akkor maga szalad be a csarnokba az árusokhoz, megveszi a halat, és a vendég orra alá tolja a maga nyers-szagos rettenetével… Megfelel? :)))

Ebéd után még egy pohár Aperol Spritz, ugyanott, a diadalívvel szemben. Gábort közben otthagytam a bronz haverjával, és átszaladtam a KRAS márkaboltba egy nagyobb bevásárlásra. Kevesen tudják, de ott a legolcsóbb minden cukorka, keksz, halva, és ajándékokat is kap az ember lánya. :)))

Jó volt! :))))

Vissza a mába!

Horrorka jött reggel, időpontra mentünk, a dolgok nem intéződnek el maguktól sajnos. Másfél órán át tartott, de végül sikerült meghatároznunk az utat, megtudnunk amit meg akartunk tudni,  aláírtuk amit első körben alá kellett írni, aztán meglátjuk. :))))

Kipihentük magunkat egy bisztróban a Bartók Béla úton, kávé, jeges limonádé és csacsogás. :)))

Hazafelé vettem magamnak két tündéri kánikulanadrágot, az egyik dzsungelmintás, a másik kékfestő-utánzat. A dzsungelmintás már nagyon kellett, mert a sógornőmnek is ilyen van, és majdnem megevett érte a fene! :)))

Aztán lóhalálában megsütöttem a töltött csirkét, összedobtam hozzá egy nagy tál salátát, borítékoltam, gyöngyöt válogattam extrém fülbevalókhoz, délután a Gábor jött fáradtan, evett, megbeszéltük a napot, neki is kijutott a zűrből… Hát így.

Közben kiderült, napok óta nem jön a kőolaj az oroszoktól. Ilyen helyzettel még nem találta magát szembe senki… Az emberek nem is veszik komolyan, nemhogy csökkenne a forgalom, de ma délután is hatalmas dugó volt a hídon, a Gábor pedig három kúton tudott negyven liter gázolajat összekunyerálni a gépszörnyekbe. :O

Igazán nagy élmény volt még Pulán a Lost Beach (Elveszett strand) megtalálása! :)))

Régen tudunk már róla, legenda is fűződik hozzá. A partszakasz legszebb öble, kristálytiszta vízzel, rengeteg érdekes állattal, állítólag még csikóhal is akad, és különleges, színes halak.

Minden évben keresgéltük egy keveset, nagyjából tudtuk is merre lehet, de arra nem volt mégsem. Komolyan, őrület! :)))

Aztán a járvány alatt olvastuk a neten, egy őrült figura pont az öböl mellett összeeszkábált egy bárt, gondoltuk azt már csak megleljük! Annyit tudtunk, hogy egy ajtót kell keresni… :)))

Kis kavarodás után oda is értünk, a brutális kőbányánál tévedtünk el mindig, nem látszott, hogy onnan van még egy kis ösvény. Szóval az ajtót megtaláltuk… És láttuk végre a Lost Beach-et!

No azért be nem tudtunk menni, a képen balra kell úszni, vagy köveken, bozótokon  mászva átsikeredni, én félúton feladtam… De legalább láttuk! :)))

A legenda szerint az öbölben egy halott olasz nő szelleme kísért, több történet is ismert, állítólag a halász szerelme után úszva érte a vég. Azóta  hajósok, csónakosok elkerülik az öblöt, mert elátkozott hely, de aki odatalál partról, annak teljesül egy kívánsága… :)))

Érdekes játék volt! :))))

Közben beleúsztunk az augusztusba, láthatóan rövidülnek a nappalok, ma rakott krumplit  alkottam, sikere volt! :)))

Közben olvasom, hallgatom a rémtörténeteket… Egyet elhoztam.

M. a Gábor barátja, ötvenéves. Egész életében multiknál dolgozott, viszonylag jó állása volt. Rengeteg meló, sokszor éjszakáig, hitelek, házépítés Pesthez közel, két gyerek, egyetem. Hobbi sose, kedvtelés sose.

A gyerekek felnőttek szerencsésen, persze kell még őket erősen támogatni, de végre szép kezdett  lenni az élet, tervezgettek végre drága autót, nyaralást kettesben a feleségével…

Aztán jött ez a borzalom… A megnőtt rezsit a házban még ki tudják fizetni majd, legfeljebb nem lesz drága autó, meg összehúzzák magukat… M. szüleinek is kell majd egy kis segítség… Nem tragédia, belefér.

Igen ám, de a feleség édesanyja özvegy, elavult kádárkockában, falun… Kicsike nyugdíj, de megterem ez-az, kapirgál a csirke.

Gyors számolás. A mama jövedelme évi alig másfél millió. Jövőre a rezsiköltsége és a gyógyszerei ára éves szinten erősen meghaladják majd a kétmilliót… Elköltözni nem hajlandó. A néni enni is szeretne. Elromlik ez-az a házban ugye…

M.-nek tünetei vannak hetek óta. Zsibbad a karja. Megszédül néha… Vérnyomás.

Óóóó! Persze szerencsések! Lesz mit enni, nincs oka pánikra, mondhatnánk… De a büdös mindenit! Tanult, nyelveket beszél,  gürizett, és ezután is húzza majd az igát, stresszel, ül a gép előtt éjszakákig. Alig örömökért! :O

És akkor még mennyi, mennyi ennél sokkal rettenetesebb történet van! Borzasztó… :O

Hatalmas tömegek vannak eladósodva, azokra előbb vagy utóbb rászakad a moratórium-trutyi. Plusz a rezsihorror-infláció mix. Akkor mi lesz? :O

Mondjuk nekünk nagy szerencsénk, egy fityinggel sem tartozunk senkinek… Gáborral egyforma és igen szigorú a véleményünk a témában. :)))