Még egy fotó az ARC kiállításról, mert ugye harsogják a bugrisok, hogy dollárbaloldal. Akkor ők a rubeljobb? Hát persze… :)))

Szombaton elmentünk a Godot-ba gyönyörködni, beszélgetni, és ha már arra jártunk, hát betértünk a Daubnerhez pár szelet E80-ért. Keserű élmény volt! :O

Rengetegen voltak bent, az összes pultnál kígyózott a sor, mi a szelet sütikhez álltunk be, és vártunk, közben az ember figyel… Az emberek egymás nyakába nyomultak, szinte levegőt se lehetett venni. És ahogy viselkedtek! :O

Előttünk történtek… Visítós, vihorászós affekta lány párjával, kicsit nehezen döntött a sütiről, hosszasan tárgyalta az eladóval, közben elmesélte, ő cukormenteset szokott enni, de ha nincs, akkor bűnözik kivételesen, és miért nincs tea? :O

Mellette a másik sornál (sós és sajtos rágcsálnivalók) nyakkendős huszonéves fiatalember, ő megkóstolná a sütiket, négyszer fél kilót vinne… Miért nem lehet megkóstolni? Miért nem lehet látni, hogy a mérleg mit mutat? Biztosan megvan fél kiló? :O

Előttem közvetlenül „kétszeraha” kerületű, amolyan kiöregedett hippi nő, velem egykorúnak saccoltam, hangsúlyozottan rongyokban, piszkos, horgolászott rózsaszín táskával, rajta műmargaréták. Rém ronda volt, és ahányszor fordult, annyiszor csapott mellbe vele. Súlyosan!

Persze hátraléphettem volna, ha lett volna hely, de mögénk beállt egy pár babával. Nahhh. A gyerkőcöt a papa fogta, és nem akarta észrevenni, hogy a kisklambó a focista karrierjét a Gábor veséjén igyekezett megalapozni, percenként akkorát rúgott, hogy a Gábor idegesen rezzent össze. Ehhez még az anyuka is elment debilbe, magas, éles hangon ecsetelte, hogy mit kellene vinni a mamának, ő mit enne, mit vegyenek a babának, vagy mégse… Legalább negyvenszer elmondta a „habos” szót különböző összetételekben. :O

A szó közepén mindig megnyomta élvezettel a bét, akkor apró nyálbuborékokat lövellt.

Mögöttük már volt egy kis hely, láthatóan „hegylakó” középkorú nő, hanyag eleganciával, elképesztően klassz divatékszerekkel, Dior illatfelhőben, két telefont nyomogató nyurga kamasz lánykával. A három öltözet és a három napszemüveg a bizsukkal belekerülhetett egy pedagógus négyhavi bérébe, már amennyire én értek hozzá. Lehet hogy többe. :)))

Olyan nyilvánvaló undorral és megvetéssel néztek a tömegre, hogy azt nem lehetett nem észrevenni. :O

Én vastagon eljöttem volna két perc után, de a Gábor nem egy feladós fajta… Ha Takács Bálint E80-at kér, akkor E80-at kap! Mindenesetre most egy ideig nem fogom kívánni az E80-at, az biztos! :(((

Mindegy már. A hétből már két napot letudtunk, és ami még szót érdemel, Gábormama barátnőjénél végre nagy termést hozott a csodadió, kaptam belőle én is egy zacskóval. Miért csoda? Mert lila. Teljesen, elképesztően lila. :)))

Gyémánt árában mérik, a cukrászok már előre leelőlegezik az egész fát, már ha találnak eladót. :))))

Nem összetévesztendő a piros dióval. Mert olyan is van! :)))

Hadházynak végre megengedte a kövér házmester, hogy letegye az esküjét, de attól még bíróságra viszik a molyrágta komcsi egyéb ügyeit, a gigantikus büntetéseket, a képviselők elnémítását. Helyes… :)))