Már az utolsók száradnak a bélyeges ékszerekből, jöhetnek a képregényesek.
Ez a kedvenc bélyegsorom, 1938, Szent István III. Isteni színek, gyönyörű, részletgazdag képek. Mondjuk nem illene szétszabdalnom őket, de nincs túl nagy értékük, és rengeteg van belőlük. :)))
Nagyon nagyot változott a világ bélyegfronton, amikor én kezdtem, akkor reszketve vártuk a bélyegkatalógusok megjelenését minden évben, fizettünk értük országonként 3-4 ezrest. Aztán jöttek a CD-k, és mára már minden bélyegkatalógus fent van a neten ingyen. :)
A hét híre pedig az, hogy kinyílott a Gáborék szomszédjában a hóvirág, a hétfőt náluk kezdtük, főztem nekik két napra, ebédeltünk, beszélgettünk, jól esett látni őket, néha azért kell ez is.
Már alig várják hogy indulhassanak vissza a Mirákulumba, a hóvirág minden évben az első lépés, már közeledik a tavasz, lehet készülni lassan, listákat írni, magokat venni, ilyesmi. Nagy öröm, főleg ilyen iszonyú, bezárt tél után. :))))
Biztonság, erdő, dombok, őzikék, szarvasok, millió virág, szentjánosbogarak, pelék, hatalmas területen szabadon, madárcsicsergés, rengeteg sok madár! Úgy, de úgy irigylem őket! :)))
Szóval a kellemes hétfő után jött a zűrös kedd, nekem nem is annyira… Gábornak annál inkább.
Délelőtt rohant az építkezésre „játszani”, de délre be kellett mennie a céghez, komoly megbeszélés volt, pont egy éve kezdték a fiúk, most el kellett dönteni az irányt… Alig vártam a telefont, és most örömködés van, lesz okunk az ünneplésre szombaton. :))))
Addig viszont még rengeteg dolog van, és meggyes sütit is ígértem magamnak holnapra. :)))
A hírekre ma nemigen volt időm, de két dologra rácsodálkoztam, a kommenteken meg jót kacarásztam, az egyik a lófejű Norbi arcoskodása volt, a másik pedig az az elmeroggyanat, hogy Novák asszonyság kormányzatilag akarja megrendszabályozni a nagy tech cégeket, át akarja venni az ellenőrzésüket… Hihetetlen! :)))))
És jó volt ma a Somos a Fórumban! Imádom! :))))
Neki is megvannak a saját dilinyósai.
Na persze egyébként is sokakat küldött padlóra agyilag az elmúlt év, el se tudom képzelni, mennyi ember lett mondjuk depressziós, alkesz, ilyen-olyan más függő, gondolom hatalmas tömegek. Látok elmeroggyantakat bőven a téren is, a face-n is. :))))
Aztán ma meg is talált egy, kissé kellemetlen volt, sose voltunk barátok, de bejelölt, én meg udvarias voltam még a kezdeti években, visszajelöltem. Ma már nem teszem szinte senkivel.. Mindegy! :))))
Évfolyamtársam volt, jól gitározott. Aztán kész, ennyi volt az infóm. És hogy elvált… Meg fideszes. Jó… Szóval aszongya Pesten dolgozik a lánya, látogatná, alhatna-e néha nálam… Hát ezen elámultam! :O
Van a pofáján bőr… Járvány idején! Így pár évtizeddel később! Persze nemet mondtam.
Erre panaszkodni kezd, mennyi sok pénz, a szálloda, a benzin… Hát mondom! Ezt nem hagyom ki…
- Mi a bajod a benzinnel? Az olaj világpiaci ára… Ha a kormány nem tolna rá ennyi sápot…
Ééééés kikelt magából!
- Mit foglalkozol te nő létedre az olaj világpiaci árával? A nő a konyhával foglalkozzon! Ez volt a baj veled mindig! Azt hitted mindenkinél több és okosabb vagy! A nagyképű bagázsotok! A bulijaitok! Undorító libernyák banda voltatok mindig… Ahogy felvágtatok! Ahogy átnéztetek rajtunk… Az arabokkal is barátkoztatok, látom hogy az ismerősöd a Hocine! Azok mind terroristák lettek! Én akkor is undorodtam tőlük!
Hát… Már nem az ismerősöm. :))))
Szegény lánya! Szegény volt felesége! Micsoda undorító figurák vannak, detélleg! :)))
Hocine pedig nagyon nagy ember lett, Párizsban él, Algériából érkezett hozzánk, és máig tökéletesen ír és beszél magyarul. Ami bizony sok-sok emberről nemigen mondható el ebben a kis nyomorult gyűlölködő országban…