Akkor szó essék végre a plüssökről is! :)

Izgatottan olvastuk hétvégén a rendőrségi híreket, elrabolták Bernátot, a Rengeteg Romkafé vezető mackóját! A kávézó népét személyesen is ismerjük, egy időben itt tanyáztak a Tűzoltó utcában, abban a romkocsmában, ahová szívesen jártunk. :)

Mivel mi is mackóbefogadók vagyunk sok-sok száz mackóval, hát nem csoda, Bernát egyik ikertestvére itt lakik nálunk a galérián, szokta hozni a frászt az emberekre. :)

Végül Bernátot a rabló visszavitte, és bocsánatot kért. Azt hitte, hogy lomtalanításra tették ki a jó mackót, és amikor olvasott a bűnügyről, azonnal jelentkezett. Ez egy aranyos történet! :)

Ma is plüssökbe futottam, kerestem valamit, és felnyitottam Horrorka ágyneműtartóját, ahol rengeteg plüss lakik… Mondjuk az se természetes, hogy az én lánykám kireppent 14 éve, de nem enged semmit se kigórni a szobájából. :)

Amikor kicsi volt, alig csak tipegett, már megvolt a maga plüss-serege, pontosan 23 állatka. A pelusok népe!

Szigorú hierarchia volt, a fővezér egy rút, rózsaszín nyúl volt, lapos, üres testtel, a szeme meg úgy állt, mintha nagyon be lenne tépve folyton…

A lánykám minden hajnalban, úgy két óra magasságában felébredt, kitipegett hozzánk, és befeküdt közém és a férjem közé a franciaágyba. Előtte szorgosan kihordta, és bedobálta mellénk mind a 23 pelust, nem félt a sötétben, és sose felejtett bent egyet sem…

Kihozta még a két csicsikát. Ezek a féltestvéreim babatakarói voltak valaha, nem is tudom hogy kerültek hozzánk, mindenesetre alvás nem lehetett nélkülük! :)

Aztán elhelyezkedett középen, magára húzta mindkét oldalról a paplant, benyomta az orra alá az egyik csicsikát, és már szuszogott is békésen, mint egy angyal. :)))

Mi onnantól kezdve reggelig azzal foglalkoztunk, hogy a plüssöket átdobáljuk egymáshoz, mert nyomtak itt, nyomtak ott, ha sikerült rájuk henteregnünk. :)

A földre nem kerülhetett egy sem, mert abból reggel mindig balhé volt, Horrorka először visított, aztán valódi haraggal mondta, és mondta az akkor még érthetetlen gagyogásával, hogy mi miféle népek vagyunk. :)

Szép emlék!

Később a pelusokhoz egy gumibaba is csatlakozott, a Lottyadtfejű Karcsika! :)

Rémes szörnyeteg volt, az elképzelés szerint meleg vizet kellett a testébe önteni, és akkor életszerűen langyos lett… Csak hát Horrorka első nap lerágta a kezéről az ujjakat, ergo szó sem lehetett vízről, mert akkor a kezével sírdogált a nyomorult jószág. De még így, lottyadt fejjel is elkísérte felnőtté válásáig az én gyerekemet, sőt! Szerintem még meg is van valahol. :)

Az én lakásom nem elegáns. Afféle bohémtanya. Mackókkal, rengeteg bizsuval, ládákkal, és mérhetetlen mennyiségű emlékkel. Nincs az a palota, amiért elcserélném. :)

Az van még, hogy sikerült időpontot szereznem szívultrahangra! Bizony! :)

Utóiratként még javaslom meghallgatásra/elolvasásra a Telexen megjelent interjút/írást Magyar Péterrel. Nem szeretem a hosszú videókat, de ebből egy másodpercet se hagytam ki. :)

Baráti körben megy a pusmogás… Miért teszi? Nekem is van egy igen cifra teóriám. :)