Viszonylag eseménytelen napok voltak ezek, egy nagyon szerethető hétvégével, zűrös hétfővel, ami viszont már reggel egy igen örvendetes telefonhívást eredményezett.

Gyöngyök és gyöngyök, ezt már eladtam, de készül új és új, más szín, más hangulat. :))))

Ma aztán Horrorka jött végre anyukát látogatni, volt mit megbeszélnünk, és volt mit ünnepelnünk. :))))

Elvitt egy halom fotót, babakorit, ovist, megmutatja a Balázsnak. Mert tudod Banya a Balázs, és akkor a Balázs, ja és a Balázs. :)))))

A bárpultot is megmutatja... A börtönben eszkábálták a srácok, valamikor a kilencvenes években volt a szobámban, bárszékekkel, rengeteg itallal, akkor nagy divat volt. :))) 

Megmutatja a mediterrán házikót, meleg barátaink festették a freskót a szobájába, a lebontott cserépkályha rút nyomát eltüntetve. Emlékcunami. :)

Nagyszabású terveik vannak a vírus utánra, az egyik például az unoka-projekt. Mondtam is a Gábornak, már egészen úgy néz ki, mint egy nagypapa… :))))

Lassan ráfordultunk közben a télre, nem csak az idő iszonyú, de a vírushírek is igen aggasztóak, ha valóban igaz, amit a szombathelyi kórházról írt a Nyugat.hu. akkor nagyon-nagyon nem stimmelnek a számok.

Lassan-lassan végre leesett a tantusz az embereknek, nagyon kevesen mászkálnak a téren, 90%-ban maszkot hordanak, és néha azt látom, hogy kézfertőtlenítőt használnak, miután felszállnak a buszra, és elhelyezkednek.

Politikailag elmondható, hogy eddig is igen nagy kedvencem volt George Clooney, most meg pláne nagyot nőtt a szememben. Fogalmazzunk úgy, ha most lennék tini, akkor poszterhelyet érdemelne az ágyam fölé. :))))

Azt a hisztit, amit kiváltott! Rém szórakoztató! :)))

És egy hónap múlva karácsony. Egy ilyen kuka-évnek vajon milyen lehet a karácsonya? Gondolom csendes. :(((

Bármerre nézek, mindenhol gyász, szenvedés, csőd, elszegényedés, eladósodás, bizonytalanság és félelmek. Töredező házasságok, gondolom vastagon megmutatkozik ilyen nehéz időben az emberek valódi arca, vaskos könyvet lehetne írni azokról a történetekről, amik így-úgy eljutottak hozzám.

Könyvet, rengeteg megható sztorival, sok-sok szomorúsággal, emberi gyarlósággal, és rengeteg jósággal. Játszom a gondolattal. :))))

Szóval… advent kopogtat. Kicsit azért örülök neki. :))