Igazán nagy élmény volt még Pulán a Lost Beach (Elveszett strand) megtalálása! :)))

Régen tudunk már róla, legenda is fűződik hozzá. A partszakasz legszebb öble, kristálytiszta vízzel, rengeteg érdekes állattal, állítólag még csikóhal is akad, és különleges, színes halak.

Minden évben keresgéltük egy keveset, nagyjából tudtuk is merre lehet, de arra nem volt mégsem. Komolyan, őrület! :)))

Aztán a járvány alatt olvastuk a neten, egy őrült figura pont az öböl mellett összeeszkábált egy bárt, gondoltuk azt már csak megleljük! Annyit tudtunk, hogy egy ajtót kell keresni… :)))

Kis kavarodás után oda is értünk, a brutális kőbányánál tévedtünk el mindig, nem látszott, hogy onnan van még egy kis ösvény. Szóval az ajtót megtaláltuk… És láttuk végre a Lost Beach-et!

No azért be nem tudtunk menni, a képen balra kell úszni, vagy köveken, bozótokon  mászva átsikeredni, én félúton feladtam… De legalább láttuk! :)))

A legenda szerint az öbölben egy halott olasz nő szelleme kísért, több történet is ismert, állítólag a halász szerelme után úszva érte a vég. Azóta  hajósok, csónakosok elkerülik az öblöt, mert elátkozott hely, de aki odatalál partról, annak teljesül egy kívánsága… :)))

Érdekes játék volt! :))))

Közben beleúsztunk az augusztusba, láthatóan rövidülnek a nappalok, ma rakott krumplit  alkottam, sikere volt! :)))

Közben olvasom, hallgatom a rémtörténeteket… Egyet elhoztam.

M. a Gábor barátja, ötvenéves. Egész életében multiknál dolgozott, viszonylag jó állása volt. Rengeteg meló, sokszor éjszakáig, hitelek, házépítés Pesthez közel, két gyerek, egyetem. Hobbi sose, kedvtelés sose.

A gyerekek felnőttek szerencsésen, persze kell még őket erősen támogatni, de végre szép kezdett  lenni az élet, tervezgettek végre drága autót, nyaralást kettesben a feleségével…

Aztán jött ez a borzalom… A megnőtt rezsit a házban még ki tudják fizetni majd, legfeljebb nem lesz drága autó, meg összehúzzák magukat… M. szüleinek is kell majd egy kis segítség… Nem tragédia, belefér.

Igen ám, de a feleség édesanyja özvegy, elavult kádárkockában, falun… Kicsike nyugdíj, de megterem ez-az, kapirgál a csirke.

Gyors számolás. A mama jövedelme évi alig másfél millió. Jövőre a rezsiköltsége és a gyógyszerei ára éves szinten erősen meghaladják majd a kétmilliót… Elköltözni nem hajlandó. A néni enni is szeretne. Elromlik ez-az a házban ugye…

M.-nek tünetei vannak hetek óta. Zsibbad a karja. Megszédül néha… Vérnyomás.

Óóóó! Persze szerencsések! Lesz mit enni, nincs oka pánikra, mondhatnánk… De a büdös mindenit! Tanult, nyelveket beszél,  gürizett, és ezután is húzza majd az igát, stresszel, ül a gép előtt éjszakákig. Alig örömökért! :O

És akkor még mennyi, mennyi ennél sokkal rettenetesebb történet van! Borzasztó… :O

Hatalmas tömegek vannak eladósodva, azokra előbb vagy utóbb rászakad a moratórium-trutyi. Plusz a rezsihorror-infláció mix. Akkor mi lesz? :O

Mondjuk nekünk nagy szerencsénk, egy fityinggel sem tartozunk senkinek… Gáborral egyforma és igen szigorú a véleményünk a témában. :)))