Persze volt keserű élményünk is, kirándultunk Rovinj-ba.

Először a háború után nyaraltunk ott, nagyon egyszerű szállásunk volt, de imádtuk az akkor még majdnem romos várost, az öbölben az ütött-kopott halászbárkákat, a pici zugéttermeket, árudákat, a kedves embereket.

Aztán jártunk még ott néhányszor, szépült Rovinj, és mindenfelé galériák nyitottak, kézműves boltocskák az óváros házainak kapualjaiban, a házakon keresztül lépcsőkön lehetett lejutni a tengerhez, az udvarokon kávézni lehetett, sokan a lakásuk ablakából árulták a portékáikat. Romantikus volt. :)))

Most megdöbbenve láttuk a változást, néhány év, és minden megváltozott! Csupa üveg, modern házak, a vad pineaerdők helyett rendezett parkok, minden magánterület, eltűntek az olcsó haléttermek, a helyükön modern, pofátlanul drága bisztrók, gasztro-csodák,  az öböl zsúfolva drága hajókkal, csak az óváros picike része maradt változatlan. Sehol a galériák, sehol a kis üzletek. :O

Modern, elegáns, puccos, hivalkodó, nem nekünk való. Elbúcsúztunk örökre Rovinj-tól.

Egyetlen helynek megörültünk mégis, még ott van a kedvenc kubai stílusú bárunk, az első nyaralásunkkor minden este ide ültünk be, fáklyafény volt, latin zene, és iszonyú jó, ütős  koktélok. :)))

Persze most is beültünk egy kicsit… Emlékszel? Életünk nagy poénja volt! De régen volt…

Az öbölben sétáltunk, rozoga halászhajón egy csinos nő kézzel festett apró épületeket árult. Én meg pont gyűjtöm őket a világ minden tájáról.

Gábor leült a kikötőbakra és onnan nézte, ahogy lent válogattam…

Hát. Leszbikus volt az árus, én észre se vettem, azt hittem csak kedvességből simogat, üzletet akar kötni, nagyon aranyos volt, detélleg! :)))

Olaszul beszéltünk, a végén elköszöntem… Civediamo! Találkozunk szó szerint, de jelentésileg „Viszontlátásra”… Visszakérdezett. Mikor találkozzunk? :))))

Gábor majdnem beleröhögte magát a tengerbe, ő végignézte, ahogy taperolt, simizett, stírölte a dekoltázsomat, persze akkor még húsz kilóval, és két évtizeddel kevesebb voltam. :)))

Hazafelé beültünk a bárba, és hát a Gábor dobálta a poénokat… Haha… A csajom becsajozott! Miért nem hívtuk el a szállodába? Lehet hogy biszex, na… Legalább megkérdezhetted volna! :)))

Aztán egyszer csak a szomszéd asztaltól felállt egy pár, és ékes magyarsággal kívántak további szép estét… :))))

Égés volt… De a Gábor még ezt is megfejelte!

Aha! Ezek biztosan sietnek miniházakat venni! :))))

Szép emlék ez is. :)))

Külön megjegyzem, gyűlölöm a papír szívószálat, röhejes, ahogy a nagyokosok törvényileg álszenteskednek vele, miközben a végvonagló Földet elöntötték a nem lebomló műanyag pelenkák, flakonok, egészségügyi betétek, az ipar mérgezi a levegőt tovább, a magyarok tarvágják az erdőket…Az őserdők… A korallzátonyok…  De igyál ezzel a szarral… Undor!

Nos kérem… Ebben a bárban kézzel fúvott üveg szívószálak vannak, külön tisztítják és fertőtlenítik őket. Ilyen is van! :))))

A ma valósága már nem annyira vidám. Két nap letudva a hétből, lecsót főztem. A paprikának az aszály miatt alig volt húsa, a paradicsom belseje se volt valami optimista… Szörnyű idők! :O